Cooler Master Hyper TX

A Cooler Master Hyper 6 és 6+ hűtője a maga idejében, de még most is a legjobbak közé sorolható, bár volt néhány zavaró részlet velük kapcsolatban. A sima 6-os rézből készült, ezért súlya megközelítette az egy kilogrammot. A 6+ egyedi, 10 centiméteres ventilátorát nehéz volt pótolni, ráadásul ez a hűtő még jobban megközelítette a kilós értéket, tán az idehaza kapható legnehezebb processzorhűtő volt a levegősök közül.

Az elődök mellett az új Hyper TX a maga 452 grammos súlyával játékszernek tűnhet. Egyszerű csomagolása is furcsán hatott, hiszen nagyobbakhoz szoktunk hozzá a Cooler Masternél.

A hűtő, mondhatni, klasszikus formájú. Az alaplapra merőlegesen álló ventilátor és borda hőcsöveken keresztül kapja a meleget. Tuningos hűtőknél szokatlan, hogy a felfogató rendszer maradt az alap LGA775-ös, tehát nem kell csavarozni vagy kiszerelni az alaplapot.

A hűtőt körbejárva pár érdekes részlet tűnt fel. A ventilátornak nem a szokásos hét, hanem kilenc lapátja van, ráadásul ezek sokkal ívesebbek is az átlagnál. A középső dudorral inkább valami sugárhajtóműre, mintsem CPU-hűtőre hasonlít a szerkezet. A környezet szellőztetésének érdekében a ventilátor házára nyílásokat vágtak. Érdekes a borda mögötti kötény, amely a processzorfoglalat körüli FET-ekre irányítja a levegőt.

A ventilátor nem közvetlenül a bordához, hanem a hátsó terelőlemez folytatásához, egy műanyag burokhoz kapcsolódik, mely a lamellák körül tovább irányítja a légáramlatot. Felülről látszik, hogy a hőleadóban három heat-pipe dolgozik.

Nagyon ügyes a ventilátor rögzítése, melyhez nem csavarokat vagy műanyag pöcköket, hanem gumi rezgéscsillapítókat használtak. A rugalmas pálcikák nemcsak a ventilátor és a műanyag borítás között hatnak, hanem a műanyag és a borda között is, ezzel szinte minden vibrációt kiküszöbölnek.

A szokatlan formájú ventilátor motorja csupán 0,18 amperes, tehát nem túl erős. Percenkénti fordulatszáma 650 és 1800 között állítható. A tartomány alsó része elég lehet az Athlon 64 vagy Core 2 Duo processzorokhoz. Az LGA775-ös változatnak négyeres, PWM szabályzós kábele van.

A gúnyától megszabadítva egy viszonylag filigrán alumíniumbordát találtunk, melynek a lamellái sűrűek, bár nem túlzottan. Ha mi terveztük volna, picivel nagyobb rés lenne köztük.

A CPU-val érintkező rész előre van pasztázva, ami egy felszerelésnél jó, de másodjára már valami külső forrásra kell támaszkodni. Az alsó rézlapot csavarok fogják a csövekhez.

Szerelés közben egyetlen dologba akadtunk bele, a ventilátorba. Mivel az LGA775-ös lábacskák a légkavaró alatt vannak, nehéz őket megfelelően lenyomni. Beépítés előtt érdemes leszerelni a ventilátort a műanyag kerettel együtt, csak három műanyag pöcköt kell kioldani hozzá.

Az északi híd hűtője biztonságos távolságba került a Hyper TX-től. A hátsó légterelő lemezt jól irányozták, pontosan oda vezeti az áramlatokat, ahova kell, a FET-ek bordájára. Ez az irányítás hőcsöves hűtésű északi hidaknál is jól jön, mert hőleadójukat a CPU-foglalat mögé szokták tenni.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!