Hirdetés
ASUS Rampage IV Extreme
Az ASUS első körben egy igazi nagyágyúval, a csúcskategóriás ASUS Rampage IV Extreme nevű modellel képviseltette magát tesztünkben. Az előd Rampage III Extreme egy LGA1366-os alaplap volt, így talán nem túl meglepő a névadás.
A doboz a már jól megszokott kisebb bőrönd kialakítást kapta, melyben két külön szekció van. Az egyikben maga az alaplap, míg a másikban a tartozékok lapulnak.
Utóbbiak tárháza igencsak szélesre sikeredett, mondhatjuk úgy is, hogy csúcskategóriához méltó. A sablonos hátlapi takarólemez és 4 pár SATA kábel mellé még miénk lehet két SLI és két CrossFire híd is. Ezen felül kapunk egy X-Socket nevű hátlapot, melyet a mellékelt csavarkulccsal felszerelve használhatjuk korábbi LGA1366-os hűtőnket is akár. A másik nem éppen szokványos kiegészítő az OC Key, valamint a hozzá szükséges kábel, melynek funkciójára még kicsit később visszatérünk. További plusz a ROG Connect kábel, amivel egy másik számítógép segítségével monitorozhatjuk a rendszert. A végére maradt a feszültségméréshez szükséges kis vezetékek (ProbeIt), valamint az egy pár Q-Connector, mely az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatott megkönnyíteni.
Ahogy az MSI-nél továbbra is a kék-fekete, úgy az ASUS ROG alaplapoknál a piros-fekete hódít. Ennél az alaplapnál is négy-négy DDR3 memóriafoglalat kapott helyet, melyeket színig megrakva maximum 64 GB memóriából gazdálkodhatunk. A 2400 MHz DDR3 órajelhez szükséges szorzót természetesen ez az alaplap is ismeri. Az előző oldalon bemutatott modellen látott bordához képest itt már egy jóval kacifántosabb hűtési megoldást láthatunk. Gyakorlatilag a teljes hűtés egy összefüggő, hőcsövekkel összekötött rendszert alkot. A csendre vágyóknak talán kevésbé jó hír, hogy legalul egy kis ventilátor is akad, ami alapvetően nem egy csendes darab, de szerencsére az UEFI-ben lehetőségünk van a szabályzására is, így jóformán teljesen elnémítható.
Miután leszedtük a hűtést, az láthattuk, hogy a bordák az alaplaphoz gyakorlatilag csak a foglalat felett a PWM-nél, valamint a chipsetnél érintkeznek, ergo itt vesz át hőt a rendszer. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az alaplap bal felső és középső részén található bordázat a hőleadó felület növelését szolgálja, ami tuningnál még kapóra jöhet.
A tápellátás alapja itt már az Extreme Engine Digi+ II, mely a nagyobb terhelés elviseléséhez némi átdolgozáson esett át. A négy vezérlőchip mellé kisméretű, de jobb hatásfokú NexFET MOSFET tranzisztorokat, nagyobb áramerősségre képes tekercseket és újfajta kondenzátorokat pakoltak. Ezek az alkatrészek jobban viselik a folyékony nitrogénes hűtés okozta negatív hőterhelést, így nem fog akkora fejtörést okozni hideg elleni szigetelésük. Az így összeállt rendszer összesen 11 fázist vonultat fel. A megnövekedett teljesítményigény stabil kiszolgálására a 8 tűs tápcsatlakozó mellé egy további 4 tűs is felkerült az alaplapra.
PCI Express aljzatokból itt is hat darab telepedett fel a NYÁK-ra. Ebből a négy piros kompatibilis a 3.0 szabvánnyal, sőt ezen felül bármelyik képes x16-os módban meghajtani a kártyát. Természetesen ez mindaddig igaz, ameddig nem három vagy négy VGA-t használunk SLI vagy CrossFire konfigurációban. Ebben az esetben ugyanis x16/x8/x16 vagy x16/x8/x8/x8 kiosztást kapunk. A sötétszürke slot is megfelel a 3.0-s szabványnak, de ehhez maximum 8 sáv rendelhető. Ezen felül még egy x1-es aljzat is befurakodott a sok x16-os közé. A legalsó slot alatt két egyforma EEPROM chip lapul, mely valamilyen dual-BIOS jellegű képességről árulkodik.
A PCH mellett összesen négy pár SATA port került ki az alaplap szélére. Ebből az alsó egy ASMedia által vezérelt SATA 6 Gbps duója, míg a felett lévő hat aljzat az X79 natív portjainak kivezetése. A legfelső fekete kocka viszont nem SATA, sőt még csak köze sincs a lemezkezeléshez. Ez a Subzero Sense csatoló az extrém tuningosok igényeit célozza meg, és konkrétan két darab beépített, digitális, K típusú hőmérő szondát jelent. A -200 °C és +135 °C mérési tartományban használható hőmérő a folyékony nitrogénnel való hűtésnél jöhet jól, így nem szükséges külön hőmérésre is alkalmas multimétert beszerezni. Kissé talán rontja a képet, hogy az ehhez szükséges kábelt nem tartalmazza a doboz, azaz ezt külön kell megvásárolni. A chipset alatt egy szintén az ASMedia megoldása által vezérelt USB 3.0 port és két USB 2.0 csatoló található. A sarokban lévő piros gomb a két UEFI között vált.
A jobb felső fertályon helyezkedik el a ProbeIt szekció, mely feszültségmérési pontokat takar. Ezzel a CPU, CPU_PLL, QPI/DRAM, IOH, IOH_PCIE, ICH, ICH_PCIE, és DRAM feszültségit mérhetjük ki. Ezek felett két kapcsoló található, mely a folyékony nitrogénnel való túlhajtás esetén lehet hasznos. Ezek bekapcsolása kemény mínuszok mellett is bootképessé teszi a rendszert, mely így a télbe menet még jól jöhet. A legfelső pontra egy POST CODE kijelző is jutott, amely néhány esetben szintén hasznos segítség. Beljebb haladva egy már szokásosnak nevezhető START/RESET párossal találkozhatunk. Az alatta helyet foglaló DIP kapcsolóval a négy piros PCIe slotot lehet egyesével lekapcsolni. Ezek mellett szintén újítás, hogy a szokásos feszültségmérő pontok mellé az alaplapra további hat extra pontot is integráltak. Ezekkel a grafikus vezérlő feszültségeit monitorozhatjuk és vezérelhetjük szoftverből. Persze ennek használatához már forrasztani is kell, hiszen a grafikus vezérlők nem rendelkeznek erre a célra szolgáló dedikált csatlakozóval.
A rendhagyó extrák sora még nem ért véget. A következő az OC Key nevet kapta. A videokártya DVI kimenetére csatlakoztatható eszköz lehetővé teszi, hogy a monitoron egy transzparens OSD menühöz hasonlóan (overlay) jelenjenek meg a hőmérséklet- és feszültségadatok. További funkciója, hogy USB-s összeköttetést használva az alaplapra kötött billentyűzettel a CPU, memória és egyéb paraméterek is valós időben állíthatók. Az OC Key jóformán ugyanazt tudja, mint a ROG Connect, csak itt nincs szükségünk egy másik számítógépre a műveletek elvégzéséhez. Emellett természetesen kedvünk szerint használhatjuk az említett korábbi technológiát is.
A kíváncsiság kedvéért leszedtük a processzorfoglalatról a keretet, hogy megnézzük, hogyan is működik a mellékelt X-Socket kiegészítő.
A dobozban talált csavarkulcs segítségével nagyjából fél perc alatt el lehet távolítani a fémkeretet, mely után a hátlapot behelyezve már alkalmazhatjuk is korábbi, LGA1366-os hűtőnket.
A hátlap felé fordulva itt is egy kombó PS/2 billentyűzet/egér aljzattal nyílik a sor, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. A két kapcsoló közül az elsővel a CMOS tartalmát törölhetjük, míg a második a ROG Connecthez és az OC Key-hez szükséges. A következő toronyban négy USB 2.0 port sorakozik fel, a legalsó fehéret a ROG Connect csatlakozásának dedikálták. A szomszédságban az emeletre egy Bluetooth 2.1 modul került beépítésre, melyek alatt a két USB 2.0 portot követően egy eSATA helyezkedik el. Tovább haladva az Intel Gigabit Ethernet portja alatt két USB 3.0 kaput láthatunk, melyek mellett még kettő került felhelyezésre, plusz egy további eSATA. A sort ezennel is a Realtek ALC898 HD audiochip különféle ki- és bemenetei zárják.
Az UEFI-be belépve ki merjük jelenteni, hogy eddig még nem látott mennyiségű lehetőség tárult elénk. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szinte mindenről kaphatunk információt, és jóformán mindent be és át tudunk állítani. A szavak helyett beszéljenek inkább a képek, azaz a következő jó néhány fotó megpróbálja illusztrálni az Rampage IV Extreme UEFI-jének sűrű dzsungelét:
ASUS Rampage IV Extreme UEFI
A szoftveres kiegészítés főpillére az ASUS AI Suite II, mely egy csokorba szedi az összes fontosabb lehetőséget. Ez többek között magában foglalja a PWM főbb paramétereinek vezérlésétől kezdve a feszültségek, órajelek, valamint a ventilátorok szabályzását is. Ezeken túl helyet kapott még egy USB Boost nevű funkció, mely két külön móddal teszi lehetővé az USB 3.0-s eszközök gyorsabb működését.
Egy kisebb tuningra most is sort kerítettünk. Hasonlóan indultunk el, mint az MSI esetében. Pusztán a CPU magfeszültségének és szorzójának állításával stabil 4700 MHz-ig jutottunk 1,425 volt üzemi érték mellett. Természetesen most sem zárjuk ki, hogy ennél magasabbra is el lehetett volna jutni, de ha nagyon elmerültünk volna a különféle, néhol már-már egzotikusnak nevezhető beállítások sűrűjében, akkor minden bizonnyal még most is kísérletezgetnénk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
