Külső

Azért kedveljük a Cooler Mastert, mert mindig valami vad dologgal kínálja meg a vásárlóközönséget. Az első Stackertől mindenkinek tátva maradt a szája. Nem annyira pozitív értelemben, de a 830-as „alumíniumrakéta” Stacker is nagyot ütött, és izgatottan csomagoltuk ki az elmúlt napokban a vadiúj Cosmos 1000-et. Ha kipróbáltuk már, akkor ez a teszt miért nem az extravagáns új zászlóshajóról szól? Válasz egyszerű: azért, mert van a Cooler Masternek egy olyan újdonsága is, amely minden bizonnyal jóval nagyobb sikert arat majd a hazai piacon.

Galád módon a CM 690 még tisztességes fantázianevet sem kapott, pedig egészen jó kiállású dobozról van szó. A midi tornyok közé sorolják, de 482 mm-es magasságával és 525 mm-es mélységével is a kategória felső határait feszegeti. Szép fekete jószág némi krómmal és fémráccsal díszítve. Alapanyaga nem villantós alumínium, hanem sima acél, de tömege üresen így is picivel 10 kiló alatt marad. Szokatlan, hogy az alaplap felőli oldalán is van egy 80 mm-es ventilátor méretének megfelelő szellőzőnyílás. A másik oldalon két nagyobb, univerzális ventilátorfoglalatot alakítottak ki, az egyikben 120 mm-es lapátkerék is van.

Ezzel még távolról sincs vége a ventilátorözönnek. A ház tetején végighúzódó fémrács még két nagy rögzítőfoglalatot rejt. Érdekes, de szerintünk nem túl szerencsés, hogy ide kerültek a rendszerint az előlapon lévő csatlakozók. A megszokott két USB, FireWire és audioaljzatok mellett nagy örömünkre egy eSATA-t is találtunk. Végre egy házgyártó, amelynek eszébe jutott egy ilyen szupergyors adatcsatlakozót is a ház elejére tenni, így nem kell majd hátul az alaplapi dugasszal vacakolni.

A homlokzatot teljes egészében fémrács fedi, amúgy stackeres módon, szépen, porszűrő betéttel. Azért 5,25 colos bővítőhelyből nincs olyan sok, mint a nagytesónál, de a CM 690 öt rekesze is elég lehet az esetek többségében. Az egyik betéthez 3,5 colos átalakító is jár. Hátul az a szokatlan, hogy a tápot alulra tették. Kedves figyelmesség a két, vízhűtéses csöveknek való lyuk a hét bővítőkártya helye mellett.

Hogy ne törjék meg a homlokzat vonalát, az előlapi gombok és lámpák oldalra kerültek. Bár elég nagy a két kapcsoló, kissé szerencsétlen a nyomásuk, mert enyhén hátrafelé kell őket tolni, felületük pedig csúszósan sima.

Az utolsó ventilátorrést alul találtuk, a táp szellőzőnyílása mellett. A lehelyezett áramforrás előnye, hogy a levegőt nem a melegedő processzor környékéről kapja, így halkabban dolgozhat majd. Hátránya, hogy a körülbelül 2 cm magas lábak között levegőhöz nem nagyon, porhoz annál inkább jut majd. Jó pont, hogy a hátsó lábak teljes mértékben lágy, rezgéseket elnyelő gumiból vannak, és előre is bőségesen jutott a finom anyagból.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!