Sharp LC-39LE750

Bő tíz évvel ezelőtt a Sharp döntéshozói egyértelműen az LCD technológia mellett tették le voksukat, elvetve minden más képalkotási megoldást. Az idő őket igazolta, hiszen az eljárás mára minden vetélytársát lesöpörte a színről, egyedül a plazma modellek tartják magukat úgy-ahogy a versenyben. Ráadásul a konszern – számos konkurensével ellentétben – a panelek fejlesztését és gyártását is saját kezében tartotta, aminek köszönhetően a kétezres évek első dekádjának végére a cég atombiztosnak tűnő pozíciót épített ki a tévépiacon. Elsősorban hazai pályán, Japánban, illetve Észak-Amerikában értek el kiváló eredményeket, de az európai piacon is megkerülhetetlen tényezőnek számítottak. Azonban a 2011 márciusi, Japánt sújtó földrengés és cunami, valamint a fukusimai nukleáris erőműben bekövetkezett baleset a jelek szerint alapvetően megváltoztatott mindent.

A szigetországot ért gazdasági mélyrepülés, illetve az energia- és alkatrészellátási nehézségek súlyos helyzetbe sodorták a céget. Az értékesítési mutatók jelentősen visszaestek, ráadásul ezzel párhuzamosan felszínre kerültek bizonyos stratégiai kérdésekkel kapcsolatos problémák. Konkrétan az, hogy a Sharp a dél-koreai tigrisekkel ellentétben nem koncentrált kellően az olyan kapcsolódó szolgáltatásokra, mint a smart rendszerek, a hang- és mozgásalapú vezérlés vagy az internetes tartalmak elérésének lehetősége. Ehelyett ugyanis inkább az energiatakarékos panelek fejlesztésére, és a négy alapszínre épülő Quattron technológiára helyezték a hangsúlyt, ami viszont kevésnek bizonyult a vásárlók kegyeinek elnyeréséért vívott öldöklő küzdelemben.

Ennek következtében a vállalat az elmúlt időszakban komoly veszteséget termelt, ami miatt kénytelenek voltak engedni többek közt a Samsungnak és az Apple beszállítójaként elhíresült Foxconnak, amelyek bevásárolták magukat a konszernbe. Mindezek ellenére a Sharp még mindig komoly tényező a tévés iparágban, ráadásul a cég azt ígérte, a nehézségek nem lesznek hatással a televíziók minőségére. Úgyhogy amikor lehetőségünk nyílt arra, hogy kipróbáljuk a 2013 nyarának közepén Magyarországra is megérkezett LE750 család egyik tagját, egy pillanatig sem haboztunk.

Dizájn

A dizájnra sokáig nem fordított kiemelt figyelmet a Sharp, azonban az idei évben mindez megváltozott, és ez igaz erre a készülékre is. Az összképet alapvetően meghatározzák az ultravékony, egycentiméteres kávák, amelyek trükkös fényezést kaptak. A matt ezüst színezés olyan hatást kelt, mintha a készülék fémből készült volna, ami már önmagában figyelemfelkeltő. Ráadásul ezt oldalt feketére festették, ami miatt a keret csak pár milliméter szélesnek tűnik.

A középen megvastagodó alsó rész kialakítása, és az itt helyet kapó világító, fordított V alakú márkajelzés már ismerős lehet a vállalat korábbi termékeiről, és szokás szerint a vezérlőgombokat is itt helyezték el. A Sharp sem húzza ki magát a friss trendek alól, így ez a készülék is a hagyományostól eltérő talpat kapott, amelynek formája szintén a céglogót idézi.

Az alkalmazott Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a készülékház legvastagabb pontján is csak körülbelül négy centiméter vastag. A modell súlya még talppal együtt is csak 12,3 kilogramm, azaz nyugodt szívvel felakasztható, nem kell attól tartani, hogy kiszakad a falból. A hátlapra a négy 1.4-es HDMI (az egyik ARC-támogatású) mellé építettek egy-egy SCART, AV, komponens, D-Sub, analóg és koaxiális digitális audio, illetve Ethernet csatlakozót, továbbá a fizetős műsorok dekódolásához szükséges Conax kártyák fogadására képes CI+ slot sem hiányzik róla. Került rá három darab USB 2.0 csatoló is, azonban ezek közül kettőt szorosan egymás mellett helyezték el, aminek következtében eléggé kényelmetlen a használatuk. Ráadásul az egyiknek olyan kevés helyet hagytak, hogy egy nagyobb pendrive vagy a dobozban a termék mellett megtalálható külső Wi-Fi adapter ide már nem is dugható be.

Kezelés

A Sharp a riválisokkal ellentétben megmaradt a hagyományos, egytávirányítós megoldás mellett. Ezen kívül a jelek szerint egyelőre a gesztus- és hangalapú vezérlésben sem látják az erőt, hiszen ezek a funkciók innen kimaradtak. Maga a távvezérlő az évekkel ezelőtt már megismert darab. Jól is néz ki, fogása is kényelmes, a gombok kialakítására sem lehet panasz. Egyedül a háttérvilágítás hiányát lehet neki felróni, viszont cserébe dúsan meghintették különféle dedikált funkciógombokkal, így gyakorlatilag minden szolgáltatás, beállítás elérhető innen közvetlenül.

Ma már nem újdonság, hogy a televíziók egy ingyenesen letölthető alkalmazásnak köszönhetően irányíthatóak iOS- vagy Android-alapú tablet, illetve okostelefon segítségével, és ez a modell is támogatja ezt az eljárást. Emellett képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel és billentyűzettel, amely a különféle internetes alkalmazások használatakor lehet segítségünkre.

Érthetetlen menürendszer

A Sharp mindig is különcnek számított, legalábbis ami a menürendszer kialakítását illeti. Évekig erőltették a mindenki másétól különböző, kávák mellett elhelyezett menüpontokra épülő szisztémájukat. Ez alapvetően egészen logikus felépítésű volt, viszont egyediségéből fakadóan sok kritika érte, és az való igaz, hogy nem volt annyira átlátható, mint a hagyományos, hasábos rendszerű megoldások.

A vállalat az idei évben változtatott ezen, legalábbis e modell esetében biztosan. De nem ám az egyszerűbb utat követték, miszerint lemásolják a konkurencia már jól bevált elgondolását... Nem, ismét úgy döntöttek, hogy megint megváltják a világot egy teljesen új típusú grafikus kezelőfelülettel. És már megint nem sikerült. Korábban ehhez még csak hasonlót sem láttunk, és valószínűleg nem véletlenül. Itt ugyanis az összes funkció, paraméter egy külön ablakban nyílik meg, így az ember egy idő után elveszti a fonalat. Fogalma sincs, hogy épp merre jár, és hogy ha végzett valamivel, a többi szükséges menüpontot merre találja. Ráadásul néha a legelemibb logikát is nélkülözi a menü felépítése, az egyes opciók nem ott vannak, ahol lenniük kéne, az alkalmazott tipográfiai elemeknek köszönhetően pedig előfordul, hogy még lapozgatni is kell, ami aztán végképp megkavarja a dolgokat. Az sem könnyíti meg a felhasználó helyzetét, hogy az elnevezések néha eltérnek az általánosan használt terminusoktól. Így például a Kép mód vagy Kép profil helyett a Kép illesztése megnevezést alkalmazták, ami biztos, hogy sokakat megzavar majd.

Bár a kislexikon funkció hiányzik az eszközből, azért az egyes menüpontok melletti rövid magyarázatokkal nem spóroltak. Ezek nagy része teljesen rendben van, bár az is igaz, hogy akad néhány elfuserált megfogalmazás, már a nyitóképen bele is futunk egy ilyen szövegbe: "Tudod teremt közvetlen hozzáférést a kedvenc szolgáltatások ezen a képernyőn, nyomja meg a FAV gombot, közben figyelte őket". Távol álljon tőlünk a heccből történő rosszindulatú minősítgetés, de ez azért 2013-ban botrányos és elfogadhatatlan.

Képminőség

Kezdjük a legfontosabbal: a Sharp mindig is erős volt képminőség terén, tehát az alapok nagyon jók, és ez ebben az esetben sincs másként. Épkézláb beállítások mellett a színvilág természetes, a tónusok valósághűek. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a visszafogott árnyalatok dominálnak, hiszen ahol kell, ott az élénk színek viszik a prímet.

Zajosodás csak alacsony felbontású, gyatra forrásból származó mozgóképek esetén jelentkezett. Ilyenkor jött jól a Digitális zajcsökkentés (DNC) névre hallgató képjavító eljárás, amelyet viszont csak "Közép" fokozatban érdemes használni, hiszen Intenzívre állítva durván összemos egyes képrészleteket. Pixelesedésnél beválhat még a Deblocking szűrő, de mivel ilyesmivel szinte egyáltalán nem találkoztunk, ezért nem is kapcsoltuk be. Akadozásba nem nagyon futottunk bele, ám ha valaki folyamatosabbá kívánja tenni a megjelenítést, az a Film simítás (DMM) funkció alkalmazásával ezt megteheti. Erre azért illik odafigyelni, mert túlságosan agresszívre állítva nagyon mesterkélt, a legrosszabb tévésorozatokat idéző végeredménnyel járhat alkalmazása.

Az Aktív háttérvilágítás bekapcsolása után a fényerő a tartalomtól függően automatikusan változik, ami elméletben jó hatást gyakorol a kontrasztarányra, ami sötét tartalmak esetén lehet hasznos. A gyakorlatban viszont ez aktív állapotban olykor vibrálásra késztette a készüléket, úgyhogy jobb kilőni rögtön. A sok konkurens terméket megfektető bőrszín-megjelenítés sem fog ki a tévén, ám ha valamiért piros vagy épp zöldes-sárgás arcok lepnék el a képernyőt, azon könnyedén lehet segíteni a Bőrszínkorrekció nevű eljárásnak köszönhetően. Az egyes LCD tévékénél megfigyelhető utánhúzásnak itt nyoma sincs, a betekintési szögek is jók, csak nagyon oldalról vagy felülről nézve kezdenek fakulni a sötét árnyalatok. Viszont a felhősödést nem sikerült száműzni a készülékből, ráadásul a foltok nem csak a tesztképek készítése során tűntek fel, hanem olykor még tévézés, filmnézés közben is.

Előzetes beállítások

Az előzetesen programozott képprofilok számát nem vitték túlzásba a mérnökök. Ráadásul a három mód közül igazán csak a Standard és az Eco névre hallgató használható, hiszen a Dinamikus módot kifejezetten világos bemutatótermek, boltok, áruházak, szórakozóhelyek világos fényviszonyaihoz optimalizálta a gyártó. Ezen kívül akad egy felhasználói fiók is, ahol bárki elmentheti a számára szimpatikus beállításokat.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Dinamikus, Eco, Standard. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb. Mivel a fehéregyensúly értékein nem lehet módosítani, így az ideális beállítások ismertetésének nincs sok értelme, úgyhogy az most kimarad.

Képarány

A legrosszabb, hogy az automata kitöltés funkciót kispórolták, így csak a 16:9, a 4:3 és egy nagyított profil áll a felhasználó rendelkezésére, ami 2013-ban már édeskevés. A zoom mód rendes tévézéshez gyakorlatilag használhatatlan, mert ilyenkor a kép egy jelentős része lelóg a kijelzőről és eltűnik a semmiben.

Digitális tévézés, megszólalás

Hangzás

A modellbe két darab 15 wattos hangsugárzó került – ezek teljesítménye nagyobb, mint a hasonló kategóriájú tévékben található változatoknak. Mondjuk mi ezt átlagos méretű helyiségünkben nem nagyon használtuk ki, de ettől még van, ahol jól jöhet. Működés közben semmiféle hibával nem találkoztunk. Statikus zörejek, percegés, zizegés nem jelentkezett, és a készülékház rezonanciájától sem kell tartani. A dinamika viszont hiányzik a megszólalásból, így továbbra is áll a tétel: aki valóban ütős hangzást szeretne a szép kép mellé, annak be kell ruháznia egy külső hangrendszerre.

Három előre programozott hangprofil közül választhatja ki mindenki a számára a legszimpatikusabbat, amelyek már nevükben is jelzik, hogy milyen jellegű tartalmak mellé szánja őket a gyártó. Emellett két felhasználói fiók is megtalálható a kínálatban, egy a filmekhez, egy pedig a zenehallgatáshoz, ahol a felhasználó kedvére módosítgathatja a magas és mély hangok arányát. Bekapcsolhat a virtuális surround hangzás, de itt is pont annyira működik csak, mint máshol, azaz kb. semennyire.

A Hangerőautomatika funkció viszont hasznos lehet. Csatornaváltásnál vagy a reklámblokkok elindulásakor a hangerősség különböző lehet, amennyiben viszont valaki aktiválja ezt a funkciót, akkor ez a különbség jelentősen lecsökkenthető. A Tiszta hang általában a beszédhangok kiemelésére szolgál, itt viszont állítólag az adott műsor nyelvének felismerését követően a hangbeállítások automatikusan  megváltoznak oly módon, hogy minél érthetőbb legyen a végeredmény. Ennek viszont egyszerűen nincs semmi értelme a valóságban! Egyrészt nehéz elhinni, hogy a tévé különbséget tudna tenni mondjuk a magyar és a német nyelv között, másrészt pedig ezek szerint vannak olyan nyelvek, amelyekhez erőteljesebb basszus dukál, vagy ellenkezőleg, a magasakra kell helyezni a hangsúlyt, ami meglehetősen furcsa elgondolásnak tűnik.

Digitális tv

A modell rendelkezik integrált DVB-T tunerrel, azaz elméletben a digitális átállás nem érinti, tehát a digitális földfelszíni adások vétele nem kellene, hogy problémát okozzon. Ehhez képest viszont egyetlen adót sem sikerült befognunk, nem hogy a szimpla, egyébként minden más tévénél és set-top boxnál jól muzsikáló szobaantennánkkal, de még egy nagyobb teljesítményű, kültéri Funke antennával sem.

Könnyen lehet, hogy valami a beállításokkal nem volt rendben, viszont a digitális tévézésre vonatkozó almenü egy teljesen átláthatatlan katyvasz, a valóságban nem módosítható paraméterekkel és hibás gombkiosztással. Igen, a tévé hibás utasításokat ad ki, úgyhogy össze-vissza kell nyomkodni a távirányítót, amíg az ember nagy nehezen előbbre lép egy szintet. Idővel sikerült megtalálni, hogy hol is jelzi ki a jelerősséget, de ezen semmilyen változást nem tapasztaltunk, hiába hurcoltuk ide-oda az antennát, végül rákötöttük a kültéri egységet. Akkor sem moccant a mutató a 30-40 százalék körüli értékről, amikor DVB-C tunerre váltottunk, amivel csak az a bibi, hogy kábelt nem csatlakoztattunk a készülékhez, tehát beérkező jel sem volt....

Netes tartalmak, 3D

Alkalmazások, böngésző

A modell megkapta a vállalat saját, Aquos NET+ névre hallgató rendszerét, amely tartalmaz egy teljes értékű böngészőt és számos alkalmazást is. A böngésző sebessége közepes, legalábbis ami a tévéket illeti, azaz vannak nála gyorsabbak is, de azért az agyzsibbasztóan lassú kategóriától távol van. Mindenesetre egy átlagos számítógéppel e téren nem versenyezhet.

Az elérhető alkalmazások száma örvendetes módon megnőtt, összesen 84 ilyen kapott helyet a kínálatban, de mivel néhány duplán került be, így összesen kb. 75 program közül lehet válogatni. Ezek között megtalálhatóak a kihagyhatatlan darabok, tehát például a YouTube videó- vagy a Picasa képmegosztó, a Facebook, a Twitter, valamint néhány játék, és a webrádiókat tömörítő szoftverek.

Emellett viszont szinte csak különféle konzerv videóanyagokat tartalmazó appok kerültek be a rendszerbe, cserébe ezek a potenciális felhasználók igen széles csoportját lefedik. Van itt minden, mint a búcsúban: gyerekeknek szóló, szórakoztatással, életmóddal kapcsolatos filmek, autós- és sportvideók, animációs alkotások, videoklipek, koncertfelvételek rogyásig. Ezek minősége sok esetben egész jó, úgyhogy mindent összevetve az Aquos NET+ nyugodtan nevezhető az LE750 egyik erősségének.

3D

Három évvel ezelőtt az LG kivételével az összes gyártó buzgón állította, hogy ők aztán örökkön-örökké kitartanak az aktív shutteres technológia mellet. Ehhez képest mára a legtöbb piaci szereplő átpártolt a passzív-polarizációs képalkotási eljárás mellé, legalábbis ami az LCD televíziókat illeti. Kivételt csak a Samsung és a Sharp jelent, így ez a modell is az aktív rendszerre épül, annak minden előnyével és hátrányával.

Tehát a készülék biztosítja a Full HD felbontás megjelenítését a háromdimenziós anyagok esetében is, cserébe a passzív modelleknél némiképp nehezebb, integrált LCD kijelzővel és akkumulátorral ellátott szemüvegeket kell használni. A készülékhez az alapkiszerelés részeként nem jár ilyen kiegészítő; a Sharp az AN-3DG20 típusjelzésű darabot ajánlja mellé, de mivel a dobozban ezt nem leltük, ezért egy másik terméket használtunk.

Normális forrásból származó 3D anyagok esetén a megjelenítéssel nincs gond, szellemképesedés, akadozás nem jelentkezett. Be lehet állítani, hogy amennyiben ilyen videókat érzékel a tévé, automatikusan váltson 3D módba, de ez manuálisan is bekapcsolható. A jelenleg használatos szabványokkal gond nélkül boldogul, viszont a mélység, a térhatás intenzitása nem módosítható. Képes a hagyományos, kétdimenziós anyagokból térhatásút varázsolni, viszont ez csak bizonyos típusú, elsősorban statikus hátterű vagy alapvetően lassú tartalmak esetén működik igazán jól. Mindenestre a végeredmény ilyenkor sem lesz olyan, mint egy már alapból 3D kamerákkal rögzített film esetén.

Médialejátszó

Ma már lassan ott tartunk, hogy még a noname márkák sem hagyják ki a médialejátszó szolgáltatást termékeikből, ráadásul a Sharp már évek óta beépíti ezt a funkciót még belépőszintű modelljeibe is, így csodaszámba ment volna, ha pont innen hiányzik. Nos, csodák nincsenek, azaz van médialejátszó a 39LE750-ben.

Grafikus kezelőfelületéért mondjuk nem fog díjakat kapni a tévé, hiszen az egyébként a többi menüvel teljesen megegyező tipográfiai elemeket használó (= csúnya) rendszerben összesen egyszerre mindössze három (!!) mappa vagy fájl fér ki a kijelzőre, ami nevetségesen kevés. Még egy kb. 40-50 fotóból álló könyvtár esetén is igen hamar elveszíti a fonalat az ember, hogy hol is járt, mit is látott eddig, ráadásul az állományok nem listázhatóak se keletkezésük dátuma, se méretük szerint.

Képek, zenék

A lejátszási lista összeállításának lehetőségét el lehet felejteni, sőt még a diavetítés funkció sem működik a képeknél, azokat nagyítani sem lehet, csak forgatni. Nem csak hogy az EXIF adatok (milyen géppel, milyen beállítások mellett készült egy adott fotó) feldolgozása és megjelenítése állítja áthághatatlan akadályok elé, hanem semmilyen egyéb információval nem boldogul. Tehát még az adott fájl méretét, felbontását sem tudjuk képernyőre varázsolni. A JPG mellett még a PNG kiterjesztésű képek kezelését támogatja, tehát aki abban reménykedne, hogy például vicces animgifeit majd a tévén fogja nézegetni, a nagyméretű, alapvetően jó képminőséget kínáló kijelzőn, annak csalódnia kell.

Zeneszámok esetén viszont a formátumtámogatás miatt igazán nem érheti szó a ház elejét, hiszen az MP3 és WMA mellett a veszteségmentesen tömörített, tehát elméletben jó hangminőséget biztosító FLAC fájlok megszólaltatását is biztosítja a tévé. Az ID3 tagek kezelése nem okoz neki problémát, sőt ennek köszönhetően a dalok album, stílus, előadók vagy cím szerint is szortírozhatóak, amiért dicséret jár, sőt még a korábban más eszközön létrehozott lejátszási listákkal is boldogul.

Filmek

A videók vezérléséhez a legegyszerűbb talán a távvezérlőn található dedikált funkciógombokat használni. Akinek ez valamiért nem szimpatikus, az előhívhat a képernyőn is egy lejátszófelületet, ahol csúszkán követheti nyomon, hogy éppen hol is tart a filmben. Józan ésszel azt lehetne hinni, hogy itt a nyilak nyomkodásával mód nyílik arra, hogy e csúszka segítségével is "bele lehessen tekerni" a videóba, ám erre nincs lehetőség, arra viszont igen, hogy a számok segítségével másodpercre pontosan megadjuk, honnan is kezdenénk vagy folytatnánk a filmezést. A rendszer a külső feliratok kezelését nem támogatja, a hangsávok között viszont lehet váltogatni, amennyiben akadnak ilyenek.

A formátumtámogatás vizsgálatához, mint már annyiszor, most is szokásos tesztpakkunkat vettük elő. Ennek lefuttatása után kiderült, hogy a már más tévéket is megfektető Killa_sample ezen is kifogott. Viszont a többivel az égegyadta világon semmi baj nem akadt; akadozás, zajosodás, mindenféle egyéb kép- és hanghiba nélkül játszotta le még az MKV és a QuickTime videókat is.

Vélemény

Kapcsolódó szolgáltatások ide, kiegészítő funkciók oda, még mindig a legfontosabb a képminőség egy televízió esetén, és ezen a téren a Sharp LE750 jól teljesít. Hibaként csak a háttérvilágítás egyenetlensége és az SD tartalmaknál néha jelentkező enyhe zajosodás jegyezhető fel. Mindezt azonban feledteti a normális beállításokkal elérhető szép képvilág, a folyamatos megjelenítés, a valósághű színek. A hangzás szintén rendben van, hiszen bár a megszólalás nem kimagasló, egy külső audiorendszerrel nincs egy ligában, viszont az is igaz, hogy zavaró problémák nélkül hozza a tévéktől elvárható szintet. A 3D videókkal jó minőségű forrásanyag esetén szintén nincs gond, de azért nem jár piros pont, hogy a térhatás mélységén nem lehet állítani, és az is fura, hogy nem működik a 2D->3D konverzió.

A kezelésnél viszont valami nagyon félrement. A távirányító nem rossz, és az egér, billentyűzet kezelésének támogatásáért is dicséret jár, de a menürendszer tragikus. Felépítése logikátlan, sokszor kell feleslegesen lapozgatni, használata nehézkes, a magyarázó szövegek olykor teljesen érthetetlenek, maga a grafikus kezelőfelület, az alkalmazott tipográfiai elemek kifejezetten csúnyák, és mindennek tetejébe az elektronika sokszor kifejezetten lassan reagál a távvezérlő gombjainak nyomkodására. A digitális tévézéssel is komoly problémák voltak, viszont cserébe a médialejátszó egész jól működik. A dizánj is jól sikerült, a vékony kávák és az ezüstös színezés kiegészítve a különleges talppal egy egészen szemrevaló televíziót eredményezett. 175 000 forintos árával a hasonló méretű készülékek között egyértelműen az olcsóbbak közé tartozik, legalábbis az idei modelleket tekintve, viszont a jelek szerint az aktív shutteres 3D szemüvegeket külön kell megvásárolni hozzá.

elefant

A LC-39LE750 3D LCD tévét a Sharp magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.