Hirdetés

Deliver At All Costs teszt

A Deliver At All Costs a kajla futárkodás mellé elképesztő pusztíthatóságot társít, a középpontjában azonban egy laza élmény áll meglepően bőbeszédű sztorival.

Ha építeni nem tudsz... rombolj!

Minél szebben van kidolgozva egy játékvilág, annál nagyobb az esély rá, hogy az statikus színpadként viselkedik csupán: a pályák (hihető) rombolhatósága teljesen más fizikai megközelítést és teljesítményt igényel. Pont ezért van egyféle beépített extra vonzereje azoknak a játékoknak, amelyek engedik, hogy tönkretegyük őket – a Fear irodaépületet zúzó küzdelmei, a Battlefield összedőlő felhőkarcolói, vagy éppen a Blast Corps frenetikus tempójú pusztítása a mai napig emlékezetesen különleges élménynek számítanak. A Deliver at All Costs az utóbbi játékhoz áll legközelebb, még akkor is, ha a tét azért nem akkora, mint az elszabadult nukleáris vonatról szóló Rare-alkotásban. Ez a játék az autós futárkodásról szól, de a valódinál jóval kaotikusabb módon mutatja be azt – izometrikus kamerával, bőbeszédű, sci-fi elemeket is tartalmazó történetmeséléssel, ráadásul az 1950-es évek Amerikájában.

Winston Green egy rejtélyes múltú zseni, aki egy ideje csak úgy passzívan teng-leng az életben. Ő is érzi, hogy valamit azért csak kellene kezdenie magával, így jelentkezik egy hirdetésre, hogy futár legyen a St. Monique karibi szigeten a We Deliver nevezetű vállalkozásnál, amelyet az alapítócsalád leszármazottai menedzselnek. Az idősebb Harold igen megkedveli a talpraesett, kissé temperamentumos Winstont, míg jóval ellenségesebb fia, Donovan nem csupán flegma vele, de elkezd nyomozni utána. A történet St. Monique mellett még két, merőben eltérő városba kalauzol minket. Míg St. Monique San Francisco-szerű dimbes-dombos városnegyeddel és a Golden Gate-et idéző híddal, egy aktív vulkánnal, homokos parttal és egy bányaszekcióval vár, addig a tó köré szerveződő Shellington golfpályát, kertvárost, farmokat és katonai bázist kínál, New Reed pedig egy meglepően apró metropolisz felhőkarcolókkal, bárokkal és egy kiterjedt ipari negyeddel. A helyszínek kellően változatosak, képeslapszerűen festenek igaz, a világjáró élménynek meglehetőseb betesznek a városok kerületeit szétdaraboló, meglepően hosszú töltési idők, amelyek extra ráadásként sokszor még az épületekbe való ki- és belépéskor is megjelennek.


[+]

A Deliver at All Costs különálló küldetésekre van felosztva, melyekben mindig valami eszement szállítási feladatot kell ellátni. Van, hogy romlott dinnyéket kell egyensúlyozni a csomagtartóban, ügyelve arra, hogy ne guruljanak el – miközben a cél, hogy a bűzlő termést kártevő-mentesítve és újrafestve friss áruként adjuk el. Máskor lufikat kell osztogatni, a héliumos masina ballongyűjteménye pedig a magasba repíti kocsinkat. Kerülgethetünk sziklaomlást, lavírozhatunk bombazápor elől és cipelhetünk éles bombát is. A feladatokat a világ teljes pusztíthatósága teszi egyszerre jópofává az első órákban, majd banálissá, ahogy megszokjuk a rendszert: gyakorlatilag bármin áthatolhatunk, épületeket tehetünk egyenlővé a földdel, akadályokon süvíthetünk keresztül, mintha csak egy fűnyíróval szabadulnánk rá egy rendezetlen kertre. A rombolás bámulatosan fest, de az akadályok ilyen jellegű hiánya nem követel meg megfontoltságot vagy taktikát – hacsak nem érzékeny a rakományunk, mint az említett bomba esetében. Ezt kiküszöbölendő vannak meglepően frappáns feladatok, mint például, amikor egy olajcsíkot húzunk magunk mögött, amely kigyullad, elzárva a már bejárt útvonalakat, egyfajta modern Snake-ként. A nagyjából 20, egyenként is soklépcsős megbízás között azonban kevés ennyire frappáns akad, és mivel a bukás következménye sem túl nagy a jóindulatú checkpoint-rendszer miatt, így hamar ráunhatunk az egészre. A céltalan pusztítás is gyorsan megszokottá válik, és bár technológiailag lenyűgöző, nincs kifejezetten kihasználva a programban.

[+]

Hirdetés

A látványos helyszínek és a korabeli hangulat mellett így a játékmenet nem stimulál túl sokáig, pláne nem a 10-12 órás játékidő utolsó harmadában. Sajnos a sztori sem sikerült jóra, hiába van teljesen leszinkronizálva. A papírmasé karakterek történetei egy teljesen abszurd (és lezáratlan) sci-fi narratívába torkollanak, ami teljesen elüt attól, ahonnan indul az egész. Ez önmagában nem lenne gond, de a pörgős játékmenettel teljes kontrasztban vannak az őrületesen hosszú átvezető jelenetek és az a rengeteg nyomorult töltési idő. Igaz, a felfedezés is kevesebbet nyújt, mint remélnénk: kereshetünk pénzesládákat és ritkább nyersanyagokat a meglehetősen haszontalan fejlesztésekhez –hidraulikus ajtót, szöges kereket vagy épp felfújható külső védelmi légzsákot telepíthetünk járgányunkra. Vannak „rejtett” speciális autók is, amiket mutat a térkép, és amelyeknél azt feltételeztem, hogy extra feladatokkal is jutalmaznak: fagyiszállítás a fagyisautóval, mentős küldetések a mentőautóval, rendőrködés a rendőrautóval, à la Grand Theft Auto. Helyette azonban csak kóvályogni lehet velük, és még a sztoriküldetésekben sem lehet bevetni őket, ami egy kihagyott ziccer.

[+]

A végeredmény így egy érdekes koncepció, amelynek a megvalósítása vajmi keveset hoz ki a lehetőségekből. A pusztítás az első órában szórakoztató, de igen hamar kifullad az élmény anélkül, hogy továbbfejlődne, elmélyülne. Mintha egy demó lenne feltupírozva, amiben az alap játékmenet működik, de a tartalmon az látszik, hogy még csak most fogják elkezdeni változatos részletekkel, a figyelmet fenntartó extrákkal feltölteni. Sajnos a játék minden porcikáján az érződik, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni: a fejlődés súlytalan, a küldetéstervezés nem egyszer primitív, a felfedezés szinte felesleges, és még a látványos pusztítás is hamar elveszti a varázsát. Valahol létezik ennek a játéknak egy sokkal játszhatóbb és változatosabb verziója – reméljük, egyszer elkészül az is, de sajnos e próbálkozást kevéssé sikeresnek kell minősítenünk.

A Deliver at All Costs PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Cenega biztosította.

Összefoglalás

A Deliver at All Costs egy látványos pusztítást kínáló, de ennél sokkal többet nem nyújtó, bőbeszédű autós játék, amiben a fő vonzerő az, hogy mindent, de tényleg minden szétzúzhatunk. Egy-két jó küldetésen túl azonban nehéz dicsérni, mert varázsa hamar ellaposodik – pont, mint a város egy-egy durvább küldetés után.

A Deliver At All Costs legfőbb pozitívumai:

  • A fizikaalapú rombolhatóság remekül működik;
  • szuper, régi képeslapokat idéző hangulat;
  • egy-két kreatív küldetés.

A Deliver At All Costs hiányosságai:

  • Hamar elfogy a lendület;
  • a sztori teljes káoszba torkollik;
  • kihasználatlan lehetőségek sokasága.

Georgiadisz Leonidas

Hirdetés

Előzmények

  • Bionic Bay teszt

    Biomechanikus masinák, frenetikus tempó, fizikára építő játékmenet és pár ravasz sci-fi képesség – ezekkel az elemekkel próbál kitűnni a Bionic Bay a platformjátékok tengeréből. És ami a legjobb: sikerrel!

  • Karma: The Dark World teszt

    Oppresszív hangulat, totalitárius diktatúra és állandó megfigyelés– a Karma egy ilyen világ zűrzavaros felderítésére invitál, a legnagyobb feladatunk pedig a valóság és az illúziók megkülönböztetése lesz.

  • Moons of Darsalon teszt

    A SNES-korszakot idéző pixeles játékok után ma mindenki a PS1-esztétikát használja – de hol van a Commodore 64-nosztalgia?! Sajnos erre kevés a jelentkező, de a Darsalon valami ilyesmi lett!

  • Rift of the NecroDancer teszt

    A NecroDancer kriptája és a Hyrule-kirándulás után ismét új világba kerülünk, ahol ásó és kard helyett végre gitárzúzással kell legyőzni a szörnyek armadáját – természetesen ritmusra pengetve a húrokat.