Nagy notebook jó áron

Külső

Mai tesztgépünk, az MSI ER710 egy oximoron. Notebook – hordozható számítógép –, de hatalmas. Akkora, mint egy tepsi, és mégsem olyan nehéz. Jobban belegondolva, a 17 hüvelykes kijelzős notebook nem is olyan képtelen ötlet. Hiszen sokan azért veszik a hordozható gépeket, mert elegük van az asztali hardverek esetleges kompatibilitási gondjaiból, vagy nem szeretnék kerülgetni – netán nem tudják hova tenni – lakásukban a „dobozt”. Nem akarják magukkal vinni, legfeljebb takarításkor rakják kicsit odébb. Asztali gépüket váltanák valami kezelhetőbbre – nekik találták ki a dtr (desktop replacement, azaz asztalit helyettesítő) kategóriát. Ha nem kell cipelni, miért is lenne könnyű és kicsi? Miért ne lehetne jó nagy és kényelmes?

Lehet! Egyre több 17 colos kijelzővel ellátott notebook jelenik meg, ami jobb alternatíva lehet a hordozhatónak túl nagy, asztalit kiváltónak talán túl kicsi 15,4 colosoknál. Eleinte a nagy gépeket erődemonstrálásra szánták, bivalyerős hardverrel tömték tele, amire sok felhasználónak semmi szüksége sem volt, mert ők csak szép kényelmesen netezni és filmet nézni szerettek volna. Tesztalanyunk, az MSI ER710-es viszonylag olcsón, 200 000 forint alatt kínálja a nagy méret kényelmét. A típusjelzés E betűje jelzi, hogy az Entertainment (azaz szórakozáshoz szánt) családba tartozik. Jellemzője a kibővített multimédiás funkcionalitás, úgymint a hatalmas, nagy felbontású képernyő, az 1,3 megapixeles webkamera, a HDMI és FireWire csatlakozók, az 5.1-es hangkimenet vagy a beépíthető tévétuner. Dobozában csak a tápegységet, az akkumulátort, telepítő CD-t és pár használati utasítást kapunk.

A notebook elejére szokatlanul sok csatlakozó került. Balról az első az infravevő, ezt követi a FireWire (IEEE 1394) port, aztán a nagy étvágyú kártyaolvasó, amely megeszi az MMC, xD, SD, MS és MS Pro kártyákat is. A kártyaolvasó száját egy kis szövetdarab védi a portól. A sort az audiocsatlakozók zárják. A szokásos hangkimenet és mikrofonaljzat között találunk egy hangbemenetet is. Kettesével számolva ez hat csatornát jelent, nem véletlenül, hiszen a szoftverben átállítva 5.1-es hangrendszert képes meghajtani a vezérlő. Az aljzatoktól jobbra három kis LED van; az akku, a gép és a vezeték nélküli adapterek állapotát mutatják. A lefelé néző hangszórók kétoldalról szólnak. A notebook hátuljának nagy részét az akkumulátor foglalja el, de így is maradt hely a bal oldalon egy ventilátorrácsnak, jobboldalt pedig egy Kensington-zárnak, a gigabites LAN és a modem csatlakozóinak, valamint a táp konnektorának.

A gép jobb oldalán kapott helyet az ExpressCard, alatta a PC Card slot, így használhatjuk régi és újabb bővítőkártyáinkat. Emellé egy 2.0-ás USB, HDMI és D-Sub aljzat került. A ventilátor másik rácsát is itt találjuk. Ritkaság egy notebookon két Kensington-zár, de az ER710 épp ilyen. Az MSI bal oldalán, középen a super-multi DVD-író van, az opcionális digitális tévétuner antennacsatlakozójának helyével, és két másik USB aljzattal körülvéve. Elgondolkodtató, hogy ilyen hatalmas gépen miért nem fért el még egy-két USB csatlakozó, hely lett volna...

Alul ugyancsak van néhány érdekesség. A gép (alulról) bal oldalára került a processzor, a memóriák és az alaplapi chipkészlet, tehát itt erősebb melegedés várható. Középre egy kis hűtőventilátort tettek, jobb oldalon alulra pedig még egy annak látszó, kör alakú valamit. Ez a valami egy harmadik hangszóró az erősebb hangzás érdekében, bár nekünk a legújabb driverekkel sem sikerült életet lehelni belé. A jobb felső sarokban lévő bővítőhelyre rakhatjuk a DVB-T tunert. Ezt az opcionális extrát még nem láttuk a hazai piacon.

Belül is a szürke és fekete színek dominálnak.A 17 hüvelykes kijelző 16:10 képarányú, felbontása 1440x900 pixel, teljesen hátra lehet hajtani. A monitor tetejéről egy 1,3 megapixeles webkamera szemez velünk. A fedél két horoggal kapaszkodik az alsó részhez, bumfordi kioldóretesze középen van. A keskeny zsanérok erősen tartják a kijelzőt, felnyitáskor le kell fogni a gépet.

A notebook kinézetét legjobban talán a „letisztult formavilágú” jelzővel illethetnénk. A mattfekete fedél közepén az MSI védjegye – a kissé kiemelkedő, kör alakú logó – bekapcsolt kijelzőnél világít – nem olyan nagy szégyen a dizájnbajnok Apple-től ötletet nyúlni. Itt-ott szürke betétek törik meg a fekete egyhangúságot, de nincs belőlük hivalkodóan sok. Egy szórakoztatásra szánt notebooknál azért lehettek volna kreatívabbak az MSI formatervezői, de az összhatás nem vészes. Rideg műanyag borítja az egész notebookot, a szélek néhol elég élesek, mintha nem lennének eldolgozva. Végülis megbocsátható ez, hiszen a ER710 az MSI legolcsóbb 17 colos gépe.

Összehasonlítva a 12,1 hüvelykes kijelzőjű MSI PR200 YA-val látszik csak igazán, milyen hatalmas az ER710-es. Alapterülete 395 x 278 mm, magassága 27–35 mm között változik. Mindezek ellenére a mellékelt 6 cellás akkumulátorral csupán 3,3 kilogrammot nyom, és a nagyobb, 9 cellással is alig lépi át a 3,5 kilogrammot. Az alábbi képen éppen a két notebook közé félútra lehetne beilleszteni egy 15,4 colos masinát, ami szerintünk hordozhatónak már túl nagy, asztali gépet leváltónak pedig túl kicsi, de akár jó kompromisszum is lehet a kettő között. Sőt, ebbe a résbe befér még a 13,3 colos és 14,1 colos méret is, szóval van miből válogatni.

Platform – CPU, RAM, VGA

Honlapján az MSI azt írja, hogy az ER710-esekben AMD Turion 64 mobil processzor dolgozik. Kicsit furán néztünk, amikor hiába kerestük a TK-55-ös Turiont, kiderült, hogy ez a processzor Athlon 64 X2 Dual-Core néven fut. Abban tér el a Turiontól, hogy csupán 512 kB másodszintű gyorsítótára van a két magnak. Tehát az AMD Athlon 64 X2 Dual-Core TK-55 1800 MHz-en dolgozik, alapórajele 200 MHz, másodszintű gyorsítótára pedig 2 x 256 kB. Az MSI 17-esében ehhez AMD M690T északi és SB600 déli híd kapcsolódik, így kerek az AMD platformja. Vagyis kell még hozzá az Atheros hálózati modul, mely vezeték nélkül egyelőre csak az IEEE 802.11g szabványt támogatja, az N-es tervezeteket még nem. Tesztgépünkben 2 GB DDR2-667 memória, 160 GB-os Western Digital merevlemez és Optiarc DVD-író volt, de a Bluetooth adapter sem maradt le a listáról.

Néhány alkalmazással megvizsgáltuk az egyes komponensek teljesítményét. Az adatok szinte teljesen elvonatkoztathatók a notebook külső tulajdonságaitól, ugyanezzel a processzorral, chipkészlettel és memóriával bármilyen más márkájú gép közel azonos eredményeket érne el. A méréseket Windows Vista operációs rendszerrel végeztük alapértelmezett grafikai beállításokkal – tehát működött az Aero felület. A későbbiekben – minden bizonnyal az első javítócsomag megérkezte után – megvizsgáljuk majd, hogyan viszonyul egymáshoz a notebookok viselkedése Vista és XP alatt. Összehasonlítási alapnak a nemrég tesztelt MSI PR200 YA Editiont használtuk. Kíváncsiságból azt is megnéztünk, hogyan viszonyul a mobil Turion sebessége egy mai olcsó asztali Athlon 64-éhez.

Lassan két éve már annak, hogy összevetettük az Intel és AMD notebookos platformjait. Azóta az előbbi lecserélte a Core Duót Core 2 Duóra, és többször csiszolt a kettes szérián is. Az AMD már nem volt ennyire szorgalmas, ez meg is látszik a processzorok teszteredményein. Annak ellenére, hogy a Core 2 Duo majd 20%-kal alacsonyabb órajelen járt, csaknem minden tesztben maga mögé utasította az Athlon 64 X2-t. Ahol mégsem, ott hátránya kisebb mértékű volt az órajelbeli lemaradásánál. Hozzá kell még tenni, hogy az Intelnek már 2,6 GHz-es notebookos processzora is van, a leggyorsabb AMD-s viszont egyelőre csak 2,4 GHz-en jár. Nagyon közel van egymáshoz az AMD notebookos és asztali gépekbe szánt Athlon 64 X2 processzora, mert a két tesztalany teljesítménye – pár esettől eltekintve – órajelüknek megfelelően viszonyult egymáshoz.

Memóriakezelésben visszavágott az AMD, bár sovány vigasz ez, ha nem kamatozik az alkalmazásokban. A notebookos Athlon 64 X2 írásban, az asztali a többi mérésben volt jobb. Valamiért nem szereti a hardverek nagy istene a AMD RS690M északi hídba rejtett Radeon Xpress 1250-es grafikus magot. 3DMark05-ös teszteredményeit, nagy körültekintés ellenére, kétszer is likvidáltuk. Furcsa lett a PCMark05-ös szám is. Annak ellenére, hogy asztali gépeknél az AMD integrált megoldása jócskán rávert az Intelére, a notebookban alaposan lemaradt mögötte. Mindössze 1038 pontot kapott, míg az Intel GMA X3100 1450-et. WMV-lejátszásban 15:20-ra, átlátszó ablakok megjelenítésében 996:1867-re kapott ki a Radeon. Talán a vistás meghajtókkal lehet valami gond, de ezt sajnos csak egy későbbi tesztben tudjuk kivizsgálni.

Hirdetés

Adattárolás

A méretes notebook merevlemezét, egy 160 GB-os, 2,5 hüvelykes Western Digital Scorpiót a PR200-as ugyanilyen típusújával vetettük össze.

2,5 hüvelykes Western Digital Scorpio 160 GB – egyező merevlemez, más értékek

Az eredmények, ha nem is nagy mértékben, de különböznek, a PR200 jobban szerepelt. A minimum, maximum és az átlagos átviteli sebesség egy kicsit gyorsabb volt, az elérési idők alig különböztek. Ellenben a gyorsítótáron alapuló löketszerű sebességek között jó 40%-nyi eltérés volt. A PCMark05 Windows XP betöltést szimuláló tesztjében sem lett nagy eltérés, az ER710 6,56 MB/s-os, a kisebb gép 6,7 MB/s-os sebességet ért el. Tehát elég közel van egymáshoz az AMD SB600 és Intel ICH8-M déli híd merevlemezkezelője.

Múltkor, az MSI PR200YA-ban egy LG optikai meghajtó tett tanúbizonyságot arról, hogy semmivel sem produkál rosszabb minőséget asztali számítógépekbe szánt társainál. Most egy Optiarc termékre várt ugyanez. A teszthez a legkedveltebb TDK és Verbatim lemezeket, valamint egy Philips újraírhatót használtunk. Akinek gondot okoz az eredmények értelmezése, olvassa el korábbi írásunkat a mérések mögötti elméletről.

Nem kapkodta el dolgot az NX02-es firmware-rel ellátott AD-7530B. Legnagyobb, nyolcszoros égetési tempójánál Z-CLV (zónánként állandó kerületi sebességű) stratégiát használt, így egy DVD megtöltéséhez valamivel több mint 14 percre volt szüksége. A nyolcszoros Philips újraírhatót legfeljebb hatszoros sebességgel tudta írni. Olvasásban kicsivel gyorsabb volt, mint a múltkori LG, ugyanis a lemez végére 8,5-szörös tempót ért el, 9,5 percnél kevesebb idő alatt végzett. Az újraírhatót ismét csak hatszorosan kezelte.

Optiarc AD-7530B optikai meghajtóhoz Verbatim DVD-R 16x lemez illik a legjobban

Egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy most is a Verbatim korongjaira készült a legjobb minőségű irat. Külön öröm, hogy ez ismét az 5,25 colos nagyfiúk szintjét hozta. A mínuszos (aminek hivatalosan kötőjeles a neve) Verbatimon több volt ugyan a belső paritási hiba, de a minőség szempontjából lényegesebb külső hibák és a PIF szint tekintetében is jobb volt a pluszosnál (aminek hivatalosan is pluszos a neve). A TDK DVD-R még jónak mondható, de pluszos társa nagyon rossz lett. Lényegében az újraírható Philips is jól sikerült; ezt a fajta lemezt az asztali gépekbe szánt meghajtók sem szokták jobban írni.

Monitor, billentyűzet

Az ER710-es egy 17 colos, 16:10-es képarányú, 1440x900 pixeles WXGA+ kijelzőt kapott. Felbontása 99,89 dpi, a pixelek mérete 0,254 mm. Legnagyobb fényereje 163,3 cd/m², kontrasztaránya 327:1. Megvizsgáltuk, mennyire pontosan adja vissza a színeket. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral (más néven koloriméterrel) és a LaCie Blue-Eye Pro, illetve az Eye One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mutatják, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg; a kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent az adott szín és a referencia között. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.

Előtte – Blue-Eye Pro

A kalibrálás előtt nagy eltéréseket mértünk a referenciához képest, azonban a Blue-Eye programot használva szépen sikerült beállítani a színeket. A 22,4-es maximum deltaE értékből 2,7 lett, és az átlag 1,2-re csökkent. A szürkeárnyalatok, a pasztellek és az élénk színek egyaránt jók lettek, ezért az ER710 használóinak érdemes lehet letölteni a Blue-Eye által készített színprofilt. A profil a legnagyobb fényerő két értékkel való csökkentésekor lesz színhelyes.

Elég nagy a panel, de megvilágítást csak alulról kap. Jól megfigyelhető a fotón, hogy a bal alsó sarok sötétebb a jobbnál. Ezt méréssel is sikerült alátámasztani; a két oldal között 10–15%-os eltérés volt.

A képernyő le sem tagadhatná, hogy TN+film paneles, és az alsó megvilágítás is megtette a hatását. Felülről nézve szokás szerint világosodtak, kifakultak a színek, alulról nézve már kismértékű megdöntésnél átfordultak, és besötétedett a kép. Nem mintha sűrűn néznénk alulról a monitort. Oldalnézetből egész tűrhető volt, jobban hasonlított a kép az eredetire. A kalibrált színprofil is sokat javíthat a képminőségen.

Az ACV (Amazing Crystal Vision, azaz a Bámulatosan Kristálytiszta Látvány) réteg rákerült az ER710 képernyőjére is, ezzel remélhetőleg javít az olcsó panel minőségén, ám ennek fejében tükröződik, ha kell, ha nem. A PixPerAn programmal válaszidőt vizsgálva 1/15-ös záridővel fényképeztük le a száguldó kisautót. Az utánhúzás nagyjából a 16 ms-os asztali monitorokénak felelt meg, szóval filmnézés és játék közben talán egyeseket zavarhat, de nem túl vészes.

MSI PR710 – 16 ms-os MVA (AOC LM2028)

Rengeteg hellyel gazdálkodhattak a billentyűzet tervezői a majdnem 40 centiméter széles notebookon. Lazán elfért volna ide egy átlagos, asztali gépes billentyűzet a kurzormozgatókkal és a fölöttük lévő hatossal. Ehelyett kaptunk egy teljes szélességű numerikus padot, és nyomorított ékezetes gombokat. Azért kétoldalt maradt majd 2–2 centiméternyi kihasználatlan terület. Bravo! Köszönjük szépen a numerikus padot...

Mindezek tetejébe az Entert egysorosra csökkentették, az í-t pedig a bal oldalról a jobbra száműzték. Elképesztő, hogy márkán belül a kis PR200-asnak szélesebb kurzormozgató gombjai vannak, mint a böhöm ER710-nek. Annyira vékonyak ezek a billentyűk, hogy még a flash játékokat sem nagyon lehet irányítani velük. Következő gondunk a jobb Shifttel volt, amely mellé gyakran nyomtunk akaratlanul felfelé nyilat vagy kötőjelet. Mindeközben a szomszédból vigyorogtak ránk a teljes szélességű numerikus gombok. Talán idővel meg lehet szokni a rájuk szétszórt nyilakat, Home/End és PgUp/PgDn párosokat, de nekünk ez másfél hét alatt nem ment. Mindenesetre az MSI-nél újra elővehetnék a vonalzót a tervezési részlegen (és jól elverhetnék vele a „zsenit”, aki kitalálta ezt a numerikus pados megoldást). Az elrendezés mellett a gombok nyomásán is lehetne javítani. Hasonlóan hirtelen estek át, mint a PR200-nál, tapintásuk rideg.

A billentyűzet feletti vastag sáv a gyorsgomboktól eltekintve szinte teljesen üres. A bal oldalán „MSI NOTEBOOK” feliratot, jobbján a három leragadó (lock) billentyű parányi LED-jeit találhatjuk csak. A P1 feliratú gyorsgombbal egy teljesítményprofil-választó programot indíthatunk, mellette az e-mail kliens és webböngésző gombjai vannak. A középső bekapcsoló ismét a kéken világítós, sötétben vakítós fajtából való. A tőle jobbra lévő billentyűvel a Wi-Fi-t és Bluetooth-t, illetve a webkamerát engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le, míg az utolsóval a Media Player startol. Ekkora kihasználatlan helyen bőven elférhettek volna a hangerőállításhoz, esetleg zenelejátszás-kezeléshez szükséges vezérlők, ha már egyszer az Entertainment családba tartozik a notebook. Meg sem említjük, hogy milyen jó Ins/Del, Home/End, PageUp/PageDown hatost lehetne kihozni erre a részre.

A touchpad igen nagy példány, két széles gombja egybeolvad világos keretével. A gombok nem olyan kemények, mint a PR200-nál. A tapipad első érintésre kicsit „ragadós”, de ezt gyorsan meg lehet szokni. Egy függőleges görgetőt fedezhetünk fel rajta, más érdekessége nincs.

Melegedés, zaj, akkumulátor

A melegedés és zajszint méréséhez először 20 percig nyugalmi állapotban hagytuk a gépet. A második hőmérséklet-mérés előtt egy órán keresztül maximális terhelés mellett használtuk. A szobában mindeközben 21 °C volt.

Az ER710-es nyugalmi állapotban kis mértékben melegedett csak, leginkább a jobb oldala. Öt centiméterről 45 dB-es hangerőt mértünk, ez 19 dB-t jelent egy méteres távolságra átszámolva, tehát szinte alig hallható. A processzor ekkor 47 °C-os volt. Tesztpéldányunk elég zavaróan, idegesítően sípolt; a hang a gép jobb oldala felől jött.

Ezután jól meghajtottuk a tepsit, szépen fel is melegedett. A terhelés kezdetekor a ventilátor szinte azonnal a második fokozatra váltott, hangja 22 dB-re, a processzor hőmérséklete 55 °C-ra ugrott. A harmadik fokozat 2–3 perc után lépett be 66 °C-nál, 27 dB-es hanggal. A CPU tovább melegedett 72 °C-ra, ekkor váltott a negyedik hűtési szintre 34 dB-es hangon szólva, ami már zavaró volt. A processzor meg sem állt 80 °C-ig, ami sokkal több, mint amit a Core 2 Duo processzorok szoktak produkálni. Ekkor kifelé 66–68 °C-os levegő távozott.

Bal oldalon csak az optikai meghajtót találjuk, ezért itt csak 35–36 fokot mértünk. Jó tíz fokkal melegebb volt a másik oldal. Két tenyerünk között zavaró különbséget éreztünk, és a 45–47 fokos felület tapintása sem kényelmes. Érdekes, hogy ilyen nagy gépben jóval több hely van a hőelvezetésre, mégis 47–50 fokos volt az alja.

Az ER710-hez kétféle akkumulátor kapható. A nagyobb 9 cellás és 7200 mAh-s. Nálunk a kisebb, 6 cellás, 4800 mAh-s áramforrás járt, amely 53,3 Wh teljesítményű.

Az akkumulátor-merítéseket a legkisebb terheléses teszttel kezdtük. Ehhez a Vista Power Saving profiljára váltottunk, a kijelzőt a legkisebb fényerőre, a processzorhasználatot a lehető legalacsonyabbra állítottuk. A kijelző és merevlemez leállítását is kikapcsoltuk. Ezalatt csak egy szöveges fájl görgetése ment. Második merítéskor a fényerőt a felére vettük, és a processzor teljesítményét úgy korlátoztuk, hogy a lejátszott 720p, 1280x720 felbontású DivX videó ne akadozzon. Végül a legnagyobb terheléssel hajtottuk a notebookot. Ehhez a High performance energiagazdálkodási profilt használtuk, maximális fényerejű kijelzővel és bekapcsolt Wi-Fi-vel.Lemértük az akku feltöltéséhez szükséges időt is bekapcsolt és kikapcsolt géppel.

Az első, minimális terheléses menetben nagyjából három óra alatt merült le az akku. A processzor 800 MHz-re (4 x 200 MHz) csökkentette sebességét. A nagy felbontású videózás időtartama alig haladta meg a 100 percet, ez elég kevés, de két sorozatrész belefér. Legnagyobb processzorterheléssel csupán 50 percig használhattuk a fekete óriást, kell az energia a fűtéshez. Az akkumulátortöltés érdekes eredményt hozott, a kikapcsolt és bekapcsolt állapotban történő töltések közt elhanyagolható, mindössze egy perc különbség lett, körülbelül két és fél óráig tartottak.

Értékelés

Úgy érezzük, nagy potenciál van a 17 colos notebookokban. Méretük miatt alkalmasabbak az asztali gépek leváltására, mint a kisebb, 15,4 colos monitorral szerelt társaik. Az MSI ER710 sokkal jobb is lehetne, mint amilyen valójában. Kijelzője nem csak mérete, hanem felbontása miatt is dicséretet érdemel. Sajnos a billentyűzetről már nem mondhatunk ilyen jókat. Szerintünk rossz felé tapogatóztak az MSI mérnökei.

Megérett már a leváltásra az AMD elavult, Athlon 64-es mobil processzora. Az Intel Core 2 Duo teljesítményben és fogyasztásban is leelőzte. Az előbbi nem is akkora gond, hiszen az átlagfelhasználónak bőven elég az 1800 MHz-es kétmagos CPU és a 2 GB memória, de a nagyobb fogyasztás még a 17 colos óriást is kényelmetlenül felfűtötte.

Összefoglalva MSI ER710-es tapasztalatainkat, azt kell mondani, hogy bár a 17 colos koncepció egészen jó, ez a konfiguráció nem valami szerencsés variáció a témára. Hasonló árban ki lehetett volna hozni valamivel nagyobb teljesítményű, de kevésbé melegedő Centrino Duo platformos gépet is ugyanezzel a jó kis csomaggal. A pártízezer forinttal drágább EX700-as gép lehetne egy jó alternatíva, amely szintén megkapta az 1440x900 pixeles kijelzőt, 2 GB memóriát, 160 GB-os merevlemezt, asztali írók minőségi szintjén dolgozó optikai meghajtót, 5.1-es hangrendszert, HDMI kimenetet, webkamerát és opcionális tévévevőt, azonban processzora 1,5 GHz-es Intel Core 2 Duo, és különálló GeForce 8400M GS grafikus magot tettek bele, amely komolyabb játékra még kevés, viszont minden bizonnyal szintén melegszik.

rudi és ndavid

Az MSI notebookokat az Expert Computer Kft., a DVD-ket a Digitaldepo és a Procomp Hungary Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.