Monitor, hangszórók

Kijelzők terén alapvetően sok mindent megmértünk, szabadtéren is lefotóztuk a versenyzők képét, végül mégis eléggé általános következtetésekre jutottunk. A fényes kijelző szívás. Hiába a 200-250 cd/m²-es maximális fényerő és 300:1 körüli kontrasztarány, erősebb fényben tükörkén viselkedik az egész, ami hosszabb távon fárasztó. A maximális fényerőben és kontrasztban sem remekelő – amolyan közepes – Fujitsu és HP matt képernyőjét összehasonlíthatatlanul kényelmesebb volt nézni, ezeknél a monitoroknál a szabadtéri, napsütésben használat is teljesen reális volt.

Szabadban a tükrös monitorok mind így néztek ki...

Másodjára tizenegyszer meggyőződhettünk róla, hogy a TN+film panelek betekintési szöge nem valami tág. Ha valaki mellettünk ülve rápillant monitorunkra, nem fog korrekt árnyalatokat látni, az sem biztos, hogy egyáltalán bármit is leolvas róla. Mondjuk ez egy notebooknál nem is olyan vészes tulajdonság. Kellemetlenebbnek találtuk, hogy az arasznyi magas monitorokon függőlegesen torzulnak a színek, ha csak 5-10 centiméterrel magasabbról vagy alacsonyabbról nézzük őket. Ezen a téren minden monitor hasonlóan gyenge volt, van még hova fejlődni.

...a mattok pedig így

A harmadik dolog, amit régen tudtunk már, és most is igazolódott, hogy kalibrálás nélkül egy hajítófát sem ér a notebookmonitorok színbeállítása. Ha nem végzünk grafikával kapcsolatos munkát, akkor persze ez nem olyan zavaró, bár tény és való, hogy egy kalibrálatlan gépen megigazított családi fotók nyomtatás után szinte biztosan a várttól eltérő árnyalatokat mutatnak majd. Még jó, hogy kalibrálással mindegyik monitor közel tökéletesre belőhető. Mindegyiknél átlagosan 1 körüli delta E értéket kaptunk, a maximális eltérés pedig 3 delta E környékén mozgott. A legjobban az Asus K53T beállítása sikerült 0,9-es átlagos és 1,7-es maximális eltéréssel, de a legrosszabb Acer sem volt lényegesen gyengébb a maga 1, illetve 4,5-es értékével. Az alábbi táblázatban található az egyes notebook színprofilja. Megadtuk azt is, hogy a maximálisnál hány fokozattal alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat. Fontos tudni, hogy a színprofilok egy esetet kivéve a processzorba integrált grafikus maggal készültek. A kivétel a Packard Bell volt, melynek nincs IGP-je.

Hogyan szólnak a relatíve kedvező árkategóriába tartozó notebookok? Jellemzően vegyesen. Pár éve még nem volt igazán szempont egy notebook hangzása, de az utóbbi időben egyre több gyártó hív segítségül valamilyen hangszórós témában járatos vállalatot. Igaz, hogy elsősorban a drágább, multimédiás vasakat tápolják ilyen téren, de mezőnyünkben is akadt pár váratlanul jó darab, ugyanakkor volt pár gép, ami negatív meglepetést okozott.

Az MSI CX640-nek volt a legjobb hangzása, de csodát nála sem szabad várni

Az MSI és az Acer hangjában még a basszus tartomány jól érzékelhető nyomait is felfedeztük, pedig egy notebookban nem sok hely van kibontakoztatásához. Elfogadhatóan szólt még az Asus, a Dellnél viszont elkövették azt a hibát, amit a Lenovo is. Az egészen korrekt, nagy maximális hangerővel és némi basszussal is bíró hangszórókat előre, a csuklótámasz alá tették, ahol kezünkkel jól leárnyékoltuk a magasabb frekvenciákat. Felemelve a Dell jobban szólt az Asusnál, de asztalon visszaszürkült a Fujitsu, Samsung, Toshiba és Sony által képviselt, basszustalan, műanyag átlagba. Pedig a Sonytól azért többet vártunk. Nem lett volna rossz a HP, de sajnos rettentően dobozszerűen szóltak a basszusai. A leggyengébben az első hangszórós Lenovo és a minden bizonnyal előző generációs Acer csipogókkal operáló Packard Bell szólt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!