Asus Silent Square és Silent Square Pro – I.

Több mint egy éve már annak, hogy széleskörű és átfogó tesztet készítettünk, melyben arra a kérdésre kerestük a választ, melyik a legjobb processzorhűtő. Azóta sokat változott a világ; érkeztek új hűtők, de új processzorok is. Melegedésben egyfajta csúcsot jelentett a Pentium D sorozat, bár a négymagos CPU-k valószínűleg ismét 100 watt környékére tornásszák fel a fogyasztást, ami nemcsak teljesítményben, hanem hőben is megmutatkozik majd, így ismét időszerű lehet erős hűtésekről beszélni. Mai tesztalanyainknak két közös pontja van. Ventilátoruk 92 milliméter átmérőjű, alumíniumból készült bordájukat pedig hőcsövek szelik át.

Az Asus első CPU-hűtős próbálkozása, a Star Ice nem sikerült túl jól, a friss Silent Square család viszont elő látásra bizalomgerjesztő. Már az ízléses csomagolásból is sejthető, hogy az Asus komolyan gondolja a piaci térhódítást.

A két termék, a Silent Square és Silent Square Pro ugyanarra a bordára alapoz. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy nincs is ventilátoruk, de ez csak álca. A légkavarót a két bordarész közé rejtették. Az alumíniumlemezeken oldalanként öt-öt heat-pipe segíti az egyenletes hőelosztást.

A Silent Square Pro első pillantásra nagyobbnak tűnik sima társánál, de az optikai csalódást a felső részről lehúzódó, narancssárga borítás okozza, valójában egyforma bordázatuk van.

A vaskos borda közepébe rejtett ventilátor csak oldalról szemlélve látszik. Ebből a perspektívából nagyszerűen megfigyelhető, hogy a hőcsövek egyenesen a huzatban állnak, nem takarják el egymást úgy, ahogyan az a többi hűtőnél szokott lenni. Talán ez a felállás szellőzés szempontjából is jobb lehet.

Annak ellenére, hogy csak 92 mm-es ventilátoruk van, az új Asus hűtők meglehetősen testesek. A szintén 92 mm-eshez való Coolink U8-92 és a 120-assal szellőző U8-120 mellé állítva inkább a nagyobbikhoz közelítenek méretben.

Az oldalanként öt heat-pipe a legtöbb, amit ebben a méretosztályban láttunk, talán csak a Scythe Ninjának van több. A CPU-val érintkező blokk nikkelezett rézből készült, ahogyan az a legtöbb mai izmos hűtésre jellemző.

A középső borítást leszerelve elénk tárul a ventilátor, amely szerencsére egy teljesen átlagos méretű modell, így könnyen halkabbra cserélhetjük vagy leválthatjuk, ha elkopik a csapágyazása. Külön-külön a két oldalsó bordafal már nem tűnik olyan hatalmasnak. Elvileg a ventilátor előtti rész csökkenti a légszállítást és növeli a szélzajt, de vajon milyen hatása lesz a gyakorlatban?

A két Silent Square különböző ventilátort kapott. A simában egy átlátszó házú, 0,3 amperes, csúszócsapágyas modell dolgozik, melyet percenként 1800-as fordulatszámig lehet pörgetni. A Pro Sunon ventilátorának gyengébb, 0,13 amperes motorja van, fordulatszáma mégis percenként 2500-ig emelhető, tehát nagyobb szelet csap, valószínűleg jobban is hűt.

Asus Silent Square és Silent Square Pro – II.

Különbözött a két Silent Square kiszerelése is. A simához nem kaptunk AMD Socket AM2-es szerelőkészletet, de ez valószínűleg azért volt, mert a tesztpéldány egyenesen az Asustól érkezett bemutatódarab volt – talán a megfelelő vasak kimaradtak valahol. Ha pedig nem, akkor is valószínű, hogy az Asus ezeket is pótolja majd, hiszen így több vásárlót foghat meg.

Lényeges különbség, hogy a Pro változathoz egy előlapi, 3,5 colos helyre szerelhető szabályzó is jár, mely egy kis LCD kijelzőn az aktuális fordulatszámot is mutatja.

Az Asus mérnökei nagyon ügyes rögzítőrendszert agyaltak ki. A processzorfoglalat köré először egy segédkeretet kell szerelni, majd erre kapaszkodik rá a borda és ventilátor együttese. Rögzítésükről egy könnyen járó, de megfelelően stabil és erős pánt gondoskodik. A szerkezet nagy előnye, hogy szinte bármilyen hűtéssel kompatibilis lehet, melynek alapzata és abból felnyúló hőcsövei vannak. Erre látunk majd példát a hűtőteszt második részében.

A bordába rejtett ventilátor nagy előnye, hogy nem szeleteli be a véletlenül útjába kerülő vezetékeket, esetleg a felhasználó kezét. A 92 mm-es szélesség nem vészes, így az Asus hűtők vállban kényelmesen elférnek még azokban a házakban is, ahol a tápegység és az alaplap között merevítő fut keresztbe.

A magasra nyúló heat-pipe-ok az északi híd fölé emelik a bordát, nem kell összeütközéstől tartani.

A segédkeretnek van egy hátulütője. Mivel sok furatával meglehetősen kiterjedt darab, a processzorfoglalat körüli FET-eket kitakarja a légáramlatból. A felfutó hőcsövek gondot jelenthetnek az extra FET-hűtők számára is.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Hyper TX

A Cooler Master Hyper 6 és 6+ hűtője a maga idejében, de még most is a legjobbak közé sorolható, bár volt néhány zavaró részlet velük kapcsolatban. A sima 6-os rézből készült, ezért súlya megközelítette az egy kilogrammot. A 6+ egyedi, 10 centiméteres ventilátorát nehéz volt pótolni, ráadásul ez a hűtő még jobban megközelítette a kilós értéket, tán az idehaza kapható legnehezebb processzorhűtő volt a levegősök közül.

Az elődök mellett az új Hyper TX a maga 452 grammos súlyával játékszernek tűnhet. Egyszerű csomagolása is furcsán hatott, hiszen nagyobbakhoz szoktunk hozzá a Cooler Masternél.

A hűtő, mondhatni, klasszikus formájú. Az alaplapra merőlegesen álló ventilátor és borda hőcsöveken keresztül kapja a meleget. Tuningos hűtőknél szokatlan, hogy a felfogató rendszer maradt az alap LGA775-ös, tehát nem kell csavarozni vagy kiszerelni az alaplapot.

A hűtőt körbejárva pár érdekes részlet tűnt fel. A ventilátornak nem a szokásos hét, hanem kilenc lapátja van, ráadásul ezek sokkal ívesebbek is az átlagnál. A középső dudorral inkább valami sugárhajtóműre, mintsem CPU-hűtőre hasonlít a szerkezet. A környezet szellőztetésének érdekében a ventilátor házára nyílásokat vágtak. Érdekes a borda mögötti kötény, amely a processzorfoglalat körüli FET-ekre irányítja a levegőt.

A ventilátor nem közvetlenül a bordához, hanem a hátsó terelőlemez folytatásához, egy műanyag burokhoz kapcsolódik, mely a lamellák körül tovább irányítja a légáramlatot. Felülről látszik, hogy a hőleadóban három heat-pipe dolgozik.

Nagyon ügyes a ventilátor rögzítése, melyhez nem csavarokat vagy műanyag pöcköket, hanem gumi rezgéscsillapítókat használtak. A rugalmas pálcikák nemcsak a ventilátor és a műanyag borítás között hatnak, hanem a műanyag és a borda között is, ezzel szinte minden vibrációt kiküszöbölnek.

A szokatlan formájú ventilátor motorja csupán 0,18 amperes, tehát nem túl erős. Percenkénti fordulatszáma 650 és 1800 között állítható. A tartomány alsó része elég lehet az Athlon 64 vagy Core 2 Duo processzorokhoz. Az LGA775-ös változatnak négyeres, PWM szabályzós kábele van.

A gúnyától megszabadítva egy viszonylag filigrán alumíniumbordát találtunk, melynek a lamellái sűrűek, bár nem túlzottan. Ha mi terveztük volna, picivel nagyobb rés lenne köztük.

A CPU-val érintkező rész előre van pasztázva, ami egy felszerelésnél jó, de másodjára már valami külső forrásra kell támaszkodni. Az alsó rézlapot csavarok fogják a csövekhez.

Szerelés közben egyetlen dologba akadtunk bele, a ventilátorba. Mivel az LGA775-ös lábacskák a légkavaró alatt vannak, nehéz őket megfelelően lenyomni. Beépítés előtt érdemes leszerelni a ventilátort a műanyag kerettel együtt, csak három műanyag pöcköt kell kioldani hozzá.

Az északi híd hűtője biztonságos távolságba került a Hyper TX-től. A hátsó légterelő lemezt jól irányozták, pontosan oda vezeti az áramlatokat, ahova kell, a FET-ek bordájára. Ez az irányítás hőcsöves hűtésű északi hidaknál is jól jön, mert hőleadójukat a CPU-foglalat mögé szokták tenni.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Hyper UC

Hyper TX ezüstben! – kiáltottunk, amikor megláttuk a Cooler Master Hyper UC-t. Később kiderült, hogy a két hűtő ugyan hasonlít, de van néhány lényeges különbség köztük.

A legfőbb eltérés a felfogatásnál látható. Az aljzatra szabott TX-szel ellentétben az UC univerzális, ami annyit jelent, hogy LGA775 és AMD K8 (Socket 754/939/940 és AM2) foglalatokra is felszerelhető. Ehhez a korábbi Cooler Master hűtőknél (például a Hyper 6+-nál) megismert rendszert használhatjuk, amihez sokat kell ugyan csavarozni, de mégis egyszerű a szerelése.

Az UC lényegében ugyanazt az elvet követi, mint a TX, még ventilátoruk is hasonló, bár más színű. A krómozott lapátok szerintünk nagyon jól mutatnak, de a műanyagról fémre váltott terelőlemez kályhaezüstje nekünk nem jött be.

Az ezüstös Cooler Master valamivel alacsonyabb a TX-nél. A hőcsöves, fő borda alatt egy kisebb is látszik, mely közvetlenül a réz talapzatra kapcsolódik.

A TX után csalódva konstatáltuk, hogy az UC ventilátora sima csavarral van rögzítve a fémkerethez. Ez a megoldás valószínűleg több, rezonanciából fakadó zajhoz vezet majd, mint a korábbi; a tényleges viszonyok majd a teszteléskor kiderülnek.

Az UC lapátkereke nemcsak rögzítésben és színben, hanem erőben is eltér a TX-étől. Motorja 0,4 amperes, tehát erősebb, és percenként 2500-at pörög. Az ezüstös vezetékek végén megmaradt a négytűs PWM csatlakozó.

A bordát lemeztelenítve majdnem lemezteleníteni is sikerült, a borítást tartó csavarok ugyanis magukkal rántottak néhányat a felső lamellák közül. Az alumíniumlapok valamivel nagyobbak, mint az előző Cooler Masternél, és sokkal sűrűbbek, nekünk már túlzottan is. Az ilyen elrendezés általában nagy légszállításnál szokott jól jönni.

Manapság egyre gyakrabban látunk polírozatlan CPU-val érintkező felületeket. Hogy ennek mi a pontos oka, azt nem tudjuk, de a GlacialTech szerint a felcsiszolás gyakran homorú felületet eredményez, tehát a fém középső része nem is érintkezik a processzorral.

Szerelésénél most nem volt útban a ventilátor, mert csavarozni az alaplap hátoldalán kell. Érdemes az alaplapot a hűtőre borítani, úgy a legegyszerűbb a művelet. Azoknál a házaknál, ahol alacsonyak az alaplaptartó lábak, gond lehet a hátsó panellel és a széles csavarokkal.

Mivel a Hyper UC meglehetősen alacsony, veszélyesen közel került az északi híd hűtőjéhez. Az alacsony építésnek viszont van előnye is, a légáramlat éppen beleszalad a CPU-foglalat mögötti bordákba.

Főbb paraméterek:

Cooler Master Mars

Mai tesztünk legmókásabb hűtője egyértelműen a Cooler Master Mars volt, de a következő részre is tartogatunk egy-két vad megoldást. A Mars valami olyasmi lehet, mint a Red Bull repülőnap, melyen mindenféle szürreális eszközről próbálják bebizonyítani, hogy képes repülni. A csomagolásból kikandikáló gömbizéről elég nehéz volt elképzelni, hogy processzorhűtő, bár lamellái és hőcsövei is vannak.

Gyorsan kipipáltuk a szokásos Cooler Master szerelőkészletet, melyhez most nem volt hátsó támasztóelem, csak a négy nagy csavar a vaskos alátétekkel.

A Mars legjobban talán két egymásra fektetett Zalman CNPS700-as processzorhűtőre hasonlít. Az alsó és felső félgömb összefogó részeit heat-pipe-ok kötik össze. Elsőre úgy tűnhet, hogy a lamellákban még két íves cső fut végig, de ezek csak lyukas járatok, valószínűleg merevítési funkciójuk van.

Oldalról talán még viccesebb a Mars, mint felülről. Valójában nem is két félgömbből áll, mert az alsón még egy extra dudor is van. Vajon mi vezérelhette a tervezőket, amikor ezt a formát megálmodták?

A felső, Cooler Master-es lemezkét eltávolítva nagyjából képet kapunk a hűtő felépítéséről. A lamellákat, melyek az egyik oldalon indulnak és a másikon végződnek, erős alumíniumtömb tartja össze. Ugyanígy épül fel a Zalman CNPS7000 és 7700 sorozata is. A hőt három heat-pipe viszi a lamellák középső részére. Valószínű, hogy a hűtő alján is ilyen szerkezet van. Kár, hogy radikális és visszafordíthatatlan hatású beavatkozás nélkül nem tudtuk tovább bontani a Marsot.

A Mars alulról szinte ugyanolyan, mint felülről. A Cooler Masteres embléma helyett ide a CPU-val érintkező rézlapot csavarozták fel.

Csak a lamellák között bekukucskálva leshettük meg a ventilátort, amely lefelé fújja a levegőt. Tovább forgatva a szerkezetet annyit tudtunk megállapítani, hogy a széltolónak 0,4 amperes motorja van, melynek percenkénti fordulatszáma PWM szabályzóval 900 és 2500 között állítható.

A ventilátor vezetékén egy háromtűs foglalatot találtunk, benne egy jumperrel. A kapcsolónak két állása van, és a fordulatszámot vezérli. Az egyikben percenként 1800-at, a másikban 2500-at pörög.

Mintha egy hőlégballon ereszkedett volna az alaplapra, úgy festett a Mars, amikor gyors és zökkenőmentes felszerelés után elkészültünk vele. A szokatlan forma elkerüli az északi hidat, és az alaplap körüli alkatrészeket is szellőzteti.

Főbb paraméterek:

Thermalright Ultra-90

A Thermalright még a hőcsöves korszak beköszöntével is kiállt az alaplap irányába szellőző hűtési elv mellett, de mindennek vége szakad egyszer. Az Ultra-90 már az új trendet, vagyis az alaplapra merőlegesen álló borda és ventilátor elvét követi, persze thermalrightos stílusjegyekkel. A márkára legjellemzőbb, hogy a ventilátor nélküli borda egyszerű kartondobozban érkezik.

A Thermalrightra jellemző az igényes kidolgozás is. A lamellák fényesek, a felsőn cégjelzés látható, a heat-pipe-ok nikkelezve vannak, a rögzítőrendszer egyszerű, de robusztus. A felfogatáshoz az LGA775-öshöz rendszeresített csatlakozókat használják, de van AMD K8 platformhoz való verzió is.

Szemből nézve a lamellák kissé dőlni látszanak. Ez nem a szállítás közben keletkezett defekt, hanem szándékos módosítás. A lemezek egyik szélét picit fölfelé, a másikat picit lefelé hajlították, ami valószínűleg a légáramlat megvezetésére szolgál. Az alumíniumlapok meglehetősen közel vannak egymáshoz. Ahogyan több konkurensnek is, az Ultra-90-nek oldalanként három hőcsöve van.

A CPU-val érintkező felületet a Thermalrightnál sem polírozták agyon. A heat-pipe-okat alig pár milliméternyi anyag választja el a CPU-tól, ami nagyon jó, hiszen így a lehető legtöbb hőt kapják.

Processzorhűtős tesztjeinkben referenciának használt Coolink U8-92 mellé állítva látszik, hogy az Ultra-90 valamivel magasabb – jobban elfér majd mellette az északi híd –, lamellái pedig keskenyebbek és sűrűbben sorakoznak.

A Thermalright Ultra-90 esetében is akkor járunk jobban, ha először csak a meztelen bordát szereljük fel, mert így könnyebben hozzáférünk a rögzítőkhöz. A ventilátort ezután két fémszállal fogathatjuk fel, ami megszokott a Thermalright termékeinél. A jobb összehasonlíthatóság kedvéért mi a Coolink U8-92 szellőztetőjét használtuk.

Ahogyan a képeken is látszik, az Ultra-90 magas lábakon áll, nem ütközött bele az északi híd hűtésébe, de szellője áthúzott a processzorfoglalat mögötti borda fölött.

Főbb paraméterek:

Igazoltan hiányzók

Sajnos a mi időnk és eszköztárunk is véges, ezért mai tesztünk nem öleli fel az összes valamire való, 92 milliméteres ventilátorral szerelt processzorhűtőt. Szerencsére a fontosabb darabokat már kipróbáltuk az összehasonlítási alapul szolgáló Coolink U8-92 ellen, így azok teljesítményéről is képet kaphatunk. Pár mondatban felelevenítjük, mely nagyszerű és érdemes darabokról van szó.

Arctic Cooling Freezer Pro

A svájciak extra ventilátoros, bólogatós masinája, amely ugyan az alaplappal párhuzamosan szellőzik, de alsó lamellái lefelé fordulnak, így a FET-ek is kapnak a huzatból. A Freezer 7 Pro LGA775 foglalathoz, a Freezer 64 Pro AMD K8 platformhoz való. Ez a hűtő is nagyjából 5 fokkal maradt el Coolink referenciánk mögött, de jóval olcsóbb nála, 5500 forint körül kapható.

Asetek VapoChill Micro

Háromféle ventilátorral kapható, a csövektől némileg eltérő, de azokkal megegyező elven működő vapor chamberrel támogatott, aránylag kis bordaméretű hűtőről van szó, mely azonos fordulatszámon átlagosan 5-6 fokkal volt gyengébb az U8-92-nél. Jelenleg azért érdekes, mert aránylag olcsón, 5000 forint környékén kapható.

Gigabyte G-Power Lite

Azon kevés modern hűtők egyike, melyek megmaradtak az alaplap irányába történő szellőzés mellett. Univerzális, tehát felmegy a ma elterjedt processzorfoglalatokra. Teljesítményben ugyan elmarad a Coolink U8-92 mögött, de gyengén szellőző környezetben tartja a lépést a Freezer Próval. Nagyjából 6500 forintba kerül éppen.

GlacialTech Igloo 5700 MC

Klasszikus formájú, alaplappal párhuzamosan szellőző, hőcsövekkel megtámogatott hűtő, amely szintén foglalatspecifikus. Az Igloo 5700 MC LGA775-höz, az Igloo 7700 MC AMD K8 platformhoz (kivéve AM2) való. Érdekessége, hogy 3,5 colos helyre való ventilátorszabályzó is jár hozzá. Tesztünkben általában 4–5 fokkal jobban muzsikált, mint a Coolink, és nagyjából egy árban is van vele.

Scythe Katana Copper

A rézből készült Katana talán legfontosabb jellemzője, hogy a régi, Socket A-s alaplapokra is fel lehet szerelni. Anyaga miatt jó nehéz, de tudásban csak 5 fokkal marad le az U8-92 mögött; kis légszállításnál még annyival sem. Sajnos meglehetősen drága, 11 200 forintba kerül.

Zalman CNPS9500

CNPS9500 Zalman újabb fricskája a befásult tervezőknek, akik az unalomig agyonismételt recept szerint gyártják hűtőiket. A kanyargós hőcsövek, a hengert mintázó bordarendszer, a közepében 92 milliméteresnek megfelelő ventilátorral üde színfoltja a hűtők világának, ráadásul a forma nem ment a funkció rovására. A CNPS 9500 nagyjából olyan jó, mint a Coolink U8-92. Ezt elsősorban keret nélküli ventilátorának köszönheti, amely magasabb fordulatszám mellett is halkabb a hagyományosaknál. Az AM2-es processzorfoglalat idejében megjelent egy egyedi, fekete festésű változat is NVIDIA feliratú matricával, és nemrégiben debütált a nagyobb CNPS9700, amely majd tesztünk következő részében szerepel. A Zalman CNPS9500 egyetlen baja, hogy viszonylag drága, nagyjából 14 000 forintba kerül.

Tesztelés

A teszteléshez kétmagos Intel Pentium D 830 processzor köré épülő rendszerünket használtunk. A két összegyógyított Prescott már alap, 3 GHz-es órajelén is iszonyatosan fogyaszt és melegszik, amivel próbára teszi a komolyabb hűtéseket is. Az összehasonlítási alap hagyományosan a Coolink U8-92 volt, melyet közben átkereszteltek Noctua NH-U9-re.

• Intel Pentium D 830 processzor
• Asus P5WD2 Premium alaplap
• 2 x 512 MB Corsair TwinX1024-8000UL memória
• Asus GeForce 7900 GT TOP videokártya
• 160 GB-os Maxtor merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház, hátul 9,2 centiméteres Coolink ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 perces, 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon.

Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a hűtők megközelítőleg azonos körülmények között mire képesek, nem pedig a csúcsteljesítményükre. Ezért az első körben minden versenyző ventilátorát egységesen percenként 1900-as fordulatszámra állítottuk. Ez alól kivételt csak a Mars jelentett, ugyanis keret nélküli ventilátora azonos fordulatszámon jóval halkabb volt a többieknél. A másik ok, ami miatt 500-zal magasabbról indítottuk, az induláskor is magas alaphőmérséklet volt. Az extrém formáról már a startnál bebizonyosodott, hogy inkább érdekességnek való.

Az első részteszt eredményeit látva nagyon meglepődtünk. Nem gondoltuk volna, hogy a GlacialTech Igloo 5700 után ennyi hűtő megelőzi a jó kis Coolink U8-92-t. Legjobban a Cooler Master Hyper TX szerepelt, ami azért meglepő, mert a konkurensekhez képest aránylag kicsi; az Asusok vagy a Coolink jó 200 grammal nehezebb nála. A TX nagyjából 7 fokot vert az U8-92-re, így a nálunk járt, 92 mm-es ventilátorral dolgozó hűtések közül egyelőre ő a legjobb. Az Asusok alig maradtak le mögötte. Mivel a Silent Square és Silent Square Pro ugyanazt a bordát használja, nem meglepő, hogy azonos ventilátorfordulat mellett egyformán teljesítettek. A Cooler Master Hyper UC nagyjából akkora, mint a TX, de majdnem 4 fokkal elmaradt mögötte. Ez valószínűleg a sűrűbb lamelláknak tulajdonítható. A Thermalright Ultra-90 öt fokot kapott a Coolinktől, ami nagyszerű eredmény, de a mai, erős mezőnyben csak a hatodik helyre volt elegendő. A mókás Mars a magasabb fordulatszám ellenére is az utolsó helyen végzett. Az élmezőnytől jó 15 fokkal maradt le, ami annyit jelent, hogy egy Core 2 Duóra vagy Athlon 64-re bőven elegendő.

Rezgéscsillapító gumis ventilátorrögzítésének köszönhetően a Cooler Master TX hangban is a legjobb volt. A ventilátor felől semmiféle rezonanciát nem hallottunk, és a motor is egészséges hangot adott, amit a szélzaj elnyomott. A második helyen a Coolink futott be, melyet a Thermalright követett, hiszen ugyanazt a kis motorerejű ventilátort használtuk mindkettőn. A Coolink azért volt jobb, mert rezgéscsillapító gumicsíkjai voltak. A sorrend eddig is meglehetősen szoros volt, de a továbbiakban talán még nagyobb lett a tömörülés. A Mars és a két Asus nagyjából egyforma hangos volt. Mindkettőnél erősebb szélzajt tapasztaltunk, mint az éllovasoknál, de a különbség minimális volt. A sort a Cooler Master UC zárta, amelynek fémre csavarozott ventilátora enyhén rezonált.

A ház hátsó ventilátorát kikapcsolva változatlan maradt a hűtők sorrendje, csak a különbségek módosultak egy kicsit. A két Asus feljött a Cooler Master TX-re, de a másik Cooler Master és a Coolink is faragott egy picit a hátrányából. Talán a TX alaplap felé irányító légterelője okozta ezt az apró különbséget. A Casetek CK-1020 percenként 1200-at pörgő hátsó ventilátora nem nagyon szólt bele a hangviszonyokba, így azt kikapcsolva is megmaradt a zajossági sorrend.

A hátsó ventilátort újra bekapcsolva és a processzorhűtők szélkerekeit percenként 1500-as fordulatra visszavéve legelső tesztünk eredménye ismétlődött meg, de most majdnem minden résztvevő 5 fokkal magasabb csúcsértéket produkált. Kivételt csak a Mars és a Thermalright jelentett. Az utóbbit most radikálisabban leszabályoztuk, egészen 1600-ra, ezért most a processzor 85 fokra melegedett alatta. Érdekes módon az Ultra-90 kevesebbet gyengült, mint a többiek, de így sem tudta befogni a Coolinket. A Cooler Master UC ismét a negyedik lett, a top három pedig újfent szoros csatát vívott, amiből a másik Cooler Master, a TX került ki győztesen.

Az utolsó, legforróbb menetben főként a hangokra figyelünk, mert most már nem zavart a hátsó 92 milliméteres házhűtő, a teszthez használt Cooler Master Real Power 550 hangját meg már annyira ismerjük, annyiszor hallgattuk, hogy el tudjuk különíteni bármilyen más zajforrástól. A legjobb most is a TX légcsavarja volt. Már a nagy ventilátortesztnél felfigyeltünk rá, hogy egyes Cooler Master ventilátorok mennyire halkak. A Coolinknek sincs szégyenkeznivalója. Hogy nem ő lett az első, talán csak annak tulajdonítható, hogy a sok tesztelés alatt már kopni kezdett a csapágya. A harmadik helyen természetesen a szintén Coolink ventilátorral induló Thermalright végzett. Az Asusok közül most a Silent Square Prót halkabban érzékeltük, a sima Silent Square-nek morgott a motorja. Ugyanez volt a helyzet a Marsnál is. A sor végére a Cooler Master UC került, melynek motorja valószínűleg elkapta a bordát fedő fémburok sajátfrekvenciáját, mert érdekesen brummogni kezdett.

A hőmérsékleteket figyelve majdnem minden maradt a régi. Az élen a TX végzett, melyet szorosan követtek az Asusok, majd a negyedik helyen jött az UC. A Coolink U8-92-esnek sikerült közelebb jutnia az élbolyhoz. A Thermalright nagyjából 5 fokkal lemaradva követte az U8-92-t, a Mars pedig a sor végén bontotta a formát.

Értékelés egyelőre nincs – bár az látszik, hogy a Cooler Master TX és az Asusok nagyon jól sikerültek –, mert a következő részben még öt új és két régi processzorhűtő mutatkozik be.

rudi

Az Asus hűtőket az Asus, a Cooler Master hűtőket az Expert Computer Kft., a Thermalright Ultra-90-et a TTS Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.