Külső

Megszokhattuk már a Cooler Mastertől, hogy házait elsősorban szellősségre hangolja. Rengeteg részben vagy teljesen rácsozott homlokzatú modelljük van, újabban pedig a brutális, 200-230 mm-es ventilátorokra kaptak rá. Csak a termékpaletta csúcsán, a Cosmosok között van kimondottan halk üzemre kihegyezett változat. Most viszont nagy örömünkre, az alsóbb kategóriában is jelentkezett a gyártó egy halk dobozzal, hiszen nem mindenkinek van szüksége hivalkodó óriásra. A Cooler Master Sileo 500 kívülről egy teljesen átlagos miditoronynak tűnik. Csupán 432 mm magas, és 480 mm-es mélysége sem valami hatalmas. Halk házhoz illően az oldalfalain nincs semmilyen nyílás. A friss levegő az előlap oldalára vágott réseken áramlik be, a meleg pedig hátul távozik.

Előlapján a klasszikus – már-már unalmas – formatervezés dominál. A kis magasság ellenére nem kevesebb mint öt 5,25”-os meghajtóhelyet kapunk, melyeken most nem rácsozott, hanem fémmel borított fedelek vannak. Alattuk két 3,5”-os foglalat következik, melyek közül az alsóba előlapi csatlakozópanelt telepítettek, ezen két USB, egy eSATA és két hangcsatlakozó csatlakozó sorakozik. Okosan, egymástól jó távolra helyezték el az USB-ket, hogy két szélesebb eszköz bedugásával sem legyen probléma. Az alumíniummal borított homlokzat alsó részén egy sáv fut végig, amelynek felső része a bekapcsológomb, alatta jön a reset, az utolsó pár centiméteren pedig a merevlemez lámpája.

Hátul nem találtunk semmi érdekeset. Talán csak a 120 mm-es lapátkerékkel kitöltött univerzális (80 és 92 mm-es ventilátorokat is fogad) szellőzőnyílást érdemes megemlíteni, amibe nem csavarokkal, hanem műanyag pöckökkel rögzítették a légkavarót.

Kicsit bekukucskálva viszont találtunk egy tényleg érdekes, szokatlan elemet. A tápot alátámasztó fülek és a hátlap csavarmenetei puha, rezgéscsillapító anyaggal vannak kibélelve.

Főbb paraméterek:

Belső

Belül a szokásos, középkategóriás Cooler Master házak képe fogadott minket. Ugyanazt az elrendezést és rögzítőrendszereket láttuk, mint korábban már többször. A kívülről is elérhető meghajtóhelyek rögzítése a műanyagok ellenére kellően stabil. Hátul a bővítőkártyákat egyenként oldható műanyagok tartják, de használhatunk csavarokat is. Némileg karcsúnak tűnhet a három darab, 90 fokban elfordított, színes, elölről 120 mm-es ventilátorral szellőztetett merevlemezhely, de igény szerint használhatjuk a két előlapi 3,5 hüvelykest is ilyen célra, vagy tehetünk winchestereket az 5,25”-os helyekre. Így akár tíz adattárat is belesűríthetünk.

Halk házhoz illően a Sileo 500-ban találunk hangszigetelő habot, mely a méretes lemezfelületek rezonanciáját hivatott meggátolni. Ilyen anyagot kaptunk alulra és felülre is. Minősége átlagosak mondható, hasonló, méretre vágható lapokat külön is vásárolhatunk.

Sokszor tapasztaltuk már halk rendszerek építésekor, hogy a nyitott állapotában különösen csendes gép az oldalfalak felhelyezésével nem halkabb, hanem a rezonancia miatt hangosabb lett. Hasonló dologtól nem kell tartanunk a Sileo 500-nál, mert mindkét nagy lemezéről visszaköszön az alul és felül látott szigetelőréteg. Egyedül azt kifogásoljuk, hogy a váz fémjére illeszkedő peremeken nincs semmilyen hangelnyelő. Ide érdemes lehet néhány rétegnyi szigetelőszalagot ragasztani, hogy még tovább csökkentsük a rezonanciát.

Korábbi képeinken látszott, hogy a Sileo 500 előlapját szálcsiszolt alumínium borítja. De nem teljesen ebből a tetszetős anyagból készült a front, csak a középkategóriás Cooler Mastereknél megszokott műanyagra tettek egy vékony lemezt. Ez a megoldás biztosan jóval olcsóbb, de látványban nem sokkal marad el a teljes alumíniumpofától. Korrekt húzás, hogy a vezetékek elkülönülnek az előlaptól, az viszont nem, hogy az oldalsó szellőzőnyílásokból hiányoznak a porszűrők.

Ha nem lenne a vázon az a pár hangszigetelő betét és az előlapi szerelvények panelje, akkor nem tudnánk megmondani, hogy egy korábbi Centuriontól, a katonás Ammótól vagy az új Sileótól származik-e. Ebből az következik, hogy néhány szigetelőlappal és némi barkácsoló kedvvel bármilyen átlagos számítógépházból csinálhatunk halkat.

Szerelés tekintetében a Sileo 500 nagyon korrekt volt. Egyedül a szigetelőrétegek miatt kissé szoruló tápot kellett a helyére erőltetni. Viszont így, hogy megszorult, még halkabban, rezonanciamentesen tudott dolgozni a beszerelt Cooler Master táp. Mint látható, az alaplap és a meghajtóhelyek között még éppen annyi hely van, hogy az általunk használt Radeon HD 3850-nél hosszabb grafikus kártyák is beférjenek. Az első és hátsó 120 mm-es ventilátornak négytűs táp-, és háromtűs alaplapi csatlakozója is van, mi a szabályozhatóság miatt az utóbbi használatát javasoljuk.

Tesztelés, értékelés

A Sileo 500-hoz összehasonlításul szokásos Casetek CK1020 házunkat használtuk, benne az extrém négymagos és Radeon HD 3850 köré épülő rendszerrel.

• Intel Core 2 Duo QX9650 processzor
• Cooler Master Hyper TX2 processzorhűtő
• Asus P5E3 DeLuxe alaplap
• 2 x 1024 MB Samsung DDR3 memória
• Radeon HD 3850 videokártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master RealPower 550 wattos tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 milliméteres ventilátorral

Grafikonjainkon egy megközelítőleg 20 percig tartó, 100 %-os processzorterheléses melegítési időszak és utána pár perces terheletlen kihűlési folyamat látható. A vonalakat vízszintesen némileg elcsúsztattuk egymástól, hogy a felfutás és a lecsengés jobban láthatóvá váljon. Az első menetben a processzorhűtőt percenkénti 1800-as csúcsfordulatán hajtottuk. Mindkét házban maximális fordulaton jártak a ventilátorok. A Sileo esetében ez – nagyon okosan – csak percenként 800-at jelentett. A Casetekben – a kisebb ventilátorok miatt – a fordulatszám percenként 2000, illetve 1400 volt.

Ami a hűtést illeti, fej-fej mellett haladt a Cooler Master és a Casetek, de a győzelmet végül az utóbbi szerezte meg, igaz, szoros befutóval. Hangban a Sileo sokkal jobb volt. Az 1800-as percenkénti fordulaton járó Hyper TX2 ventilátor zajából, a hangszigetelő anyagoknak köszönhetően lényegesen kevesebb szűrődött ki. Ebben a zárt oldalfalaknak is komoly szerepe volt.

Lelassítva a processzorhűtőt csak annyi változott, hogy a négymagos hőmérséklete durván 3 fokkal megemelkedett. A két ház sorrendje nemcsak hűtés, hanem hang szempontjából is ugyanaz maradt. A Casetek a fő zajforrás csökkentésével sem volt olyan csöndes, mint a Sileo az előző menetben. Pedig a CK1020 ekkor sem volt hangosnak nevezhető, sőt.

Harmadjára kiiktattuk a házak szellőzőrendszerét. Itt megmutatkozott a hangszigetelő anyagok hűtésre gyakorolt káros hatása. Mivel az oldalsó lemezeken nincsenek rések, hőcserélő felületüket pedig szivacsos anyag borítja, minimális légáramlattal sokat romlik a szigetelt ház hűtési képessége. Könnyen ördögi körbe kerülhetünk. Halkítom, de melegebb lesz, ezért erősíteni kell a hűtést. Ezzel viszont erősödik a hang, szóval ismét halkítani kell, ettől viszont ismét melegebb lesz belül, és így tovább. Szerencsére a Cooler Master mérnökei már megtalálták helyettünk a jó szellőzés-halkítás arányt. A két 120 mm-es légkavaró kikapcsolásától szinte semmit sem halkult a már amúgy is majdnem néma Sileo, tehát érdemes járati őket.

Értékelés

Pontosan azt tudta a Sileo 500, amit elvártunk tőle. A megszokott, középkategóriás Cooler Master házak kiváló minőségi szintjén volt különösen halk és kielégítően szellős. Kívülről szerintünk tetszetős, ezen alig ront az a tény, hogy nem teljesen, hanem előlapja csak burkolatában alumínium. Jó pont, hogy került a frontra eSATA csatlakozó is. Tudásához mérten megközelítőleg 20 000 forintos ára rendben van, hiszen akkor sem jönnénk ki olcsóbban, ha önállóan vásárolnánk meg és szerelnénk be a szigetelőanyagot. A Cooler Master Sileo 500 azoknak ajánlott, akik barkácsolás nélkül szeretnének egy nagyon halk, szolid megjelenésű, közepes méretű házat. Aki viszont szívesen szerelget, az kerítsen valami régi filcszőnyeget, némi szivacsot, gumit, szigetelőszalagot, és fogjon neki a barkácsolásnak!

Cooler Master Sileo 500

rudi

A Cooler Master Sileo 500 házat az Expert Computer Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.