Médialejátszó
A készülék képes egyszerre kezelni a zenéket, képeket és videókat egyetlen nagy fájlkezelő alkalmazásban, de arra is módot ad, hogy ezek közül típusuk szerint szelektáljon a felhasználó, sőt az állományok listázhatóak az abécésorrenden kívül méretük és keletkezésük dátuma alapján is.
Láttunk már szemrevalóbb tipográfiai elemeket alkalmazó médialejátszó szoftvert, de a lényeg úgyis az, hogy teljesen jól használható. Még lejátszási listát is összeállíthatunk a kívánt darabok külön könyvtárba pakolásával, ez pedig a vetélytársak többségéről nem mondható el. A fájlok és a mappák neve – köszönhetően a viszonylag kicsi karaktereknek – teljesen kifér, legalábbis lista módban, ilyenkor ezekből egyszerre tucatnyinak jut hely a képernyőn.
Filmek
Szokásos tesztcsomagunk összes tagját felismerte a lejátszó, és le is játszotta, egyedült a TS fájllal akadt némi probléma, hiszen csúnyán akadozott, ugrált a kép. Illetve valamiért a 720p felbontású QuickTime anyagot néma csöndben pörgette végig. Ezen kívül semmi másba nem lehetett belekötni, mindent, még az MKV-kat, beleértve a Killa_sample-t, az M2TS-t és a DivX HD videót is folyamatosan, színhelyesen, képhibák nélkül jelenítette meg. A modell támogatja a háromdimenziós állományok széles körének dekódolását, a mi SBS, MVC, illetve top-and-bottom tesztfilmünket is simán vitte. A többcsatornás, térhatású hangszabványok, így például a Dolby True HD és DTS HD Master Audio (7.1 csatornáig) sem állítja áthághatatlan akadály elé. A termékkommunikációban azt ígérték, hogy a modell képes felskálázni a satnya minőségű anyagokat HD vagy Full HD felbontásúra, de aki ebben bízik, annak csalódnia kell. Való igaz, hogy ezek némiképp jobban néznek ki, mint általában, ám a végeredmény a tökéletestől még messze van. A hálózaton lévő többi eszközt felismerte, és az azokon található videókat is gond nélkül játszotta le.
A filmek vezérlése a mostani trendeknek megfelelően három különféle módon lehetséges. A legpontosabb, ha a felhasználó a távirányító numerikus gombjai segítségével tizedmásodpercre pontosan megadja, hogy honnan induljon vagy folytatódjon a videó lejátszása. Ennél némiképp egyszerűbb a nyilak püfölése, hiszen ilyenkor felugrik a képernyőn egy grafikus kezelőfelület és egy csúszka, amin tízmásodperces időintervallumokat lehet átugrálni. És végül persze ott van a régi módszer, azaz a távirányítón elhelyezett, régóta megszokott, bevált funkciógombok, tehát a Stop, a Pause, a Play stb. használata. A rendszer a külső feliratok kezelését is biztosítja, a karakterek mérete, színe és pozíciója is megváltoztatható, és a szöveg századmásodpercenkénti eltolására is lehetőség nyílik, amennyiben valami gond adódna a szinkronizációval.
Képek és dalok
A képnézegető szekción bizony lenne mit javítani, hiszen ugyan a JPG mellett a PNG, GIF és BMP kiterjesztésű fájlok megjelenítését is biztosítja, viszont a manapság igen népszerű animgifeknek csak az első képkockájáig jut el. Ráadásul aláfestő zene sem pakolható a diavetítés mögé, a képváltás sebessége sem szabályozható, és azt ezt feldobó effektek is hiányoznak. A fényképekbe kódolt EXIF metaadatok, azaz hogy milyen beállítások mellett, milyen típusú fényképezőgéppel stb. készült egy adott fotó, feldolgozására sem képes.
A zenelejátszó grafikus felülete nagyon puritán, a fekete képrenyőn csak az előadó, a számcím és az ID3 tagek jelennek meg. Sehol egy lemezborító vagy esetleg valami pofásabb ábra, ráadásul még az ékezetes karakterek is problémát okoznak a rendszernek. A számokba azért szerencsére bele lehet tekerni a nyilak segítségével, viszont az érdekes, hogy erre a távvezérlő funkciógombjai nem használhatóak. A formátumtámogatás miatt viszont egy rossz szó sem érheti a ház elejét, hiszen a kötelező MP3 mellett a WMA, WMA Pro, OGG és az elméletben jó hangminőséget kínáló FLAC, APE és LPCM fájlok megszólaltatása is megoldott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
