Murphy él és dolgozik
Akik hosszú évek vagy évtizedek óta használnak valamilyen személyi számítógépet, azok sajnos jó eséllyel találkozhattak már haldokló, vagy rosszabb esetben egyik pillanatról a másikra elhalálozott merevlemezzel. Megfelelő előzetes óvintézkedések hiányában ezeknek sok esetben az adatokra nézve akár végzetes kimenetelük is lehet. Rendszeres biztonsági mentés, archiválás nélkül értékes fájljaink szinte folyamatos kockázatnak vannak kitéve. Az adatok lehetnek akár egy évtizedet felkaroló családi fotóalbum képei, egyedi dokumentumok, munkához kapcsolódó fájlok, esetleg bármi más, amit lehetetlen vagy rendkívül nehéz lenne pótolni.
Lekopott a mágneses réteg. A finom port az utolsó képen jól látni. [+]
Murphy él és dolgozik. Kétségkívül ez Králik János, vagy a fórumozóink körében csak liksoft néven ismert, adatmentéssel foglalkozó szakértő egyik kedvenc mondása. Szó, ami szó, aki sokat foglalkozik számítógépekkel vagy azokhoz kapcsolódó komponensekkel, az valószínűleg nem száll vitába ezzel a kijelentéssel, hisz minden kétséget kizáróan „ami elromolhat, az el is romlik”, egyszer. Jelen cikkünkben az említett szakember hathatós közreműködésével összegyűjtöttük, illetve kicsit közelebbről is megvizsgáltuk a merevlemezekhez vezető meghibásodások fő okait, valamint esetenként ezek megelőzésére is megpróbálunk kitérni.
Mitől romolhat el?
A merevlemezek fizikai meghibásodásának okait alapvetően négy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba a gyártás vagy a tervezés során, a gyártó által elkövetett esetleges hibák sorolhatóak. Kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy még a legjobb sorozatokba is becsúszhatnak gyengébben sikerült, meghibásodásra hajlamosabb darabok. Ez ellen szinte semmit sem tehetünk. Az esély csökkentése érdekében vásárlás előtt lehetőségünk van némi kutatást végezni, hisz voltak, vannak, és lesznek is gyengébben sikerült szériák, melyekből százalékosan több problémás darab kerül ki. Természetesen a felhasználói közösség által generált ilyesfajta statisztikák kialakulásához mindig időre van szükség, amihez az adott széria megjelenésétől számítva legalább fél-egy év szükséges. Sokszor ennyi idő alatt már egy másik széria jön ki a gyárból, így olykor még az ilyen statisztika is csalóka lehet.
[+]
A második halmazba a termékek szállítása során bekövetkezett sérülések tartoznak. A merevlemezek hosszú utat tesznek meg Távol-Keletről, ami jó néhány berakodással, kirakodással, illetve hajó és/vagy repülőúttal jár, és ez még mindig messze van a boltok polcaira való felkerüléstől. Egy kézből vagy targoncáról való leesés már komoly problémákat okozhat a későbbiekben.
A harmadik csoportba kategorizálható esetekért a helytelen használat, vagyis gyakorlatilag a vásárló okolható. A későbbiekben ezekről a hibákról beszélünk részletesebben. Az elmúlt években egyre bonyolultabbá váltak a merevlemezek, így azok ma már komplett mikroszámítógépeknek tekinthetőek saját belső operációs rendszerrel, mely számtalan belső folyamatot kontrollál. Ennek okán a merevlemezek talán még sosem voltak annyira érzékenyek és kényesek, mint napjainkban.
Komoly fizikai sérülések nyomai [+]
A negyedik csoportba az idő tehető. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy semmi sem tart örökké, így a merevlemez is öregszik, és egy idő után már nem működik stabilan, vagy egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra megadja magát.
A hőmérsékleti túlterhelés
A megfelelő használat első állomása a merevlemez megfelelő környezeti hőmérsékletének, pontosabban hűtésének biztosítása, melynek elégtelensége könnyen végzetes problémákhoz vezethet. A nyári melegben sokan leveszik a ház oldalát, gondolván, hogy így biztos jobban szellőzik a gép, ami tévedés. A zárt gépházban megfelelően kialakított légcsatorna a leghatékonyabb, amikor is kívülről a merevlemez(ek) körül, illetve azokon keresztül lép be a hűvösebb levegő, ami végül hátul a tápegységen, valamint a ház hátuljában található ventilátor(ok)on keresztül távozik.
Hirdetés
A merevlemezek lassan melegszenek, de egy zárt, rosszul szellőző térben akár 70-75 °C-ra is képesek felhevülni. A szakértő tapasztalata szerint a 25-38 °C közötti tartomány a 100%-ig egészséges, illetve célszerű minden esetben (folyamatos terhelés esetében is) 5-10 Celsius-fokkal a gyártó által megadott maximális hőmérsékleti érték alatt maradni. Érdekesség, hogy az írást végző belső mágneses fej hőmérséklete folyamatos terhelés mellett elérheti a 150-170 Celsius-fokos értéket is.
Túlmelegedett merevlemezek fejei. A magas hőmérséklet miatt a fej "megégett",
kezdődő anyagleválás nyomai is láthatóak. [+]
Túlmelegedés esetén a légpárna veszít keménységéből, így a fej bizonyos gyors (oldal)mozgásoknál bele tud érni a lemez felületébe, ezzel akár komoly fizikai károsodást okozva. Ráadásul a lemezek külső és belső részén közel azonos légáramlási sebességet kell biztosítani, mert az azonos levegőmennyiség tartja minden ponton megfelelő magasságban a fejet. Erre a célra még különféle légterelő elem(ek) is található(ak) a merevlemezek belsejében. Ezen felül a repülő test (fej) önbeálló csapágyazással rendelkezik, ami egy érzékeny rugós felfüggesztésből (kosárból) és az alátámasztásból (mely a repülő test közepét támasztja alá) áll. Ha a fej találkozik a felülettel, akkor azon a ponton egy gyűrődés alakul ki.
Ma már a lemez(ek) és a fej(ek) között csupán néhány molekulányi távolság van. A meghajtókban található lemez(ek) felülete többrétegű. A tányér anyaga alumínium vagy üveg, amire a mágneses réteg kerül. A perpendikuláris felépítés bevezetése óta a lemezre először tapadást segítő réteg kerül, ezt lágymágneses réteg követi (amiben meg tudnak fordulni az erővonalak), melyet az adathordozó mágneses réteg követ, amiben függőlegesen állnak a jelek. Végül az egészet egy nagyon vékony, lakkszerű anyaggal fedik le, mely egy bizonyos szintű felületi védelmet biztosít (pl.: oxidáció és finomabb ütés ellen).
Ez az anyag nagyon erős felületi feszültséggel rendelkezik, amivel egy pontig még öngyógyító, azaz kisebb mértékű sérülés esetében vissza tud terülni. Amennyiben a fej csak kisebb mértékben ütközik a lemezzel, akkor csak ez a lakkréteg gyűrődik meg, ami szerencsés esetben pár nap alatt "eltűnik", így a felhasználó ebből nem érzékel semmit. Rosszabb esetben, ha a fej ismét, többször megüti a korábban felgyűrődött részt, az egy idő után már a mágneses réteg sérüléséhez vezethet. Ez beindíthat egy végzetes láncreakciót, ugyanis a sérült mágneses réteget a vezérlés megpróbálja újra és újra beolvasni, ami csak tovább súlyosbíthatja a sérülést, ugyanis szépen lassan felszedi a teljes területet, aminek következményét a legvégső esetben bizony már apró fémforgácsokban kell elképzelni.
"Esztergakésként" forgácsolják szét a felületet a fejek [+]
A magas hőmérséklet miatt okolható másik hibaforrás magát a fejet, pontosabban annak két áramkörét érintheti. A fejnek a kilépő szélén található író-olvasó rész ma már egy félvezető, melynek normál üzemi hőmérséklete meghaladhatja a 150 °C-t is. Komolyabb írási terhelés, illetve magasabb külső hőmérséklet egyidejű hatására a félvezető hőmérséklete olyan kritikus szint fölé emelkedhet, ami akár az írási képesség végleges megszűnését is eredményezheti. Ez egy félállapot, ugyanis a fej(ek) még olvasásra képes(ek), ugyanakkor, mivel már az operációs rendszerek betöltése is jár bizonyos adminisztratív írási műveletekkel, így már a rendszer indulása is kérdéses. Ha a rendszer betöltődött, de érzékeli az íráshibák miatti adminisztrációs sérüléseket, akkor ha engedélyezve van az automatikus hibajavítás (Windows esetén a chkdsk), korrigálni akarja azokat. Sajnos ezzel újabb hibák keletkeznek, melyek a folyamat végére akár teljes adminisztrációs összeomlást is okozhatnak.
Általánosságban elmondható, hogy az elmúlt időszakban a hatékonyabb motorok, illetve a kisebb csíkszélességű áramköri chipek okán valamelyest csökkent a merevlemezek fogyasztása, ami egyben kisebb hőtermelést is jelent. A súrlódás mértéke nem változott, ez viszont a homogén gázzal, például héliummal töltött modellek esetében fog majd mérséklődni.
Fizikai behatások
Nem csak Murphy él és dolgozik, de az évek során Newton, pontosabban a gravitáció sem vesztett semmit erejéből. Meglehetősen gyakoriak a különféle fizikai behatások által okozott mechanikai sérülések. Ebben az esetben is meg kell különböztetni két szituációt, ugyanis a sérülés keletkezhet kikapcsolt állapotban vagy működés közben. Továbbá az állóhelyzetben történő fizikai behatások esetében is ketté lehet bontani az eseteket. Mára ugyan gyakorlatilag már az összes gyártó átállt a rámpás megoldásokra, de egyes cégek korábbi modelljeiben leállás során egy erre a célra fenntartott parkolópályára állt(ak) ki a fej(ek). A rámpás megoldás óriási előnye, hogy a fej nem súrlódik a lemezzel (soha nem ér hozzá), csak a rámpával, amivel természetesen fizikai kontaktust létesít minden parkoláskor és visszaálláskor. Ez hosszabb távon a rámpa teflon jellegű műanyagának kopásához vezethet, ami miatt nem célszerű a sűrű parkoltatás.
Amennyiben egy rámpás modellt működésen kívül ütés ér, és a fejek a rámpán maradtak, akkor jó eséllyel nem lesz probléma, bár ez nagyban függ az erőhatás mértékétől, illetve annak irányától, ugyanis szélsőséges esetekben megbillenhet a teljes lemeztömb, így a tengely elbillenhet eredeti pozíciójából, és a lemezek széle sérülést (törést) okozhat a rámpában.
Természetesen a főmotornak sem tesz jót egy állóhelyzetben elszenvedett nagyobb ütés. A folyadékcsapágyas motor álló és forgó része között csupán egy vékony olajfilm húzódik. A forgó rész felülete nem sík, hanem finoman barázdált, hogy forgás közben olajgyűrűk alakuljanak ki, így biztosítva a pontos működést. Ütés során ezek a barázdák az álló részben sérülést okoznak, és forgás közben az összeérő fémek eróziója elindul. Szerencsés esetben ettől még csak hangosabb lesz a drive, de komolyabb sérülés esetében akár a motor besüléséhez (megszorulásához) is vezethet.
Amennyiben álló helyzetben olyan rezonanciát vagy ütést kap a meghajtó, aminek hatására a rámpáról leugranak a fejek, akkor azok rátapadhatnak a lemez felületén húzódó, az előző oldalon már említett lakszerű anyagra. Ilyenkor, ha a következő indításkor a meghajtó vezérlése nem képes felismerni, hogy a lemezre tapadt fejek miatt nem tud felpörögni a rendszer, akkor az könnyedén leszakíthatja a fejet, és/vagy a rétegekből is kiszakíthat egy nagyobb darabot. Szerencsésebb esetben ez nem történik meg, így szakszerviz megfelelő körülmények között eltávolíthatja a megtapadt fejet, mely után megkezdődhet az adatmentés.
Adatterületen "letapadt" 2,5"-os merevlemezek [+]
Leszakadt, sérült fejek [+]
Esés, illetve megtapadás nyomai a felületen [+]
A működés közben történt eseteknél arányosítani kell a légpárna nagyságát az esésével. Előbbi az évek előrehaladtával egyre kisebb lett, így minél újabb modellről beszélünk, annál nagyobb lehet a sérülés egy ütésnél fellépett adott erőhatás esetében. A mai merevlemezek esetében már az is sérüléshez vezethet, ha működés során egy egyszerű külső álló házban lévő egység 90 fokban a lapjára dől, ilyenkor ugyanis szinte garantált, hogy a fej beleverődik a felületbe. Amennyiben működés közben asztalról esik a merevlemez, úgy nagyjából már csak 10% esély maradhat a sikeres adatmentésre.
A tápellátás
A tápellátás megfelelő szűrése kulcskérdés a különféle háttértárak esetében, bár ez a számítógép szinte minden egyes komponensére elmondható, így erősen ajánlott a drágább, minőségi, az alkatrészek összességének maximális fogyasztásánál legalább 20-30%-kal nagyobb teljesítmény leadására képes tápegység beszerzése. Ezen felül szintén ajánlott a túlfeszültségvédővel és zajszűrővel felszerelt elosztó és/vagy szünetmentes tápegység.
Soha ne ezen spóroljunk
A merevlemezek elektronikája rendelkezik bizonyos szintű védelemmel, de ez leginkább túlfeszültség esetében képes közbelépni, ami ritkábban áll fenn. Lényegesen sűrűbben fordul elő, hogy a rossz szűrés okán a kapcsolóüzemű tápegységnél rengeteg kis tüske jelenik meg a tápfeszültségen, amit csak oszcilloszkóppal lehet kimutatni. Ezt bizonyos mértékben szintén képes szűrni az elektronika, de egy része szinte biztosan átjut ezen, és a belső részben található két legérzékenyebb komponenst kezdi "szurkálgatni": a belső erősítőt és a fejet.
Ez bizony elfüstölt
A felületről kinyerhető jel olyan kicsi, hogy annak erősítése már a mechanikán belül megtörténik. Ennek látható része a belső erősítő (fejkiválasztó és jelerősítő szerepe van), melyet a gyártók a fejszerelvény csapágyazásához közel, a hajlékony fólia rögzített részére tesznek. Innen már mindegyik fej külön áramköri ágon található. Ezek bizonyos esetekben szintén sérülhetnek a nem megfelelő tápellátás hatására.
Mit tegyünk, ha már megtörtént a baj?
Amennyiben saját magunk vagy szakember segítségével megbizonyosodtunk arról, hogy merevlemezünk valamilyen okból kifolyólag fizikailag sérült vagy hibás, akkor elsőként higgadtan mérjük fel, hogy milyen adatokat érint a probléma. Még ha például egy eszmei értékkel bíró családi fotóalbum esetében nehéz is, de mindenképpen próbáljuk forintosítani az érintett fájlokat, és gondoljuk át, hogy miről állhat rendelkezésre biztonsági mentés vagy bármilyen duplikáció (korábban rokonnak vagy ismerősnek e-mailben elküldve, közösségi oldalra feltöltve, fényképezőgép memóriakártyáján még megvan stb.).
A külső elektronika hibája esetén évekkel ezelőtt még viszonylag egyszerű volt a képlet, hiszen csak cserélni kellett (pl.: Quantum LCT sorozatok), de ma már a legtöbb esetben párosítva van az elektronika és a mechanika. Ez röviden annyit tesz, hogy a két rész kizárólag egymással működőképes. Amennyiben mégsem, akkor eltérő jellemzők esetén (ami nem minden esetben határozható meg a lemez matricájáról) sérülhetnek a felületen tárolt gyári adatok. Így egy balul elsült elektronikacsere több kárt csinálhat, mint hasznot, hisz ezzel akár károsíthatjuk a gyárilag felírt részt, ami végzetes lehet, vagy rendkívüli módon megnehezíti az esetleges későbbi adatmentést.
Innen már egyenes az út a vitrinbe
Amennyiben mindenképpen szeretnénk viszontlátni elveszettnek hitt adatainkat, úgy teljesen hanyagoljuk a házi módszereket. A hiba megállapítása után lehetőség szerint a lehető leghamarabb helyezzük teljesen üzemen kívül a merevlemezt. Semmiképpen ne ütögessük vagy próbáljuk szétszedni, inkább helyezzük antisztatikus zacskóba, majd egy megfelelően bélelt dobozba tegyük, ami szállítás közben védelmet biztosít.
Ezt követően az általunk előzetesen felbecsült ráfordítható összegnek megfelelően keressünk profi céget vagy szakembert az adatmentéshez, mérjük fel a lehetőségeket. Egy átlagos adatmentés költsége manapság 80 000 forint környékén kezdődik, ahol a határ szélsőséges esetekben akár több százezer forintra is rúghat. Lehetőségeink felmérése során mindenképpen tisztázzuk a sikeres, illetve sikertelen adatmentés esetén is várható tiszteletdíjat, hogy senkit se érjen kellemetlen meglepetés.
Továbbá hasonlóan fontos kérdés, hogy az adott cég milyen állapotban szolgáltatja vissza a sikeresen lementett adatokat, illetve sikertelenség esetén a meghibásodott meghajtót. Feltétlenül tartsuk szem előtt, hogy minden, még a legprofibb vállalkozások által elvégzett adatmentési kísérlet is csökkenti a sikeres végkimenetel esélyét, amit számításba kell vennünk adataink értékeinek, illetve a maximálisan mentésre szánt összeg felbecsülésekor, hisz fájljaink megmentésére a legtöbb esélyt mindig az első általunk felkeresett cégnek adjuk meg.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: az esetleges tortúrát, idegeskedést, illetve váratlan kiadásokat könnyen elkerülhetjük, amennyiben fontos, pótolhatatlan adatainkról rendszeresen készítünk biztonsági mentést!
Oliverda
A cikkben látható, különféle sérüléseket ábrázoló fotók a KRÁLIK és Társa Kft. laborjában készültek, a különféle információkat pedig liksoft nevű szakértő fórumtagunknak köszönhetjük.
