Kicsomagolás, üzembe helyezés

A Netgear 2014-ben mutatta be az általunk is tesztelt, Arlo fantázianevű termékét, ami azegyik első teljesen vezeték nélküli biztonsági kamera volt a piacon. A legtöbb hasonló termékhez képest remek újítás volt, hogy nem kellett kábeleket használni az internetelérés és az áramellátás állandó biztosításához, valamint nincs szükség hálózati szaktudásra a beüzemeléshez. Tesztünkben arra vagyunk kíváncsiak, mit tud nyújtani a jól sikerült elődmodellhez képest, amiért megérné beruházni az új eszközbe.

Tartozékok, külső

A kameraszett egy egyszerűsített dobozban érkezett szerkesztőségünkbe, a boltok polcairól egy dizájnosabb csomagolásban vehetjük le kiszemeltünket, amit a gyártó és a termékcsalád logója, valamint néhány specifikáció díszít. A felső részen egy átlátszó bura alatt figyel a kamera, az alsó szekcióban pedig a szükséges tartozékokat találjuk, ami a szokásos papírokon felül egy figyelmeztető matricacsomagot, hálózati adaptert, Ethernet kábelt és egy újratölthető akkumulátort takar, ez utóbbihoz természetesen egy töltő is jár, de bármilyen micro USB töltő megteszi. Kapunk még egy darab falra erősíthető, félgömb alakú falikonzolt, amely egy nagyon erős mágnes segítségével tartja a helyén a kamerát a kívánt szögben. Ez utóbbit a tesztcsomag nem tartalmazta, de előző tesztünkben megtekinthető.

[+]

A dobozban találjuk még a rendszer központi egységét, a leginkább routerhez hasonlítható Base Stationt. Az eszköz elején három darab LED állapotjelző van, hátul pedig két darab USB portot, egy Ethernet bemenetet, a táp csatlakozóját, egy bekapcsológombot, valamint egy hangszórót találunk. A Base Station tetején fedezhetjük fel az utolsó érdekességet, egy „Sync/Siren Off” feliratú gombot, ezzel – ahogy a nevéből is sejteni lehet – tudjuk elindítani a párosítást és kikapcsolni a szirénát.

[+]

Maga a kamera nagyon hasonlít az alap Arlóhoz, szintén megkapta az IP65 szintű vízállóságot, a legszembetűnőbb változás az oldalán elhelyezett logó – ami Netgearről Arlo feliratra változott – és az áramforrást elrejtő mechanizmus. Itt már nem az eszköz alját kell kinyitni, hanem a hátulját, ide kerül az akkumulátor – ez az előd elemes megoldásához képest mindenképp előrelépés. A Base Stationhöz hasonlóan a kamera is rendelkezik hangszóróval.

Beüzemelés

Az eszköz életre keltése pofonegyszerű, miután csatlakoztattuk a Base Stationt az elektromos és internetes hálózathoz, csak meg kell várni, amíg zöldre vált a két kapcsolatot jelző LED, és már kezdhetjük is procedúrát. Ehhez – a központi egységgel egy hálózatra csatlakoztatott – okostelefonunkon vagy a számítógépünkön létre kell hozni egy Arlo fiókot, ez után már hozzá is kapcsoltuk a fiókunkhoz.

Esetünkben az iOS alkalmazáson keresztül végeztük a műveletet, de ugyanez megoldható Androidos applikációval és böngészőfelületen egyaránt. Funkciók tekintetében a mobilos és asztali verzió megegyezik, csupán az elrendezés más. Aki mégis kíváncsi lenne a webes felületre, az megtekintheti előző tesztünkben.

A fiók létrehozása után következik a kamerák párosítása, ez szintén nem változott az elődhöz képest. Csupán egy-egy gombnyomásra van szükség a Base Station és a kamera „Sync” feliratú kapcsolóján, és már élvezhetjük is a műsort. Fontos, hogy egyszerre csak egy kamerát próbáljunk párosítani, több kameránál nem a legjobb szórakozás kideríteni, melyik van már párosítva és melyik nincs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!