nForce3-as alaplapok tesztje - 2/2

Ethernet- és audiosebesség/minőség

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancssort:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga. A szervergép egy 1,8 GHz-es Pentium 4 processzor és egy MSI 875P Neo-FISR alaplap kombójából áll, az alaplapon található integrált Intel 82547EI gigabites hálózati vezérlő dedikált linken (266 MB/s) keresztül fér hozzá a processzorhoz, így ez a legjobb megoldás, amit megengedhettünk magunknak a teszt elvégzéséhez.

Az integrált hálózati vezérlők tesztjében tökéletesen kirajzolódik, hogy mely gyártók voksoltak az nForce3 250Gb gigabites vezérlőjére, és mely gyártók szállítják alaplapjaikat egy teljesen különálló, a PCI-buszra akaszkodó chippel. Az MSI, Asus, Epox, DFI és Soltek lapok a gigabit maximálisan elérhető sávszélességét 94 %-osan képesek kihasználni, köszönhetően az adatok áramlására fenntartott dedikált útvonalnak. Az AOpen és Gigabyte lapokon található Realtek és Marvell chipek némileg nagyobb áteresztőképességgel rendelkeznek, mint a drágábbik Chaintech és Shuttle lapokon található Broadcom vezérlő, melyek gigabites vezérlő létükre mindössze 58 %-os sebességet tudnak felmutatni. A Chaintech VNF3-250-en található Realtek chip 10/100-as, 94 Mbit/s-os sebességre képes, ennek ellenfeléül leteszteltük a Soltek K8AN-RL-en található nForce3 150-be integrált hálózati vezérlőt is, hogy lássuk, van-e különbség az integrált 10/100-as vezérlők között. Sebességben nincs.

A processzorterheltségi szintek önmagukért beszélnek, az nForce3 250Gb-re támaszkodó alaplapokon 37-40 % körüli, a Realtek vezérlő esetében 70 % körüli, míg a Broadcom vezérlőkkel 80 %-os processzorterhelést mértünk, utóbbiak rendkívül magas értékek! A Gigabyte lapon található gigabites vezérlő terheli legkevésbé a processzort, de ha visszanézzük az előző grafikont, akkor bizony a K8NS Pro sebességben elmarad a nagyoktól. A 10/100-as vezérlők között is lehetnek különbségek: azt az adatot, amit az nForce3 150-es vezérlő kb. 3 %-os processzorterheléssel mozgat át egyik helyről a másikra, a Chaintech lapja közel 19 %-os CPU-terheléssel továbbítja (Realtek chip).

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A kitűnő minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

Az analóg kimeneten letesztelt hangkodekek az alaplapok többségén azonos képességűek, főként mert szinte mind Realtek gyártmányú, és mert típusukat tekintve is nagyon hasonlítanak. A mezőnyből egyedül a Chaintech drágábbik, ZNF3-250 típusú alaplapja tud kiemelkedni, a VIA Envy24PT integrált hangprocesszor „Nagyon jó” minősítést kapott, ez nem meglepő annak fényében, hogy például ez a chip nem kisebb gyártó kártyáján is megtalálható, mint a Hercules (Fortissimo).

Az audiominőség-tesztek után kíváncsian mértük le az egyes audiokodekek processzorterhelését is játékok alatt. A Wolf ET mérések esetében a hangkodekek 10 % körüli processzoridőt esznek, kivételt képez a Gigabyte lapja, melyen ez az érték dupla ekkora. A miértre nem tudjuk a választ, ugyanazt a processzort, ugyanazt a drivert és ugyanazt a demót használtuk a Gigabyte méréseihez is, mint a többi Realtek ALC850-nel szerelt alaplaphoz. UT2004-ben már változik a kép, bekapcsolt EAX mellett a Chaintech ZNF3-250 eszi a legkevesebb processzoridőt (mivel hangprocesszorról van szó), és ismét a Gigabyte lapja végez az utolsó helyen, ALC850-es társaitól közel 7 %-kal több terhet ró a processzorra, ez számokban kifejezve 32 %, márpedig így a 3400+-os Athlon 64-ből 2300+-os Athlon 64-et farigcsál ez a hangkodek.

Végezetül grafikonba foglaltuk az egyes alaplapok által mutatott hőmérsékleteket üresjáratban és 100 %-os terhelés mellett. Sajnos azt kell mondanunk, hogy ebből a szempontból az alaplapgyártók még mindig nem tanultak meg együttműködni, ahányféle alaplap, annyiféle hőmérsékleti érték (azért vannak közel azonos mérési eredmények is szerencsére).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!