Szoftver, szolgáltatások, virtualizáció elméletben
Legutóbbi QNAP NAS tesztünk, amiben a NASBookot vizsgáltuk meg, nem volt olyan rég, annak kapcsán pedig már összefoglaltuk a QNAP eszközök lelkét adó QTS operációs rendszer legújabb, 4.2.2-es változatának újításait. Azóta nem történt frissítés, így erre nem térnénk ki újból, korábbi tesztünkben elolvasható. Sokkal inkább azokra a dolgokra koncentráltunk, amelyeket eddig nem próbáltunk ki, illetve azokra, melyeket mindig meg kell vizsgálni.
Hirdetés
Jelen tesztünk apropója igazából két dologból tevődik össze, az egyik a multimédiás funkciók vizsgálata, a másik pedig a virtualizáció és a konténerek próbája, ezeket eddig ugyanis egyik NAS esetében sem próbáltuk ki mélyebben. Lényegében ez az oka annak, hogy a 8 GB rendszermemóriával ellátott opcióra esett a választás, hiszen minél több virtuális vasat tartunk készenlétben, annál több memóriára lesz szükségünk, mindemellett a NAS natív operációs rendszerének, a QTS-nek is vannak szükségletei.
QTS 4.2.2 kezelőlfelület [+]
Természetesen sok más egyéb funkciót is leteszteltünk alaposabban, így az előző QTS-ben bemutatott OpenVPN-t, illetve az iSCSI-t is, mivel utóbbinak a teljesítményére is kíváncsiak voltunk. Hozzátennénk, hogy bár látszólag gyerekjátéknak tűnhetnek ezek a dolgok, hiszen néhány kattintás csak aktiválásuk, a valóságban ennél kicsit bonyolultabb a megvalósítás azok számára, akik korábban még soha nem próbálkoztak hasonlóval, ugyanis nem a szolgáltatások bekapcsolásához kell érteni, hanem a kliens oldali aktiváláshoz.
OpenVPN beállítási felület [+]
A példának felhozott OpenVPN-t például PC-n gyerekjáték működésre bírni, ellenben egy androidos kliens esetében esélyünk sincs a megfelelő dokumentáció megkeresése és tanulmányozása nélkül, ha még sosem csináltunk ilyet korábban. Véleményünk szerint ezen a ponton jó lenne, ha több segítség lenne a QTS irányából – például elkészíthetné az .ovpn fájlt androidhoz is, hogy ne kézzel kelljen működőképesre szögelni. Kissé hasonló, bár némiképp egyszerűbb a helyzet az iSCSI esetében (ez az a szolgáltatás, amivel távoli lemezeket csatolhatunk a rendszerünkhöz, hogy azok úgy jelenjenek meg a saját gépünkben, mintha fizikailag is benne lennének), mivel itt nem kell kézzel faragni a fájlokat, de a sok beállítási lehetőség miatt a megfelelő leírások átolvasása javasolt, mert a beépített súgó nem elegendő. Szerencsére a QNAP oldalán rengeteg tutorial van, amelyek a megoldás kulcsát rejtik.
iSCSI LUN [+]
iSCSI Initiator [+]
A kis kitérő után térjünk át a virtualizációra, ami két részből, a Container Stationből és a Virtualization Stationből áll. Utóbbi a hagyományosnak tekinthető virtualizáció, mint amilyen mondjuk a VMware is, azaz egy szimulált hardveres környezetet hoz létre, amire egy vagy több – bármilyen – komplett operációs rendszer feltelepíthető a nulláról, amelyeket ezt követően lehet használatba venni. Látható, hogy ez a megoldás sok erőforrást igényel, ha mondjuk egy adott alkalmazást akarunk fejleszteni és azt tesztelni, ráadásul a beállítás is viszonylag sok időt vesz el.
A különböző típusú virtualizációs eljárásokat külön állomások kezelik a NAS-on belül [+]
Ezzel szemben a Container Stationnél, vagyis a konténereknél más a helyzet. Előre kell bocsátani, hogy a QNAP kétféle konténertípust tud kezelni, ebből az egyik a Linux Containers, azaz az LXC, mely egy operációs rendszer szintű virtualizációs eljárás, amellyel több egymástól független Linux rendszer (konténer) futtatható egy LXC kiszolgálón. Lényegében ez nem egy virtuális gépként működik, hanem pusztán egy virtuális környezet, amelynek megvannak a saját erőforrásai és az ezek kezeléséhez szükséges mechanizmusai. Ugyanakkor a hagyományos virtuális géppel szemben jóval nagyobb a függősége a kiszolgálótól, mivel részeiben osztoznak annak kernelével és operációs rendszerérével, cserébe gazdaságosabban bánnak az erőforrásokkal, kisebb az overhead, ergo gyorsabbak. Hátránya viszont, hogy az osztozkodás miatt kevésbé izolált a kiszolgálótól, és ahogy a neve is mutatja, nem használható bármilyen operációs rendszerrel, hanem a Linuxhoz vagyunk kötve.
A másik a Dockerrel létrehozott konténerek kezelése, mely egy szuperkönnyű, alkalmazásalapú megoldás, szintén Linux alapokon. Ez egy gyorsabb, egyszerűbb módja az izolált lokális fejlesztőkörnyezet létrehozásának, amely csak az adott munkához szükséges könyvtárakat és függőségeket tartalmazza, ezzel pedig elérhető, hogy más linuxos gépen is használható legyen a fejlesztőkörnyezet, annak lokális beállításaitól függetlenül. Ehhez szorosan kapcsolódnak az APP feliratú konténerek, ugyanis ilyenekkel is találkozhatunk a NAS Container Station felületén. Ezek lényegében Docker image-ek csoportja, amelyek komplett szolgáltatásokat telepítenek, például alkalmazás és hozzá tartozó adatbázis.
Virtuális gép és a konténer közti különbség egyszerűen [+]
A Container Stationben számos konténer érhető el gyárilag is, de továbbiak beszerzésére is van lehetőség, ehhez például használható a Bitnami áruháza. Virtual Stationhöz nincsenek ilyen gyári lehetőségek, itt magunk telepíthetünk rendszert saját képből, vagy szemezgethetünk mondjuk a VMware Marketplace-ről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
