Hirdetés

Kaku: Ancient Seal teszt

Olcsó Zelda-másolat, vagy annál több az őskori Link kalandja? 14 hónapnyi korai hozzáférés után megérkezett hozzánk Kaku és Piggy, hogy megmentsék a birodalmat a kipusztulástól.

A repülő malac nyomában

Vajon ki ne szeretné a fantasy históriákat, ahol tényleg csak a képzeletünk szabhat határt? Kicsit kiszakadhatunk a valóságból és felfedezhetünk egy új, varázslatos világot, különleges képességekkel és egyedi történettel – legalábbis optimális esetben ilyenek lesznek a jelzők. Legújabb alanyunk a Kaku: Ancient Seal is ebben a műfajban próbáltatja meg magát. A Bingobell nevű kínai fejlesztőcsapat egy nyílt világú akció RPG-t ígér puzzle-elemekkel, dinamikus harcokkal, misztikus történettel és vagy 30 órányi tartalommal. Ez mind nagyon jól hangzik, de sajnos hamar kiderült, hogy a készítők túl nagy fába vágták a fejszéjüket.

Kezdjük is az elejéről: főhősünk, Kaku nagy vidáman egy füleivel repülő rózsaszín malacot kerget, de az üldözés közben lezuhan egy barlangba, ahol találkozik egy ismeretlen öregemberrel. Együtt indulnak megkeresni a nagyfülű jószágot – itt tanuljuk ki a játék irányítását –, de az apró kaland sokkal komolyabbá válik: hamarosan egy repülő szigetre kerülnek, itt Kaku megkapja Saga, a teremtő áldását, akiről e pozícióján túl nem tudunk meg semmit. Az áldást nem adják ingyen: küldetést kapunk, melynek keretében el kell jutni a négy kontinensre, mindenhol helyreállítani az egyensúlyt. Végül a repülő malac is elhatározza, hogy segít Kakunak és együtt elindulnak közös kalandjukra. Ezt az egymásra találást a játék első 45 percében lezavarják, és innentől kezdve az a feladatunk, hogy a négy kontinenst végigjárjuk és mindenhol legyőzzük a terület főellenségét. A sztori durván ennyi, és a végigjátszás folyamán nem tudunk meg sokat se Kakuról, se a többi karakterről – de még arról sem, hogy pontosan miért is történtek meg ezek a dolgok.


[+]

Na de akkor hagyjuk is a történetet és térjünk át a játék többi elemére. A fejlesztők a játékot nyílt világúnak ígérik, ami kis csúsztatás: igazából arról van szó, hogy a négy fő területet külön-külön kedvünk szerint bejárhatjuk, de ezek nincsenek egybenyitva. Bár igazából a pályákon nincs mit felfedezni, némi nyersanyagon és a feleslegesen sok ellenfelen kívül nagyon mást nem találunk, viszont abból van bőven. Ahogy haladunk előre, kapunk mellékküldetéseket is, de ezek nem sokat tesznek hozzá a játékélményhez, rendszerint annyi a feladatunk, hogy öljünk meg pár specifikus ellenséget, vagy keressünk meg egy elhagyott tárgyat és vigyük vissza. Piggy, a rózsaszín malac segítségével eljuthatunk a Romok birodalmába is, ahol a kontinenseken elszórt kulcsok segítségével különböző kihívásokat teljesíthetünk, így növelve maximum életünket vagy állóképességünket. Ezek hasonlóan szeretnének működni, mint a legutóbbi Zeldákban a szentélyek, viszont a Kakuban ezek sokkal könnyebbek és rövidebbek. Találhatunk kristálytornyokat is, amelyek szintén ismerős megoldásként felfedik a közeli területeket és gyorsutazás pontként is szolgálnak. Ezek feloldásához mindig kapunk egy puzzle feladatot, amelyek hihetetlenül egyszerűek, cserébe viszont az input nem mindig működik a legjobban. A játékban vannak elszórva totemek is, amelyek mentési és gyógyítási pontként is szolgálnak, bár emellett bármikor menthetünk a főmenüben, valamint automatikus mentés is van a játékban.


[+]

A játékmechanikát úgy tudnám a legegyszerűbben leírni, mint egy könnyebb Soulslike, platformer elemekkel kibővítve. A harc kifejezetten könnyű, az átlagos ellenfelek nagy része nem csinál semmit, amikor éppen ütjük őket. Az átlagos szörnyek élete alatt található egy extra csík, amit, ha lenullázunk, akkor elkábulnak néhány másodpercre, viszont erre nem nagyon van szükség, hiszen az egyszerű kaszabolós hozzáállás is tökéletesen megteszi. A pályák végén található főellenségekkel kicsit többet kell küzdeni, de ezek sem erősebbek egy különösen könnyű Dark Souls-bossnál. Védekezni a játékban nem lehet, hárítani viszont tudunk, ami hol működik rendesen, hol nem. Kitérni is lehet a támadások elől, viszont vetődés közben is sokszor meg tudnak ütni az ellenfelek, akár eltaláltak az animációjukkal, akár nem. Csúzlink segítségével pedig akár négy különböző lövedéktípussal távolról is harcolhatunk ellenfeleinkkel, amik mivel nem túl okosak, bambán végignézik, ahogy egy magasabb pontról lelövöldözzük őket.

Hirdetés

Varázslatos unalom

Mint minden hasonló játékba, ide is kellenek RPG-elemek. Kaku kapott egy képességfát, ahol szent kövek segítségével új kombókat és támadásokat oldhat fel. Emellett találhatunk különböző ruhákat, fegyvereket, rúnákat és nyersanyagokat is. A nyersanyagokból egyrészt főzhetünk különböző gyógyító-bónuszadó ételeket, vagy készíthetünk belőlük különleges lőszereket is, amik mindenféle extra sebzést biztosítanak. Ezeket a pályán elszórt táborokban készíthetjük el, valamint a már korábban említett Romok birodalmában. A lőszerek és ételek tárolókapacitását és erejét is növelhetjük képességeink fejlesztése mellett, szóval érdemes mindent összeszedni utunk során. Sebzésünket és védelmünket nem a fegyverekkel és páncélokkal, hanem különböző kövek és ércek felhasználásával növelhetjük. Saga áldásának hála használhatunk négy kifejezetten látványos és erős képességet, amelyek nagyon jól tudnak jönni húzósabb helyzetekben, viszont ezeket nem használhatjuk állandóan, szóval érdemes megfontolni, hogy mikor vetjük be őket.


[+]

Kis rózsaszín partnerünk, Piggy négy képességgel segíti utunkat: az egyik varázslatával a vízen tudunk futni egy rövid időre (úszni amúgy nem lehet), a másik képességével pedig álcázni tud minket, így az ellenséges táborokhoz észrevétlenül be lehet surranni. A harmadik malacmágia nagyobb ugrást ad, a végső erő pedig a Romok birodalmába vezető teleportkapukat tudja megnyitni. Ezek mind olyan képességek, amelyeket Kaku is megkaphatott volna, de a fejlesztők szükségét érezték, hogy egy repülő kabalával szenvedjük végig ezt az utazást. Nem tudom milyen megfontolásból, de a készítőknek sikerült Piggyt a lehető legzavaróbb útitársnak megtervezni. Valószínűleg cukinak szánták, de amikor minden képessége használatakor kétszer elüvölti, hogy „Piggyyyyy”, azt néhány alkalom után már nehéz mosollyal végighallgatni.


[+]

A fejlesztők 30 órányi játékidőt ígértek, nekem viszont a végső ellenség legyőzéséhez durván kilenc óra is elég volt. Rendben, biztosan lehetne kicsit lassabban és aprólékosabban haladni, megcsinálni minden mellékküldetést és aktiválni minden tornyot, de a 30 óra szerintem akkor sem jönne ki, ha a pályák minden szegletét felkutattam volna. Ez önmagában még nem feltétlenül gond, de ha már ez az explicit ígéret, akkor csak elvárja az ember. A játék irányításával is voltak problémáim. Első körben a hagyományos billentyűzet-egér kombinációt választottam, de hamar rájöttem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint hittem. Az alapkiosztás indokolatlanul borzalmas és bár módosítható, sokkal jobban játszható megoldás, ha előveszünk egy kontrollert.


[+]

A játék grafikailag egy erős közepest érdemel, e téren semmi kiemelkedő nincs benne. A karakterdizájnok kifejezetten unalmasak, legtöbbször ugyanazokkal az ellenfelekkel fogunk találkozni, kicsit más színben vagy eltérő méretben. Párbeszédeknél kitalált nyelven hebegnek-habognak a karakterek, de talán jobb is így, ugyanis a dialógusok borzalmasan lettek megírva, teljes beszélgetéseket tudnak lebonyolítani a semmiről. Teljesítménybeli problémákkal is találkoztam a teszt során, sokszor indokolatlanul leesett a képkockaszám. És a végső, legfájóbb pofon: a Kaku sokszor ment automatikusan, ám alkalmanként indokolatlan helyzetekben. Hogy mennyire rossz pillanatokban? Az utolsó főellenség előtt éppen akkor történt egy ilyen mentés, amikor egy sikertelen harc után zuhantam lefelé a mélybe. Innentől kezdve mindig ide töltött vissza a játék, nem tudtam sehogy sem visszajutni a platformra, ezzel tönkretéve az utolsó öt órámat, amit a játékkal töltöttem, ugyanis ekkor mentettem manuálisan utoljára.

A Kaku: Ancient Seal PC-re jelent meg. PlayStation 5-re, valamint Xbox konzolokra még ismeretlen a megjelenési dátum.

Összefoglalás

A Kaku: Ancient Seal egy akció-kaland játék őskori és fantasy elemekkel, rengeteg ellenféllel és négy, szabadon bejárható kisebb kontinenssel, amelyek végén óriási főellenségek várnak ránk. Utunk során könnyebb puzzle-ök, rengeteg harc, valamint sok fegyver és páncél színesíti a valóságban közel tízórás kalandot. A fejlesztők le se tagadhatnák, hogy honnan merítettek: főképp a legújabb Zeldák köszönnek vissza a Kakuban, csupán egy kicsit lebutítva, bugosan – és e gondok miatt ebben a formában nem is tudom jó szívvel ajánlani.

A Kaku: Ancient Seal legfőbb pozitívumai:

  • A különleges képességek látványosak.

A Kaku: Ancient Seal legfőbb negatívumai:

  • Hiányos és unalmas sztori;
  • minden eleme ismerős valahonnan;
  • az ígértnél sokkal rövidebb játékidő;
  • bugos harcrendszer, rossz irányítás;
  • nagyon kibabrálhat velünk az automata mentés.

RaseN

Hirdetés

Azóta történt

  • Thank Goodness You’re Here! teszt

    Két yorkshire-i illetőségű lakos úgy gondolta, hogy videojáték formájában dolgozzák fel gyermekkoruk világát. Hogy ez maró gúny, avagy szeretetteljes szatíra, azt már a játék kinézete megválaszolja.

  • Mika and the Witch’s Mountain teszt

    Mika, a boszorkánytanonc a futárkodáson keresztül találja meg helyét a világban, mi pedig egy egyszerű, rövid, de bájos kalandban vehetünk részt – seprűn lovagolva.

  • Songs of Silence teszt

    Körökre osztott fantasy stratégiai játék, fejlődő hősökkel és városokkal – meg fogsz lepődni, hogy az ismerős alapokból milyen messzire került a Songs of Silence a Heroes of Might & Magict-től!

Előzmények

  • SaGa: Emerald Beyond teszt

    A Square Enix üzleti modellt vált: ezentúl csak a hatalmas költségvetésű megajátékokkal foglalkoznak. Talán az utolsó kivételt az Emerald Beyond jelenti, ez a kiismerhetetlenségétől nagyszerű RPG.

  • Tamarak Trail teszt

    Kockázni akkor igazán jó, ha fáradtságos munkával végtelen kombókat előidézve cinkelhetjük meg a dobókockákat – és ezt a roguelite Tamarak Trail lehetővé teszi.

  • Final Fantasy VII: Rebirth teszt

    Cloud és Sephiroth magánháborúja tovább folytatódik – és a kergetőzés ezúttal a városhatárokon kívül zajlik, némi kártyázással, napozással és chocobo-neveléssel egyetemben.

  • Lil Guardsman teszt

    A városőrök élete nem csak játék és mese – és főleg akkor nem, ha vámpírok, alakváltók és polgármesteri ambíciókat dédelgető entek is tömegesen akarnak belépni a kapun!