DirectX 11 olcsón

Olvasóink többsége már bizonyára tudja, hogy az AMD január közepén piacra dobta az Evergreen család harmadik tagját, a Redwood kódnéven futó chippel felszerelt Radeon HD 5670-et. Az új videokártya lényegében a költséghatékony kategóriát célozta meg, nem mondanánk, hogy belépőszintű, mert annál még drágább/nagyobb tudású, de kétségkívül olcsóbb és gyengébb, mint a középkategória. Külföldön 100 dolláros árcédulával indul útjára, ez idehaza kb. 25 000 forintot szokott jelenteni (forintárfolyamtól függően, áfával együtt). A legújabb Radeon a középkategóriába szánt HD 5770 felezésének tekinthető majdnem minden szempontból, ugyanakkor az igen jól sikerült HD 4670-et szeretnék vele leváltani. A leglényegesebb azonban az, hogy ez az első megfizethető kategóriában landoló, DirectX 11-es API-t támogató videokártya a piacon, amivel az AMD lényegében egyeduralkodó jelenleg, hiszen az NVIDIA máig nem kínál DX 11-es hardvert.

PowerColor Radeon HD 5670 [+]

Az 5670-es alapjául szolgáló Redwoodot a TSMC gyártja 40 nm-es csíkszélességen, összesen 400 számolót, 20 textúrázót és 8 ROP egységet tartalmaz, illetve 128 biten kapcsolódik a GDDR5-ös memóriákhoz. Ez részben tényleg a Juniper „fele”, hiszen a HD 5770-ben 800 számoló, 40 textúrázó és 16 ROP egység található, de az is 128 bites memóriainterfésszel rendelkezik. Vagyis ebből is látható, hogy az 5670 nem a belépőszintet célozza meg, oda ugyanis a következő hetekben megjelenő 64 bites HD 5400-akat küldi majd az AMD. Tekintve, hogy a HD 4670 utódjáról van szó, érdemes néhány szót ejteni a két kártya közötti különbségekről is. Ahogy az táblázatunkban is látszik, nem sok előrelépés történt, igaz az a tény, hogy nem éppen a komoly játékosoknak szánt VGA-ról van szó, így ez érthető is. A Redwoodban 25%-kal több a számoló, és jóval magasabb az elérhető memória-sávszélesség, azonban a textúrázók száma nemhogy nőtt, még csökkent is, míg a ROP-ok száma nem változott. Ez egyrészt egyértelműen arra utal, hogy az AMD továbbra is a shaderek számolásában látja a jövőt, másrészt így oldották meg, hogy a shaderek számának megemeléséval a mag mérete elfogadható maradjon. A leglényegesebb kiemelendő változás a DirectX 11 támogatásán felül maga a chip, amit kisebb csíkszélességen gyártanak, tehát olcsóbb előállítani, ez pedig komoly fegyvertény egy olyan VGA esetében, ami a piaci eladások 60-70%-os részesedéséből szeretne magának kiharapni egy szeletet. A TSMC 40 nm-es eljárásával korábban elég sok volt a gond (a HD 4770 látta ennek kárát), de mostanra állítólag „stabilizálódott” a helyzet, és nem kell tartani az ellátási nehézségektől.

Sebességben „megfeleződött” a Redwood, de a funkcionalitás terén továbbviszi mindazt, amit a közép- és felsőkategóriás 5000-es Radeonok már támogatnak. A HD 5670 – mint már említettük – támogatja a DirectX 11-et, az UVD2-nek köszönhetően videolejátszás közben leveszi a terhet a processzorról, támogatja a szögfüggetlen anizotropikus szűrést, a supersampling-alapú élsimítást, a Dolby TrueHD és DTS-HD Master Audio jelátvitelt HDMI-n keresztül, illetve az Eyefinityt, de csak három monitoron.

RV830 alias a 40 nm-es Redwood és a memóriák az 5670-en [+]

A Redwood 627 millió tranzisztorból épül fel, alapterülete pedig ~104 mm², vagyis igen jó munkát végeztek az AMD-nél – hiszen a HD 4670-en található RV730 ennél nem kevesebb mint 40%-kal nagyobb, 146 mm²-es –, ami komoly megtakarítást jelent a cég számára. A gyártó szerint az új VGA terhelve 61 wattot, üresjáratban pedig 14 wattot eszik, ezek pedig igen közel vannak az előd értékeihez, de ne felejtsük el, hogy egy annál fejlettebb és elvileg gyorsabb videokártyáról van szó.

A HD 5670 megjelenése miatt körül kell néznünk, hogy kik a riválisok. Ha azt vesszük alapul, hogy az 5670 támogatja a DX 11-et, akkor az AMD-nek ezen a téren nincs közvetlen konkurense, hiszen ilyen áron nem létezik sem más Radeon, sem GeForce DX 11-es képességekkel, de ha az árakat nézzük, akkor ide vehetjük a szintén 25 000 forint körül kapható, nemrég megjelent GeForce GT 240-et. Az AMD pechje és a mi szerencsénk, de további videokártyákat húzhatunk elő a kalapból ebben az ársávban, ugyanis továbbra is kapható a GeForce GTS 250 (régi nevén GeForce 9800 GTX+), a 9800 GT és a Radeon HD 4850 sem kopott még ki a piacról, pedig bizony ezek alig drágábbak, legalábbis amíg lehet őket kapni. Elég ránézni a specifikációkra ahhoz, hogy lássuk, az 5670 nem igazán nevezhető ezen modellek konkurensének, már a grafikus teljesítményt illeti.

Asus GeForce GT 240 512 MB GDDR5 [+]

Az utóbbiakat már jól ismerjük, de a GeForce GT 240-et még nem teszteltük a Prohardver!-nél, ezért itt az idő, hogy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk. Ha röviden kellene jellemezni, akkor azt mondhatnánk rá, hogy „a kártya, ami nem számít”. A GT 240-et, illetve a többi, DirectX 10.1-et támogató videokártyát (GT 210, GT 220) csak azért adta ki az NVIDIA, mert a Windows 7 Prémium minősítés megköveteli az előbb említett API támogatását. Az NVIDIA valójában nem is tervezte DX 10.1-es kártya bemutatását, elég ha ránézünk a felsőházra, ott egyik GeForce sem támogatja ezt a szabványt. A GeForce GT 240 a GT215-ös kódnevű lapka köré épül, melyben 96 stream processzor dolgozik 32 textúrázóval karöltve, melyekhez két ROP blokk (vagyis összesen 8 blending egység) kapcsolódik. A GPU 128 biten kapcsolódik a memóriákhoz, ami lehet GDDR3-as vagy GDDR5-ös egyaránt, erre érdemes odafigyelni a vásárlásnál, ugyanis a GDDR3-assal szerelt modellek sávszélessége jóval alacsonyabb. A GT240 tekinthető egyfajta 9600 GT és 9600 GSO mutációnak, a két kártya tulajdonságait ötvözi, megfejelve a DirectX 10.1 támogatásával.

A GT215 is 40 nm-en készül / memóriák a GT 240-en [+]

A GT215-öt a Redwoodhoz hasonlóan a TSMC gyártja 40 nm-en, de az NVIDIA szerencsétlenségére nemcsak, hogy funkcionalitásban fejletlenebb a Redwoodnál, de költséghatékonyság szempontjából sem sikerült olyan jól, hiszen 727 millió tranzisztorból épül fel, alapterülete pedig 144 mm². A videokártya tipikus fogyasztását az NVIDIA 69 wattban határozta meg, tehát, ha hihetünk a gyártóknak, akkor a GeForce ezen a téren is gyengébb. A GT 240 ugyanakkor megörökölte felmenői videolejátszási képességeit, tehát a PureVideo HD-nek köszönhetően tehermentesíti a processzort HD videók (H.264, VC-1) lejátszása közben, viszont ellenfelétől eltérően a PAP (Protected Audio Path) támogatásának hiányában nem támogatja a Dolby TrueHD és DTS MA átvitelét HDMI-n keresztül.

Méretarányok: HD 4670 / GT 240 / HD 5670 / GTS 250 / HD 4850 [+]

Tesztlaborunkban egy PowerColor márkájú HD 5670-es és egy Asus GT 240-es landolt. Ahogy az várható volt, mindkét kártya a középkategóriás modelleknél kisebb méretű lett, „igazi” alsókategóriás videokártya benyomását kelti bennünk mindkettő, a külső tápcsatlakozó hiánya is figyelmeztető jelnek számít ezen a téren. A HD 5670 GPU-ja 775 MHz-en jár, ez üresjáratban 157 MHz-ig skálázódik vissza az alacsonyabb fogyasztás érdekében. A memória ugyanakkor 1 GHz-en ketyeg (GDDR5-ös típusról van szó), ez 300 MHz-re csökken üresjáratban. A GT 240 esetében a GPU/shaderek órajele 550/1340 MHz-ről 405/810 MHz-re csökken 2D-ben, míg a memória a GDDR5-ös típusokon 850 MHz-ről 324 MHz-re esik. GT 240-es vásárlása esetén nagyon jól nézzük meg, hogy GDDR3-as vagy GDDR5-ös típust tartunk-e a kezünkben, ugyanis a GDDR3-as memóriájának órajele általában alig alacsonyabb (790 MHz), viszont ott csak kettes a szorzó, tehát a memória sávszélessége gyakorlatilag a GDDR5-ösének a fele, ami mondanunk sem kell, nincs jó hatással a teljesítményre. A PowerColor 5670-esén egy egyedi kivitelezésű hűtés található, erről nincs is mit mondani, a kártya totális csendben van működés közben, és alig melegebb a langyosnál. Az Asus GT 240-eséről ugyanezt tudjuk elmondani, bár az is igaz, hogy ezeknél a kis VGA-knál igen meglepő lenne, ha a melegedés és a hűtés gondot okozna.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!