Nyugtalan álmaimban látom
Ugyan a Bloober Team korábbi munkássága nem feltétlenül adott bizakodásra okot, szerencsére remekül nyúltak a játékhoz. Az is segíthetett, hogy Masahiro Ito karaktertervező és Akira Yamaoka zeneszerző is visszatértek. A lények így eredeti koncepcióik modernizált megjelenítései, és ők is kiválóan beleépülnek a mondanivaló szövevényébe. A zene és a hang pedig továbbra is csodálatos, a lengyel stúdió szakemberei kiválóan dolgoztak együtt Yamaoka kísérteties, melankolikus muzsikáival. Plusz, az effektek is fantasztikusak, legyen szó a neszekről és zajokról, vagy a másvilági, oppresszív, gépies zúgásról. Utóbbi elképesztően klausztrofóbiás érzést teremt: szűk folyosók, felénk araszoló monstrumok, falak és sötétség mindenütt.
[+]
Silent Hill egyszerre egy fizikai terület, egy emlék és egy koncepció. Az épületek egyértelműen életről árulkodnak, bár annak most nyomát sem leljük. A lakások berendezve, a szobák belakva, az utcákon boltok, üzletek sorakoznak, amik egy részét kívül-belül is megtekinthetjük. Idővel azonban a geometria és a fizika szabályai felfüggesztésre kerülnek – alagutak vezetnek olyan mélységekbe, ahova nem lenne szabad, vagy épp nyílásokon keresztül ugrunk mélyebbre, hogy feljebb kössünk ki. Mivel egy emlék is, ezért számos elem igazodik James koncepciójához, és ahhoz, amit szimbolizál számára Silent Hill. A játék különlegessége, hogy kissé hasonlóan viselkedik számunkra is: azt adja, amire emlékeztünk, de mégis valahogy máshogy. A nosztalgia és az újítás különleges, nehezen megragadható, de mámorító egyvelege ez, aminek köszönhetően élvezet minden perce. És persze egy koncepció is: egy bástyája a játékok egy specifikus stílusának egy olyan komplex mondanivalóval, ami elemzések sokaságát szülte az évek során. Egy igazi művészeti alkotás, amihez – legalábbis úgy érzem – kellő tisztelettel és odaadással nyúltak, de nem a nosztalgia rózsaszín szemüvegén keresztül.
[+]
Én is azok közé tartozom, akik imádják az eredetit. Majdnem a szakdolgozatomat is belőle írtam. Úgy gondolom, hogy akkor, abban a formában volt mesteri. Azonban 20 év távlatából hazudnék, ha azt mondanám, hogy hibátlan. A borzalmas kameramozgás, a túlzott könnyűség, a meglepően rövid játékidő például pár olyan aspektus, ami ma még frusztrálóbb tud lenni. Az eredeti szinkronmunka is elég vegyes fogadtatású volt, bár én tartom magamat ahhoz, hogy szépen beleillik a tematikába. Ezeket a Bloober Team remekül orvosolta, anélkül, hogy meggyilkolták volna az eredeti szellemiségét. Állítom, hogy érdemes a régit ugyanúgy megtapasztalni, azonban a remake egyszerűen egy remek opció ennek a különlegességnek az átéléséhez. Ráadásul minden extra adalék megleli a helyét, és még az egyik új befejezés is határozottan szuper lett.
[+]
Technikai fronton azért akadnak bőven gondok. Ha a beállítások közt vizuális minőségre fókuszálunk, akkor a képfrissítés bezuhanásai bántóak tudnak lenni (a teszt PlayStation 5-ön zajlott). Ha a teljesítményre – ergo nem baj, ha nem túl szép, csak fusson! –, akkor pedig vizuálisan bukdácsol. Egyrészt az átvezető jelenetek mindig „szaggatnak” picit, másrészt a tükröződéseknél valamilyen optikai anomália keletkezik. Gyakran szellemképesek a mozdulatok is, illetve bizonyos effektek bizarrul jelennek meg. Sőt, még olyan bakikkal is találkoztam, amik miatt be kellett töltenem egy korábbi mentést: egy animáció miatt beszorultam valahova, és mivel James alapjáraton nem tud ugrani, nem tudtam kimászni. Ezt leszámítva azonban jól fut a játék, és ezek a gondok mind orvosolhatónak tűnnek későbbi frissítésekkel. Ráadásul a program remekül kihasználja a DualSense adottságait is: kopog kontrollerünkön az eső, változnak a színek egészségügyi állapotunk függvényében, és általánosságban remekel a haptikus visszajelzés.
[+]
A Silent Hill 2 új verziója sikersztorinak ígérkezik. A fejlesztők számára, akik a kritikus rajongók előtt és korábbi munkáik árnyékából kilépve bizonyítottak. A Konaminak, akik a megfelelő csapatot találták meg, és maguk is kellő odafigyeléssel kezelték a projektet ahhoz, hogy az hű legyen az eredeti hagyatékához. Számunkra, rajongók számára is, akik hosszú évek után ilyen príma formában kapják meg régóta dédelgetett kedvencüket. És végképp a Silent Hill számára, amely talán ezen új alapokra épülhet újjá. Ha pedig nem, már akkor is megérte. Úgy akkor, mint most. Mert ez a játék valami elképesztően különleges – még mindig –, és, ahogy Mary is említi a nyitányban: „Nyugtalan álmaimban látom azt a várost”. És gyanítom, hogy nem vagyok egyedül.
A Silent Hill 2 PlayStation 5-re és PC-re jelent meg.
A tesztjátékot a forgalmazó Cenega Hungary biztosította.
Összefoglalás
A Silent Hill 2 egy igazi klasszikus túlélő pszichológiai horrorjáték kiváló remake-je. Megőrizte forrása szellemiségét, de modernizálta is, hogy egy aktuális, de ugyanúgy ütős, bevállalós élményt kínáljon. A játékmenet élvezetes, a harc kellően szórakoztató, a logikai feladványok stimulálók és az általános hangulat kimagasló. Mindennek a lelke pedig egy még mindig bevállalós, tabukat feszegető, komplex pszichoanalitikus narratíva, amihez fogható aligha létezik a piacon. Régi rajongóknak és új érdeklődőknek egyaránt pazar élmény lehet.
A Silent Hill 2 legfőbb pozitívumai:
- Fantasztikus újragondolás a lényegi elemek megőrzésével;
- élvezetes bővítések, újítások és újragondolások;
- tartalmas, szórakoztató, magával ragadó játékélmény és narratíva.
A Silent Hill 2 legnagyobb hiányosságai:
- Technikai problémák;
- néhol túl sok a harc, ami megtöri a lendületet.
Georgiadisz Leonidas
