Intel Core i7-3960X – Sandy Bridge a csúcson

Egy újabb trónkövetelő

Az LGA1366-os foglalat és az X58-as chipkészlet által alakított csúcs páros szinte pontosan három éve tartózkodik az Intel képzeletbeli felsőházában. Ezen idő a hardverek fejlődésének ütemét ismerve meglehetősen tisztesnek számít. Anno ez utóbbi platformon debütált a Nehalem (Bloomfield), amit alig másfél évvel később a hatmagos, 32 nm-es Gulftown követett. Az erre épülő Extreme Edition kiadású modellek egészen az idei év elejéig minden tekintetben a leggyorsabb asztali megoldásként voltak ismertek az x86-os processzorok palettáján. Ezt a hegemóniát törte meg a januárban elrajtoló Sandy Bridge, mely a mikroarchitektúrális fejlesztéseknek köszönhetően azonos magszámot és órajelet feltételezve átugrotta a Nehalemre épülő megoldásokat.

Búcsúzik...

Ez a lényeget kiemelve annyit jelentett, hogy ahol a Gulftown 6 magjából, valamint az azokhoz kapcsolódó, Hyper-Threadingnek köszönhető 12 végrehajtószálból egy alkalmazás csak nyolcat vagy annál kevesebbet volt képes kiaknázni, ott a Sandy Bridge biztosan képes volt a Gulftown elé keveredni. Az asztali felhasználás szoftveres környezetét ismerve ilyen esetek szép számmal előfordulnak még jelenleg is, így a – ráadásul még kedvezőbb árcédulával is rendelkező – Sandy Bridge sok esetben házon belüli konkurenciát jelentett a csúcs LGA1366-os rendszerekkel szemben. Ezenkívül a második generációs "Core i" processzorok fogyasztása is számottevően alacsonyabb, mint a megelőző szériáé. Az iméntieket figyelembe véve talán nem is csoda, hogy sokan átpártoltak az újabb platformra.

Aki ismeri az elmúlt néhány év történéseit, az tudja, hogy a Nehalem esetében először az abszolút felsőkategóriás, már említett LGA1366-os platform került bemutatásra, melyet csak majd egy évvel később követett az olcsóbb, LGA1156-os Lynnfield. Alapvetően ez egy jól bevált stratégia, hisz akinek mindenképpen szüksége van az aktuális legjobb, leggyorsabb megoldásra, az általában nem sokat tétovázik, ha vásárlásra kerül sor. Ez olykor azt is jelenti, hogy a legdrágább megoldástól elvárható, hogy a számítási teljesítményt és az extrákat tekintve a legtöbbet nyújtsa. A Gulftown esetében a Sandy Bridge érkezése után ez a fentiek fényében kissé megdőlt, ami annak a ténynek volt köszönhető, hogy a legújabb mikroarchitektúra most a felsőház helyett a középkategóriát célozta meg előbb.

Ketyeg az óra, ki tudja, hol áll meg [+]

Biztosat nem tudunk arra vonatkozóan, hogy az Intel miért fordította meg a sorrendet. Ebben az esetben talán fontosabb volt számukra a GPU-t is felvonultató modell piacra kerülése, hiszen mint tudjuk, a Sandy Bridge egyik nagy újítása éppen az volt, hogy egyetlen lapkán belül, a rendszer szerves részeként tartalmazza a grafikus vezérlőt is.

Jól bevált recept

A Sandy Bridge-E megalkotásához az Intel viszonylag régóta rendelkezésre álló eszközöket és fejlesztéseket használt fel. A mikroarchitektúra hónapok óta kereskedelmi forgalomban van, így ebben jóformán semmiféle kockázati tényező nem lapult. Mindehhez a már két éve tömeggyártásra alkalmazott, 32 nm-es HKMG gyártástechnológiát alkalmazták, melyet a mérnökök már úgy ismertek, mint a tenyerüket. Természetesen így sem gyerekjáték egy teljesen új lapka megalkotása, különösen akkor, ha azt elsősorban a szerverek világába szánják.

A fenti képen az egyszerűen csak Sandy Bridge-E névre keresztelt szilícium fotója látható. A nem kevesebb mint 2,27 milliárd tranzisztort tartalmazó lapka területe 435 mm². Mindkét érték meglehetősen nagynak számít.

Olyannyira, hogy ezen paraméterekben a lapka át is vette a vezetést az éppen aktuális mezőnyben. Tranzisztorszám tekintetében bő 13%-ot ver a Bulldozerre, míg méretben durván 90 mm²-rel nagyobb, mint a második helyezett Thuban. Érdekességképpen megemlítenénk, hogy az AMD aktuális, 40 nm-en készülő csúcs Cayman kódnevű GPU-ja 389 mm² területű, míg az NVIDIA GF110 kódnévre hallgató nagyágyúja nem kevesebb mint 520 mm²-es. A Sandy Bridge-E, ha nem is pontosan, de ezek közé ékelődik be méretét tekintve.

A lapka felépítésén még érdemes néhány mondat erejéig elmélázni. A "Queue, Uncore & I/O" szekció tartalmazza a PCI Express sávokat, melyekből összesen 40 darab található a processzorban. Az előzetes várakozások alapján ezek a 3.0-s szabványt is támogatták volna, de egyelőre ez bizonyos okokból nem valósult meg teljesen. A vezérlő ugyan elméletben támogatja a szabványt, de a PCI-SIG minősítése értelmében hivatalosan csak a PCI Express 2.0-val kompatibilis. Az Intel szerint bizonyos, az új szabványt támogató kártyák működni fognak 3.0-s módban, ennek ellenére a hivatalos prezentációban a legtöbb helyen még 2.0 szerepel. Egyes források szerint az ügy végére a pontot majd egy újabb, jövőre érkező stepping fogja feltenni, így addig 3.0-s kártyák hiányában biztosan meg kell elégednünk a 2.0-s támogatással. Az említett fenti rész foglalja még magában a QPI linkeket, melyek csak a szerverekbe szánt, Xeon névre keresztelt verziókban kerültek bevetésre. Kettő vagy ennél több processzort tartalmazó rendszerek esetében ezek biztosítják az egyes CPU-k közti adatcserét, azaz egyprocesszoros megoldásoknál erre nincs szükség. Középen hatalmas L3 cache lapul, melynek mérete nem kevesebb mint 15 MB. 20 utas csoportasszociatív, megosztott a processzormagok között és továbbra is a MESIF koherencia protokollt követi.

Ennek megfelelően a magoknak saját L3 szeletük van, melybe írhatnak, míg az adatok olvasása szempontjából a teljes L3 cache elérhető bármelyik számára. Ezen felül a cache inkluzív, azaz az összes L1 és L2 gyorsítótárban megtalálható információt tárolja: az Intel szerint ez jobb megoldás, mint az AMD által alkalmazott exkluzív cache, mert így az adatkeresgéléshez szükséges forgalom csökkenthető, bár azt nem teszik hozzá, hogy így a kihasználható terület viszont kisebb. A cache méretével együtt nőtt annak késleltetése, egészen pontosan 5 órajelciklussal, 25-ről 30-ra.

A cache mellett két oldalról találhatóak a magok. A lapka alapvetően egy natív nyolcmagos dizájn, de az asztalra szánt verzióknál legalább 2 magot letiltottak, azaz teljes értékű verzió jelen állás szerint egyelőre csak Xeon formában lát majd napvilágot.

Legvégül a memóriavezérlő, mely az Uncore részhez hasonlóan igen méretes darab. Ez nem véletlen, hisz egy négycsatornás megoldást rejt, azaz 256 bites. A gyári specifikáció alapján a modulok órajele 1600 MHz, míg összkapacitásuk 64 GB lehet. Mindent egybevéve négy modullal nem kevesebb mint 51,2 GB/s-os elméleti átviteli csúcsértéket lehet elérni.

A Sandy-Bridge-E a GPU-hoz kapcsolódó funkciókat (pl.: Quick Sync) leszámítva mindent tud, amit korábbi, hasonló nevű rokona. Utasításkészletek tekintetében a felhozatal teljesen megegyező. Természetesen a Hyper-Threading most sem maradt ki, ahogy a hardveres virtualizáció támogatása sem, bár az első C1-es revízió esetében a VT-d technológia (címfordítási és védelmi funkció) egy hiba miatt le van tiltva. A Nehalem érkezésével bevezetett Turbo Boost is jelen van, egészen pontosan a 2.0-s verziója. Ennek segítségével tesztünk főszereplője akár 300 MHz-es pluszt is kaphat, ha az a beállított TDP keretbe és a hőmérsékletbe még belefér. Három vagy négy aktív magnál ez már plusz 400, míg kettő vagy egy esetében plusz 600 MHz.

Első körben két asztali Sandy Bridge-E modell debütál; fontosabb specifikációikat a fenti táblázat foglalja össze. Jövő év első negyedévében érkezik még az i7-3820, melyben már csak négy mag, valamint 10 MB L3 cache lesz aktív. Az alap 3,6, míg a turbó órajel 3,7 GHz lesz, továbbra is 130 wattos TDP mellett.

Waimea Bay: LGA2011 + X79

A Sandy Bridge-E által hozott újításokhoz már elengedhetetlen volt a foglalat, és ezzel együtt a lapkakészlet cseréje is. Ahogy korábban már utaltunk rá, az LGA1366 és X58 duója három évig ült a trónján, ami viszonylag hosszú idő.

A fenti ábrán a korábbi X58-ra építkező platform egyszerűsített felépítése látható. Ennél még a klasszikusabb, különálló északi és déli híddal megvalósított felállás működött. Természetesen a memóriavezérlő már a CPU-ban volt (éppen a Nehalem volt az Intel első, integrált memóriavezérlővel felvértezett megoldása), de a PCI Express sávok nagy része még az északi hídban kapott helyet, a CPU és a chipkészlet közötti kommunikációért pedig egy QPI link volt felelős. Ez utóbbi 25,6 GB/s maximális sávszélesség biztosítására volt képes.

Mivel a Sandy Bridge-E integrálva tartalmazza a PCI Express sávokat, melyek a korábbi X58-as chipben voltak, így az északi híd már teljesen feleslegessé vált, és az LGA1156-nál látott mintára gyakorlatilag nyoma veszett. Funkcionalitás szempontjából gyakorlatilag csak a déli híd maradt, mely az X79 nevet kapta. Ez felel a különféle perifériákkal való kommunikációért. Alaposabban megnézve feltűnhet, hogy a képességeket tekintve az X79-es chip az LGA1155-höz készített Cougar Point családba tartozó P67 ikertestvére. Meg kell jegyezni, hogy a platform az elődhöz hasonlóan támogatja a többkártyás CrossFire és SLI rendszereket is.

X79 - egy P67 álruhában? [+]

Ez konkrétan az jelenti, hogy továbbra is két SATA 6 Gbps és négy SATA 3 Gbps kompatibilis port áll a rendelkezésünkre. 14 db USB 2.0 port mellett egy integrált, gigabites Intel hálózati vezérlőt tartalmaz még a lapka. A natív USB 3.0 támogatás továbbra is várat magára, de a chip tartalmaz 8 PCI Express sávot, melyekre bármilyen külső vezérlőt ültethetnek az alaplapok gyártói. A processzorral való kommunikációt egy DMI-nek keresztelt csatorna bonyolítja, mely gyakorlatilag PCIe sávokból áll. Ennek hála 2,5 GB/s sávszélességen folyhat az adatáramlás a CPU és a PCH között. A lapka TDP-je 6,1 watt.

LGA2011

Már az LGA1366 is egy meglehetősen masszív foglalat volt a maga 1366 érintkezőjével. Nemhiába, hisz elsősorban ezzel is a szerverek világát célozták meg. A frissen debütált LGA-2011 erre még egy nagy lapáttal (azaz lapátnyi érintkezővel) rátesz, ugyanis a neve nem csak a megjelenésének évéről árulkodik, hanem összesen nem kevesebb mint 2011 érintkezőt vonultat fel. Ebből a szempontból a foglalat túlszárnyalja az AMD G34-es megoldását, mely "csak" 1974 érintkezővel van felszerelve. A 2011 kivezetés nagy része a négycsatornás memóriavezérlés miatt szükséges. Minden egyes csatorna több mint 100 lábat kíván meg, Ezen felül még ott van a 40 PCIe sáv, mely szintén nem kevés. A habot a tortára pedig a QPI linkek teszik fel. Nem is csoda, hogy az ezen foglalattal szerelt alaplapokhoz legalább 8 rétegű nyák szükséges, amely igencsak megdobja ezen termékek előállítási költségét.

A processzor felőli érintkezőknél semmi különöset nem figyelhetünk meg. A szokásos SMD szekció középen, ahogy azt a korábbi Intel megoldásoknál már megszokhattuk.

Az alaplapokkal, pontosabban az Intel mellett az ASUS, valamint az MSI megoldásaival egy következő cikkünk keretein belül fogunk részletesebben foglalkozni. Az mindenesetre jól látszik, hogy a négy csatorna, és a hozzá tartozó, összesen nyolc DIMM slotnak köszönhetően meglehetősen szűkös a hely. Az eddig az Intelnél megszokott PWM elrendezés is borult, hisz az alaplap bal felső részét már négy slot foglalja el. Vajon a gyártók hova fogják tenni a korábbi csúcsmodelleken látott 10-20 fázist? Később ennek is megpróbálunk utánajárni.

Tesztkonfiguráció, specifikációk

Tesztünkben közelmúltban frissített CPU tesztrendszerünket vetettük be, melyben a korábban használt alkalmazások jóval naprakészebb verziói kaptak helyet. Ennek pontos listája a következőképpen fest:

• WinRAR 4.01 (64-bit)
• 7-Zip 9.20 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2012 (64-bit)
• Indigo Renderer v2.4.13 (64-bit)
• Adobe After Effects CS5 (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CS5.5 (64-bit)
• Adobe Photoshop CS5.1 (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 10.0e (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 9 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 7 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2089* (64-bit)
• LameXP 4.02 (32-bit)
• Cockos REAPER v4.0 (32-bit)
• Apache 2.2.19 (32-bit)
• AVG Antivirus Free 2012 (64-bit)

• Battlefield Bad Company 2
• Far Cry 2
• DiRT 3

Az alkalmazások döntő többsége képes 4-6 vagy akár több magot/szálat is kihasználni, de akadnak kivételek. Az XviD Encoder például csak egyetlen magot vagy szálat tud megtornáztatni, de a DivX is megáll valahol 2 és 3 között. A WinRAR az utóbbihoz hasonlóan működik, és a két fájltömörítő közül ilyen szempontból a 7-Zip kicsit jobban viselkedik.

Ahogy korábban, úgy most is mindent a gyári specifikációk alapján állítottunk be, valamint igyekeztünk az összes alaplaphoz felrakni az éppen aktuális legújabb BIOS vagy UEFI verziót. A turbó funkciók kivétel nélkül az összes platform esetében be voltak kapcsolva. Érdekesség, hogy alapállásban az Intel alaplapja minden esetben az összes magra azonnal a maximális 3900 MHz-es turbót lőtte be, még akkor is, ha éppen 100%-on volt terhelve a teljes CPU. Ez ellentmond a gyári specifikációknak, hisz a 3900 MHz-hez tartozó turbó szorzót csak egy vagy maximum két terhelt mag esetében lehet aktiválni. Mindenesetre egyetlen kapcsoló átállításával már minden az alapértelmezettnek megfelelően működött.

Tesztünk főszereplője

A nálunk járt processzor egy OEM példány volt. Ez röviden annyit takar, hogy a CPU nem a boltok polcaira felkerülő, díszes dobozában érkezett. Ennek ellenére az Intel elküldte mellé a saját név alatt forgalomba kerülő kompakt vízhűtését.

H₂O inside [+]

Ez gyakorlatilag egy Asetek által legyártott, Intelre átszabott modell. Egyetlen 12 centiméteres ventilátor található rajta, melynek percenkénti fordulatszáma 800-tól (21 dBA) 2200-ig (35 dBA) dinamikusan változik, miközben maximális légszállítása 74 CFM. A mellékelt lefogatóknak hála a rendszer LGA2011 mellett LGA1155, LGA1156 és LGA1366 foglalatokkal is kompatibilis. Sajnos még az Extreme Edition modellekhez sem mellékeli az egyedi modellt a gyártó. A hűtőt előreláthatólag $85-$100 közötti ársávban lehet majd külön megvásárolni. A fenti hűtési megoldással terhelés nélkül 31, míg 100%-ra terhelve 66 fokig melegedett az i7-3960X, miközben a ventilátor csendben tette a dolgát.

Az Intel palettájáról a két népszerű Sandy Bridge modell (i5-2500K és i7-2600k) mellé még befogtuk a korábban jó néhány tesztünkben szolgálatot teljesített, de mára már félig-meddig nyugdíjazott Core i7-870-et. Ezenkívül természetesen az eddigi csúcs Core i7-990X Extreme Edition is részt vehetett megmérettetésben.

AMD oldalról a közelmúltban debütált FX-8150 mellett az elérhető két leggyorsabb Phenom II processzort szereztük be tesztünkhöz. Ebből az egyik a hatmagos Phenom II X6 1100T, melynek alapórajele 3,3 GHz, amit Turbo Core segítségével 3,7 GHz-ig tud feltornázni maximum három magra. A másik a Phenom II X4 980, ez a 2009 elején debütált Deneb-alapú széria utolsó tagja. Ennek üzemi magfrekvenciája 3,7 GHz.

Fogyasztás

A fogyasztás mérését most is a konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. Az üresjárati méréséknél az összes platformnál be volt kapcsolva minden lehetséges energiagazdálkodási funkció (EIST, C'n'Q, C1E, C6 stb.).

Üresjáratban főszereplőnk gyakorlatilag az i7-2600K szintjét hozta, ami abszolút jó eredmény. A korábbi LGA1366 platformhoz képest szép előrelépést hozott a Waimea Bay.

Terhelés mellett már változik a felállás. Itt a Sandy Bridge-E sokkal közelebb áll az i7-990X-hez, mint az i7-2600K-hoz. Ez nem is csoda, hiszen mindkét modell TDP értéke 130 watt.

Renderelés, tömörítés

Mindhárom rendereléses teszt nagyon jól párhuzamosított, azaz képes akár 12 szálat is tisztességesen megtornáztatni. Ez meg is látszik az eredményeken, mivel a két hatmagos Intel áll az élen. Az i7-3960X előnye itt átlagosan bő 10%.

A két fájltömörítő már korántsem képes ilyen jól kihasználni a több magot, ennek ellenére a Sandy Bridge-E itt is az élre áll. Ez minden bizonnyal a négycsatornás memóriavezérlőnek köszönhető, ugyanis a WinRAR és a 7-Zip is szereti a minél nagyobb sávszélességet.

Videóvágás, szerkesztés

Az After Effects eléggé fekszik az új jövevénynek, aminek következtében szép előnnyel áll az élre. A Premier Pro esetében már jóval kisebb a különbség, ám a Sony Vegas Prónál ismét nagyra nyílik az olló. Ez utóbbi alkalmazás a fájltömörítőkhöz hasonlóan nagyon meghálálja a minél magasabb memória-sávszélességet.

A Powerdirector ismételten csak egy olyan alkalmazás, amely különösen tetszett a Sandy Bridge-E processzornak. Az i7-990X-hez képes durván 37%-kal gyorsabb a i7-3960X, ami bizony nem kevés. A Sorenson Squeeze-es mérésben sem talált legyőzőre a főszereplő, ahol 15%-ot vert a Gulftownra. A Cockos Reaper meglehetősen furcsa eredményeket mutatott. A grafikont megnézve jól látszik, hogy ez az alkalmazás nem szereti a Hyper-Threadinget, ugyanis az i5-2500K gyorsabb volt, mint az i7-2600K. Ennek ellenére az új jövevényen ez sem tudott kifogni.

Videókódolás, egyéb

A DivX 3-4 szálat képes megmozgatni emberesebben, ráadásul a Hyper-Threadinget sem kedveli különösebben. A i7-3960X erre fittyet hányva nyerte az újabb megmérettetést. Az XviD mindösszesen egyetlen szálat használ az enkódoláshoz, de a Sandy Bridge-E nevű jövevénynek még ez is tetszett. Az AVX-et is támogató X264 már képes tisztességesen megdolgoztatni a processzort, ergo ennek a 12 szál sem jelent akadályt. Ebből következik, hogy a két hatmagos nagy előnnyel végzett az élen az i7-3960X vezetésével.

A Photoshop is otthonosan érezte magát Sandy Bridge-E tranzisztoraiban, ami ismét csak egy első helyet jelentett. Az Apache is meghálálta a nagy cache-et és memória-sávszélességet, bár itt viszonylag kicsi az i7-990X-hez képest az előny. Az AVG esetében az utóbbihoz hasonló a helyzet. LameXP-s tesztünk alapértelmezésben minden processzor esetében négy magot dolgoztat, ennek következtében nem különösebben kedveli a Hyper-Threadinget. Ahogy a korábbi esetekben, úgy ez most sem zavarta az i7-3960X-et.

Játékok

Far Cry 2 alatt határozottan állt az élre a főszereplő. Az alacsonyabb felbontásokon és Full HD-ben is mérhető volt az előny. A DiRT 3 esetében 1920x1200-ra elfogyott a lendület, de a két kisebb felbontásban láthatóan vezet az új processzor. BFBC2 alatt valamilyen ismeretlen okból nem brillíroznak annyira az Intel megoldásai, de azért szégyellnivalójuk éppen itt sincs. Azt természetesen most is el kell mondanunk, hogy Full HD-hoz és a fölé az esetek döntő többségében erős VGA, és nem pedig erős CPU szükséges.

Tuning és a DDR3 csatornák száma

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a főszereplő processzorban. Mivel egy Extreme Edition processzoról van szó, ezért szerencsére a szorzózárat elfelejthetjük.

A kísérlethez az Intel által mellékelt vízhűtést használtuk, melynek hűtési teljesítménye ugyan minden bizonnyal alulmarad egy több tízezer forintos egyedi rendszerétől, de az átlagos gyári léghűtőknél azért nyilván lényegesen jobb.

Az Intel a túlhajtáshoz mellékelt egy kisebb útmutatót is saját tervezésű DX79SI alaplapjához. Ebben az áll, hogy a TDP és a túláram limitet is a lehető legnagyobb értékre kell állítani, majd a turbó szorzóját emelni. Az alaplap a gyári CPU szorzót nem is engedte 33x fölé, így nyilván nem véletlen, hogy ezt javasolták. Végül a turbó szorzóját 47-re emeltük, melyhez 1,44 voltos feszültséget adtunk. Az eredmény a következő képen látható:

Ezen beállítások mellett még stabil volt a rendszerünk. Maximális terhelésnél a CPU maghőmérséklete 66-ról 79 fokra emelkedett, és ekkor már a radiátoron található ventillátor is jóval magasabb fokozatba kapcsolt.

A feszültség és az órajel emelésének hatására igen tisztességesen megugrott a fogyasztás. Természetesen azt tartsuk szem előtt, hogy több mint 2 milliárd tranzisztort tartalmaz a lapka, amely tulajdonságnak ez egy kellemetlen velejárója. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a megemelt órajel és a megnövekedett fogyasztás hogyan tükröződik a számítási teljesítményben.

Az alapórajeles eredmények ismeretében már tudható volt, hogy itt már csak saját magával versenyezhet i7-3960X. Túl sokat talán nem kell hozzáfűzni az iménti eredményekhez. Amely alkalmazások a memória sávszélességéből profitálnak többet, ott kevésbé jó a skálázódás, ellenben amelyek kevesebb memóriát használnak, ott szinte lineáris.

Végül megnéztük, hogy az aktív memóriacsatornák száma milyen hatással van a teljesítményre. A Sandy Bridge-E memóriavezérlője dinamikusan, az alaplapi DIMM slotok felöltésének alapján állítja az éppen aktív módot. Ez lehet négy-, három- vagy éppen kétcsatornás üzem is. Természetesen négy modul esetében a legmagasabb az elérhető sávszélesség, valamint ez biztosítja az optimális működést is. Ennek ellenére, aki esetleg majd ezen platform felé kacsingatna, és korábban valamilyen két-, vagy esetleg háromcsatornás (LGA1366) rendszere volt, annak megvan a lehetősége, hogy változatlan felállásban használja DDR3-as moduljait.

Úgy is mondhatjuk, hogy beigazolódott a papírforma, hisz a sávszélesség igényéről jól ismert 7-Zip, valamint Sony Vegas alkalmazásokon felül a többinek nem igazán számított az aktív csatornák száma.

Összegzés

Cikkünk végéhez közeledve térjünk rá az eredmények összesítésére! Először nézzük, hogy az egyes programcsoportokban hogyan alakulnak:

A renderelő alkalmazások alatt hozta a legkisebb növekedést a Sandy Birdge-E az előd Gulftownhoz képest. Itt "csak" durván 10%-kal volt gyorsabb.

A Cockos Reaper és a LameXP két olyan alkalmazás, ahol elég szokatlan eredményeket kaptunk, ugyanis ezek nem igazán kedvelik a Hyper-Threading jelenlétét. Ennek ellenére az i7-3960X jól vette az akadályokat, ennek köszönhetően 10%-kal volt gyorsabb az i5-2500K-nál.

Fotó- és videófeldolgozó programok alatt összesítve egy meggyőző, közel 25%-os előnyt könyvelhetett el az új jövevény az i7-990X-hez képest.

A különféle konvertálásokban és tömörítésekben szintén 25%-ot vert a Gulftownra az i7-3960X.

Mindent egybevetve, azaz az eredményeket összesítve, az i7-3960X 20%-kal gyorsabb, mint a korábbi csúcstartó i7-990X.

A teljesítmény/fogyasztás mutatót nézve azt láthatjuk, hogy a két kisebb, Sandy Bridge alapú i5 és i7 processzort most még sem sikerült beérni, de a közvetlen házon belüli konkurens, a i7-990X, verve van.

Végszó

A látottakat értékelve elmondhatjuk, hogy az Intelnek ismét sikerült a kitűzött cél. A Gulftownt és ezzel az egész LGA-1366-os platformot igen határozottan sikerült leváltani. Az i7-3960X rendkívül magas számítási teljesítményt tartogat számunkra, amivel jelenleg messze a leggyorsabb, asztali környezetben is elérhető CPU. Ez jó eséllyel még így is marad egy darabig, mivel az AMD részéről ebbe a presztízs szegmensbe egészen biztosan nem érkezik semmilyen kihívó. A konkurens vállalat a Sandy Bridge-E Xeon elnevezésű kiadásai ellen kettő darab Bulldozer (Orochi) lapkát fűz össze egyetlen tokozásba, melyet 16 magos Opteron processzorként bocsát majd piacra. Ebből nem várható asztali verzió, amit a gyártó azzal magyaráz, hogy a teljes piac mindössze néhány százalékát lefedő szegmens számára nem éri meg a szükséges plusz ráfordítást.

A sok pozitívum után jöjjön a feketeleves! Az i7-3960X a korábbi csúcs Extreme Edition kiadásokhoz méltóan $990 dolláros árcímkével nyit. Ez idehaza a jelenlegi gyenge árfolyam miatt minden bizonnyal a 300 000 forint alját fogja súrolni. Mindehhez még hozzájön az alaplap ára, amelyről ugyan ebben a pillanatban nincs még pontos információnk, de ha lehet hinni az előzetes információknak, akkor 100 000 forint környékén lesznek a jobban felszerelt darabok, míg a csúcsmodellekért ennél is többet kérhetnek majd. Ehhez képest egy négycsatornás, 8 GB-os DDR3 csomag a maga valamivel kevesebb mint 20 000 forintjával aprópénznek tűnhet. Mindezek fényében érdemes jól megfontolni egy esetleges vásárlást.

Első látásra bizonyos esetekben már ijesztőnek tűnhet a különbség még egy i5-2500K vagy i7-2600K CPU-hoz képest is, holott még az sem kizárt, hogy otthon az utóbbi két processzor valamelyikét sem tudjuk tisztességesen kihasználni. Ezért az i7-3960X-et elsősorban azoknak ajánljuk, akik dolgoznak asztali konfigurációjukkal, és naponta több órában nagy mértékben terhelik a processzort, renderelnek vagy éppen videót vágnak, konvertálnak. Ilyen jellegű tevékenység mellett már akár számottevően is kijöhet a jóval gyorsabb CPU előnye, azaz gyorsabban végre tudjuk hajtani az adott feladatot, vagy éppen adott idő alatt többet tudunk véghezvinni. Ugyebár az idő pénz, mellyel akár később meg is térülhet egy ilyen komoly anyagi befektetés.

Intel Core i7-3960X CPU
(aki a leggyorsabbat keresi)

Oliverda

Az Intel Core i7-3960X processzort az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.