Panasonic DMC-GX7 – nagyon-nagyon!

Működés I.

Manapság már szinte nem jelenik meg középkategóriás (vagy a fölötti) fényképezőgép vezeték nélküli funkciók nélkül, így nem csoda, hogy a GH3, G6 és a GF6 után a GX7 szintén rendelkezik Wi-Fi és NFC modulokkal. A fotómasina így természetesen nem csak fájlmásoláshoz, hanem távvezérléshez is használhatja a Wi-Fi-t – okostelefonokra és táblagépekre egyaránt letölthető a Panasonic Image App, amivel iOS és Android operációs rendszerek alatt egyaránt élvezhetjük a kábelmentes életet. A DMC-G6-ról szóló cikkünkben már szinte mindent leírtunk a Wi-Fi és az NFC működéséről, ezért most csak átemeljük az idevágó szövegrészeket:

Hirdetés

„A G6 nagytestvérénél, a GH3-nál időközben nagyon megszerettük a vezeték nélküli funkciókat (távkioldás, adatátvitel), ezért örömmel vettük, hogy a gyártó a kedvezőbb árú gépekbe is beépíti a Wi-Fit. Sőt – mint már említettük – a G6 rendelkezik az összepárosítást nagymértékben megkönnyítő NFC (Near Field Communication) technológiával, ami még anno kimaradt a GH3-ból. Az „egyérintéses” beállításnak azonban az a feltétele, hogy olyan okostelefonnal vagy táblagéppel rendelkezzünk, amely ezt az eljárást szintén támogatja, tehát van benne NFC chip. A próbák során nekünk a „nehezebb” (értsd: manuális) utat kellett választanunk, mert a tesztjeinkhez használt Lenovo táblagépből kimaradt ez a dolog. A Panasonic DMC-G6 távvezérléséhez és szolgáltatásainak használatához szükségünk lesz a gyártó legújabb alkalmazására, amely iOS és Android alá egyaránt elérhető. A szóban forgó szoftver a Panasonic Image App 1.6.1-es verziója – a korábbiak nem támogatják a G6 gépet.

Pánikra azonban semmi ok, annyi a különbség, hogy a felhasználónak NFC hiányában magának kell bepötyögnie a meglehetősen hosszú és változatos jelszót, amit a fényképezőgép a csatlakozási művelet során megad (lásd fenti képernyőkép). A hálózati beállításoknál az SSID-t igény szerint meg lehet változtatni, aminek van is értelme, hiszen könnyebb a vezeték nélküli eszközök táborában a „G6-ra” rákeresni, mint – fenti esetben – „G6-E4108A-ra”. Csatlakozás után a G6 megjegyzi a párosított eszköz beállításait, így nem kell minden egyes újracsatlakozásnál megadni a jelszót. A csatlakozás egyébként történhet helyi hálózaton keresztül vagy közvetlenül is (Wi-Fi direkt). Ha útválasztónk rendelkezik WPS gombbal, akkor gyorsabban végezhetünk, de ha nem, akkor sincs baj, csak akkor meg kell adni a G6-nak a helyi titkosítást és a hálózati jelszót.

A menüben kiválaszthatjuk, hogy milyen műveletet szeretnénk elvégezni Wi-Fi-n kommunikálva. Választható a távvezérelt fotózás és képmegtekintés, a fotók a megfelelő tudással rendelkező tévére való továbbküldése, a kioldás után a fotó automatikus továbbküldése a párosított eszközre (a képek a fotómasina memóriakártyájára is felkerülnek), vagy a fényképezőn tárolt fotók másolása. A már említett Panasonic Image App alkalmazásnak három alapvető működési formája van: az első a kamera távvezérlését szolgálja (több funkciót és paramétert is elérünk általa, mint a gyorsmenü, az érintéses fókuszálás vagy a kioldás, de a „léptetett animáció” is innen vezérelhető), a második a képvisszanézés és a másolás, míg a harmadik a GPS naplózás, ahol az adott fényképek EXIF adataihoz akár hozzá is rendelhetjük azok készültének koordinátáit.”

A pásztázó panoráma módot a GX7-nél is megtaláljuk, azonban itt nem a módválasztó tárcsán, hanem a sémák közt kell keresni. Érdekes, hogy míg a G6-nál bökkenők nélkül működött ez a szolgáltatás, addig a GX7-nél szinte csak állványról sikerült a panorámakészítés, szabadkézből ugyanis állandóan hibát jelezve kilépett (vagy túl gyors, vagy túl lassú, vagy nem megfelelő irányú volt az elektronikának a mozgásunk). Ha azonban sikerült végiglőni a látképet, akkor az nagyon szép, jól összerakott lett, csak radikális fényviszonyok közepette lehetett látni némi expozíciós eltérést az illesztéseknél. Kár, hogy a gép csak a végeredményt menti el, az egyes képkockákat nem.

A kreatív szűrőknek a GX7 módválasztó tárcsáján is dedikált pozíció jutott. Mint a korábbi Panasonic m4/3-os gépeknél, úgy itt is szívesen és gyakran használtuk ezeket, de főleg a drámai tónust, a szépiát, a lágy fókuszt vagy a miniatűr hatást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények