Intel processzorok rendszerezve

Intel processzorok I.

A cikkben közölt árakat nagykereskedelmi partnereink listái alapján képeztük kiskereskedői haszon és 25% áfa hozzászámításával. A bemutatónkban szereplő termékek – többek között – a nagykereskedelmi partnereink weboldalain feltüntetett kiskereskedésekben vásárolhatóak meg. A számítástechnikai termékekre a legtöbb esetben 2 év garancia vonatkozik, az eltérő garanciaidőket külön közöljük.

Múlt héten összefoglalót készítettünk az AMD jelenleg kapható processzorairól, most az Intel konkurensekkel folytatjuk. Ezúttal csak kettő és négymagos modelleket kell bemutatnunk, de a nevezéktan tartogat rengeteg buktatót. A legkönnyebben akkor boldogulunk, ha teljesen elfelejtjük a Celeron, Pentium és Core 2 típusneveket, csak az egy betűből és négy számból álló kódot figyeljük. Azért tehetjük meg ezt, mert a kétmagos Intel processzorok ugyanarra a Core 2 architektúrára épülnek, a három márkanév csak üzleti fogás. Nyilván a többségnek nem kell bemutatni ezt az architektúrát, ami 2006 derekán mutatkozott be, és kiütéssel verte akkori AMD konkurensét, a Pentium D elődről nem is beszélve. A platform teljes pályafutása alatt megtartotta az LGA775 foglalatot, de közben 65 nm-es gyártási technológiáról 45 nm-esre váltott. Fokozatosan a Core 2 név mellett a Pentiumokban, majd a Celeronokban is megjelent ez az architektúra, de már végnapjait éli. Jövőre várhatóan teljesen átveszi a helyét a Nehalem alapokon nyugvó Core i széria.

Mára a különböző Celeron, Pentium és Core 2 Duo szériák csak órajelben, a rendszerbusz sebességében, a másodszintű gyorsítótár méretében, és persze árban különböznek. Mindegyik kétmagos, ezt a Celeronoknál és Pentiumoknál Dual-Core, a Core 2-nél Duo utótag jelzi a névben. Az E-betűt követő első szám jelöli a családot, a második a családon belüli elhelyezkedést (órajelet), az utolsó kettő pedig egyéb funkciókat, de ritkán használják. Hogy véletlenül se legyen világos – akárcsak az AMD-nél – a kódolás nem vezethető át más családokra, szóval a Celeron E3300 és Pentium E5300 órajele nem azonos.

Alábbi táblázatunkban foglaltuk össze az egyes családok fő paramétereit. A listán szereplők mellett elvétve még kaphatóak régebbi modellek (például E1000-es Celeronok), melyek még nem feltétlenül készültek 45 nm-es gyártási technológiával. Továbbá a régebbi processzoroknál az sem biztos, hogy támogatják a virtualizációt. Ezt a funkciót ugyanis az Intel már futó sorozataiban is később aktiválta. Korai E5000-es vagy E7000-es modellekben például nem működik, az újakban viszont már igen. Azért virtualizáció nélkül is lehet élni, csak elveszítjük a két operációs rendszer egyszerre futtatásának hardver szintű támogatását (a szoftveres megoldások továbbra is működnek), és Windows 7-ben az XP Mode nevezetű kiegészítést, mellyel olyan alkalmazások futtathatóak a hetes alatt, amik Vista val nem működtek csak XP-vel. Ilyen programokat elsősorban kisvállalatok célszoftverei között lehet találni.

Jól látható, hogy van némi trükközés a szövevényes nevezéktan mögött. Például a 18 000 forintos Pentium E6300 és a nála éppen 7000 forinttal – kb. 40%-kal – drágább Core 2 Duo E7400 között lényegében csak az L2 cache-ben van különbség, ami minimálisan szól bele a teljesítménybe. Emellett a drágább CPU-család támogatja az SSE4.1 utasításkészletet, ami megfelelő szoftveres támogatással gyorsulást hozhat ugyan, viszont a 40%-os előrelépés valószínűtlen. Mivel a Core 2 Duo nevet jobban reklámozzák, nagy rá az esély, hogy a vásárló megfizeti a komoly felárat.

Tuning szempontjából sem feltétlenül szerencsés az Intel fejlesztési iránya. Például az E5300-as Pentium 2600 MHz-es órajele 13-as szorzóval jön ki a 200 MHz-es FSB-ből, míg az E6300 2800 MHz-ét 10,5-ös szorzóval kapjuk 266 MHz-es rendszerbuszból. Ennél még kellemetlenebb, hogy a 333 MHz-es alapon operáló, jó drága Core 2 Duo E8400 maximális szorzója csupán 9.

Mi a helyzet a fogyasztással? Papíron az összes 45 nm-es csíkszélességgel készült kétmagos, Core 2 architektúrájú Intel processzor 65 wattos TDP értékkel bír; ráadásul ez olvasható a régebbi, 65 nm-es modelleknél is, szóval érdemes fenntartásokkal kezelni. Legutóbb nyáron vizsgáltuk kétmagos processzorok fogyasztását, és akkor arra jutottunk, hogy rendszerszinten az Intel megoldásai jobbak. Igaz, azóta az AMD-nél volt egy steppingváltás, és könnyen lehet, hogy a felhasznált Asus alaplapunk is torzította a mérésünket, bár sokan a miénkhez hasonló eredményre jutottak. Persze nem szabad elfelejteni, hogy AMD-ből vehetünk energiatakarékos processzorokat, míg az Intel hasonló modelljeivel még nem találkoztunk.

Hogy melyik gyártó kétmagos processzorait érdemes megvenni, az könnyen megállapítható, ha a fenti mellé elővesszük múlt heti, athlonos táblánkat. Tesztünkből tudjuk, hogy a két vetélytárs pillanatnyilag nagyjából azonos teljesítményt nyújt, szóval a Pentium E6000-es sorozat szintjéig ízlés kérdése a választás. A jó árú három- és négymagos Athlon II-k miatt viszont a Core 2 Duókat egyáltalán nem érdemes megvenni. Főleg, ha azt is szem előtt tartjuk, hogy az LGA775 foglalat napjai meg vannak számlálva.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!