A SanDisk Extreme II SSD
A SanDisk még 2012-ben mutatta be Exteme SSD sorozatát, melynek 120 GB-os tagját később mi is teszteltük. A tároló alapvetően nem volt rossz, de beleszürkült a mezőnybe a SandForce SF-2281 vezérlőnek köszönhetően, hiába próbálták saját NAND lapkákkal feldobni a végeredményt. A második generációval a vállalat tiszta vizet öntött a pohárba, ugyanis az Extreme II névre keresztelt modellben számos újítást eszközöltek, amelyeket most közelebbről is szemügyre veszünk.
[+]
A csomagolás meglehetősen egyszerűre sikerült: a meghajtón, illetve az annak magasságát 7-ről 9,5 mm-re emelő műanyag adapteren kívül mást nem találtunk a dobozban.
[+]
Természetesen most is kíváncsiak voltunk, hogy pontosan mit rejt a meghajtó fémháza, így szemügyre vettük annak belsejét is.
A csavarok sikeres eltávolítása után először ebben az esetben is a vezérlőt céloztuk meg: az Extreme II a Marvell 88SS9187 elnevezésű egységére épül. A gyártó elsősorban a chipen található ECC motor erejét emeli ki, amire manapság egyre nagyobb szükség van, hisz a hibák száma drasztikusan megnőtt a NAND lapkák csíkszélességének csökkenésével. Mindenképpen meg kell említeni a firmware-t is, ami a SanDisk saját fejlesztése. Bár a Marvell chipje képes rá, de a tervezők nem engedélyezték a hardveres AES titkosítást. A kontroller felett húzódik a Samsung márkájú, DDR3-1600 szabányú, és jelen esetben 256 MB kapacitású DRAM chip, mely a gyorsítótár szerepét hivatott betölteni. A 120 GB-os modellben ennek a fele (128 MB), míg a 480-asban a duplája (512 MB) lapul, így nagyjából 1 GB tárkapacitásra 1 MB cache jut.
A vezérlő mellé most is a SanDisk saját fejlesztésű, 19 nm-es eX2 ABL MLC NAND flash chipjei kerültek, melyek az 50,1%-ban Toshiba-tulajdonú, Flash Forward nevű vegyesvállalat gyárában készülnek. A lapkák nem egyszerű MLC-k, ugyanis aktív bennünk az nCache technológia, mely hasonló a Samsung TurboWrite megoldásához Ez lényegében egy átmeneti NAND gyorsítótár, ami a teljesítmény növelése mellett az élettartam meghosszabbításáért is felel. Az nCache lényege, hogy a cellánként 2 bit felírására képes MLC lapkák egy kis részét (nagyjából az összterület 7%-át) a vezérlő SLC módban működteti, mintegy gyorsítótárként üzemeltetve. Ennek értelmében az SLC-nek kijelölt cellákba 2 bit helyet csak 1 bitet ír fel, és a cellákat legnagyobb mértékben terhelő apró véletlenszerű írási műveleteket ezen a területen végzi, majd csak a végleges eredményt írja az MLC területre.
A SanDisk nCache-sel ellátott tároló felépítésének diagramja
A SanDisk állítása szerint ez a megoldás egyaránt jó hatással van az élettartamra és a véletlenszerű írási műveletek sebességére, hiszen nem utolsósorban csökkenti a wear leveling és a garbage collection adatrendezgetéséből adódó plusz írási (overhead) műveleteket is.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
