Belső és teljesítmény

Bár a MateBook D széria a Huaweinél az alsó szinten tanyázik, ez nem egy belépőszintű notebook. Ez már külsejéből is rögtön látszik, és az, hogy Core i5-tel vagy Core i7-tel, IPS panellel, 16 GB RAM-mal szerelt modellek érhetőek el, jól mutatja, hogy inkább erős középkategóriáról beszélünk. Az általunk tesztelt változat a „nagyobbik”, ebben tehát Core i7-12700H dolgozik, ezért pedig 500 000 forintot kérnek el, ami a Windows 11 Home licenccel együtt értendő.

Teljesítmény

Nézzük akkor először azt, hogy miként teljesít a frissített MateBook D 16 a háttértár teljesítményét mérő tesztekben! Mint az a CrystalDiskMark képén is látszik, a Huawei itt már spórolt, és nem egy teljes értékű PCIe 4.0 x4 sebességű adattárolót ad, hanem egy „felezett” teljesítményűt. Ez persze az általános felhasználás során valószínűleg senkinek sem fog feltűnni, a videóvágásra, játékra készülők pedig nem ezt a notebookot választják majd, így a 3264 MB/s olvasási és 2316 MB/s írási sebesség nem fogja visszafogni a többi hardvert.

[+]

A Huawei a mellékelt PC Manager szoftverrel többféle teljesítményprofilt is kínál – az alapértelmezett Balanced Mode mellett a Performance üzemmód is rendelkezésre áll, de csak akkor, ha töltőről használjuk a gépet. Újraindításkor alapértelmezésben a Balanced profilt kapjuk vissza. PCMark 10 és Procyon segítségével először megnéztük, hogy mi a különbség a teljesítményben:

Mint látható, nem sokat változik a sebesség a Performance profiltól (és ugyanez a helyzet egyébként 3DMark alatt is). Ennek oka, hogy a MateBook D 16 rendkívül konzervatív módon használja a Core i7-12700H-t, egy rövid 65 wattos felugrás után mindössze 35 wattos fogyasztást enged neki, ami még az alapbeállítást, a 45 wattot sem éri el. A Performance profilnál ugyanezt kapjuk, egyedül a jobban felpörgő ventilátorok engednek egy kicsit magasabb órajelet – miközben a processzor hőmérséklete 85 °C körül marad. Mindez magyarázatot ad arra is, hogy a papíron erős CPU miért teljesít rosszabbul, mint például a hűtését tekintve sokkal nehezebb helyzetben lévő ROG Flow Z13-ban. Persze az előző generációval összevetve azért elég nagy a különbség, ami rögtön érződik, amint valami komolyabb feladatot adunk a gépnek. Arról persze így sincs szó, hogy a D 16 lassú lenne: a 12700H egy bivalyerős processzor, és még így visszafogva is bőven marad erő benne a multimédiás programok számára.

Tesztünkből természetesen nem maradhatot ki a 3DMark sem: mint az alábbi számok is mutatják, a D 16 nem egy gamer notebook, de régebbi játékok gond nélkül futtathatók rajta közepes felbontással és minőségi beállításokkal. A CPU és IGP azonban itt is megszenvedi az alacsony TDP-t, nem tudják megmutatni azt, hogy mire képesek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!