Három csúcs FM2-es alaplap a szorítóban

A Virgo platform

Az elmúlt években látottak alapján elmondhattuk, hogy az AMD mind asztali, mind szerver vonalon elég kegyes volt gépüket később bővíteni szándékozó vásárlóihoz, ugyanis a cég a foglalatváltások ellenére próbált többé-kevésbé visszafelé is kompatibilitást biztosítani új processzoraihoz. Például a 2006 májusában debütált AM2-es foglalatba az első Phenomok is belementek, de az alaplap gyártójától függően még bizonyos AM3-as tokozású processzorok működése sem volt kizárt.

Az AM2-t 2007 novemberében az AM2+ követte. Az ezzel a foglalattal szerelt alaplapok többsége később gond nélkül befogadta a szűk másfél évvel később érkező AM3-as processzorokat is, amibe még a hatmagos Phenom II X6 is beletartozott. Az AM3 esetében már kevésbé volt egyszerű a helyzet, de mint végül kiderült, a 800-as chipkészletre építkező modellek közül néhány elboldogult az AM3+ tokozású FX processzorokkal is.

FM1 és FM2

A közelmúltban debütált Socket FM2 esetében sajnos a fentiekkel ellentétben az AMD már nem volt ilyen előzékeny, ugyanis az FM2-es Trinity semmilyen formában nem kompatibilis a korábbi FM1-es alaplapokkal, illetve az FM1-es processzorok sem mennek bele az FM2-vel szerelt termékekbe. Az inkompatibilitásnak fizikai korlátai is vannak, ugyanis a processzoron található érintkezők elhelyezkedése megváltozott.

Véleményünk szerint szerint ennek az az oka, hogy vállalat korábbi tervei alapján idén egyetlen foglalatra egyesítette volna a CPU-kat és az APU-kat, amihez változásokat kellett eszközölni a tápellátás környékén, illetve a megjelenítők kimeneteinek háza táján is történtek apróbb módosítások. Az egyesítés ugyan egyelőre várat magára, így a lépés elsőre kissé logikátlannak tűnhet, de az tény, hogy a foglalatváltással anyagilag jól járnak a cégek – elsősorban az alaplapok gyártói, hiszen így folyamatosan újabb és újabb termékeket értékesíthetnek.

Természetesen mindez a chipset gyártójának (aki jelen esetben az AMD) is pénzt hoz a konyhára, bár ez az üzletág ma már nem nevezhető éppen aranybányának. A felhasználók egy részét már kevésbé érinti kellemesen egy ilyen lépés az esetleges plusz kiadás, valamint az ezzel járó macera miatt. Öröm az ürömben, hogy a hűtő felfogatása most sem változott. Az új FM2 foglalatra tehát bármilyen korábbi Socket AM2(+), AM3(+) vagy éppen FM1 kompatibilis hűtő felszerelhető, sőt egyes, a műanyagkeretbe kapaszkodó Socket 754-re vagy 939-re megfelelő modellek is tovább alkalmazhatóak.

[+]

A fentiek ismeretében megállapíthatjuk, hogy a tavaly megjelent FM1 foglalat lett az AMD-féle LGA1156, ugyanis az Intel első, CPU-ba (vagy inkább CPU mellé) integrált grafikát támogató platformja hasonlóan rövid életciklust futott be. Talán épp ezért is igyekezett az AMD már most kihangsúlyozni azt a hivatalosnak tekinthető álláspontot, miszerint az FM2-be a jövőre érkező újabb fejlesztés is bepattintható lesz. Természetesen ez a jelenlegi, FM1 foglalatú termékekkel rendelkező tulajdonosoknak elég sovány vigasz, hisz nekik alaplapcsere nélkül be kell érniük a Llano képességeivel.

[+]

Az új foglalat mellé az A85X (Hudson D4) FCH (azaz Fusion Controller Hub) személyében egy új chipset is érkezett. Ez a modell az FM1-gyel debütált A75-hez képest csak kisebb módosításokat vonultat fel, ami elsősorban a háttértárolók vezérlését érinti. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy 6 Gbps kompatibilis natív portok száma a korábbi 6-ról 8-ra nőtt, valamint a vezérlő a RAID 0 és 1 mellett most már a RAID 5 módot is támogatja.

A megnövekedett SATA portok száma elsősorban a komolyabb alaplapok előállítási költségére lehet jó hatással, hisz ezzel a ma már alapfelszereltségnek számító 6 aljzaton túl plusz vezérlő beiktatása nélkül kínálhatnak extra portokat a gyártók, például eSATA formájában. A tervezők keze nincs megkötve, így arra használják fel ezt a lehetőséget, amire csak szeretnék. A vásárlók szempontjából ez azért lehet jó hír, mert a natív vezérlők szinte minden szempontból jobbak az olcsó külső megoldásoknál. Az A85X FCH megjelenése mellett a korábban debütált A75 (Hudson D3) és A55 (Hudson D2) továbbra is használható maradt.

Az A85X FCH [+]

A két tavaly debütált FCH-hoz hasonlóan a chip négy darab PCI Express 2.0-s sávot tartalmaz, továbbá három PCI interfész is elérhető. Az A75-höz hasonlóan támogatott az úgynevezett FIS-based switching is; ez a funkció egy SATA portra kötött elosztó mellett lehet hasznos. Ilyenkor több adattároló működik egy interfészről, de a hagyományos command-based switching alkalmazásával egyszerre csak egy meghajtó foglalhatja le a sávszélességet. A FIS-based (Frame Information Structure) megoldással az összes meghajtó működtethető párhuzamosan, a vezérlő gondoskodik a terhelés megfelelő elosztásáról. A költségek csökkentésének érdekében az FCH az órajel-generátort is magában hordozza, de az alaplapok gyártói dönthetnek akár egy külső egység alkalmazása mellett is. Az A85X USB vezérlője összesen 16 natív portot támogat, melyek közül négy 3.0-s, tíz 2.0-s és mindössze két interfész érhető el az 1.1-es felülethez.

A következőkben három, A85X chipsetre épülő, felsőkategóriás alaplappal fogunk megismerkedni!

ASUS F2A85-V PRO

A tesztelt FM2-es alaplapok közül – szokás szerint ábécésorrendben haladva – elsőként az A85X FCH-ra alapozó ASUS F2A85-V PRO-t vesszük szemügyre.

[+]

A dobozban az alaplapon kívül most sem tárulkozik elénk túl sok minden az. A szokásos kézikönyv, DVD és hátlap mellett két pár SATA kábel és egy Q-connector nevű kis kiegészítő lapul, mely a ház bizonyos kábeleinek könnyebb csatlakoztatását segíti elő.

[+]

Az alaplapot dobozábol kiemelve nekünk szinte azonnal a tavaly bemutatott, FM1-es ASUS F1A75-V PRO ugrott be, ami nem is csoda, hisz az új modell tulajdonképpen a korábbi evolúciójának tekinthető.

[+]

A közvetlen elődhöz hasonlóan erre az alaplapra is egy egybefüggő hűtőrendszer került, mely a tápellátást és az FCH-t köti össze. Azzal vélhetően sokan tisztában vannak, hogy a hőcsövek alapvetően a magasabb hőmérsékletű rész felől szállítják a hőt az alacsonyabb hőmérsékletű pont felé, így a komponensek aktuális hőmérsékletétől függően segít a hűtésben a két bordázott szekció.

Néhány fotó erejéig természetesen most sem úszhatta meg az eltávolítást ez a rész, így közelebbről is szemügyre vehettük a tápellátást. A látottak alapján elmondhatjuk, hogy az elődhöz mérten a fázisok száma nem változott, azaz maradt a nyolc (6+2) darab. A tápellátás gyakorlatilag a már jól megszokott, ASUS által alkalmazott komponensekre épül. A rendszer lelke továbbra is a Digi+ névre keresztelt digitális CHiL vezérlőchip, ami a SMART DIGI+ technológiával kiegészülve a korábban használt megoldáshoz képest még pontosabb, stabilabb és egyszerűbb szabályozást tesz lehetővé.

[+]

Az egyik első szembetűnő változás az elődhöz képest a PCI aljazok terén keresendő, ugyanis az F2A85-V PRO-n a három PCI-ból eltűnt a legalsó, helyét pedig egy teljes hosszúságú, konfigurációtól függően maximum 4 sávot szolgáltatni képes PCI Express vette át. Utóbbi közreműködésével a háromkártyás CrossFireX is támogatottá vált. Mindezeken felül még két x1-es PCIe slot is szabadon várja az oda illeszthető kártyákat. Az aljzatok alatt egy PWM kompatibilis ventilátorcsatlakozó, a kivezethető soros port tűsora, valamint még összesen négy pár szabadon felhasználható USB 2.0-s csatlakozó vár ránk.

[+]

Az alaplap jobb alsó szélét vizslatva máris láthatjuk, hogy az ASUS kihasználta az A85X által nyúltott újabb natív porto(ka)t, ugyanis a hat darab 90 fokban kiforgatott csatlakozó fölött egy további aljzat is helyet kapott. Közvetlenül ezen csatlakozók alatt látható a BIOS Flashback kapcsoló. Ez a funkció lehetővé teszi, hogy a gép kikapcsolt állapotában vagy inkompatibilis hardver (CPU, RAM) miatt nem induló alaplapnál is cserélhető legyen az UEFI. Ehhez továbbra is USB-s pendrive szükséges.

A folyamat abból áll, hogy kikapcsolt állapotban a megfelelő USB aljzatba kell helyezni a fájlt tartalmazó tárolót, majd 3 mp-ig nyomva tartani a szóban forgó gombot, és várni, míg a folyamat elkészül, amelyről egy LED tájékoztat minket. Ez rendkívül hasznos lehet, ha egy olyan, régebbi UEFI verzióval szerelt alaplaphoz jutunk, mely még nem támogatja vadiúj processzorunkat. Így kölcsön CPU vagy további költségek nélkül üzemre tudjuk fogni a masinát. Ennél lejjebb látható a DirectKey, mellyel többek között az UEFI-be tudunk belépni. Ez a gyors bootolás enedélyezése esetén jöhet jól, amikor lényegesen kevesebb időnk nyílik billentyűzettel előhívni a grafikus menüt.

[+]

Az utóbbi szekció felett szokás szerint a négy DDR3-as RAM aljzat foglal helyet. Az ezeket érintő változások közé tartozik slotokhoz futó vezetékek elrendezése, mely a magasabb, 1866 MHz feletti órajelek elérése érdekében immáron úgynevezett "T-topológiát" alkalmaz. Az aljzatok mellett az FCH két natív USB 3.0-s aljzata került fel a lapra, mely a SATA aljzatokkal ellentétben már nem került 90 fokban kiforgatásra. Az ATX-es tápcsatlakozó felett húzódik meg a MemOK! gomb, mely egy esetlegesen elbaltázott RAM-tuning esetén hozhatja vissza gépünket gyorsan az élők sorába.

A hátlapon a kombó PS2 csatlakozó alatt két USB 2.0 port nyitja a sort, mellettük jobbról egy optikai hangkivezetés kapott helyet, alatta egy 1.4-es HDMI, valamint az immáron 1.2-es szabványú DisplayPort található. Utóbbi már a 4K néven elhíresült, 4096x2160-as felbontást is támogatja. Közvetlenül ezek után a sort egy D-Sub és egy DVI-D folytatja; utóbbi érdekessége, hogy dual-link, azaz a 2560x1600-as felbontást is képes átpréselni magán. A négy különböző videokimenet láttán ismét megállapíthatjuk, hogy a megjelenítők csatlakozóival nem spórolt az ASUS, ami újfent dicséretes.

Itt jegyeznénk meg, hogy a Trinity Eyefinity-támogatásának köszönhetően akár három kimenetet is használhatunk egyidőben, és a DisplayPort aljzat bevetésével akár négy kijelző meghajtása is lehetséges. A következő állomás az A85X FCH nyolcadik natív 6 Gbps-es SATA portját vonultatja fel eSATA köntösben, ami alá szintén natív USB 3.0 port párosa került. A sor végéhez közelítve a jól ismert Realtek 8111F chipje által vezérelt Gigabit Ethernet portot láthatjuk, mely alatt két újabb USB 3.0-s port található; ezeket az ASMedia chipje vezérli. A sort most is a Realtek márkájú ALC 892 HD audiokodek analóg kimenetei zárják.

Az alaplap támogatja az ASUS-nál már korábban megismert EPU, TPU, Remote GO!, Fan Xpert 2, valamint USB Charger+ funkciót is. Ahogy a gyártótól már szinte megszokhattuk, úgy ezen az alaplapon is UEFI kapott helyet, aminek beállítási lehetőségeit az alábbi képeken igyekszünk bemutatni:

ASUS F2A85-V PRO UEFI

Természetesen a tuningra is szenteltünk egy kis időt. Első körben az A10-5800K CPU magjainak "végét" tapogattuk ki. Ezen kisérletünk eredménye stabil 4500 MHz lett, amihez 1,5125 volt kellett.

Végül az integrált GPU következett, melyből néhány próbálkozás után 1013 MHz-et sikerült kipréselnünk. Az ASUS modellje lehetőséget nyújt a Trinity APU-kban lapuló, 2400 MHz-hez szükséges RAM szorzó kiaknázásához, melyet mi tesztünk során gond nélkül, stabilan tudtunk alkalmazni.

MSI FM2-A85XA-G65

A sorban az MSI megoldása a következik, mely a viszonylag sokatmondó FM2-A85XA-G65 névre hallgat. Az FM2 nyilvánvalóan a fogalatra utal, az A85X a chipkészletre, míg a G65 az adott termékvonalon belüli besorolásra utal.

[+]

A mostanság szokásosnak nevezhető dizájnt kapta a doboz, melyben az alaplapon, valamint a leírás és driver DVD-n túl két pár SATA kábelbe botlottunk. Ezeken, valamint a takarólemezen felül még két M-Connector nevű kis kiegészítőt és négy kis V-Check vezetéket találtunk. Előbbi az előlapi kapcsolók és LED-ek csatlakoztatását hivatott megkönnyíteni, míg utóbbi elsősorban a tuningosok számára lehet hasznos kiegészítő, ugyanis ezekkel jóval egyszerűbben csatlakozhatunk rá az alaplapon található egyes feszültségmérő pontokra.

[+]

Ez a modell is az MSI aktuálisan uralkodó kék-fekete színvilágát örökölte meg. A NYÁK sötétbarna, de ez csak világosban látszik (amúgy feketének tűnik). Az A85X FXH egy különálló bordát kapott, míg a két szekcióból álló tápellátás hűtéséért egy hőcsővel összekötött rendszer felel.

[+]

Utóbbi alatt/mellett húzódnak meg az egyes komponensek. Talán már nem is meglepő, hogy a tápellátás ennél a modellnél is a Military Class III elnevezésű MSI szabvány alapján készül. Ez meglehetősen rugalmas, ugyanis nincs pontosan megkötve, hogy milyen alkatrészeknek kell egyszerre az adott modellen szerepelni. Ennek köszönhető, hogy itt DrMOS-t nem láthatunk, de még tantálmagos Hi-C CAP kondenzátorokat is csak nyomokban találhatunk. Ezzel szemben a ferritmagos "SFC" tekercsek már nem maradtak le. A rendszer összesen 6+2 fázist vonultat fel, melyek vezérléséért az International Rectifier IR3567A típusjelzésű chipje felel.

[+]

Különféle PCI slotokból összesen hét darab található az alaplapon. A legfelső egy x1-es PCIe, melyet egy teljes hosszúságú, 16 sávot is nyújtani képes aljzat követ. Alatta két újabb x1-es jön, amit egy újabb x16-ös követ, ám ehhez csak maximum 8 sávot tud hozzárendelni a rendszer. Végezetül legalul két sima PCI húzódik meg, mely régebbi, de még jól szolgáló kártyáinknak nyújthat otthont. A slotok közé került az FCH egy pár natív USB 3.0-s portja, mely szerintünk a kivezethetőség szempontjából nem épp ideális hely.

[+]

Az A85X FCH fertályán találhatjuk az összesen nyolc, SATA 6 Gbps képes natív portot, melyek közül 6 darabot 90 fokban kiforgatott a gyártó. Ezek alatt egy PWM-es ventilátorcsatlakozó húzódik meg, míg lejjebb haladva három pár USB 2.0-s tűsor látható, melyek összesen 6 portot képesek meghajtani. Ezekből a JUSB1 jelölésű port a szabvány 0,5 amperes áramerősség helyett akár 1,5 ampert is képes leadni, még abban az esetben is, ha a gép felfüggesztett vagy kikapcsolt (S3/S4/S5) állapotban van. Ez a Super-Charger névre keresztelt funkció különböző külső eszközök (pl. mobiltelefon, tablet) töltésénél vagy áramellátásánál jöhet jól. Ennek működtetéséhez egy kisebb alkalmazást is mellékel az MSI.

[+]

A DDR3-as DIMM slotok mellett található a kék színű keretbe öntött V-Check rész, melyet AMD-s alaplapnál most láthatunk először az MSI berkein belül. Ezek közreműködésével a CPU_Core (CPU mag), CPU_NB (beépített északi híd), CPU_1.2, CPU_PLL, valamint DRAM feszültségeket követhetjük nyomon egy, vagy egyszerre akár két multiméter segítéségével. A pontok felett az MSI alaplapokról már jól ismert bekapcsoló- és reset gomb található, mellőlük az automatikus tuning szerepét elősegítő OC Genie kapcsoló sem maradt le. Környékükről hiányolhatjuk a fázisok állapotát jelző LED-sort vagy a POST CODE kijelzőt, de ezek sajnos erre a modellre nem kerültek fel.

A hátlap az MSI irányvonalát hűen követve egy PS2 billentyűzet/egér kombó aljzattal nyit, ami alatt egy pár USB 2.0 helyezkedik el. Ezt követően a gigabites Realtek RTL8111E vezérlő LAN kivezetése következik, mely alatt újabb pár USB 2.0 lapul. A következő állomás egy D-Sub és DVI-D kettőst tartalmaz, melyek közül utóbbi 1920x1200, míg előbbi akár 2560x1600-as felbontásra is képes. Őket egy DisplayPort-HDMI páros követi, felettük a Realtek ALC892 optikai hangkivezetése trónol. A sort a fennmaradt két natív USB 3.0 port folytatja, míg a végén most is a jól megszokott analóg audio ki- és bemeneteket láthatjuk.

Az MSI alig bő egy éve vetette be Click BIOS II névre keresztelt grafikus felületű UEFI megoldását. Ez a Click BIOS első variánsához képest letisztultabb és átláthatóbb felületet biztosít, ahol viszonylag egyszerűen rátalálhatunk minden fontos beállításra. Az MSI FM2-A85XA-G65 UEFI-jének beállítási lehetőségeit a következő képeken szemléltetjük:

MSI FM2-A85XA-G65 UEFI

Kiemelnénk a turbó szorzók állításának lehetőségét, mi ilyet eddig csak itt láttunk.

Az alaplap tuningképességeit próbára téve itt is először a CPU-magokat srófoltuk feljebb. Próbálkozásaink végén az ASUS esetében látott eredmény köszönt vissza, azaz itt is 4500 MHz-ig jutottunk hasonló feszültség mellett.

A GPU-t tekintve azt MSI már kissé elmaradt, ugyanis ennél csak 894 MHz-ig jutottunk el. Ezen felül az FM2-A85XA-G65 egyelőre a 2400 MHz-es RAM órajel beállítására sem ad lehetőséget, amit remélhetőleg egy újabb UEFI verzió már pótolni fog.

Sapphire Pure Platinum A85XT

Végül, de nem utolsósorban a Sapphire A85X-es alaplapját vettük górcső alá.

[+]

A tetszetős doboz az alaplapon kívül a jól megszokott hátlapi takarólemezt, DVD-t és kis füzetecskét tartalmazza. Kapunk még hat darab SATA kábelt, valamint egy opcionálisan az elő- vagy hátlapra beszerelhető, kétportos USB 3.0 kivezetést. Mivel sok ház még nem tartalmaz beépített USB 3.0 portokat (a régebbiek meg pláne), ezért ennek használata kényelmesebbé teheti a legújabb USB szabványt is támogató eszközök csatlakoztatását.

[+]

Az alaplapot kezünkbe véve nekünk szinte azonnal a korábbi Pure Platinum A75 jutott eszünkbe. A bordák színétől és formájától, valamint még néhány kisebb módosításról eltekintve meglehetősen hasonló a két alaplap.

[+]

A tápellátás szinte egy az egyben az Platinum A75-ről lett átemelve. Ez összesen négy fázisból épül fel, melyek mindegyike két-két tekercset kapott. A tápcsatlakozó nyolctűs, a négy fázissal egyetemben ez bőven elég a jelenleg maximum 100 wattos TDP-vel rendelkező, Trinity kódnevű processzorok étvágyának.

[+]

A különféle PCI szabványú aljzatok felé haladva összesen nyolc slotba botlottunk. A legfelső egy viszonylag ritkán előforduló x4-es, ami alatt közvetlenül egy x16-os kapott helyet. A sorban a következő két x1-es mini PCI Express, mely már az mSATA szabványra is fel van készítve, ergo SSD-t is pakolhatunk bele. Erről akár a teljes rendszert is indíthatjuk, de valamely arra alkalmas szoftverrel párosítva akár gyorsítótárnak is használhatjuk az opcionálisan behelyezhető meghajtót. A kis aljzat a teljes, valamint a félmagas mini PCIe kártyákat is képes befogadni, így ha magasabb kártyát használunk, akkor a félmagas rögzítésére szolgáló fém távtartó belelóghat a hosszabb kártyán található egyes alkatrészekbe, ami miatt azt nem lehet tökéletesen rögzíteni. Ez egy figyelmetlen húzás a Sapphire-tól, ugyanis ezen a kis távtartó esetleges eltávolíthatóságával könnyedén lehetett volna segíteni. Ezeket egy újabb teljes hosszúságú slot követi, ami a korábban látottakhoz hasonlóan már csak 8 sávot kaphat. A sor végére itt is két klasszikus PCI került.

[+]

Az FCH mellett összesen 7 darab natív, SATA 6 Gbps kompatibilis slot kapott helyet. Ezen felül az összesen négy, natívan támogatott USB 3.0 kapuból itt egy párost használhatunk ki; az ehhez szükséges, kék színű port pont az elem alatt helyezkedik el, erre csatlakoztathatjuk a tartozékok között található kis kiegészítőt. Ebben a sarokban még egy POST CODE kijelző helyezkedik el, mely az esetlegesen előforduló gépindulási problémák kiszűrésénél lehet nagy segítség. A borda alatt látható a két BIOS/UEFI-t tartalmazó EEPROM chip, melyek között a bal szélen látható egyszerű mechanikus kapcsolóval tudunk váltani. Érdekesség, hogy ezek közül az első számút akár kézzel is könnyedén kiemelhetjük a foglalatából.

[+]

A négy RAM slot felett itt is láthatunk mérőpontokat, szám szerint összesen hét darabot. Ezek esetleges használata az MSI megoldásával összevetve mindenképpen kényelmetelenebb, mert mérés közben folyamatosan a pontokhoz kell szorítanunk a műszer érintkezőjét.

A hátlaphoz érkezve azonnal egy PS2-es billentyűzet/egér kombó porttal találhatjuk szembe magunkat, mely alatt két USB 2.0 aljzat kapott helyet. Tőlük jobbra egy beépített Bluetooth modul néz velünk szembe, mely alatt további két USB 2.0 került kivezetésre. Őket egy DisplayPort-HDMI páros követi, melyek felett a Realtek ALC892 optikai hangkivezetése található. Ezek után a D-Sub és dual-link DVI-I kettőse következik, őket a maradék két natív USB 3.0-s port követi a gigabites Realtek RTL8111F vezérlőjének LAN aljzatával párosítva. A sor végére most is a Realtek vezérlő jól megszokott analóg ki- és bemenetei kerültek.

A Sapphire az UEFI esetében továbbra is a QBIOS névre keresztelt, szerintünk a többi gyártóhoz képest kevésbé összeszedett megoldást használja. A beállítási lehetőségek száma valamivel kevesebb, mint az ASUS vagy az MSI esetében, valamint kevésbé átgondoltnak tűnik az egész rendszer. Ráadásul olyan alapfunkciók is hiányoznak, mint a screenshot egyetlen gombnyomásra történő, pendrive-ra való elmentése, amit a nagyobb márkák már régóta ismernek. (Ezért nincsenek most képeink sem a QBIOS-ról, de ha valaki mégis kíváncsi rá, korábban a Pure Black 990FX lapnál már bemutattuk.) Remélhetőleg a Sapphire mihamarabb pótolja a fennálló hiányosságokat.

A túlhajtási kisérlet során az ASUS és MSI esetében is beállított feszültséget céloztuk meg, amivel ennél az alaplapnál már csak 4400 MHz-et sikerült elérnünk. Ez 100 MHz-cel kevesebb, mint amit a másik két modell esetében láttunk. Ezzel szemben a GPU órajelének emelését a Sapphire tolerálta leginkább, ugyanis vele meg sem álltunk egészen 1080 MHz-ig. A DDR3-as modulok órajelét az MSI-hez hasonlóan egyelőre ez az alaplap is csak 2133 MHz-ig ismeri.

Teszteredmények

Néhány mérés erejéig megnéztük, hogy egymáshoz viszonyítva mit tudnak az alaplapok fogyasztásban, valamint teljesítményben.

A fogyasztás mérését most is a konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Check 3000 készülékkel végeztük, és minden esetben a teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A méréseket az alaplapok gyári alapbeállításai mellett végeztük.

Üresjáratban az ASUS és a Sapphire hasonló értéket produkált, míg az MSI bő 3-5 wattal kért magának kevesebbet.

Terhelés mellett az MSI 7-14 wattal, a Sapphire 5-9 wattal kért kevesebb energiát az ASUS lapjánál.

Említésre méltó különbséget leginkább a fájltömörítések esetében láttunk, valamint az MSI kicsit gyengébben szerepelt Apache tesztünkben.

Értékelés

Tesztünk végéhez érkezve röviden megpróbáljuk összefoglalni, majd értékelni a látottakat, ezzel is segítve azokat, akik FM2 foglalatos, felsőkategóriás alaplap vásárlásán törik a fejüket.

Az ASUS F2A85-V PRO a korábbi F1A75-V PRO evolúciójának tekinthető, a gyártó kisebb-nagyobb változtatásokkal tovább finomította a konstrukciót. Meglátásunk szerint az ASUS egyik fő szempontja a tuningképességek javítása volt, ami szerintünk sikerült is. Ahogy már említettük, jelenleg ez a lap egyike azon keveseknek, amelyik a referencia órajel babrálása nélkül képes a 2400 MHz-es stabil DDR3 órajelre. Ennek tükrében mi elsősorban azoknak ajánljuk a 36 000 forintos F2A85-V PRO-t, akik "K" jelzésű APU-juk birtokában a CPU-ra, GPU-ra, valamint a RAM-okra egyaránt vonatkozó, átfogó tuningot terveznek.

Az ASUS-szal ellentétben az MSI egy teljesen új modellt tervezett az FM2-es APU-khoz. Az FM2-A85XA-G65 szerintünk néhány kisebb kifogásolható ponttól eltekintve jól sikerült. Ugyan lemaradtak róla olyan extrák mint a DrMOS vagy épp a POST CODE kijelző, de bizonyára vannak olyanok, akiknek ez kevésbé fog hiányozni. Ezek mellett a tuningképességekkel sem voltunk maradéktalanul elégedettek, ugyanis az integrált GPU-nál 94 MHz-es emelést tudtunk csak végrehajtani, valamint a DDR3-2400 módot az ASUS-szal ellentétben itt már nem találtuk meg. Utóbbi két probléma egy újabb BIOS/UEFI verzióval a jövőben remélhetőleg orvosolható lesz. Az alacsony fogyasztást előtérbe helyezőknek lehet egy fontos tény, hogy a három általunk tesztelt modell közül (most is) az MSI szolgálatatta a legkedvezőbb értékeket. A pozitívumokat, valamint a kedvezőnek nevezhető, 30 000 forintos árat figyelembe véve, nálunk az MSI modellje is ajánlott.

A Sapphire Pure Platinum A85XT a tavaly bemutatkozott Pure Platinum A75 közvetlen továbbfejlesztése. Jelentősebb módosításokról nem beszélhetünk, inkább csak kozmetikázott a gyártó. Ez alapvetően nem is lenne gond, ha az előd kifejezetten jól sikerült volna. Szerintünk az egyik legnagyobb fejlesztés a különböző PCI aljzatokat érintette, illetve tudomásunk szerint a Platinum A85XT lett az első, mSATA SSD-t támogató aljzattal szerelt AMD-s alaplap. Amit mi különösen hiányolunk, az az UEFI komolyabb átgyúrása, de ez – úgy fest – egyelőre várat magára. Sajnos az árazást szemlélve sem vagyunk túlzottan elragadtatva, ugyanis a három most tesztelt alaplap közül jelenleg a Sapphire modellje a legdrágább a maga 38 000 forintos címkéjével.

ASUS F2A85-V PRO alaplap
MSI FM2-A85XA-G65 alaplap

Oliverda

Az Asus F2A85-V PRO alaplapot az Asustól kaptuk, az MSI FM2-A85XA-G65-öt pedig az MSI biztosította. A Sapphire PURE Platinum A85XT alaplapot a Sapphire bocsátotta rendelkezésünkre.