Intel X79-es alaplaptrió tesztje

A Waimea Bay - bevezetés

Alig több mint egy hete érkezett meg az Intel legújabb, csúcs asztali platformja, mely a Waimea Bay névre hallgat. A korábbi X58 - LGA1366 kettősének leváltására hivatott megoldás egy teljesen új foglalatot és lapkakészletet hozott, melyek természetesen a Sandy Bridge-E igényéihez lettek szabva.

A foglalat – ahogy azt már neve is sejteti – nem kevesebb mint 2011 érintkezőt vonultat fel. Az Intel a 775-ös foglalat óta az LGA (land grid array) kivitelezési formát alkalmazza, ahol az érintkezők lábak/tűk a processzor alja helyett magában az alaplapi foglalatban ülnek. A rengeteg érintkezőre azért volt szükség, mert a Sandy Bridge-E elsősorban szerver környezetbe készült. Mindezek okán kapott a rendszer négycsatornás memóriavezérlőt, amihez önmagában csaknem 1000 érintkező kell; ezzel a rendelkezésre álló pontok majd fele azonnal felhasználásra került.

Ezen felül a CPU még négy QPI (QuickPath Interconnect) linkkel is gazdagodott, melyek a többprocesszoros rendszerekben biztosítják az egyes CPU-k közti adatcserét, tehát egyprocesszoros megoldásoknál kihasználatlanul hevernek. További, számottevő mennyiségű érintkezőt emészt fel az a közel 40 PCI Express sáv, mely szintén integrálásra került a lapkába. Mindebből következik, hogy a platformhoz szükséges alaplapokhoz legalább 8 rétegű nyák kell, ami jelentősen megdobja a termékek előállítási költségét.

Az előzetes hírek alapján a prognosztizált X79-es lapka sokkal inkább illett egy munkaállomásba, mint a végül megjelent modell. A SATA aljzatokból 10 darab 6 Gbps-os és négy 3 Gbps-os konnektorra lehetett számítani, a 6 Gbps-os SATA portok közül nyolc darab SAS (Serial Attached SCSI) interfészként is konfigurálható lett volna. Ezzel szemben a kereskedelmi forgalomba került verzió mindössze kettő 6 Gbps-os, valamint négy 3 Gbps-os portot kapott, ez gyakorlatilag teljesen megegyezik a Cougar Point családba tartozó (H67, P67, Z68, stb.) chipek ezen tulajdonságával. Egy csúcskategóriás platformhoz talán elvárható lett volna, hogy legalább hat darab port támogassa az aktuálisan leggyorsabb SATA szabványt, de jelen felállás szerint ez csak plusz vezérlőkkel oldható meg.

USB tekintetében 14 db 2.0-s port áll rendelkezésre. A natív USB 3.0 támogatás továbbra is várat magára, de a chip tartalmaz 8 db PCI Express sávot, melyekre bármilyen külső vezérlőt ültethetnek az alaplapok gyártói. A processzorral való kommunikációt egy DMI-nek keresztelt csatorna bonyolítja, mely gyakorlatilag PCIe sávokból áll. Ennek hála 2,5 GB/s sávszélességen folyhat az adatáramlás a CPU és a PCH között. A gigabites, integrált Intel hálózati vezérlő természetesen most sem maradhatott ki. A rengeteg érintkező, valamint a négy memóriacsatorna miatt az alaplapok gyártóinak szinte nulláról kellett kezdeni az új modellek tervezését. Most nézzük meg, hogy az MSI és az ASUS hogyan boldogult a feladattal!

MSI X79A-GD65 (8D)

Az MSI lassan három éve alkalmazza még jelenleg is aktuális névadási metodikáját. Akik ismerik termékeiket, azok már sejthetik, hogy a GD65 nem egy abszolút csúcskategóriás modell. Amennyiben be kellene sorolnunk, akkor mi a közép- és a csúcskategória határára raknák, valamivel közelebb az utóbbihoz.

A dobozon nagybetűkkel szerepelnek az MSI által fontosnak tartott tulajdonságok. Ezek közé tartozik a PCI Express 3.0 támogatása, a saját fejlesztésű Military Class III szabvány, valamint a szintén saját Click BIOS II, ami valójában már UEFI, és nem BIOS. A kicsomagolás után jó néhány kiegészítő került az asztalra. A kötelező hátlapi takarólemez mellett felbukkant egy pár MOLEX->SATA tápátalakító és öt darab SATA adatkábel. Tovább kutakodva egy hátlapi kártyahelyre szerelhető, kétportos USB 3.0, valamint egy szintén kétportos eSATA kivezetésbe botlottunk, utóbbihoz tápkábelt is mellékel az MSI. Legvégül egy CrossFire híd mellett két kis kiegészítőt is találtunk, melyek az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatottak megkönnyíteni.

Ez az alaplap is az MSI aktuális kék-fekete színvilágát kapta. A NYÁK sötétbarna, de ez csak világosban látszik (amúgy feketének tűnik). Az egész kompozíciót talán csak a két rikító fehér SATA port töri meg. Az LGA2011 foglalat középre került, mely mellett jobbról és balról is négy-négy, DDR3-as DIMM foglalat helyezkedik el. Ezeket teljesen feltöltve akár 64 GB memóriánk is lehet. Itt érdemes megjegyezni, hogy tuning keretein belül az arra alkalmas DDR3 modulokat a BCLK emelése nélkül akár 2400 MHz-en is hajthatjuk a GD65 hathatós közreműködésvel. A PWM nagyobb része a foglalat felett helyezkedik el, melyen egy méretes és súlyos, bunker formájú borda kapott helyet. Két fázisnak csak lent maradt szabad terület, melyek egyébiránt az uncore részért felelnek.

A tápellátás Military Class III szabvány alapján készül, ami teljesen megfelel az amerikai hadsereg MIL-STD-810G előírásainak, valamint tesztjeinek. Ez különféle alacsony nyomású, alacsony és magas hőmérsékletű, szélsőséges páratartalmú, valamint rázkódásos teszteket jelent. A dobozban még egy bizonyítványt is találunk minderre vonatkozóan.

Visszakanyarodva a PWM-hez, ez a megoldás is a már jól bevált komponensekre építi fel az összesen 10 fázist. Ez röviden alumíniumbelsejű kondenzátorokat, prémium minőségű tekercseket, tantálmagos, nagy vezetőképességű polimer Hi-C CAP (Highly-Conductive Polymerized Capacitor) elnevezésű kondenzátorokat, és az MSI által már évek óta használt DrMOS nevű megoldás második generációját takarja. Utóbbi lényege, hogy az egyszerűbb D-PAK, és a náluk jobb kapcsolási tulajdonságú Power-PAK tokozású diszkrét tranzisztorokkal ellentétben egy összetettebb áramkört használ, amelyben két MOSFET és egy vezérlőchip van. Ez a megoldás minden paraméterében jobb a klasszikus analóg kivitelezésnél. Fogyasztása 27,6%-kal kisebb, mint a D-PAK megoldásoknak, 30%-kal kevésbé melegszik, és átlagosan több mint 70%-kal kevesebb helyet foglal el. Tuningnál lehet fontos, hogy a DrMOS lényegesen kisebb tüskével és gyorsabban kapcsol, mint a klasszikus megoldások. Ez konkrétan 1000 kHz-es üzemi frekvenciát jelent a klasszikus normál analóg kivitel 250 kHz-ével szemben. Az MSI elmondása alapján a DrMOS II 130 °C hőmérsékletig bírja a kínzást, egészen pontosan biztonsági okokból ekkor kapcsol le a rendszer. Energiagazdálkodási funkció, hogy a fázisok terhelés függvényében lekapcsolhatnak, melyek aktivitásáról az alaplap felső szélén található kék LED-sor ad folyamatos visszajelzést.

Különféle PCI Express slotokból összesen hat darab található az X79A-GD65-ön. Ezekből öt darab teljes hosszúságú, melyekből a felsőhöz és a negyedikhez 16 sáv került kivezetésre, mig a legalsó hatodikhoz 8 sáv. Ez a három slot támogatja a PCI Express 3.0 szabványt. A többi slot a fizikai kialakítástól függően csak a 2.0-t ismeri, és azt is maximum x1-es módban. Természetesen x1-es kártyát bármelyik slotban használhatunk. Talán nem meglepő, hogy ennyi aljzattal bármilyen, maximum három kártyát felvonultató CrossFire vagy SLI rendszert kialakíthatunk. A slotok alatt a bekapcsológomb mellett az automatikus tuning szerepét betöltő OC Genie kapcsolóját találjuk, melyeket két Direct OC gomb egészít ki, amikkel menet közben állíthatjuk a BCLK-t. Az opcionális használatú négytűs MOLEX az izmosabb, többkártyás VGA rendszerek esetén biztosíthat még stabilabb tápellátást.

Jobb szélen, szokás szerint az X79-es chip környékén találhatjuk a SATA csatlakozókat. Ezek közül az alsó fehér egy ASMedia chip által vezérelt 6 Gbps kompatibilis kettős, míg az ezek feletti háromszor két port az X79 natív kivezetése. A legfelső fehér aljzat felett egy kapcsoló található, mellyel az alaplapon elhelyezkedő két EEPROM chip között válthatunk, melyek az UEFI-t tartalmazzák. Ez akkor lehet életmentő, ha a frissítés balul sülne el. A SATA-k alatt egy POST CODE kijelző található, mely az esetlegesen előforduló gépindulási problémák kiszűrésénél lehet igazán nagy segítség. Tovább haladva az alaplap aljára, két USB 2.0 kivezetési pontba botlunk, melyből a szélső JUSB3 jelölésű port a szabvány 0,5 amperes áramerősség helyett 1,5 ampert képest leadni, még abban az esetben is, ha a gép felfüggesztett vagy kikapcsolt (S3/S4/S5) állapotban van. Ez a Super-Charger névre keresztelt funkció különböző külső eszközök (pl. mobiltelefon, tablet) töltésénél vagy áramellátásánál jöhet kapóra. A két fekete 2.0-s port mellett a kék aljzat egy USB 3.0, melyet a Renesas (NEC) chipje kezel.

Az MSI erről az alaplapról sem hagyta le a korábban már megismert V-Check pontokat, melyeken egy multiméter segítségével folyamatosan nyomon követhetjük a CPU CORE, a CPU IO, CPU SA, DDR és PCH feszültségeit. Komolyabb tuning esetén ez szintén egy kényelmes és hasznos lehetőség. Sajnos a P67-es alaplapoknál látott, kulturált műanyagkonzol helyett most csak egyszerű forrpontokat kapunk, ahol már jobban észnél kell lennünk az esetleges véletlen rövidzár elkerülésének érdekében.

Az MSI hátlapja egy kombó PS2 billentyűzet/egér aljzattal nyit, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. Ezt követi egy CMOS reset gomb, majd a Realtek ALC892 optikai és koaxiális SPDIF kivezetése. A sort egy FireWire és hat USB 2.0 port folytatja, melynek egy pár USB 3.0 és az Intel 82579 Gigabit Ethernet vezérlőjének portja vet véget. Legvégül a jól megszokott analóg audio ki- és bemeneteket láthatjuk.

Az MSI a közelmúltban vetette be Click BIOS II névre keresztelt grafikus felületű UEFI megoldását. Ez a korábbihoz képest letisztultabb és átláthatóbb felületet biztosít, ahol viszonylag egyszerűen rátalálhatunk minden fontos beállításra. Szerencsére a frissítést jó néhány korábbi modell is megkapta, így aki a közelmúltban vásárolt valamilyen MSI alaplapot, annak érdemes lehet körülnéznie a gyártó honlapján. Az MSI X79A-GD65 UEFI-jének beállítási lehetőségeit a következő képeken szemléltetjük:

MSI X79A-GD65 (8D) UEFI

A szoftveres körítésben találhatjuk az MSI Control Center nevű alkalmazását, mely korábbról már ismerős lehet. Ez jól átláthatóan kínálja fel nekünk a főbb beállítási lehetőségek megváltoztatását Windows alatt, újraindítás nélkül.

Érdekes kiegészítő még a Click BIOS II névű szoftver, mely nem véletlenül egyezik meg az UEFI nevével, hisz ezen szoftver segítéségével Windows alól állítgathatjuk az UEFI-ben található opciók nagy részét.

Egy gyors tuningkísérlet keretein belül vetettünk egy pillantást az alaplap túlhatjási képességére is. Ehhez a Core i7-3960X processzort fogtuk be. A CPU feszültségének és a szorzójának emelésével 4600 MHz-ig jutottunk. A stabil működéshez itt pontosan 1,425 voltos CPU magfeszültséget kellett beállítanunk. 4700 MHz-et már magasabb feszültségen sem sikerült 100%-osan stabilizálnunk, bár az összes tuningot segítő funkció összes beállítási lehetőségének végigpróbálgatására nem volt elegendő időnk.

ASUS Rampage IV Extreme

Az ASUS első körben egy igazi nagyágyúval, a csúcskategóriás ASUS Rampage IV Extreme nevű modellel képviseltette magát tesztünkben. Az előd Rampage III Extreme egy LGA1366-os alaplap volt, így talán nem túl meglepő a névadás.

A doboz a már jól megszokott kisebb bőrönd kialakítást kapta, melyben két külön szekció van. Az egyikben maga az alaplap, míg a másikban a tartozékok lapulnak.

Utóbbiak tárháza igencsak szélesre sikeredett, mondhatjuk úgy is, hogy csúcskategóriához méltó. A sablonos hátlapi takarólemez és 4 pár SATA kábel mellé még miénk lehet két SLI és két CrossFire híd is. Ezen felül kapunk egy X-Socket nevű hátlapot, melyet a mellékelt csavarkulccsal felszerelve használhatjuk korábbi LGA1366-os hűtőnket is akár. A másik nem éppen szokványos kiegészítő az OC Key, valamint a hozzá szükséges kábel, melynek funkciójára még kicsit később visszatérünk. További plusz a ROG Connect kábel, amivel egy másik számítógép segítségével monitorozhatjuk a rendszert. A végére maradt a feszültségméréshez szükséges kis vezetékek (ProbeIt), valamint az egy pár Q-Connector, mely az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatott megkönnyíteni.

Ahogy az MSI-nél továbbra is a kék-fekete, úgy az ASUS ROG alaplapoknál a piros-fekete hódít. Ennél az alaplapnál is négy-négy DDR3 memóriafoglalat kapott helyet, melyeket színig megrakva maximum 64 GB memóriából gazdálkodhatunk. A 2400 MHz DDR3 órajelhez szükséges szorzót természetesen ez az alaplap is ismeri. Az előző oldalon bemutatott modellen látott bordához képest itt már egy jóval kacifántosabb hűtési megoldást láthatunk. Gyakorlatilag a teljes hűtés egy összefüggő, hőcsövekkel összekötött rendszert alkot. A csendre vágyóknak talán kevésbé jó hír, hogy legalul egy kis ventilátor is akad, ami alapvetően nem egy csendes darab, de szerencsére az UEFI-ben lehetőségünk van a szabályzására is, így jóformán teljesen elnémítható.

Miután leszedtük a hűtést, az láthattuk, hogy a bordák az alaplaphoz gyakorlatilag csak a foglalat felett a PWM-nél, valamint a chipsetnél érintkeznek, ergo itt vesz át hőt a rendszer. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az alaplap bal felső és középső részén található bordázat a hőleadó felület növelését szolgálja, ami tuningnál még kapóra jöhet.

A tápellátás alapja itt már az Extreme Engine Digi+ II, mely a nagyobb terhelés elviseléséhez némi átdolgozáson esett át. A négy vezérlőchip mellé kisméretű, de jobb hatásfokú NexFET MOSFET tranzisztorokat, nagyobb áramerősségre képes tekercseket és újfajta kondenzátorokat pakoltak. Ezek az alkatrészek jobban viselik a folyékony nitrogénes hűtés okozta negatív hőterhelést, így nem fog akkora fejtörést okozni hideg elleni szigetelésük. Az így összeállt rendszer összesen 11 fázist vonultat fel. A megnövekedett teljesítményigény stabil kiszolgálására a 8 tűs tápcsatlakozó mellé egy további 4 tűs is felkerült az alaplapra.

PCI Express aljzatokból itt is hat darab telepedett fel a NYÁK-ra. Ebből a négy piros kompatibilis a 3.0 szabvánnyal, sőt ezen felül bármelyik képes x16-os módban meghajtani a kártyát. Természetesen ez mindaddig igaz, ameddig nem három vagy négy VGA-t használunk SLI vagy CrossFire konfigurációban. Ebben az esetben ugyanis x16/x8/x16 vagy x16/x8/x8/x8 kiosztást kapunk. A sötétszürke slot is megfelel a 3.0-s szabványnak, de ehhez maximum 8 sáv rendelhető. Ezen felül még egy x1-es aljzat is befurakodott a sok x16-os közé. A legalsó slot alatt két egyforma EEPROM chip lapul, mely valamilyen dual-BIOS jellegű képességről árulkodik.

A PCH mellett összesen négy pár SATA port került ki az alaplap szélére. Ebből az alsó egy ASMedia által vezérelt SATA 6 Gbps duója, míg a felett lévő hat aljzat az X79 natív portjainak kivezetése. A legfelső fekete kocka viszont nem SATA, sőt még csak köze sincs a lemezkezeléshez. Ez a Subzero Sense csatoló az extrém tuningosok igényeit célozza meg, és konkrétan két darab beépített, digitális, K típusú hőmérő szondát jelent. A -200 °C és +135 °C mérési tartományban használható hőmérő a folyékony nitrogénnel való hűtésnél jöhet jól, így nem szükséges külön hőmérésre is alkalmas multimétert beszerezni. Kissé talán rontja a képet, hogy az ehhez szükséges kábelt nem tartalmazza a doboz, azaz ezt külön kell megvásárolni. A chipset alatt egy szintén az ASMedia megoldása által vezérelt USB 3.0 port és két USB 2.0 csatoló található. A sarokban lévő piros gomb a két UEFI között vált.

A jobb felső fertályon helyezkedik el a ProbeIt szekció, mely feszültségmérési pontokat takar. Ezzel a CPU, CPU_PLL, QPI/DRAM, IOH, IOH_PCIE, ICH, ICH_PCIE, és DRAM feszültségit mérhetjük ki. Ezek felett két kapcsoló található, mely a folyékony nitrogénnel való túlhajtás esetén lehet hasznos. Ezek bekapcsolása kemény mínuszok mellett is bootképessé teszi a rendszert, mely így a télbe menet még jól jöhet. A legfelső pontra egy POST CODE kijelző is jutott, amely néhány esetben szintén hasznos segítség. Beljebb haladva egy már szokásosnak nevezhető START/RESET párossal találkozhatunk. Az alatta helyet foglaló DIP kapcsolóval a négy piros PCIe slotot lehet egyesével lekapcsolni. Ezek mellett szintén újítás, hogy a szokásos feszültségmérő pontok mellé az alaplapra további hat extra pontot is integráltak. Ezekkel a grafikus vezérlő feszültségeit monitorozhatjuk és vezérelhetjük szoftverből. Persze ennek használatához már forrasztani is kell, hiszen a grafikus vezérlők nem rendelkeznek erre a célra szolgáló dedikált csatlakozóval.

A rendhagyó extrák sora még nem ért véget. A következő az OC Key nevet kapta. A videokártya DVI kimenetére csatlakoztatható eszköz lehetővé teszi, hogy a monitoron egy transzparens OSD menühöz hasonlóan (overlay) jelenjenek meg a hőmérséklet- és feszültségadatok. További funkciója, hogy USB-s összeköttetést használva az alaplapra kötött billentyűzettel a CPU, memória és egyéb paraméterek is valós időben állíthatók. Az OC Key jóformán ugyanazt tudja, mint a ROG Connect, csak itt nincs szükségünk egy másik számítógépre a műveletek elvégzéséhez. Emellett természetesen kedvünk szerint használhatjuk az említett korábbi technológiát is.

A kíváncsiság kedvéért leszedtük a processzorfoglalatról a keretet, hogy megnézzük, hogyan is működik a mellékelt X-Socket kiegészítő.

A dobozban talált csavarkulcs segítségével nagyjából fél perc alatt el lehet távolítani a fémkeretet, mely után a hátlapot behelyezve már alkalmazhatjuk is korábbi, LGA1366-os hűtőnket.

A hátlap felé fordulva itt is egy kombó PS/2 billentyűzet/egér aljzattal nyílik a sor, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. A két kapcsoló közül az elsővel a CMOS tartalmát törölhetjük, míg a második a ROG Connecthez és az OC Key-hez szükséges. A következő toronyban négy USB 2.0 port sorakozik fel, a legalsó fehéret a ROG Connect csatlakozásának dedikálták. A szomszédságban az emeletre egy Bluetooth 2.1 modul került beépítésre, melyek alatt a két USB 2.0 portot követően egy eSATA helyezkedik el. Tovább haladva az Intel Gigabit Ethernet portja alatt két USB 3.0 kaput láthatunk, melyek mellett még kettő került felhelyezésre, plusz egy további eSATA. A sort ezennel is a Realtek ALC898 HD audiochip különféle ki- és bemenetei zárják.

Az UEFI-be belépve ki merjük jelenteni, hogy eddig még nem látott mennyiségű lehetőség tárult elénk. Talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szinte mindenről kaphatunk információt, és jóformán mindent be és át tudunk állítani. A szavak helyett beszéljenek inkább a képek, azaz a következő jó néhány fotó megpróbálja illusztrálni az Rampage IV Extreme UEFI-jének sűrű dzsungelét:

ASUS Rampage IV Extreme UEFI

A szoftveres kiegészítés főpillére az ASUS AI Suite II, mely egy csokorba szedi az összes fontosabb lehetőséget. Ez többek között magában foglalja a PWM főbb paramétereinek vezérlésétől kezdve a feszültségek, órajelek, valamint a ventilátorok szabályzását is. Ezeken túl helyet kapott még egy USB Boost nevű funkció, mely két külön móddal teszi lehetővé az USB 3.0-s eszközök gyorsabb működését.

Egy kisebb tuningra most is sort kerítettünk. Hasonlóan indultunk el, mint az MSI esetében. Pusztán a CPU magfeszültségének és szorzójának állításával stabil 4700 MHz-ig jutottunk 1,425 volt üzemi érték mellett. Természetesen most sem zárjuk ki, hogy ennél magasabbra is el lehetett volna jutni, de ha nagyon elmerültünk volna a különféle, néhol már-már egzotikusnak nevezhető beállítások sűrűjében, akkor minden bizonnyal még most is kísérletezgetnénk.

ASUS P9X79 PRO

Az utolsó alanyunk egy az előzőnél egyszerűbb kialakítást kapott. Ez természetesen nem véletlen, hisz ez a vonal már elsősorban nem a kemény tuningos réteget célozza meg.

Az ASUS P9X79 PRO dobozában majdnem csak a legfontosabb kiegészítők kaptak helyet. Ez a hátlapi kivezetésen kívül három pár SATA kábelt, valamint a Q-Connector kiegészítőket jelenti. Kapunk még egy CrossFire, valamint egy 3 utas SLI hidat is.

Ezen alaplap színvilágának alapját már a fekete, kék, valamint a fehér színek adják. Az előzőekhez hasonlóan itt is négy-négy DDR3 szabványú DIMM slot kapott helyet az LGA2011-es foglalat két oldalán. 8 GB-os modulokkal itt is előállítható az összesen 64 GB rendszermemória. A hűtés elrendezése kissé hasonló a Rampage-nél látotthoz, bár itt jól láthatóan két külön részből áll össze a rendszer, továbbá a pörgettyű is lemaradt.

A bordákat eltávolítva megfigyelhetjük, hogy a Rampage-nél látotthoz hasonlóan itt is kiterjesztették a hőleadó felületet, azaz hőátadás csak a foglalat feletti PWM, valamint az X79-es chip helyén történik.

Az előző oldalakon látottakhoz képest a PWM is egyszerűbb. Gyakorlatilag egy klasszikus analóg kialakításról beszélhetünk, ahol az öt fázis mindegyikéhez két tekercs tartozik. Az ASUS ezt a megoldást 10 fázisként értelmezi. Az egészet a DIGI+ nevű chip vezérli, melyet a CHiL nevű cég fejlesztett ki.

A PCI Express slot felhozatal itt is hat darabot jelent, ebből a négy teljes hosszúságú már megfelel a 3.0-s szabványnak. Többkártyás SLI vagy Crossfire rendszerekhez az első, harmadik és ötödik aljzat használatát javasolja az ASUS. Két kártya esetében ez x16/x16, míg háromnál x16/x8/x8 sávkiosztást jelent. A negyedik, fehér színű slot nyolc sávot kapott. Két, 2.0 szabványú x1-es slot is felkerült erre a modellre, alattuk még említésre méltó a POST CODE kijelző, valamint a POWER és RESET gomb. A három darab, kivezethető USB 2.0 csatlakozó mellé még felkerült egy CMOS tartalmának instant törlését elősegítő kapcsoló is.

A chipset mellett az előző két modellhez hasonlóan itt is négy pár SATA port található. Ezekből a felső fehér a két natív 6 Gbps kompatiblis, míg a kékek csak a korábbi 3 Gbps szabványt támogatják. A legalsó "SSD Caching" matricával ellátott port kezelését a Marvell 9128 SATA vezérlőjére bízta az ASUS. Mivel az X79 nem támogatja a Z68 által ismert, és általunk korábban már megvizsgált Intel Smart Response technológiát, így a gyártóknak külső vezérlő után kell nyúlniuk, ha hasonló funkcióval szeretnék felvértezni termékeiket. A Marvell megoldása hasonló módon működik, azaz az SSD sebességét próbálja egyesíteni HDD-k nagyobb kapacitásával. A vezérlő folyamatosan figyeli és elemzi a merevlemez igénybevételét, ennek függvényében az arra érdemes adatokat átpakolja az SSD-re, mellyel jelentősen gyorsulhat a rendszer és az alkalmazások betöltése. Értelemszerűen az egy darab SSD-t, valamint az egy darab HDD-t is ehhez a szekcióhoz kell csatlakoztatnunk a funkció kihasználásához. Kicsit feljebb találhatunk még egy kivezethető USB 3.0 csatlakozót, amit az ASMedia chipje kezel. Ezeken a portokon a Rampage-hez hasonlóan a P9X79 PRO is támogatja az USB Boost technológiát, melynek hatását egy mérés erejéig meg is néztünk.

A hátlap négy USB 2.0 porttal indít. Tovább haladva egy BIOS Flashback kapcsolót találhatunk. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a gép kikapcsolt állapotában vagy inkompatibilis hardver (CPU, RAM) miatt nem induló alaplapnál is cserélhető legyen az UEFI. Ehhez továbbra is USB-s pendrive szükséges. A folyamat abból áll, hogy kikapcsolt állapotban a megfelelő USB aljzatba kell helyezni a fájlt tartalmazó tárolót, majd 3 mp-ig nyomva tartani a szóban forgó gombot, és várni, míg a folyamat elkészül, amelyről egy LED tájékoztat minket. Ez rendkívül hasznos lehet, ha egy olyan régebbi UEFI verzióval szerelt alaplaphoz jutunk, mely még nem támogatja vadi új processzorunkat. Így kölcsön CPU vagy további költségek nélkül üzemre tudjuk fogni a masinát. Ezután az Intel 82579V chipje által vezérelt Gigabit Ethernet port található, mely alatt két USB 3.0 bújik meg. Ezt követően egy optikai SPDIF, két árammal ellátott (powered) eSATA és ismét két USB 3.0 kapott helyet. A sor végére került még egy beépített Bluetooth modul, mely alatt további két USB található, majd legvégül a Realtek ALC898 analóg kivezetéseit láthatjuk.

Az UEFI az elmúlt időszakban az ASUS-tól megszokott kialakítást kapta. Ugyan a beállítások tárháza már nem annyira széles, mint a Rampage esetében, de szerintünk a P9X79 PRO-nak még így sincs különösebb szégyellnivalója. A lehetőségekről a következő néhány kép próbál bővebb tájékoztatást adni:

ASUS P9X79 PRO UEFI

Az Rampage-nél említett ASUS AI Suite II legtöbb funkciója a P9X79 PRO esetében is használható, így erre nem térnénk ki ismételten.

Természetesen a tuningkísérlet ennél a modellnél sem maradhatott el. Az előző két esetből kiindulva itt már azonnal 1,425 voltot állítuttunk be. A stabil órajel végül a 4600 MHz lett, ami megegyezik az MSI-nél elért eredménnyel.

Teszteredmények

Néhány mérés erejéig azt is megnéztük, hogy egymáshoz viszonyítva mit tudnak az alaplapok fogyasztásban, valamint teljesítményben.

A fogyasztás mérését most is konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. Az üresjárati méréséknél az összes platformnál be volt kapcsolva minden lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C'n'Q, C1E, C6 stb.).

Üresjáratban az MSI alaplapja 15 wattal fogyasztott kevesebbet, mint az ASUS P9X79 PRO. Ez utóbbinál pedig 10-12 wattal többet kért magának a Rampage IV Extreme.

Ez a felállás terhelésnél sem változott, így kijelenthetjük, hogy a három alaplap közül ezen a téren az MSI bizonyult a legjobbnak.

Ebben a néhány alkalmazásban csak minimális eltéréseket sikerült kimérnünk az alaplapok között, ami alátámasztja, hogy alapbeállítások mellett manapság már alig van különbség a számítási teljesítményt illetően.

X79A-GD65 – Rampage IV Extreme – P9X79 PRO

A natív SATA vezérlés sebességére is vetettünk egy pillantást, ahol kissé vegyes eredmények születtek. Szekvenciális olvasásban a P9X79 PRO bizonyult a legjobbnak, míg az 512 kB-os olvasás esetében már az MSI. Mindent egybevéve túl nagy különbségeket itt sem láttunk, pláne nem akkorákat, ami felhasználói szemmel érezhető lenne.

USB Boost ki – USB Boost be

Végül megnéztük az ASUS alaplapok által támogatott USB Boost hatását is. Ehhez a korábban már kipróbált Verbatim USB 3.0 External SSD-t vettük elő. Először alaphelyzetben mértünk egyet, majd ezután bekapcsoltuk a Turbo Mode-ot. A különbség szemmel látható, és számottevőnek nevezhető.

Értékelés

Tesztünk végéhez érkezve röviden megpróbáljuk összefoglalni, majd értékelni a látottakat. Előljáróban annyit mindenképpen elmondanánk, hogy az LGA2011 foglalatra épülő Waimea Bay platform bizony nem olcsó mulatság. Ezen nincs miért meglepődni, hisz jelenleg a leggyorsabb asztali konfiguráció építhető a segítségével, aminek mindig is megvolt és meg is lesz a maga felára. Ennek egyenes hozománya, hogy jelenleg a legolcsóbb LGA2011-es alaplap is alulról súrolja a 70 000 forintot.

A néhány évvel ezelőtt véghezvitt, szinte teljes dizájnváltás hatására az MSI alaplapok határozott javulást mutattak fel, mind képességekben, mind pedig megbízhatóság terén. Az MSI már a Military Class harmadik verzióját gyűri, amely – ahogy fejtegettük is – minőségi komponenseket és bizonyítottan magas tűrőképességet takar. A DrMOS második verziójára épülő PWM továbbra is az egyik legjobb megoldásnak számít a piacon. Szerintünk ez is közrejátszhatott abban, hogy a fogyasztásos teszteket egyértelműen az MSI alaplapja nyerte. Az X79A-GD65 elrendezését is rendben lévőnek találtuk, bár a jobb alsó fertályra még elfért volna egy ventilátorcsatlakozó. A megújult Click BIOS II-t is üdvözöljük, mely lényegesen jobban sikerült, mint az azt megelőző verzió. Mindent egybevéve az X79A-GD65 jó benyomást gyakorolt ránk, így 98 000 forintos ára ellenére részünkről az ajánlott kategóriába tartozik.

Az ASUS Rampage IV Extreme alaplapja már egy teljesen más kategóriát képvisel. A gyártó alaplapja gyakorlatilag egy minden hájjal megkent darab. Ahogy az előzekben ecseteltük, eddig szinte sosem látott extrákkal vértezte fel az új Rampage-et az ASUS. Ezek elsősorban a komoly tuningosoknak jöhetnek jól, de a három vagy négy VGA-t tervező vásárlóknak is ajánlott lehet a modell. Természetesen csak abban az esetben, ha hajlandóak megfizetni a csekélynek egyáltalán nem nevezhető, 123 000 forintos árat. Talán néhányan felhördülnek az árcédulán, de itt fokozottan áll, amit feljebb az LGA2011-ről feljebb leírtunk.

A P9X79 PRO modell elsősorban az "SSD Caching" funkcióval tűnt ki a többiek közül, viszont mi ennek nem látjuk túl nagy létjogosultságát. Valószínűleg sokan inkább egy teljesen különálló SSD-re telepítik a rendszert, mert akkor ők dönthetik el, hogy pontosan mi kerüljön az SSD-re és mi nem. Ezen túlmenően az alaplapról nemigen tudunk rosszat mondani. Innovatív megoldásokban nem bővelkedik, ámbár az UEFI elég sok beállítási lehetőséget biztosít. Összességében a 88 000 forintos árat is figyelembe véve a P9X79 PRO tetszett nekünk.

MSI X79A-GD65 (8D) alaplap ASUS Rampage IV Extreme alaplap tuningolóknak	ASUS P9X79 PRO alaplap

Oliverda

Az ASUS Rampage IV Extreme és ASUS P9X79 PRO alaplapot az Asustól kaptuk, az MSI X79A-GD65 (8D)-t pedig az MSI biztosította.