Sikeres duplázás

A tavalyi esztendő kétségtelenül meghatározó technológiai előrelépést hozott a hordozható számítógépek egyre bővülő szegmensében. A kétmagos mobil processzorok bevezetése bizonyos alkalmazások futási teljesítményére igen jótékony hatást gyakorolt, miközben a CPU-k fejlettebb, 65 nanométeres gyártástechnológiája lehetővé tette, hogy mindez ne járjon együtt az akkumulátoros üzemidő drasztikus csökkenésével.

Az első kétmagos mobil CPU (Yonah) felépítése

Az Intel tavaly a noteszgépeknél is bevezette az amúgy „mobilos” gyökerekkel rendelkező Core architektúráját, melynek sikere mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ahogy az új generációs processzorok megjelentek a szerverek, majd az asztali és hordozható gépek szegmensében is. Nagyjából ezzel egy időben a 2006 januárjában startolt, Napa kódnevű Centrino mobil platform is vérfrissítéshez jutott; a Core Duo processzorokat az asztali változatokkal szinte teljesen egyező paraméterekkel rendelkező, de természetesen azoknál energiatakarékosabb Core 2 Duók váltották ki. A váltás minden különösebb döccenő nélkül végbemehetett, hiszen az új CPU-k miatt – akárcsak a Banias–Dothan cserénél – nem kellett áttervezni a noteszgépeket, a gyártók így hamar ráharaptak az újdonságra, a kétmagos mobil processzorok pedig újult erővel folytathatták világhódító útjukat.

A mobil szegmensben közben a sikeres technológiák dacára tavaly valamelyest romlott az Intel pozíciója, ahogy az AMD is előhozakodott kétmagos Turion 64 X2 megoldásaival, melyek szorosan feljöttek a Core Duók nyakára, ráadásul riválisukhoz képest többnyire olcsóbban kínáltak közel egyező számítási teljesítményt és mobilitást (legalábbis a húzószegmensben). A gyártók és végfelhasználók számára egyaránt kedvező lehetőségeket nyújtó platformmegoldásokkal mindazonáltal továbbra is hadilábon állt az AMD, amely az ATI Technologies felvásárlása után továbbra is inkább függött (és függ most is) partnereitől, mint riválisa.

Jönnek a szentek

Miközben az AMD a kanadai cég felvásárlásának következményeit nyögte, az Intel már javában fejlesztette új generációs Centrinóját, mely a szokásoktól eltérően ezúttal a kaliforniai Sonoma megye legnagyobb városáról, Santa Rosáról kapta nevét. Az új platform beharangozójában a gyártó nem győzte hangsúlyozni, hogy ezúttal igazán korszakalkotó, a mobilitás határait kiterjesztő technológiákkal gazdagodhatnak a noteszgépek, ami a hangzatos marketingmaszlag mögé tekintve, ahogy az lenni szokott, ezúttal is csak részben látszik megvalósulni. De ne szaladjunk ennyire előre.

Egy logó evolúciója

Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy a Santa Rosa platform (mely megörökölte a Centrino Duo márkanevet – bár a logó ismét cserélődött) eljövetelére a szokottnál tovább kellett várni (csaknem 15 hónapot a Napa indulásához viszonyítva). A korábban bevezetett ütem megváltoztatását nyilván elsősorban a fentebb is említett, processzorcsere képében jelentkező vérfrissítés indokolta, véleményünk szerint azonban akadtak más okok is.

Türelem Rosát terem

Ezek közt elsőként említenénk a Windows Vista kései rajtját, mely kereskedelmi változatban csak idén január végén indulhatott útjára. Az Intelnek és partnereinek nyilván jól jött volna, ha az új platform megjelenésére a szükséges vistás tudásbázis rendelkezésre állt volna, és a fejlesztők, végfelhasználók felkészültsége, felkészítése addigra megfelelő szintre ért volna az új Windowszal kapcsolatosan. Valójában azonban mindez máig nem teljesült. Bár az Intel gyártópartnereire bízza, hogy melyik operációs rendszerrel kínálják noteszgépeiket, fontos leszögezni, hogy a Santa Rosa platform bizonyos képességei csak Vista alatt kamatoztathatók, ami gyakorlatilag kizárja a korábbi verziók alkalmazását, különösen a prémium kategóriás notebookoknál.

Az új generációs Centrino debütálását hátráltathatta továbbá, hogy az illetékes szabványalkotó testületnél a vártnál jóval hosszabb ideig húzódott, illetve húzódik most is a korábbinál gyorsabb adatátvitelt és nagyobb hatósugarat biztosító 802.11n vezeték nélküli kommunikációs szabvány véglegesítése. Bár az Intelnél aligha számíthattak arra, hogy a 802.11n rendszer még a Santa Rosa érkezése előtt elnyeri végleges formáját, a gyártónak alapvető érdeke volt, hogy a véglegeshez a lehető legközelebb álló, kvázi bétaállapotú eszközök kerüljenek az új platformba.

Az Intel végül alighanem azért, hogy ne keletkezzen csorba a platform legendás stabilitásán, csak opciós komponensként jelöli a háromnormás Wireless WiFi Link 4965AGN vezérlőt az új Centrinónál. A noteszgépgyártók így választhatnak, hogy a kiforratlan új technológiát, vagy a jól bevált PRO/Wireless 3945ABG modult építik termékeikbe, azaz a kecske is jóllakhat, és a káposzta is megmarad.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!