Működés II.
Fontos kiegészítés: utólag derült ki, hogy a tesztelt fényképezőgép hardvere még végleges előtti változat volt, így a képstabilizátor jóval a tervezett alatt teljesített, ezért az erre vonatkozó észrevételeink nem érvényesek, a szenzormozgatásos stabilizátort majd egy későbbi vázzal ismét le fogjuk tesztelni!
A Panasonic DMC-GX7 az első olyan MILC masina a gyártótól, amely vázba épített, szenzormozgatásos képstabilizátorral is rendelkezik. Érdekesség, hogy amint olyan objektívet teszünk a vázra, aminek saját stabilizáló rendszere van, a vázon belüli azonnal kikapcsol és még menün belül, opcionálisan sem választható. Ha azonban stabilizátor nélküli lencserendszert csavarunk a gépre, a menüben ismét előbukkan a szenzormozgatásos stabilizátor. Próbánk során azonban nem voltunk lenyűgözve a működésétől, ugyanis 1-1,5 FÉ előnyre volt csupán képes a rendszer, ami ráadásul mozgóképfelvételhez nem is kapcsolható be.
A GX7-ben is megtalálható az időeltolásos felvétel (time lapse), illetve a léptetett animáció (stop motion), melyekkel érdekes videókat készíthetnek a művészi beállítottságúak. Előbbit bizonyára senkinek sem kell bemutatni, hiszen számos fényképezőgép rendelkezik már ilyen szolgáltatással: a fényképezőgép beállított időközönként elkészít egy-egy képet, majd a képsort mozgóképpé fűzi össze, amint lejárt az előre beállított felvételszám. Az új, léptetett animációval pedig a régi gyurmafigurás mesefilmekhez hasonló videókat készíthetünk. Az egyes általunk lőtt képkockákat a készülék mozgóképpé rakja össze egy gombnyomásra.
Csakúgy, mint a gyártó más m4/3-os gépeinél, úgy itt is lehetőségünk van arra, hogy a funkciógombokhoz saját igényeinknek megfelelő funkciót, szolgáltatást rendeljünk (a gombokhoz rendelhető funkciók tömkelegét a menüről forgatott videónkban lehet megtekinteni).
Nem újdonság már a kézi élességállítást nagy mértékben segítő focus peaking sem, ahol az éppen éles témarészlet kontúrjai színes vonalakkal kerülnek kiemelésre. A segéd konfigurálható: egyrészt az intenzitás (alacsony/magas), másrészt a kiemelések színe is variálható (a téma szín- és fényvilágától függően érdemes választani). Ha ez nem lenne elég, akkor kézi élességállításkor a kiválasztott fókuszmező alatti kép kinagyítását is kérhetjük.
Eddig szinte az összes elektronikus keresővel megáldott készüléknél megnéztük, milyen gyors a képváltás a hátsó LCD és az EVF között, így nem maradhatott ki most a GX7 sem. Amint a lenti videónk is mutatja, a sebesség szinte ugyanaz, mint a G6 és a GH3 modelleknél.
A Panasonic DMC-GX7 érintőkijelzője több ponton képes egyszerre érzékelni, ha megtapizzuk, aminek több előnye is van a használat során. Például képnézegetéskor két ujjal végzett „tátika” mozgással felnagyítható vagy zsugorítható a fotó. A művelet egyébként rendes használat során zökkenő- és akadásmentes, filmünkön a képernyőt felvevő kamera mögül ügyetlenkedve kissé döcögősen ment:
A HDR, avagy nagy dinamikatartományt felölelő fotózás mellett (csak JPEG képekkel lehetséges) hasznos szolgáltatás lehet nehézkes fényviszonyok közepette (nagyon kontrasztos témánál, ahol sok a világos és a sötét rész) a világos/sötét részeket egyengető funkció, ami négy előre beprogramozott állással rendelkezik. A világossági görbéket (világos és sötét részekre felosztva) -5/+5 szintek között lehet módosítani. Összesen hármat menthetünk el a saját „görbekreációnkból”.
Látható tehát, hogy a Panasonic igyekezett minden jóságot átörökíteni a korábban bemutatott gépekből a GX7-be, amivel a hétköznapi használatot sokkal kényelmesebben élhetjük meg. Valóban hasznos és praktikus az elektronikus kereső dönthetősége, a kreatív szűrők, a manuális fókuszsegédek, illetve a különleges videómódok (time lapse, stop motion).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!