Bevezető, külső
Magyarországon, sőt, a tágabban vett régióban sem túl gyakori otthoni környezetben a „gyári” asztali PC: a számítógépet vásárlók többsége vagy saját maga (esetleg baráti tanácsokkal) építi össze az alkatrészenként megvásárolt konfigurációt, vagy egy kiszemelt boltra bízza a munkát. A világ nyugati felén azonban nemcsak cégeknél, hanem magánfelhasználóknál is szép számmal találkozhatunk a nagy IT márkák kínálta modellekkel: Legionok, Alienware-ek, Omenek és Predatorok sorakoznak sok helyen az asztalokon. De miben különböznek ezek – ha egyáltalán különböznek valamiben – egy általunk összelegózott PC-től? És van-e értelme hazánkban ilyet vásárolni? Tesztalanyunk, az Acer középkategóriába szánt Predator Orion 5000-e segít válaszolni a kérdésre.
Hirdetés
Dizájn
A Predator Orion 5000 több éves múltra tekint vissza, és folyamatosan fejlődik, nemcsak belül, de kívül is. Így az általunk tesztelt példány sem csak a CPU/GPU generációkban különbözik az előző verziótól, de a külsőn is változtattak. Igaz, nem sokat, de ettől még egy egyedi, a normál bolti kínálattól eltérő gépházba kerülnek az alkatrészek.
Ami a ház kapcsán biztosan kijelenthető, hogy az Acer láthatóan nem akart egy átlagos, vagy akár a szokottnál is visszafogottabb PC-t építeni: az Orion 5000-ről nemcsak az látszik kilométerekről, hogy egy számítógép, hanem az is, hogy játékosoknak készült: üveg oldalpanel, egyedi formájú, átlátszó műanyaggal burkolt előlap jellemzi, ezek pedig szabad betekintést engednek az ARGB komponensekkel és ventilátorokkal megpakolt belső térbe.
Szigorúan csak a házat nézve egy standard méretű miditornyot kapunk, melynek bal oldala teljes egészében edzett üveget kapott. Előlapján egy kiemelkedő részt burkoltak üveggel, ez három darab ARGB-s ventilátort takar – kettőre teljesen szabad a rálátás, a legfelső pedig a stilizált Predator logón keresztül világít ránk. Ennek a blokknak a tetején helyezték el a világító bekapcsológombot, valamint az I/O csatlakozókat is – az utóbbiak között fejhallgató- és mikrofon konnektort, valamint három Type-A és egy Type-C interfészt találunk.
A gépház többi oldala már kevésbé érdekes: jobb oldalon standard fémlemezt, felül szellőzőnyílásokat, alul pedig a táp szellőzésénél egy hátrafelé kihúzható porszűrőt láthatunk.
Hátulról ránézve az Orionra viszont érezhetünk némi csalódást: a magunk építette PC-ken itt elképesztő mennyiségű csatlakozó szokott sorakozni, ehhez képest az Acer már-már spártai: mindössze öt darab Type-A, egy RJ-45 és három 3,5 mm-es analóg jack sorakozik az alaplapi részen, valamint három DisplayPort és egy HDMI a VGA hátoldalán. Persze az is tény, hogy előlapi négy USB-vel együtt már összesen kilenc külső periféria csatlakozhat egyszerre gépünkhöz, ami a legtöbb felhasználónak azért bőven több, mint elegendő.
Aki szeretné a gépházat felnyitni, az először csavarhúzót kell ragadjon: bár a bal oldali panel elvileg egy kézzel oldható retesszel záródik, a gyárban két csavarral is rögzítették. Ha ezeket eltávolítjuk, a panel már könnyen leszedhető, és innentől kezdve a belső térhez is szabadon hozzáférünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!




