Hirdetés

Intel X79-es alaplaptrió tesztje

Hirdetés

MSI X79A-GD65 (8D)

Az MSI lassan három éve alkalmazza még jelenleg is aktuális névadási metodikáját. Akik ismerik termékeiket, azok már sejthetik, hogy a GD65 nem egy abszolút csúcskategóriás modell. Amennyiben be kellene sorolnunk, akkor mi a közép- és a csúcskategória határára raknák, valamivel közelebb az utóbbihoz.

A dobozon nagybetűkkel szerepelnek az MSI által fontosnak tartott tulajdonságok. Ezek közé tartozik a PCI Express 3.0 támogatása, a saját fejlesztésű Military Class III szabvány, valamint a szintén saját Click BIOS II, ami valójában már UEFI, és nem BIOS. A kicsomagolás után jó néhány kiegészítő került az asztalra. A kötelező hátlapi takarólemez mellett felbukkant egy pár MOLEX->SATA tápátalakító és öt darab SATA adatkábel. Tovább kutakodva egy hátlapi kártyahelyre szerelhető, kétportos USB 3.0, valamint egy szintén kétportos eSATA kivezetésbe botlottunk, utóbbihoz tápkábelt is mellékel az MSI. Legvégül egy CrossFire híd mellett két kis kiegészítőt is találtunk, melyek az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatottak megkönnyíteni.

Ez az alaplap is az MSI aktuális kék-fekete színvilágát kapta. A NYÁK sötétbarna, de ez csak világosban látszik (amúgy feketének tűnik). Az egész kompozíciót talán csak a két rikító fehér SATA port töri meg. Az LGA2011 foglalat középre került, mely mellett jobbról és balról is négy-négy, DDR3-as DIMM foglalat helyezkedik el. Ezeket teljesen feltöltve akár 64 GB memóriánk is lehet. Itt érdemes megjegyezni, hogy tuning keretein belül az arra alkalmas DDR3 modulokat a BCLK emelése nélkül akár 2400 MHz-en is hajthatjuk a GD65 hathatós közreműködésvel. A PWM nagyobb része a foglalat felett helyezkedik el, melyen egy méretes és súlyos, bunker formájú borda kapott helyet. Két fázisnak csak lent maradt szabad terület, melyek egyébiránt az uncore részért felelnek.

A tápellátás Military Class III szabvány alapján készül, ami teljesen megfelel az amerikai hadsereg MIL-STD-810G előírásainak, valamint tesztjeinek. Ez különféle alacsony nyomású, alacsony és magas hőmérsékletű, szélsőséges páratartalmú, valamint rázkódásos teszteket jelent. A dobozban még egy bizonyítványt is találunk minderre vonatkozóan.

Visszakanyarodva a PWM-hez, ez a megoldás is a már jól bevált komponensekre építi fel az összesen 10 fázist. Ez röviden alumíniumbelsejű kondenzátorokat, prémium minőségű tekercseket, tantálmagos, nagy vezetőképességű polimer Hi-C CAP (Highly-Conductive Polymerized Capacitor) elnevezésű kondenzátorokat, és az MSI által már évek óta használt DrMOS nevű megoldás második generációját takarja. Utóbbi lényege, hogy az egyszerűbb D-PAK, és a náluk jobb kapcsolási tulajdonságú Power-PAK tokozású diszkrét tranzisztorokkal ellentétben egy összetettebb áramkört használ, amelyben két MOSFET és egy vezérlőchip van. Ez a megoldás minden paraméterében jobb a klasszikus analóg kivitelezésnél. Fogyasztása 27,6%-kal kisebb, mint a D-PAK megoldásoknak, 30%-kal kevésbé melegszik, és átlagosan több mint 70%-kal kevesebb helyet foglal el. Tuningnál lehet fontos, hogy a DrMOS lényegesen kisebb tüskével és gyorsabban kapcsol, mint a klasszikus megoldások. Ez konkrétan 1000 kHz-es üzemi frekvenciát jelent a klasszikus normál analóg kivitel 250 kHz-ével szemben. Az MSI elmondása alapján a DrMOS II 130 °C hőmérsékletig bírja a kínzást, egészen pontosan biztonsági okokból ekkor kapcsol le a rendszer. Energiagazdálkodási funkció, hogy a fázisok terhelés függvényében lekapcsolhatnak, melyek aktivitásáról az alaplap felső szélén található kék LED-sor ad folyamatos visszajelzést.

Különféle PCI Express slotokból összesen hat darab található az X79A-GD65-ön. Ezekből öt darab teljes hosszúságú, melyekből a felsőhöz és a negyedikhez 16 sáv került kivezetésre, mig a legalsó hatodikhoz 8 sáv. Ez a három slot támogatja a PCI Express 3.0 szabványt. A többi slot a fizikai kialakítástól függően csak a 2.0-t ismeri, és azt is maximum x1-es módban. Természetesen x1-es kártyát bármelyik slotban használhatunk. Talán nem meglepő, hogy ennyi aljzattal bármilyen, maximum három kártyát felvonultató CrossFire vagy SLI rendszert kialakíthatunk. A slotok alatt a bekapcsológomb mellett az automatikus tuning szerepét betöltő OC Genie kapcsolóját találjuk, melyeket két Direct OC gomb egészít ki, amikkel menet közben állíthatjuk a BCLK-t. Az opcionális használatú négytűs MOLEX az izmosabb, többkártyás VGA rendszerek esetén biztosíthat még stabilabb tápellátást.

Jobb szélen, szokás szerint az X79-es chip környékén találhatjuk a SATA csatlakozókat. Ezek közül az alsó fehér egy ASMedia chip által vezérelt 6 Gbps kompatibilis kettős, míg az ezek feletti háromszor két port az X79 natív kivezetése. A legfelső fehér aljzat felett egy kapcsoló található, mellyel az alaplapon elhelyezkedő két EEPROM chip között válthatunk, melyek az UEFI-t tartalmazzák. Ez akkor lehet életmentő, ha a frissítés balul sülne el. A SATA-k alatt egy POST CODE kijelző található, mely az esetlegesen előforduló gépindulási problémák kiszűrésénél lehet igazán nagy segítség. Tovább haladva az alaplap aljára, két USB 2.0 kivezetési pontba botlunk, melyből a szélső JUSB3 jelölésű port a szabvány 0,5 amperes áramerősség helyett 1,5 ampert képest leadni, még abban az esetben is, ha a gép felfüggesztett vagy kikapcsolt (S3/S4/S5) állapotban van. Ez a Super-Charger névre keresztelt funkció különböző külső eszközök (pl. mobiltelefon, tablet) töltésénél vagy áramellátásánál jöhet kapóra. A két fekete 2.0-s port mellett a kék aljzat egy USB 3.0, melyet a Renesas (NEC) chipje kezel.

Az MSI erről az alaplapról sem hagyta le a korábban már megismert V-Check pontokat, melyeken egy multiméter segítségével folyamatosan nyomon követhetjük a CPU CORE, a CPU IO, CPU SA, DDR és PCH feszültségeit. Komolyabb tuning esetén ez szintén egy kényelmes és hasznos lehetőség. Sajnos a P67-es alaplapoknál látott, kulturált műanyagkonzol helyett most csak egyszerű forrpontokat kapunk, ahol már jobban észnél kell lennünk az esetleges véletlen rövidzár elkerülésének érdekében.

Az MSI hátlapja egy kombó PS2 billentyűzet/egér aljzattal nyit, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. Ezt követi egy CMOS reset gomb, majd a Realtek ALC892 optikai és koaxiális SPDIF kivezetése. A sort egy FireWire és hat USB 2.0 port folytatja, melynek egy pár USB 3.0 és az Intel 82579 Gigabit Ethernet vezérlőjének portja vet véget. Legvégül a jól megszokott analóg audio ki- és bemeneteket láthatjuk.

Az MSI a közelmúltban vetette be Click BIOS II névre keresztelt grafikus felületű UEFI megoldását. Ez a korábbihoz képest letisztultabb és átláthatóbb felületet biztosít, ahol viszonylag egyszerűen rátalálhatunk minden fontos beállításra. Szerencsére a frissítést jó néhány korábbi modell is megkapta, így aki a közelmúltban vásárolt valamilyen MSI alaplapot, annak érdemes lehet körülnéznie a gyártó honlapján. Az MSI X79A-GD65 UEFI-jének beállítási lehetőségeit a következő képeken szemléltetjük:


MSI X79A-GD65 (8D) UEFI

A szoftveres körítésben találhatjuk az MSI Control Center nevű alkalmazását, mely korábbról már ismerős lehet. Ez jól átláthatóan kínálja fel nekünk a főbb beállítási lehetőségek megváltoztatását Windows alatt, újraindítás nélkül.

Érdekes kiegészítő még a Click BIOS II névű szoftver, mely nem véletlenül egyezik meg az UEFI nevével, hisz ezen szoftver segítéségével Windows alól állítgathatjuk az UEFI-ben található opciók nagy részét.

Egy gyors tuningkísérlet keretein belül vetettünk egy pillantást az alaplap túlhatjási képességére is. Ehhez a Core i7-3960X processzort fogtuk be. A CPU feszültségének és a szorzójának emelésével 4600 MHz-ig jutottunk. A stabil működéshez itt pontosan 1,425 voltos CPU magfeszültséget kellett beállítanunk. 4700 MHz-et már magasabb feszültségen sem sikerült 100%-osan stabilizálnunk, bár az összes tuningot segítő funkció összes beállítási lehetőségének végigpróbálgatására nem volt elegendő időnk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés