Monitor, billentyűzet
Az ER710-es egy 17 colos, 16:10-es képarányú, 1440x900 pixeles WXGA+ kijelzőt kapott. Felbontása 99,89 dpi, a pixelek mérete 0,254 mm. Legnagyobb fényereje 163,3 cd/m2, kontrasztaránya 327:1. Megvizsgáltuk, mennyire pontosan adja vissza a színeket. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye One Display 2 kalibrátorral (más néven koloriméterrel) és a LaCie Blue-Eye Pro, illetve az Eye One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mutatják, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg; a kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent az adott szín és a referencia között. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Előtte – Blue-Eye Pro
A kalibrálás előtt nagy eltéréseket mértünk a referenciához képest, azonban a Blue-Eye programot használva szépen sikerült beállítani a színeket. A 22,4-es maximum deltaE értékből 2,7 lett, és az átlag 1,2-re csökkent. A szürkeárnyalatok, a pasztellek és az élénk színek egyaránt jók lettek, ezért az ER710 használóinak érdemes lehet letölteni a Blue-Eye által készített színprofilt. A profil a legnagyobb fényerő két értékkel való csökkentésekor lesz színhelyes.
Elég nagy a panel, de megvilágítást csak alulról kap. Jól megfigyelhető a fotón, hogy a bal alsó sarok sötétebb a jobbnál. Ezt méréssel is sikerült alátámasztani; a két oldal között 10–15%-os eltérés volt.
A képernyő le sem tagadhatná, hogy TN+film paneles, és az alsó megvilágítás is megtette a hatását. Felülről nézve szokás szerint világosodtak, kifakultak a színek, alulról nézve már kismértékű megdöntésnél átfordultak, és besötétedett a kép. Nem mintha sűrűn néznénk alulról a monitort. Oldalnézetből egész tűrhető volt, jobban hasonlított a kép az eredetire. A kalibrált színprofil is sokat javíthat a képminőségen.
Az ACV (Amazing Crystal Vision, azaz a Bámulatosan Kristálytiszta Látvány) réteg rákerült az ER710 képernyőjére is, ezzel remélhetőleg javít az olcsó panel minőségén, ám ennek fejében tükröződik, ha kell, ha nem. A PixPerAn programmal válaszidőt vizsgálva 1/15-ös záridővel fényképeztük le a száguldó kisautót. Az utánhúzás nagyjából a 16 ms-os asztali monitorokénak felelt meg, szóval filmnézés és játék közben talán egyeseket zavarhat, de nem túl vészes.
MSI PR710 – 16 ms-os MVA (AOC LM2028)
Rengeteg hellyel gazdálkodhattak a billentyűzet tervezői a majdnem 40 centiméter széles notebookon. Lazán elfért volna ide egy átlagos, asztali gépes billentyűzet a kurzormozgatókkal és a fölöttük lévő hatossal. Ehelyett kaptunk egy teljes szélességű numerikus padot, és nyomorított ékezetes gombokat. Azért kétoldalt maradt majd 2–2 centiméternyi kihasználatlan terület. Bravo! Köszönjük szépen a numerikus padot...
Mindezek tetejébe az Entert egysorosra csökkentették, az í-t pedig a bal oldalról a jobbra száműzték. Elképesztő, hogy márkán belül a kis PR200-asnak szélesebb kurzormozgató gombjai vannak, mint a böhöm ER710-nek. Annyira vékonyak ezek a billentyűk, hogy még a flash játékokat sem nagyon lehet irányítani velük. Következő gondunk a jobb Shifttel volt, amely mellé gyakran nyomtunk akaratlanul felfelé nyilat vagy kötőjelet. Mindeközben a szomszédból vigyorogtak ránk a teljes szélességű numerikus gombok. Talán idővel meg lehet szokni a rájuk szétszórt nyilakat, Home/End és PgUp/PgDn párosokat, de nekünk ez másfél hét alatt nem ment. Mindenesetre az MSI-nél újra elővehetnék a vonalzót a tervezési részlegen (és jól elverhetnék vele a „zsenit”, aki kitalálta ezt a numerikus pados megoldást). Az elrendezés mellett a gombok nyomásán is lehetne javítani. Hasonlóan hirtelen estek át, mint a PR200-nál, tapintásuk rideg.
A billentyűzet feletti vastag sáv a gyorsgomboktól eltekintve szinte teljesen üres. A bal oldalán „MSI NOTEBOOK” feliratot, jobbján a három leragadó (lock) billentyű parányi LED-jeit találhatjuk csak. A P1 feliratú gyorsgombbal egy teljesítményprofil-választó programot indíthatunk, mellette az e-mail kliens és webböngésző gombjai vannak. A középső bekapcsoló ismét a kéken világítós, sötétben vakítós fajtából való. A tőle jobbra lévő billentyűvel a Wi-Fi-t és Bluetooth-t, illetve a webkamerát engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le, míg az utolsóval a Media Player startol. Ekkora kihasználatlan helyen bőven elférhettek volna a hangerőállításhoz, esetleg zenelejátszás-kezeléshez szükséges vezérlők, ha már egyszer az Entertainment családba tartozik a notebook. Meg sem említjük, hogy milyen jó Ins/Del, Home/End, PageUp/PageDown hatost lehetne kihozni erre a részre.
A touchpad igen nagy példány, két széles gombja egybeolvad világos keretével. A gombok nem olyan kemények, mint a PR200-nál. A tapipad első érintésre kicsit „ragadós”, de ezt gyorsan meg lehet szokni. Egy függőleges görgetőt fedezhetünk fel rajta, más érdekessége nincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
