Hirdetés

Kaku: Ancient Seal teszt

Olcsó Zelda-másolat, vagy annál több az őskori Link kalandja? 14 hónapnyi korai hozzáférés után megérkezett hozzánk Kaku és Piggy, hogy megmentsék a birodalmat a kipusztulástól.

Hirdetés

A repülő malac nyomában

Vajon ki ne szeretné a fantasy históriákat, ahol tényleg csak a képzeletünk szabhat határt? Kicsit kiszakadhatunk a valóságból és felfedezhetünk egy új, varázslatos világot, különleges képességekkel és egyedi történettel – legalábbis optimális esetben ilyenek lesznek a jelzők. Legújabb alanyunk a Kaku: Ancient Seal is ebben a műfajban próbáltatja meg magát. A Bingobell nevű kínai fejlesztőcsapat egy nyílt világú akció RPG-t ígér puzzle-elemekkel, dinamikus harcokkal, misztikus történettel és vagy 30 órányi tartalommal. Ez mind nagyon jól hangzik, de sajnos hamar kiderült, hogy a készítők túl nagy fába vágták a fejszéjüket.

Kezdjük is az elejéről: főhősünk, Kaku nagy vidáman egy füleivel repülő rózsaszín malacot kerget, de az üldözés közben lezuhan egy barlangba, ahol találkozik egy ismeretlen öregemberrel. Együtt indulnak megkeresni a nagyfülű jószágot – itt tanuljuk ki a játék irányítását –, de az apró kaland sokkal komolyabbá válik: hamarosan egy repülő szigetre kerülnek, itt Kaku megkapja Saga, a teremtő áldását, akiről e pozícióján túl nem tudunk meg semmit. Az áldást nem adják ingyen: küldetést kapunk, melynek keretében el kell jutni a négy kontinensre, mindenhol helyreállítani az egyensúlyt. Végül a repülő malac is elhatározza, hogy segít Kakunak és együtt elindulnak közös kalandjukra. Ezt az egymásra találást a játék első 45 percében lezavarják, és innentől kezdve az a feladatunk, hogy a négy kontinenst végigjárjuk és mindenhol legyőzzük a terület főellenségét. A sztori durván ennyi, és a végigjátszás folyamán nem tudunk meg sokat se Kakuról, se a többi karakterről – de még arról sem, hogy pontosan miért is történtek meg ezek a dolgok.


[+]

Na de akkor hagyjuk is a történetet és térjünk át a játék többi elemére. A fejlesztők a játékot nyílt világúnak ígérik, ami kis csúsztatás: igazából arról van szó, hogy a négy fő területet külön-külön kedvünk szerint bejárhatjuk, de ezek nincsenek egybenyitva. Bár igazából a pályákon nincs mit felfedezni, némi nyersanyagon és a feleslegesen sok ellenfelen kívül nagyon mást nem találunk, viszont abból van bőven. Ahogy haladunk előre, kapunk mellékküldetéseket is, de ezek nem sokat tesznek hozzá a játékélményhez, rendszerint annyi a feladatunk, hogy öljünk meg pár specifikus ellenséget, vagy keressünk meg egy elhagyott tárgyat és vigyük vissza. Piggy, a rózsaszín malac segítségével eljuthatunk a Romok birodalmába is, ahol a kontinenseken elszórt kulcsok segítségével különböző kihívásokat teljesíthetünk, így növelve maximum életünket vagy állóképességünket. Ezek hasonlóan szeretnének működni, mint a legutóbbi Zeldákban a szentélyek, viszont a Kakuban ezek sokkal könnyebbek és rövidebbek. Találhatunk kristálytornyokat is, amelyek szintén ismerős megoldásként felfedik a közeli területeket és gyorsutazás pontként is szolgálnak. Ezek feloldásához mindig kapunk egy puzzle feladatot, amelyek hihetetlenül egyszerűek, cserébe viszont az input nem mindig működik a legjobban. A játékban vannak elszórva totemek is, amelyek mentési és gyógyítási pontként is szolgálnak, bár emellett bármikor menthetünk a főmenüben, valamint automatikus mentés is van a játékban.


[+]

A játékmechanikát úgy tudnám a legegyszerűbben leírni, mint egy könnyebb Soulslike, platformer elemekkel kibővítve. A harc kifejezetten könnyű, az átlagos ellenfelek nagy része nem csinál semmit, amikor éppen ütjük őket. Az átlagos szörnyek élete alatt található egy extra csík, amit, ha lenullázunk, akkor elkábulnak néhány másodpercre, viszont erre nem nagyon van szükség, hiszen az egyszerű kaszabolós hozzáállás is tökéletesen megteszi. A pályák végén található főellenségekkel kicsit többet kell küzdeni, de ezek sem erősebbek egy különösen könnyű Dark Souls-bossnál. Védekezni a játékban nem lehet, hárítani viszont tudunk, ami hol működik rendesen, hol nem. Kitérni is lehet a támadások elől, viszont vetődés közben is sokszor meg tudnak ütni az ellenfelek, akár eltaláltak az animációjukkal, akár nem. Csúzlink segítségével pedig akár négy különböző lövedéktípussal távolról is harcolhatunk ellenfeleinkkel, amik mivel nem túl okosak, bambán végignézik, ahogy egy magasabb pontról lelövöldözzük őket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

  • Thank Goodness You’re Here! teszt

    Két yorkshire-i illetőségű lakos úgy gondolta, hogy videojáték formájában dolgozzák fel gyermekkoruk világát. Hogy ez maró gúny, avagy szeretetteljes szatíra, azt már a játék kinézete megválaszolja.

  • Mika and the Witch’s Mountain teszt

    Mika, a boszorkánytanonc a futárkodáson keresztül találja meg helyét a világban, mi pedig egy egyszerű, rövid, de bájos kalandban vehetünk részt – seprűn lovagolva.

  • Songs of Silence teszt

    Körökre osztott fantasy stratégiai játék, fejlődő hősökkel és városokkal – meg fogsz lepődni, hogy az ismerős alapokból milyen messzire került a Songs of Silence a Heroes of Might & Magict-től!

Előzmények

  • SaGa: Emerald Beyond teszt

    A Square Enix üzleti modellt vált: ezentúl csak a hatalmas költségvetésű megajátékokkal foglalkoznak. Talán az utolsó kivételt az Emerald Beyond jelenti, ez a kiismerhetetlenségétől nagyszerű RPG.

  • Tamarak Trail teszt

    Kockázni akkor igazán jó, ha fáradtságos munkával végtelen kombókat előidézve cinkelhetjük meg a dobókockákat – és ezt a roguelite Tamarak Trail lehetővé teszi.

  • Final Fantasy VII: Rebirth teszt

    Cloud és Sephiroth magánháborúja tovább folytatódik – és a kergetőzés ezúttal a városhatárokon kívül zajlik, némi kártyázással, napozással és chocobo-neveléssel egyetemben.

  • Lil Guardsman teszt

    A városőrök élete nem csak játék és mese – és főleg akkor nem, ha vámpírok, alakváltók és polgármesteri ambíciókat dédelgető entek is tömegesen akarnak belépni a kapun!