P67 + H67 = Z68?

Januárban a Sandy Bridge érkezésével egy időben kerültek piacra az első azt támogató, immáron LGA1155 foglalattal rendelkező alaplapok. Az új foglalat mellé természetesen új chipkészletek is érkeztek, a desktop szegmensbe a P67 és H67 személyében. A P67 támogatja a CPU-órajeltuningot (legalábbis az arra alkalmas "K" jelzésű, szorzózármentes processzorokkal), valamint a többkártyás CrossFire, valamint SLI konfigurációs módot is. Ezen chipkészlet hátránya ugyanakkor, hogy az összes Sandy Bridge-ben megtalálható integrált GPU kihasználatlanul marad, mivel a P67 nem lett felkészítve grafikus mag kiaknázására, így egy erre épülő alaplapban csak parlagon heverhet az Intel GPU-ja. A H67 esetében ezzel szemben már lehetőségünk nyílik a megjelenítés kihasználására, ellenben már sem a tuningra, sem a CrossFire vagy SLI rendszerek kiépítésére nincs mód.

A most megjelent Z68-as chipkészlet egyesíteni próbálja a P67 és a H67 kedvező tulajdonságait, sőt még mindezekre rá is tesz egy lapáttal. Konkrétabban: egy Z68-ra épülő alaplapokban már lehetőségünk van a CPU-ba integrált grafikus mag összes funkciójának kihasználására, miközben sem a tuningról, sem pedig egy esetleges többvideokártyás rendszerről nem kell lemondanunk.

Z68 blokkdiagram [+]

Ahogy a fenti diagramból is látszik, ez utóbbihoz továbbra is maximum 2 x 8 sáv állhat rendelkezésünkre, melyek magában a processzorban található vezérlőből vannak kivezetve. A SATA portok száma, valamint kiosztása nem változott. Az összesen hat csatolóból kettő darab támogatja a SATA 6 Gbps szabványt, a másik négy pedig a korábbi 3 Gbps-osat. Itt kell megemlíteni, hogy a Z68 lapkából már csak B3 steppinges kerül forgalomba, így ezeket a korábbi probléma már biztosan nem érinti.

AZ USB 2.0 portok száma maradt 14, és a 3.0 támogatása továbbra is csak egy PCI Express sávra ültetett vezérlőn keresztül lehetséges. RAID-ből a 0, 1, 5 és 10 módokra ad lehetőséget a chipset. Ezen felül a lemezkezelés egy új funkcióval is gazdagodott, mely pont az egyik ilyen módra, egészen pontosan a RAID 0-ra alapszik. Az Intel Smart Response névre keresztelt technológia egy SSD sebességét próbálja egyesíteni a mai HDD-k kapacitásával. A kiaknázásához szükségünk van egy legalább 20 gigabájt kapacitású, szekvenciálisan 200 MB/s olvasási és 150 MB/s körüli írási sebességgel rendelkező SSD-re, valamint egy bármilyen, Windows 7-es rendszert tartalmazó SATA-s HDD-re.

Néhány beállítás elvégzése után a két meghajtó egyetlen kötetté egyesíthető. A vezérlő folyamatosan figyeli és elemzi a merevlemez igénybevételét, és ennek függvényében az arra érdemes adatokat átpakolja az SSD-re, mellyel jelentősen gyorsulhat a rendszer és az alkalmazások betöltése.

A Z68 másik nagy újdonsága LucidLogix által fejlesztett Virtu. A céget a Hydra nevezetű megoldásáról már ismerhetjük, és egy korábbi hírünkben már részletesen taglaltuk. A megoldás egyik célja az energiatakarékosság. Amennyiben egy izmosabb diszkrét grafikus kártyával rendelkezünk, akkor megjelenítőnket e VGA helyett az alaplapon található, arra alkalmas portok valamelyikére kell csatlakoztatnunk, melyek valójában Sandy Bridge processzorunk integrált GPU-jának kivezetései. A Virtu egy adatbázis alapján figyeli, hogy mikor van szükség nagyobb 3D-s teljesítményre, és ekkor kapcsolja be NVIDIA vagy AMD kártyánkat, majd a kártya által előállított képkockákat elkalauzolja nekünk egészen az alaplapi kivezetésig. Ennek előnye, hogy amikor nincs szüksége nagy 3D-s teljesítményre, a diszkrét kártya lekapcsolhat, mellyel némi energiát takaríthatunk meg.

Így működik a Virtu

Az eljárás másik előnye, hogy ezzel a korábban már kipróbált Intel Quick Sync Video nevű dedikált dekódoló erejéről sem kell lemondanunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!