A legkisebb X2-es

A Core 2 Duo processzorok megjelenésével jelentős változásokon ment keresztül az asztali CPU-k piaca. Ez főként abban érhető tetten, hogy az AMD kénytelen volt radikális, nem egy esetben 50%-os árcsökkentéssel válaszolni a konkurens Intel agresszív árpolitikájára, így ismét beköszöntött egy olyan korszak, amilyen utoljára az Athlon XP-k fénykorában volt jellemző az iparágra: az Intel adta a drágább és valamivel gyorsabb processzorokat, az AMD, a „kis” gyártó pedig az olcsóbb, de lassabb CPU-kat. Mindez azonban nem volt elég az üdvösséghez, ugyanis az Intel a Core 2-es processzorok bejelentése után a sokat szidott Pentium D lapkák árát is komoly mértékben csökkentette, és így a melegedő és órajelükhöz mérten nem túl jól teljesítő processzorok is igen kelendőek lettek. Mindez érzékenyen érintette az Athlon 64 X2-eladásokat, hiszen az Intel kétmagos chipjei immár a kis költségvetésű PC-kben is helyet kaphatnak. Az AMD azonban nem várta tétlenül, hogy a piac legprofitálóbb szegmenséből kimaradjon, ezért hosszas várakozás után végre kiadott egy kisebb X2-est, az Athlon 64 X2 3600+-t, melyet sokan Sempron X2-nek is hívnak. Ma ezt a processzort vizsgáljuk meg közelebbről.

Csomagolás [+]

Az Athlon 64 X2 3600+ már az utoljára bejelentett AM2-es foglalatba illeszkedik, kis kartondobozban áll a boltok polcain. A doboz felnyitása előtt szembeötlik a processzor alacsony fogyasztása, amit a gyártó 65 wattos maximumban határoz meg, vagyis ez egy Energy Efficient modell.

A hűtés [+]

A csomagban, a processzor mellett találunk egy leírásszerűséget, egy matricát és egy CPU-hűtőt, amit gyári processzorhűtőnek szokás nevezni. Ez nagyon hasonlít az egymagos Athlon 64 processzok mellé adotthoz, nincs benne heatpipe és a közepén nincs rézbetét sem, ami egyébként nem is túl meglepő, hiszen egy kis fogyasztású modellről van szó.

Athlon 64 X2 3600+ [+]

Az Athlon 64 X2 3600+ órajele 2000 MHz, ami megegyezik az X2 3800+ és 4000+ órajelével. Az AMD még mindig nem vezette be az kisebb gyártási csíkszélességet, így ez a processzor is 90 nanométeres SOI gyártástechnológiával készül. Az X2 3600+ a hibát tartalmazó X2-es processzoroknak köszönheti megszületését. Miről is van szó? Az AMD (akárcsak a többi chipgyártó) a gyártás során folyamatosan szortírozza a CPU-magokat. Azok a chipek, melyek 1 MB másodszintű gyorsítótárral is jól működnek, megkapják a 4000+ modellszámot. Azok a chipek, amelyekben hibás az L2 cache valamekkora része, de legalább 512 kB még ép, megkapják az 3800+ jelölést. Végül, ha a chipnek ez a része annyira rosszul sikerült, hogy csak 256 kB működik tökéletesen, akkor 3600+ jelölést kapnak. Ez a gyártási szisztéma segít az AMD-nek a selejtarány leszorításában. A gyártástechnológia finomodásával csökken a hibaarány, így végül előfordulhat az is, hogy valójában jól működő CPU-magokat is 3600+-ként gördítenek le a gyártósorról, ha az üzletpolitika úgy kívánja.

Ebből már kitalálható, hogy az Athlon 64 X2 3600+-ban mindössze 2x256 kB L2 cache található, ennek köszönheti a processzor Sempron X2-es gúnynevét is, hiszen az AMD eddig csak a Sempronokat butította le ennyire. Mindez azonban ne zavarjon minket, hiszen a gyorsítótár méretének csökkentése miatt nem biztos, hogy a mindennapi használat során olyan nagyon komoly hátrányt szenvedünk. Az X2 3600+ ezen kívül mindenben megegyezik a „normál” X2-esekkel, azaz az L1 cache mérete nem szenvedett csorbát, ugyanazokat az utasításkészleteket támogatja (3DNow!, 3DNow!+, MMX, SSE, SSE2, SSE3), támogatja a 64 bites kiterjesztést, az NX bitet, a C'n'Q-t és egy 1 GHz-es órajelű HyperTransport interfészen keresztül kapcsolódik a chipsethez. A processzor kis fogyasztását egyrészt a kisebb másodszintű gyorsítótárnak köszönheti, másrészt a gyárilag alacsonyabb feszültségnek (1,20–1,25 V).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!