Nagy notebook jó áron

Adattárolás

A méretes notebook merevlemezét, egy 160 GB-os, 2,5 hüvelykes Western Digital Scorpiót a PR200-as ugyanilyen típusújával vetettük össze.

2,5 hüvelykes Western Digital Scorpio 160 GB – egyező merevlemez, más értékek

Az eredmények, ha nem is nagy mértékben, de különböznek, a PR200 jobban szerepelt. A minimum, maximum és az átlagos átviteli sebesség egy kicsit gyorsabb volt, az elérési idők alig különböztek. Ellenben a gyorsítótáron alapuló löketszerű sebességek között jó 40%-nyi eltérés volt. A PCMark05 Windows XP betöltést szimuláló tesztjében sem lett nagy eltérés, az ER710 6,56 MB/s-os, a kisebb gép 6,7 MB/s-os sebességet ért el. Tehát elég közel van egymáshoz az AMD SB600 és Intel ICH8-M déli híd merevlemezkezelője.

Múltkor, az MSI PR200YA-ban egy LG optikai meghajtó tett tanúbizonyságot arról, hogy semmivel sem produkál rosszabb minőséget asztali számítógépekbe szánt társainál. Most egy Optiarc termékre várt ugyanez. A teszthez a legkedveltebb TDK és Verbatim lemezeket, valamint egy Philips újraírhatót használtunk. Akinek gondot okoz az eredmények értelmezése, olvassa el korábbi írásunkat a mérések mögötti elméletről.

Nem kapkodta el dolgot az NX02-es firmware-rel ellátott AD-7530B. Legnagyobb, nyolcszoros égetési tempójánál Z-CLV (zónánként állandó kerületi sebességű) stratégiát használt, így egy DVD megtöltéséhez valamivel több mint 14 percre volt szüksége. A nyolcszoros Philips újraírhatót legfeljebb hatszoros sebességgel tudta írni. Olvasásban kicsivel gyorsabb volt, mint a múltkori LG, ugyanis a lemez végére 8,5-szörös tempót ért el, 9,5 percnél kevesebb idő alatt végzett. Az újraírhatót ismét csak hatszorosan kezelte.

Optiarc AD-7530B optikai meghajtóhoz Verbatim DVD-R 16x lemez illik a legjobban

Egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy most is a Verbatim korongjaira készült a legjobb minőségű irat. Külön öröm, hogy ez ismét az 5,25 colos nagyfiúk szintjét hozta. A mínuszos (aminek hivatalosan kötőjeles a neve) Verbatimon több volt ugyan a belső paritási hiba, de a minőség szempontjából lényegesebb külső hibák és a PIF szint tekintetében is jobb volt a pluszosnál (aminek hivatalosan is pluszos a neve). A TDK DVD-R még jónak mondható, de pluszos társa nagyon rossz lett. Lényegében az újraírható Philips is jól sikerült; ezt a fajta lemezt az asztali gépekbe szánt meghajtók sem szokták jobban írni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!