A Virgo platform
Az elmúlt években látottak alapján elmondhattuk, hogy az AMD mind asztali, mind szerver vonalon elég kegyes volt gépüket később bővíteni szándékozó vásárlóihoz, ugyanis a cég a foglalatváltások ellenére próbált többé-kevésbé visszafelé is kompatibilitást biztosítani új processzoraihoz. Például a 2006 májusában debütált AM2-es foglalatba az első Phenomok is belementek, de az alaplap gyártójától függően még bizonyos AM3-as tokozású processzorok működése sem volt kizárt.
Az AM2-t 2007 novemberében az AM2+ követte. Az ezzel a foglalattal szerelt alaplapok többsége később gond nélkül befogadta a szűk másfél évvel később érkező AM3-as processzorokat is, amibe még a hatmagos Phenom II X6 is beletartozott. Az AM3 esetében már kevésbé volt egyszerű a helyzet, de mint végül kiderült, a 800-as chipkészletre építkező modellek közül néhány elboldogult az AM3+ tokozású FX processzorokkal is.
FM1 és FM2
A közelmúltban debütált Socket FM2 esetében sajnos a fentiekkel ellentétben az AMD már nem volt ilyen előzékeny, ugyanis az FM2-es Trinity semmilyen formában nem kompatibilis a korábbi FM1-es alaplapokkal, illetve az FM1-es processzorok sem mennek bele az FM2-vel szerelt termékekbe. Az inkompatibilitásnak fizikai korlátai is vannak, ugyanis a processzoron található érintkezők elhelyezkedése megváltozott.
Véleményünk szerint szerint ennek az az oka, hogy vállalat korábbi tervei alapján idén egyetlen foglalatra egyesítette volna a CPU-kat és az APU-kat, amihez változásokat kellett eszközölni a tápellátás környékén, illetve a megjelenítők kimeneteinek háza táján is történtek apróbb módosítások. Az egyesítés ugyan egyelőre várat magára, így a lépés elsőre kissé logikátlannak tűnhet, de az tény, hogy a foglalatváltással anyagilag jól járnak a cégek – elsősorban az alaplapok gyártói, hiszen így folyamatosan újabb és újabb termékeket értékesíthetnek.
Természetesen mindez a chipset gyártójának (aki jelen esetben az AMD) is pénzt hoz a konyhára, bár ez az üzletág ma már nem nevezhető éppen aranybányának. A felhasználók egy részét már kevésbé érinti kellemesen egy ilyen lépés az esetleges plusz kiadás, valamint az ezzel járó macera miatt. Öröm az ürömben, hogy a hűtő felfogatása most sem változott. Az új FM2 foglalatra tehát bármilyen korábbi Socket AM2(+), AM3(+) vagy éppen FM1 kompatibilis hűtő felszerelhető, sőt egyes, a műanyagkeretbe kapaszkodó Socket 754-re vagy 939-re megfelelő modellek is tovább alkalmazhatóak.
[+]
A fentiek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a tavaly megjelent FM1 foglalat lett az AMD-féle LGA1156, ugyanis az Intel első, CPU-ba (vagy inkább CPU mellé) integrált grafikát támogató platformja hasonlóan rövid életciklust futott be. Talán épp ezért is igyekezett az AMD már most kihangsúlyozni azt a hivatalosnak tekinthető álláspontot, miszerint az FM2-be a jövőre érkező újabb fejlesztés is bepattintható lesz. Természetesen ez a jelenlegi, FM1 foglalatú termékekkel rendelkező tulajdonosoknak elég sovány vigasz, hisz nekik alaplapcsere nélkül be kell érniük a Llano képességeivel.
[+]
Az új foglalat mellé az A85X (Hudson D4) FCH (azaz Fusion Controller Hub) személyében egy új chipset is érkezett. Ez a modell az FM1-gyel debütált A75-hez képest csak kisebb módosításokat vonultat fel, ami elsősorban a háttértárolók vezérlését érinti. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy 6 Gbps kompatibilis natív portok száma a korábbi 6-ról 8-ra nőtt, valamint a vezérlő a RAID 0 és 1 mellett most már a RAID 5 módot is támogatja.
A megnövekedett SATA portok száma elsősorban a komolyabb alaplapok előállítási költségére lehet jó hatással, hisz ezzel a ma már alapfelszereltségnek számító 6 aljzaton túl plusz vezérlő beiktatása nélkül kínálhatnak extra portokat a gyártók, például eSATA formájában. A tervezők keze nincs megkötve, így arra használják fel ezt a lehetőséget, amire csak szeretnék. A vásárlók szempontjából ez azért lehet jó hír, mert a natív vezérlők szinte minden szempontból jobbak az olcsó külső megoldásoknál. Az A85X FCH megjelenése mellett a korábban debütált A75 (Hudson D3) és A55 (Hudson D2) továbbra is használható maradt.
Az A85X FCH [+]
A két tavaly debütált FCH-hoz hasonlóan a chip négy darab PCI Express 2.0-s sávot tartalmaz, továbbá három PCI interfész is elérhető. Az A75-höz hasonlóan támogatott az úgynevezett FIS-based switching is; ez a funkció egy SATA portra kötött elosztó mellett lehet hasznos. Ilyenkor több adattároló működik egy interfészről, de a hagyományos command-based switching alkalmazásával egyszerre csak egy meghajtó foglalhatja le a sávszélességet. A FIS-based (Frame Information Structure) megoldással az összes meghajtó működtethető párhuzamosan, a vezérlő gondoskodik a terhelés megfelelő elosztásáról. A költségek csökkentésének érdekében az FCH az órajel-generátort is magában hordozza, de az alaplapok gyártói dönthetnek akár egy külső egység alkalmazása mellett is. Az A85X USB vezérlője összesen 16 natív portot támogat, melyek közül négy 3.0-s, tíz 2.0-s és mindössze két interfész érhető el az 1.1-es felülethez.
A következőkben három, A85X chipsetre épülő, felsőkategóriás alaplappal fogunk megismerkedni!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
