Külső, ergonómia
Első randevúnkon a Nikon Coolpix P7100-zal kicsit gondban voltunk, hogyan is nyúljunk hozzá úgy, hogy egyetlen egy gombot vagy vezérlőtárcsát se hozzunk működésbe. A gyártó ugyanis felfigyelt a célközönség igényeire, ami úgy nagyjából az volt, hogy legyen dSLR-t megszégyenítő manuális kezelőfelülete a legfrissebb csúcskompaktnak. Ezen a téren már a P7000 sem szerepelt rosszul, de a P7100 még rátett pár lapáttal. Így például kettő helyett immár három vezérlőtárcsa figyelt a váztesten.
A készülék fogása megfelelő, a kis markolat kellően stabil tartást tesz lehetővé. A újonnan felszerelt harmadik tárcsa, ami az előlapon található, eleinte kicsit szokatlan lehet, esetenként nyomhatja a középső ujjunkat. Pozíciójára azonban mégsem lehet azt mondani, hogy rossz lenne, mert így akár mutató- és középső ujjunkkal is kényelmesen tekerhetjük. Kicsit lejjebb található az első számú funkció gomb, ami szintén akár két ujjal is elérhető.
Az optika másik oldalán látható nyomógomb csupán mechanikus funkciót lát el: az objektíven körbefutó bajonettet védő gyűrűt lehet vele kireteszelni. Egy szabványos menetnek jobban örültünk volna, így további átalakítókra lesz szüksége annak, aki például távcsőre szeretné kötni a P7100-at.
Csúcskompaktoknál már nem egy helyen találkoztunk optikai keresővel; ilyet kapott a P7100 is. Azonban ne számítsunk a dSLR vázaknál megszokott minőségű keresőre, mert ez itt egy egyszerű átnézeti lyuk, ami az optikával együtt zoomol és semmiféle információt nem jelenít meg. Leginkább egy kulcslyukhoz lehetne hasonlítani. Kicsit lentebb majd megmutatjuk, hogyan követi képével az LCD-n látottakat.
Amint látható, a gyártó dioptriaállítási lehetőséget is biztosít, amire szükségünk is lesz, mert – legalábbis a tesztkészüléken – a kereső nem bizonyult parfokálisnak, tehát a zoomtartomány során nem tartotta meg a beállított élességet, azt a két végponton ismételten át kellett állítani. Bosszantó és zavaró annak, aki gyakran akarja igénybe venni a komponálás eme módját.
A hátoldalon továbbhaladva láthatjuk a két további vezérlőtárcsát, melyek egyike a hüvelykujj támaszánál kapta helyét, míg a másik egy multifunkciós vezérlő szerves részévé vált. A tárcsák mind könnyen tekerhetők, mindhárom megfelelő visszajelzést ad a fotósnak, mert racsnis működésűek.
A 3”-os kijelző dönthető, lefelé körülbelül 80-85 fokban; a panelt tartó szerkezet nagyon jó minőségű, működése passzentos, pontos. A betekintési szögek nagyon tágak, gyakorlatilag nem lehet annyira oldalra fordítani a gépet, hogy ne lehetne látni az LCD szép képét. Próbánk során rögzített expozíciós értékek és 5560 K-s fehéregyensúly mellett kaptuk lencsevégre a képét:
Óriási ötlet, hogy a P7100 nyakpántjának felfogató bütykei forgathatóak, így még kényelmesebb nyakba akasztva hordani a masinát, ráadásul kezünket sem nyomja annyira a két kis fém, mert igény szerint forgathatjuk a zárszemet.
A HDMI és az USB 2.0 kimenete mind a fényképező jobb oldalára került, míg a külső mikrofon csatlakozási pontja a bal oldali nyakpánttartó alatt található egy kisebb fedél alatt.
A gép alján a fém állványmenet nem az optika középvonala alatt található, ami azért is szomorú, mert így le kell csavarozni a készülékről a cseretalpat, ha hozzá szeretnénk férni az akkuhoz vagy a memóriakártyához.
A Coolpix P7100 tetőlemeze rendesen tele lett pakolva mindenféle jóval: a bal oldalon a gyorsmenü eléréséhez szükséges vezérlőtárcsa és nyomógomb kombinációja után a vakusaru, a módválasztó, majd a bekapcsoló és a kioldó (zoomgyűrűvel körbeölelve), a második funkciógomb és végül az expozíciókorrekció tárcsája látható.
A Nikon P7100 kezelőfelülete első pillantásra zavarba ejtő. Bizony, kell némi idő, míg az ember keze „rááll” a gombokra és tárcsákra, de az általuk közvetlenül elérhető, rettenetesen sok funkció begyakorlása is órákat, vagy akár napokat vehet igénybe. Cserébe egy nagyon jól és gyorsan kezelhető csúcsgépet tarthatunk kezünkben, melynek felépítése kiváló minőségű.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
