Hirdetés

2018. szeptember 19., szerda

Útvonal

Tesztek » Hazai Pálya rovat

47. hét: vigyázz, kész, karácsony!

Az ünnepi vásárlási időszak kezdetén általános tanácsokat igyekszünk adni a megfelelő számítógép összeállításához.

Alternatívák és platformok



"HAZAI PÁLYA"

Nyakunkon a karácsony! Aki hardverrel kedveskedne szeretteinek, vagy a számítógépéhez kérne valamit a Jézuskától, annak bizony már érdemes döntenie, mert nemsokára mindenki megrohanja a boltokat, ők pedig a nagykereskedőket; a legkívánatosabb darabok hamar elfogynak! Ezen a héten konkrét ajánlatok helyett – ilyenek már voltak korábban – inkább általánosságban foglalkozunk a megfelelő konfiguráció összeválogatásával.

Vásárlás előtt érdemes tisztázni, hogy mire szeretnénk használni majdani számítógépünket, mennyi ideig szeretnénk komolyabb kiadások nélkül használni, és újításakor az egészet szeretnénk lecserélni, vagy lehetőség szerint bizonyos részeit tovább használnánk.

Kezdjük a legutolsó szemponttal, a cserével. Az alkatrészeket két csoportba lehet sorolni. A gyorsan változók és nehezen fejleszthetők közé tartoznak a processzorok, alaplapok, memóriák. Ugyan a gyártók hangoztatják, hogy adott alaplapjukba milyen határok között lehet processzorokat beszerelni, ám amikor végül cserélnénk, mindig meglepetés ér, mert ugyan belemenne az alaplapunkba az újabb chip, de annak bizonyos előnyeit már nem tudjuk kihasználni, és régi deszkánk nem rendelkezik olyan újabb funkciókkal, melyek jól jönnének. Az ilyenekre példa az USB 2.0 és Firewire a fényképezőgéphez vagy kamerához, amelyek időközben mind általánosabbá válnak, ugyanakkor újabbak is jelentkeznek – csupán az interfészeket tekintve említhető a SATA-port vagy a PCI Express. Felmerül az a kérdés is, hogy hova tegyük a levetett processzort. A lassabban változó és/vagy könnyen cserélhető vagy bővíthető alkatrészek az adattárolók, grafikus kártyák, kijelzők, hangszórórendszerek, billentyűzetek, egerek. De térjünk vissza a cserére! Több kiskereskedésben beszámítják régi alkatrészeinket az újak árába. Felmerül viszont a kérdés: érdemes annyiért megválni a hardvertől? Nem lenne jó helye a régi gépnek a családban, esetleg ismerősök körében? Egy „elfáradt”, hajdan csúcskategóriás játékgép még évekig szolgálhat családi multimédiás központként, internetes terminálként, szövegszerkesztőként, de akár házi szerverként is.

Jelen pillanatban is nehéz hosszú távra előre vásárolni. Ha Intel Pentium 4-et veszünk, akkor vagy olyan Socket 478-as megoldást választunk, aminek már létezik utódja az LGA775 tokozásúak személyében; vagy az utódot választjuk, amihez már nehezen jön ki újabb, gyorsabb processzor. Ha ma modern Athlon 64-es platformot veszünk, akkor rövidesen nem tudjuk majd belerakni a PCI Expresses videokártyákat és egyéb bővítőket, később pedig a DDR2-re váltásnál dobhatjuk ki a régi memóriát és alaplapot. Régi konfigurációnk továbbéltetésében felmerül egy kalandos lehetőség is, a tuning. Mivel takarékossági szempontból az egyes processzorcsaládok kisebb és nagyobb tagjai ugyanazokon a gyártósorokon készülnek, ezért gyakran előfordul, hogy a gyengébbnek számozott egyedek tényleg csak a számozásban térnek el a nagyoktól, teljesítményben egy kis tuning beiktatásával egyenrangúak. A közelmúltból jó példa erre az 1466 MHz-en üzemelő Athlon XP 1700+, amely egy kis noszogatással akár jóval 2 GHz fölött is működésre bírható, ezzel utolérve a 2800+ és 3200+ nagytestvéreket. Hasonló példa Intel oldalán a bőven 3 GHz fölött járatható 2,4-es Pentium 4.

Meglátásunk szerint a „veszek egy komolyabb alaplapot, amibe majd egyre újabb és újabb processzort meg több memóriát rakok majd” legtöbbször nem állja meg a helyét egy-két évnél hosszabb távon, érdemes az alaplap-processzor-memória triót mindig egyben frissíteni, így a régebbi hármas is könnyebben talál új gazdát.

Már csak egyetlen kérdés marad: Intel vagy AMD? A válasz salamoni: mindkettő megközelítőleg egy sebesség- és árszinten van, mindkettőnek van előnye és hátránya is. Korábban bemutatott AMD-s és Inteles konfigurációinkban látható, hogy milyen közel vannak egymáshoz, de hogy is lehetne ez másképp, hiszen kiélezett harc folyik a vásárlókért.


Abit IS7 – sokak kedvenc Pentium 4-es alaplapja, Intel 865 északi híddal és RAID-képes ICH5-R délivel

Intel-oldalon pillanatnyilag megosztottság tapasztalható a kedvező árú Celeronoknál és a drágább Pentium 4-eknél is. Az Intel saját alaplapi chipkészletei harcolnak egymással. A régi – olcsóbb – vonalat az Intel 865 és 875 képviseli, az újat a 915 és 925 család drágábban, új foglalattal és seregnyi új technológiával, de az elődökével azonos sebességgel. Egyelőre még a régebbinek áll a zászló, de a modernebbek már nem sokkal drágábbak, és olyan újdonságokkal kecsegtetnek, mint a PCI Express csatoló, melybe sokkal erőteljesebb vagy olcsóbban nagyobb teljesítményű grafikus kártyák illeszthetőek. Ma még kérdéses a DDR2 időszerűsége, de nemsokára talán fordul a kocka. Ha beépített grafikus vezérlőre lenne csupán szükség, akkor az ATI IGP a legerőteljesebb megoldás. Ha nagyon olcsón szeretnénk megúszni, akkor jó alternatíva lehet az Intel 848-as chipkészlet, de ezzel búcsút kell mondani a kétcsatornás memóriavezérlőnek.


Gigabyte 8I915P Duo Pro – a Prescottok kifutásáig jó társ lehet: Intel 915/ICH6R chipkészlet; PCI-Express, DDR és DDR2 támogatás, RAID

AMD-oldalon szintén nehéz a választás, de a fény már dereng az alagút végén. Az alvégen, a Sempronoknál világos a helyzet, a nyerő az nForce2 chipkészlet, valamivel olcsóbb és lassabb a VIA KT600. Ha integrált grafika kell, akkor van DirectX 7-kompatibilis GeForce 4 MX-et magába foglaló nForce2.


Abit AN7 – a méltán sikeres NF7 utódja nForce2 chipkészlettel, széleskörű tuninglehetőségekkel

Az Athlon 64-ek esetében árnyaltabb a helyzet, ugyanis kétféle foglalattal rendelkező verzióval találkozhatunk. A Socket 754-esek a régebbiek, egycsatornás memóriavezérlőjük van – már jól elterjedtek, könnyen beszerezhetőek a kedvező árú, kisebb 2800+, 3000+ és 3200+ változatok. A kétcsatornás memóriakezelővel büszkélkedő Socket 939-esek kisebb változatai (3000+ és 3200+) csak az utóbbi hetekben szivárognak be a piacra, örvendetes, hogy áruk megegyezik a 754-es testvérekével (36 440 Ft illetve 47 175 Ft). Alaplapi vezérlők tekintetében szerencsére itt is tiszta a kép. Mivel az Athlon 64-ek processzorba integrált memóriavezérlőt kaptak, ezért az egyes chipkészletek között nem nagyon van sebességbeli különbség, ez jól látható összehasonlító tesztünkben is. Egyelőre a legjobb választás az nForce3 250. Egyelőre! Már a küszöbön toporognak az újabb lapkakészletek, melyek már a PCI Express lehetőségét is magukban hordozzák.


DFI LanPARTY UT nF3 250Gb – az egyik jó kiállású Socket 754-es Athlon 64-alaplap

Processzoroknál mindkét oldalon megfelelően gazdag a kínálat; mindenki megtalálhatja magának a megfelelő árú és teljesítményű darabot. A CPU-hoz megfelelő hűtő is kell. Manapság már egyre jobban terjednek a heat-pipe-ot magukban foglaló megoldások (5-10 000 Ft), ezekre csak a nagyobb Pentium 4-eknél és Athlon 64-eknél, valamint tuningolásnál van szükség. Sempronokhoz és Celeronokhoz megteszik a hagyományos bordások 2-5000 Ft között.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2018 PROHARDVER Informatikai Kft.