Ezerszer bevált módszerek
A negyedik Mafia-játék íróinak legjobb ötlete egyértelműen az volt, hogy játékukat jóval a széria eddigi idővonala elé, a XX. század legelejére helyezték – és ezzel párhuzamosan elhagyták Amerika utcáit is, és visszatértek a szicíliai maffiacsaládok igazi otthonába: Szicíliába. Az Old Country ennek megfelelően 1904 és 1907 között játszódik, nagyrészt abban az Etna-közeli szicíliai völgyben, amelynek legnagyobb (fiktív) városát, San Celeste-ben a Mafia II-ben már néhány rövid perc erejéig meglátogattunk. Bár itt-ott anakronisztikus elemek is megjelennek a játékban (például az autók jóval elterjedtebbek, mint az akkori valóságban), a századelő Szicíliája nagyszerű játékvilágot jelent, számomra sokkal élvezetesebbet, mintha ismét egy fiktív-de-felismerhető amerikai metropolisz utcáit kellene negyedszerre is bejárni. Legnagyobb örömömre az egyéb, megszokott nyelvek mellett választható egy eredeti szicíliai szinkron is, ami sok esetben még a leglaposabb sorokat is képes egy kis élettel, egy kis ízzel felruházni.
Hősünk neve Enzo, múltját tekintve egy caruso – vagyis egy bányászfiú, aki az őt lényegében rabszolgaságba eladó apja végtelennek tűnő tartozásának kiegyenlítéséért dolgozik nap mint nap. Elégtelen fejadagok, kegyetlen hajcsárok és veszélyes körülmények teszik a szükségesnél is izgalmasabbá Enzo életét, amíg végül a prológus során elszakad belenyugvásának utolsó cérnaszálja is, és amolyan szicíliai módra előkerülnek a kések. Egy csúnyán megvágott arcú nagyfőnökkel később a fiatal srác már lóháton kényszerül menekülni a Spadaro-család vidám gyerekvadászatra kész különítménye elől. Egy mázlija van: bár nem tud róla, de amikor elkapják, már a szomszédos birtokon, a Torrisik földjén van – és mivel Don Torrisi gyűlöli Don Spadarót, csakazértis megmenti a fiatal kölyök életét. Enzo másnap új ruhákban, illatossá fürösztve megkezdi új életét – és bár ez az istállók kiganalyozásával kezdődik, már ez is sokkal élhetőbb, mint a kénbányász rabszolgák könyörtelen világa.
[+]
A megmentői felé hálával és lojalitással forduló Enzo természetesen a lószar-talicskázásnál némileg komplexebb feladatokat is kap egy idő után, és vele együtt egyre jobban megismerjük a kezdetleges Cosa Nostra világát. Először csak a védelmi pénzeket begyűjtő körútra visznek minket afféle néma, de fenyegető testőrként, majd jönnek az önállóbb megbízások is: a kikötői vámraktárba lopakodunk be amerikai piáért, börtönből szöktetünk fontos kollégát, és munkaügyi tárgyalásokat is vezetünk szakszervezeti vezetőkkel, nem egyszer bicska és shotgun segítségével. Az idősebb Luca afféle mentorunkká válik, a mindenhol csapdát és veszélyt sejtő Tino egészséges paranoiával ruházza fel hősünket, Cesare, a Don unokaöccse pedig elkényeztetett szociopata kéjencként viselkedik – és Enzo nagy (bal?)szerencséjére azonnal kedvenc haverjának nevezi ki a kevésszavú srácot. És persze ott van a minduntalan gyönyörű ruhákban incselkedő Isabella is, a Don megközelíthetetlen leánya, akibe Enzo egész biztos nem fog belehabarodni, kockáztatva ezzel apuka bibliai jellegű dühét.
[+]
Illetve dehogynem: mintha egy valódi maffiózó fegyvert fogott volna az írók fejéhez, azzal, hogy azonnal lő, ha akár egyetlen eredeti karakter, fordulat, esemény is megjelenik az Old Country 15 fejezete, közel ugyanennyi játékórája során. A történet nem feltétlenül rossz – viszont kizárólag univerzális panelekből áll, ezért minden pillanata jó előre megjósolható. Vajon Enzo a szerelmet választja majd, avagy a brutális kötelességet? A családi ünneplésnek ígérkező keresztelő tényleg vidám nap lesz, bármiféle incidens nélkül? A prológban megvágott arcú Bastoni vajh’ visszatér majd a későbbiekben? Nem vicc, az ötödik fejezetben mókából leírtam, hogy mit várok a fontos karakterek számára a lezárásra, és abból csaknem minden tipp bejött. Ezen túl is csalódást keltő, hogy mennyire nem akartak az írók a felszínes történeteknél mélyebbre ásni, a szicíliai bűnözőcsaládok valóban érdekes háttértörténetéből a szenzációhajhász (és egy 1976-os beszámolóból ismert) beavatási szertartásokon és omertá-emlegetéseken kívül bármit is bemutatni. Így aztán az Old Country nem foglalkozik a Cosa Nostra létrejöttének gazdasági-politikai hátterével, mert az 40 évvel korábban volt. Nem pillanthatunk bele Mussolini maffiaellenes hadjáratába, mert az csak 20 év múlva kezdődik. És a kevésnél is kevesebbet tudunk meg a szicíliai családok Amerikába terjeszkedéséről – Empire Bay neve ugyan többször is elhangzik, pár fegyvert és autót is kapunk onnan, de ennél több kapocs nincs a Mafia II-vel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
