A tesó kód
Több mint 20 éve, 2003-ban jelent meg a Mario & Luigi: Superstar Saga, a sokat látott testvérpár második RPG-alsorozatának nyitánya Game Boy Advance-re. A kézikonzol népszerűsége ötletes és jópofa mellékszálaknak és újragondolásoknak adott otthont, ahol a technikai korlátok a kreativitás katalizátoraiként szolgáltak – mint megannyiszor a videojátékok világában. A világ talán legismertebb (fénykard nélküli) testvérpárja az ezt követő évek négy folytatást és két remake-et is megélt egyre újabb kézikonzolokon, majd a fiúk elvonultak ugrálni, versenyezi és szellemirtani – az összes részt készítő fejlesztőstúdió pedig ennek köszönhetően sajnos csődbe jutott. Most ennek köszönhetően teljesen új kreatív stábbal tér vissza a dinamikus duó, és ennek, no meg a Switch platformnak köszönhetően a Brothership egy sokkal nagyobb, látványosabb és tartalmasabb kalandot ígér.
Mario és Luigi – no meg a Gomba Királyságból sokan mások – egy szép napon egy új világba, Concordiába kerülnek egy rejtélyes portálon keresztül. Hamar megismerkednek Connie-val, egy úgynevezett „wattanistával”, valamint Snoutlettel, egy repülő malacszerzettel, aki állandóan felhívja mindenki figyelmét arra, hogy ő bizony nem egy ártány. Új barátaik vázolják a szituációt: Concordiát egykor egy hatalmas világfa-szerűség tartotta egybe, és ez, vagyis a Uni-Tree energiával látta el a kontinenseket, összekapcsolódva a régiók kisebb és nagyobb világítótornyaival. Egy sötét erő azonban elpusztította a fát, így a világ izolált szigetekké hullott szét, és a lakók is elveszítették minden kapcsolatukat más régiókkal. Feladatunk a hajószerű, de teljesen organikus Shipshape-szigettel bejárni az óceánt és visszacsatolni a hálózatra a szigeteket, hogy majd egy új fa égisze alatt születhessen újjá Concordia.
[+]
A játékmenet a Mario & Luigi-játékok klasszikus stílusát követi: mi főleg Mariót irányítjuk, míg tesója próbálja tartani az iramot: az egyik gombbal a piros, a másikkal a zöld bratyót vezényelhetjük, hogy az illető például ugorjon vagy zúzzon szét dolgokat. Minden sziget egy-egy, nagyobb, regionális tematikához tartozó köntösben díszeleg, és ezeket felfedezve kell teljesítenünk a kihívásokat, hogy visszacsatoljuk őket hajónkhoz. A világ egyszerűbb logikai és ügyességi feladványokkal van megpakolva, amelyek általában a két főhős kooperációjára és egyedi képességeire építkeznek, no meg rengeteg karakterre, akivel kis túlzással minden sarkon szóba elegyedhetünk. A klasszikus Mario platformerek precizitásával szemben merevebb vezérlést kapunk, de itt nem is ezen van a fókusz.
[+]
A terepet mindenütt szörnyek járják, akikhez érve kezdődnek a körökre osztott csaták. A széria egyik sajátossága, hogy a klasszikus, RPG-s parancsosztogatás mellett interaktívabb formában, töredékmásodperces minijátékokkal tehetjük hatékonyabbá karaktereinket. A támadások és a védekezések is aktívan zajlanak: a megfelelő pillanatban kell lenyomni a hozzájuk tartozó gombokat, így tudunk csapásokat mérni, kombókat kivitelezni vagy elkerülni a gonoszok sebzését. Ez dinamikussá és izgalmassá teszi a mérkőzéseket amellett, hogy nagyobb ráhatást biztosít a játékosnak – no meg leplezi a felületesebb szerepjátékos elemeket.
[+]
Ugyan a játék – és a széria címe – Mario & Luigi, Mario a sztár, míg Luigi leginkább segédmotorosnak tűnik mellette, főleg a korábbi részekhez képest. Ezt ellensúlyozandó Luigi egyedi narratív és játékmechanikai szerepet kapott: ez a „logika”. Colosabb pajtásunknak bizonyos esetekben gondolatai támadnak, ami általában ki is húz minket a slamasztikából: ez a felfedezés során stílusosan az L-gomb megnyomásával aktiválható, és sokszor új platformokat, netán friss továbbjutási lehetőségeket hoz a kettősnek. Főgonoszoknál ez egyedi támadásokat jelent, kihasználva az ellenfél és a környezet sajátosságait, egy látványos, hatékony mozdulatsort eredményezve. Ezek szintén remekül fűszerezik a mókát, változatosabbá téve a hamar monotonitásba fulladó történéseket.
Ha jó, ha nem jó, hajó
A Mario & Luigi: Brothership legnagyobb problémája elsőre vonzónak tűnő ambíciója. A játék egyszerűen túl sok lett: közel 30-40 órás játékidejével szinte duplája elődeinek. Érthető, hogy a készítők a kézikonzolokról legalább részben otthoni gépre váltva valami masszívabbat akartak létrehozni, de a játékmechanika egyszerűen nem bírja el ezt az időtartamot, az izgalom, a változatosság a Nintendo legjobb játékaitól eltérően egyszerűen nem tart ki a stáblistáig. Míg a Super Mario RPG több játszható karaktert biztosított, és a korábbi Mario & Luigikben is voltak „mások” (a fivérek fiatalabb verziói vagy épp egy papír-Mario), itt csak Mario és Luigi áll rendelkezésre. Míg tematikailag a testvéri szeretet és összefogás van fókuszban, a csaták elég hamar ellaposodnak. Hiába a Plug-rendszer jópofa extra lehetőségekkel és kombózható power-upokkal – mire oda jutunk, már unjuk. Hiába az új, rangrendszerű fejlődés, ami bizonyos szintenként bónuszokat kínál – egyszerűen önismétlődők a csaták.
[+]
Ugyanez igaz a sztorira is. A narratíva mögötti mondanivaló kedves, aranyos, bájos és fontos, sőt, meglepően aktuális. Az izoláltság, mint globális népbetegség valószínűleg sokaknál betalál, és az összefogás, egyesülés, egymás segítése és támogatása központi célként remek koncepció, főleg ezekben a megosztott időkben. A puszta mondanivaló azonban nem elég, azt megfelelő módon kell tálalni, itt viszont minden el van aprózva és ezzel együtt spagettiként van elnyújtva. A humor pazar és szórakoztató, de mire beindulnak a dolgok, már unjuk Concordiát. Mindenki sokat beszél, és csak ritkán tartalmasan. Emellett kifejezetten szájbarágós, mind a történetvezetés, mind a játékmechanikák szemléltetése.
[+]
Csodálatos azonban a grafikája. Elképesztően szórakoztatók az animációk, legyen szó az átvezető jelenetekről vagy magáról a játékmenetről, a csatákról. A testvérek grimaszai és mozdulatai kimagaslóan lettek animálva, és e tekintetben olyan kifejezőek, mintha csak egy rajzfilmet néznénk. Remek effektek és pazar színek keltik életre Concordia világát, amit már csak vizualitása miatt is kellemes bejárni. Ehhez társulnak a kreatív karakter- és szörnydizájnok, valamint a különböző, egyedi tematikájú helyszínek, amik szépen váltogatják a kompaktságot és a grandiozitást. Azonban, mivel mindenhol aránytalanul sokat időzünk, ez is kissé el tud laposodni.
[+]
Nem beszélve a technikai gondokról. Gyakran szaggat vagy akadozik a játék, ami, legyen akár a fejlesztők hibája, akár a Nintendo Switch alkonyának újabb előjele, de mérgezi a kalandot. A gyakori csaták előtt és után is hosszú másodperceket kell várni, ahogy a gyorsutazás is lassabb annál, amit ma még racionálisnak tartanánk. Maga a hajónk áramlatokon utazik, és gyakran meg kell várni, amíg odaér valahova (legalábbis a gyorsabb utazási opció felleléséig), ami a töltési időkkel együtt még lomhábbá tesz mindent. Az összecsapások során ugye precíz gombnyomással tehetjük hatékonyabbá támadásainkat, de egy véletlenszerűen érkező belassulás csúnyán keresztbe tehet e terveinknek – nem is beszélve a komplexebb, kooperatív csapásoknál szükséges időzítés problémáiról.
[+]
A Mario & Luigi: Brothership egyszerűen túl messzire nyújtózott, jóval kinőve takaróját. Minden megvan benne, ami egy kiváló epizódhoz szükséges lenne, de orrvérzésig elnyújtva, ami fokozatosan egyre inkább kiszívja az élményt az egészből. Egy feszesebb tempó sokkal inkább felnagyította volna erősségeit, míg így inkább negatívumai válnak egyre intenzívebbé. Luigi aránytalan háttérbe szorítása is elnézhetőbb lett volna, így azonban több tíz óra telik el úgy, hogy csak lohol mögöttünk szegény. Egy biztos: bőven van innováció, ötlet, hangulat és kreativitás ebben a franchise-ban, de ez a testvériség csak úgy maradhat életben, ha közösen megegyeznek az irányban. Vagy legyen ilyen, de tömörebb, vagy legyen jóval mélyebb – és ehhez a könnyed, szórakoztató szériához inkább az előbbi megoldás illene.
A Mario & Luigi: Brothership kizárólag Switchre jelent meg.
A tesztpéldányt a kiadó Nintendo biztosította.
Összefoglalás
A Brothership egy látványos és szórakoztató új része a két évtizedes múltra visszatekintő sorozatnak, aminek mégis inkább negatívumai válnak egyre hangsúlyosabbá feleslegesen hosszú játékideje miatt. A körökre osztott RPG-s kaland jó ötletekre épít, csak ezek mind elsínylenek erőltetett időtartama miatt.
A Mario & Luigi: Brothership legfőbb pozitívumai:
- Szórakoztató játékmechanikai alapok;
- pazar látvány és hangulat;
- meglepően aktuális narratíva.
A Mario & Luigi: Brothership hiányosságai:
- Minden aránytalanul el van nyújtva;
- bosszantó teljesítménybeli hibák;
- Luigi gyakran háttérbe szorul.
Georgiadisz Leonidas
