Sharp LC-39LE750: mire képes a középkategória?

Sharp LC-39LE750

Bő tíz évvel ezelőtt a Sharp döntéshozói egyértelműen az LCD technológia mellett tették le voksukat, elvetve minden más képalkotási megoldást. Az idő őket igazolta, hiszen az eljárás mára minden vetélytársát lesöpörte a színről, egyedül a plazma modellek tartják magukat úgy-ahogy a versenyben. Ráadásul a konszern – számos konkurensével ellentétben – a panelek fejlesztését és gyártását is saját kezében tartotta, aminek köszönhetően a kétezres évek első dekádjának végére a cég atombiztosnak tűnő pozíciót épített ki a tévépiacon. Elsősorban hazai pályán, Japánban, illetve Észak-Amerikában értek el kiváló eredményeket, de az európai piacon is megkerülhetetlen tényezőnek számítottak. Azonban a 2011 márciusi, Japánt sújtó földrengés és cunami, valamint a fukusimai nukleáris erőműben bekövetkezett baleset a jelek szerint alapvetően megváltoztatott mindent.

A szigetországot ért gazdasági mélyrepülés, illetve az energia- és alkatrészellátási nehézségek súlyos helyzetbe sodorták a céget. Az értékesítési mutatók jelentősen visszaestek, ráadásul ezzel párhuzamosan felszínre kerültek bizonyos stratégiai kérdésekkel kapcsolatos problémák. Konkrétan az, hogy a Sharp a dél-koreai tigrisekkel ellentétben nem koncentrált kellően az olyan kapcsolódó szolgáltatásokra, mint a smart rendszerek, a hang- és mozgásalapú vezérlés vagy az internetes tartalmak elérésének lehetősége. Ehelyett ugyanis inkább az energiatakarékos panelek fejlesztésére, és a négy alapszínre épülő Quattron technológiára helyezték a hangsúlyt, ami viszont kevésnek bizonyult a vásárlók kegyeinek elnyeréséért vívott öldöklő küzdelemben.

Ennek következtében a vállalat az elmúlt időszakban komoly veszteséget termelt, ami miatt kénytelenek voltak engedni többek közt a Samsungnak és az Apple beszállítójaként elhíresült Foxconnak, amelyek bevásárolták magukat a konszernbe. Mindezek ellenére a Sharp még mindig komoly tényező a tévés iparágban, ráadásul a cég azt ígérte, a nehézségek nem lesznek hatással a televíziók minőségére. Úgyhogy amikor lehetőségünk nyílt arra, hogy kipróbáljuk a 2013 nyarának közepén Magyarországra is megérkezett LE750 család egyik tagját, egy pillanatig sem haboztunk.

Dizájn

A dizájnra sokáig nem fordított kiemelt figyelmet a Sharp, azonban az idei évben mindez megváltozott, és ez igaz erre a készülékre is. Az összképet alapvetően meghatározzák az ultravékony, egycentiméteres kávák, amelyek trükkös fényezést kaptak. A matt ezüst színezés olyan hatást kelt, mintha a készülék fémből készült volna, ami már önmagában figyelemfelkeltő. Ráadásul ezt oldalt feketére festették, ami miatt a keret csak pár milliméter szélesnek tűnik.

A középen megvastagodó alsó rész kialakítása, és az itt helyet kapó világító, fordított V alakú márkajelzés már ismerős lehet a vállalat korábbi termékeiről, és szokás szerint a vezérlőgombokat is itt helyezték el. A Sharp sem húzza ki magát a friss trendek alól, így ez a készülék is a hagyományostól eltérő talpat kapott, amelynek formája szintén a céglogót idézi.

Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a készülékház legvastagabb pontján is csak körülbelül négy centiméter vastag. A modell súlya még talppal együtt is csak 12,3 kilogramm, azaz nyugodt szívvel felakasztható, nem kell attól tartani, hogy kiszakad a falból. A hátlapra a négy 1.4-es HDMI (az egyik ARC-támogatású) mellé építettek egy-egy SCART, AV, komponens, D-Sub, analóg és koaxiális digitális audio, illetve Ethernet csatlakozót, továbbá a fizetős műsorok dekódolásához szükséges Conax kártyák fogadására képes CI+ slot sem hiányzik róla. Került rá három darab USB 2.0 csatoló is, azonban ezek közül kettőt szorosan egymás mellett helyezték el, aminek következtében eléggé kényelmetlen a használatuk. Ráadásul az egyiknek olyan kevés helyet hagytak, hogy egy nagyobb pendrive vagy a dobozban a termék mellett megtalálható külső Wi-Fi adapter ide már nem is dugható be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!