Extrém tuning / I
Most megtehetnénk, hogy elkezdjük a P4-et az Athlonhoz hasonlítani, de nem fogjuk. Hogy ne ragozzuk túl a dolgot, de ne is legyünk igazságtalanok, annyit mindenképpen el kell mondanunk, hogy a P4-es processzorok architektúrájának (tehát a P4-es prociknak) igen komoly hátulütői vannak, erről azonban a legtöbb (P4)hívő nem szívesen beszél... a most kapható P4-esek magja hatalmas, egész pontosan 217 négyzetmilliméter. Ez annyit jelent, hogy a P4-es kifejezetten sok hőt termel, és meglehetősen drága móka legyártani. Implicit módon még azt is jelent(het)i, hogy a Pentium 4-es architektúrának vannak olyan részei, melyet a nagy magméret miatt végül nem építettek a prociba, holott az eredeti implementációban szerepelt (volna). A legnagyobb áldozat a lebegőpontos egység, az FPU volt. Egyetlen kasztrált pipeline-nal nem sokat tehet a lebegőpontos számítások érdekében - persze, ott az SSE2 utasításkészlet ezt kompenzálandó, de ha egyszer csak simán számításigényes feladattal bombázzuk meg az Intel új csodáját, rút módon elvérzik, és ezen a nagy sávszélesség a legkevésbé sem segít. Az L1-es cache is túl kicsi (bár nagyon gyors), a 8KB-os data cache és a hiányzó code cache nem tűnik túl átgondoltnak (bár ott a code cache-t "helyettesítő" trace cache...), az AMD-nél ugyanez a figura 64-64KB! A "double pumped" ALU (fixpontos rész, CPU) jó ötlet, de leginkább arra lett kitalálva, hogy elrejtse azt a hihetetlen késleltetést, amit bizonyos utasítások okoznak (instruction penalty), és semmiképpen nem arra, hogy új dimenziókat nyisson a lelkes Word felhasználók előtt, mint ahogy azt az Intel állítja. Őszintén reméljük, hogy az Intelnek sikerült visszaszivárogtatni a (Willamette) P4 kirámolt egységeit a Northwoodba (és reméljük, hogy a pletykák az 512KB-os L2-es cache-ről hamisnak bizonyulnak, ugyanis +256KB cache NEM az optimális megoldás a P4-es architektúra javítására, mert felemészti a 0.13 mikronos gyártásra való átállással nyert helyet (tranzisztorokat) a további egységeknek, pipeline-oknak, stb.). Ha sikerrel járnak, az AMD hívők sokkal nehezebben verik majd el a port a P4-esen. Nagyjából ennyit akartunk a más rendszerekhez (értsd: AMD) viszonyított teljesítményről mondani, és mostantól csak és kizárólag a nálunk lévő P4-es hardverekről fogunk értekezni. Mielőtt ebbe belevágunk, lelkünk nyugalmának érdekében fehéren-feketén szeretnénk leírni, amiért majd sokan megköveznek minket: a jelenleg kapható procik közül minden kétséget kizáróan az AMD processzorai viszik a pálmát, egyszerűen jobbak és olcsóbbak. Pont.
Alaplapi követelmények
Amióta az Intel bevezette a szorzózáras processzorokat (márpedig ez nem tegnap történt...), igen kemény meló lett procijainak tuningolása. Kemény, de nem lehetetlen, hiszen tudjuk, hogy a proci végső órajelét a szorzó x FSB képlettel kapjuk, az FSB-t pedig az alaplap, és nem a CPU állítja be. A proci természetesen "megmondja" az alaplapnak, hogy milyen FSB-re kell őt állítani, de az már az alaplapgyártókon múlik, hogy ezt kizárólagosan betartják-e, vagy netán további FSB opciókkal segítik a tuningolást. Többnyire ez utóbbi a helyzet, az FSB-k között pedig MHz-enként választhatunk, kedvünkre. Nos, a P4 esetében is pontosan ugyanez a helyzet: a szorzó fix, de az alaplapok majd mindegyike engedélyezi a 100MHz fölötti FSB-ket, így csili-vili P4-esünk azonnal az egekbe húzhatjuk... vagy mégsem? Nem, de miért? Az RDRAM alapú Pentium 4-es rendszer minden újdonságával együtt egy új akadályt is gördít a tuningosok társadalma elé... a rendszerbusz boldogan muzsikál 133MHz-en is, ez nem probléma. Az RDRAM modulokról már nem mondható el ugyanez - 10-15%-os tuning a határ, ennél magasabb értékeket beállítva hamar eljön Joe Black. Tehát 120MHz-es FSB mellett egész biztosan csontra fagy gépünk, mégpedig nem azért, mert a proci nem bírja, nem azért, mert rossz a hűtés, nem a chipset miatt, hanem azért, mert az RDRAM nem bírja a 8 x 120MHz = 960MHz-es frekvenciát. Persze, a CPU is lehet a szűk keresztmetszet, de a lényeg, hogy az RDRAM mindig felső korlátot ad 110-115MHz-nél, bármilyen jó procink is van.
Szerencsére van megoldás, ugyanis nem a PC800-as RDRAM az egyetlen opció a P4-es felhasználóknak. A PC600-as RDRAM ugyanúgy kapható és az összes alaplapnak támogatnia kell az ilyen modulokat. Ezt egyébként igen egyszerűen teszik: kiolvassák a gyárilag beprogramozott információt a memóriamodulból, és ennek megfelelően állítják be az RDRAM szorzóját. A PC800-as memóriák 4X-es, a PC600-asok 3X-os szorzót használnak, és mivel az RDRAM nem "szorzózáras", ezért bármilyen alaplap, amely az automatikus szorzóállításon kívül a manuálist is engedi, egy hihetetlen "+" jellel bír a tuning opciók listáján! Tegyük fel, hogy 133MHz-es FSB-t választunk! Ez olyan érték, amit az RDRAM bizton nem visel el, hiszen 4 x 2 x 133MHz = 1066MHz bőven a gyári 800MHz fölött van. Ha azonban a 133MHz mellett a 3X-os RDRAM szorzót adjuk meg (mint ha PC600-as RDRAM-unk lenne), akkor 3 x 2 x 133MHz = 800MHz-et kapunk, ami pontosan a PC800-as specifikáció! Hozzáadva ehhez az RDRAM +10%-os teherbírását, már a 145-150MHz-es FSB-tartományban járunk. Summázzuk tapasztalatainkat: minden P4-es alaplapnak, mellyel komolyabb túlhajtási szándékaink vannak, tudnia kell az alábbiakat:
- Sok FSB, lehetőleg 1MHz-es lépésekben állíthatók,
- CPU Core Voltage (VCore, magfeszültség) állítás, legalább +0.1V-ig,
- RDRAM feszültség állítás (az I/O Voltage-hoz, azaz VIO-hoz hasonlóan).
Így már bizton elérhetjük a 110-115MHz-es FSB-t, ha jó minőségű procival és RDRAM-mal dolgozunk. Amennyiben egy igazi tuningbajnok lapra vágyunk, még egy KÖTELEZŐ tulajdonságra van szükség, hogy megnyíljon a 115MHz és 150MHz közötti FSB-tartomány:
- Az RDRAM szorzójának kézi állítása (3X és 4X)!
Jelenleg két olyan lap kapható, amely minden fenti követelménynek eleget tesz: az ASUS P4T és a nemrég kiadott MSI 850 Pro2. Az első az egyetlen ATX-es megoldás az ASUS-tól, 6 rétegű nyákkal és meglehetősen drágán érkezik, de a megjelenése óta az abszolút kedvence minden P4-es felhasználónak, pont a tulajdonságai miatt. Az utóbbi az MSI legkisebb gyermeke és stílszerűen egyetlen céllal érkezett: megfosztani a P4T-t a koronától. A 850 Pro2 a P4T minden opcióját tudja, de egy átdolgozott, négyrétegű nyákon alapszik és sokkal olcsóbb. Mindkét lap a Socket-423-as (Willamette) P4-es procikat támogatja, 2.0GHz-ig. Aki jelenleg érdemi P4 tuningon töri a fejét, egyszerűen nem tud mást választani (a dologhoz hozzátartozik, hogy a cikk írása óta az ASUS is bejelentette a négyrétegű lapját, a P4T-F-et, így tesztünk már nem teljes...). Aki a P4-es alaplapok egyenjogúságában hisz, téved...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
