Dune HD Base 3D

Ha azt mondjuk, Dune, sokaknak még mindig Frank Herbert sci-fi univerzuma, a David Lynch filmje vagy oldschool kockáknak az ebből készült játék ugrik be. Rosszabb esetben esetleg a kilencvenes évek eleji eurotrash "zenekar", ám egyre többen lesznek, akik valószínűleg inkább az asztali médialejátszókra asszociálnak a névről. A Dune HD szívós munkával küzdötte fel magát az iparág megkerülhetetlen résztvevői közé, és mára ott tartunk, hogy a cég számít az egyik legkomolyabb, legmegbízhatóbb piaci szereplőnek ezen a területen.

A márka egyik csúcs készülékét, a Dune HD Base 3D-t próbáltuk ki, melyet egy gyors megnézés erejéig a PH!TV-ben már szemügyre vettünk korábban. A vállalat azt állítja a lejátszóról, hogy jelenleg az egyik legjobb ár/érték arányú univerzális megoldás Full HD videó- és zenelejátszásra, legyen szó hagyományos vagy akár 3D tartalmakról. A technikai specifikációk és a termékinformációk alapján ígéretesnek tűnt a termék, az elvárások pedig nagyok voltak, így bíztunk benne, hogy az elmúlt időszak néhány zsákutcája után ez a modell nem okoz majd csalódást.

Mi van a dobozban?

A gyártók jó része még a legdrágább termékeknél is hajlamos spórolni a kábeleken, ami azért meglehetősen idegesítő és kicsinyes húzás. A Dune HD ezzel szemben telepakolta minden földi jóval a dobozt, így a távirányító és a használati utasítás mellett található benne egy-egy HDMI, Ethernet és komponens kábel, illetve egy átalakító, aminek segítségével az angliai elektromos hálózathoz is lehet csatlakoztatni.

A Base 3D külsejében az asztali Blu-ray lejátszókat idézi, csakhogy itt a frontfelület bal oldalán elhelyezett felvonóhíd mögé nem egy optikai meghajtót, hanem a 3,5"-es merevlemez garázsát építették. Középre került a monokróm LCD kijelző, mellé pedig a hagyományos kivitelű kezelőgombok, amelyek ugyan nem mutatnak olyan jól, mint egy érintésérzékeny vezérlőpanel, ám cserébe annál sokkal kényelmesebben használhatóak. Található még az elülső panelen egy-egy USB port és mini jack a fülhallgatóknak, továbbá SD kártyaolvasó is.

A mattfekete szálcsiszolt felület igen jól fest, egyre többen kezdenek rájönni végre, hogy ez a praktikum mellett esztétikumban is bucira veri az annyira favorizált fényes lakkfeketét. A fém készülékház strapabírónak tűnik, tetején a domború, visszafogott céglogó pedig igen jól fest, így kifejezetten elegáns az összhatás. Az aktív hűtéshez szükséges ventillátor szellőzőrácsát hátul helyezték el a fizikai bekapcsológomb, illetve egy-egy komponens, kompozit, HDMI 1.4 és Ethernet csatoló, valamint két-két USB 2.0, digitális (optikai és koaxiális S/PDIF) és analóg audiocsatlakozó kompániájában.

5 x 43 x 25 centiméteres méretével és körülbelül másfél kilogrammos súlyával egyértelműen a masszívabb, termetesebb asztali médialejátszók közé tartozik a Dune HD Base 3D. 32 x 11,5, x 49 centiméteres, kisbőröndszerű doboza nem tartozik a legkönnyebben hordozható darabok közé, de a tetején elhelyezett fülnek köszönhetően azért nem okoz akkora problémát a cipelése.

Működés közben

A modellbe a 2012 nyarán debütáló Sigma Designs SMP8673 típusjelzésű, 800 Mhz-es, 3D tartalmak kezelését támogató processzor került, mellé 512 MB RAM-ot és 256 MB + 4 GB flash háttértárat építettek. Bár a korábbi információk arról szóltak, hogy mód nyílik majd belső tévétunerkártya telepítésére, azonban ez kacsának bizonyult, így marad a már bevált, USB-n keresztül csatlakoztatott DVB-T egység. Viszont legalább a Wi-Fivel nem kell majd szórakozni, hiszen azt beépítették a készülékbe, azaz biztosítja a vezeték nélküli adatátviteli kapcsolat megteremtését is.

A modell támogatja az SMB, NFS és UPnP hálózati protokollok kezelését, magyarán könnyen csatlakoztatható a helyi hálózathoz. Ezután már képes tallózni a NAS vagy a PC állományai között, azaz az ezeken található médiafájlok lejátszása is megoldott. Korábban esett arról szó, hogy kialakítottak a készülékházban egy rekeszt 3,5"-es merevlemez számára, de az USB porton keresztül is csatlakoztatható hozzá adattároló egység. A FAT16 és FAT32 mellett az EXT2, EXT3, EXT4, illetve NTFS, valamint Mac HFS+ fájlrendszerekkel boldogul, ám utóbbinál az adatok írására nem, csak azok olvasásra képes.

Felhasználóbarát kezelés

Az Open GL támogatás miatt elméletileg a grafikus kezelőfelületnél is meglenne a lehetőség különféle látványos 3D effektek használatára, de a jelenlegi szoftvernél ezt még nem használták ki. Nem is okoz ez fájó hiányérzetet, hiszen a GUI így is eléggé rendben van. A felhasználónak módja nyílik, hogy válasszon a listás és az ikonos nézet között, sőt bizonyos korlátok között testre is szabhatja a felületet, azaz meghatározhatja az ikonok elrendezését, és a skint is saját ízléséhez igazíthatja.

A fő képernyőről minden fontosabb szolgáltatás, tehát a médialejátszó, az internetes tartalmak, az appok, a böngésző, illetve a kép-, hang- és rendszerbeállítások is elérhetőek. Azaz többek között meghatározható a felbontás, a képarány, az aktuálisan alkalmazott interfész, bekapcsolható a 24p mód, megadható, hogy milyen típusú a csatlakoztatott audiorendszer, illetve szabályozható a hangzás dinamikatartománya is.

Innen nyílik kapu a hálózatra, és egyebek mellett elszórakozhatunk a merevlemez vagy a különféle csatlakoztatott perifériák beállításaival is, sőt még az is megadható, hogy az LCD kijelzőn milyen információk jelenjenek meg. Tehát rengeteg paraméter és beállítás módosítható, épp ezért különösen fájó a kislexikon hiánya, vagy legalább a menüpontok mellett feltűnhetne rövid magyarázat, ahogy az más termékeknél mostanában olyan gyakran felbukkan.

Vezérlőeszközök

A készülék mellé járó távirányító nem egy szépségdíjas darab, viszont elég jól használható. A kopogós műanyagból készült szimpla téglatest mattfekete fényezésén nem látszódnak meg az ujjlenyomatok, viszont a háttérvilágítás hiánya miatt nem jár dicséret. A ráépített funkciógombok száma megfelelő, így minden fontosabb szolgáltatás, paraméter elérhető innen is közvetlenül, ráadásul ezek mérete és formája is eltérő, így sötétben sem kell feltétlenül lemondani róla

A modell vezérelhető USB-n keresztül csatlakoztatott egérrel és billentyűzettel, ami jelentősen megkönnyítheti egyes alkalmazások vagy a böngésző használatát. Ha valaki ilyesmiben gondolkozik, annak értelemszerűen érdemes egy vezeték nélküli verziót beszereznie. Az Android-, illetve iOS-alapú okostelefonokra és tabletekre letölthető egy ingyenes alkalmazás, a Dune HD RC, amivel elméletileg kiváltható a távvezérlő, de nekünk valamiért nem sikerült épkézláb működésre bírni, mert a program az indítást követően azonnal likvidálta magát. Ezzel szemben maga a termék nagyon stabil, nem fagy le, nem akad, az elektronika is megfelelően sebes, kellően gyorsan reagál a távvezérlő, az egér vagy a billentyűzet gombjainak nyomkodására.

Médialejátszó

A készülék képes egyszerre kezelni a zenéket, képeket és videókat egyetlen nagy fájlkezelő alkalmazásban, de arra is módot ad, hogy ezek közül típusuk szerint szelektáljon a felhasználó, sőt az állományok listázhatóak az abécésorrenden kívül méretük és keletkezésük dátuma alapján is.

Láttunk már szemrevalóbb tipográfiai elemeket alkalmazó médialejátszó szoftvert, de a lényeg úgyis az, hogy teljesen jól használható. Még lejátszási listát is összeállíthatunk a kívánt darabok külön könyvtárba pakolásával, ez pedig a vetélytársak többségéről nem mondható el. A fájlok és a mappák neve – köszönhetően a viszonylag kicsi karaktereknek – teljesen kifér, legalábbis lista módban, ilyenkor ezekből egyszerre tucatnyinak jut hely a képernyőn.

Filmek

Szokásos tesztcsomagunk összes tagját felismerte a lejátszó, és le is játszotta, egyedült a TS fájllal akadt némi probléma, hiszen csúnyán akadozott, ugrált a kép. Illetve valamiért a 720p felbontású QuickTime anyagot néma csöndben pörgette végig. Ezen kívül semmi másba nem lehetett belekötni, mindent, még az MKV-kat, beleértve a Killa_sample-t, az M2TS-t és a DivX HD videót is folyamatosan, színhelyesen, képhibák nélkül jelenítette meg. A modell támogatja a háromdimenziós állományok széles körének dekódolását, a mi SBS, MVC, illetve top-and-bottom tesztfilmünket is simán vitte. A többcsatornás, térhatású hangszabványok, így például a Dolby True HD és DTS HD Master Audio (7.1 csatornáig) sem állítja áthághatatlan akadály elé. A termékkommunikációban azt ígérték, hogy a modell képes felskálázni a satnya minőségű anyagokat HD vagy Full HD felbontásúra, de aki ebben bízik, annak csalódnia kell. Való igaz, hogy ezek némiképp jobban néznek ki, mint általában, ám a végeredmény a tökéletestől még messze van. A hálózaton lévő többi eszközt felismerte, és az azokon található videókat is gond nélkül játszotta le.

A filmek vezérlése a mostani trendeknek megfelelően három különféle módon lehetséges. A legpontosabb, ha a felhasználó a távirányító numerikus gombjai segítségével tizedmásodpercre pontosan megadja, hogy honnan induljon vagy folytatódjon a videó lejátszása. Ennél némiképp egyszerűbb a nyilak püfölése, hiszen ilyenkor felugrik a képernyőn egy grafikus kezelőfelület és egy csúszka, amin tízmásodperces időintervallumokat lehet átugrálni. És végül persze ott van a régi módszer, azaz a távirányítón elhelyezett, régóta megszokott, bevált funkciógombok, tehát a Stop, a Pause, a Play stb. használata. A rendszer a külső feliratok kezelését is biztosítja, a karakterek mérete, színe és pozíciója is megváltoztatható, és a szöveg századmásodpercenkénti eltolására is lehetőség nyílik, amennyiben valami gond adódna a szinkronizációval.

Képek és dalok

A képnézegető szekción bizony lenne mit javítani, hiszen ugyan a JPG mellett a PNG, GIF és BMP kiterjesztésű fájlok megjelenítését is biztosítja, viszont a manapság igen népszerű animgifeknek csak az első képkockájáig jut el. Ráadásul aláfestő zene sem pakolható a diavetítés mögé, a képváltás sebessége sem szabályozható, és azt ezt feldobó effektek is hiányoznak. A fényképekbe kódolt EXIF metaadatok, azaz hogy milyen beállítások mellett, milyen típusú fényképezőgéppel stb. készült egy adott fotó, feldolgozására sem képes.

A zenelejátszó grafikus felülete nagyon puritán, a fekete képrenyőn csak az előadó, a számcím és az ID3 tagek jelennek meg. Sehol egy lemezborító vagy esetleg valami pofásabb ábra, ráadásul még az ékezetes karakterek is problémát okoznak a rendszernek. A számokba azért szerencsére bele lehet tekerni a nyilak segítségével, viszont az érdekes, hogy erre a távvezérlő funkciógombjai nem használhatóak. A formátumtámogatás miatt viszont egy rossz szó sem érheti a ház elejét, hiszen a kötelező MP3 mellett a WMA, WMA Pro, OGG és az elméletben jó hangminőséget kínáló FLAC, APE és LPCM fájlok megszólaltatása is megoldott.

Netes tartalmak, vélemény

A Dune HD sohasem a termékei által elérhető töméntelen mennyiségű netes tartalomról vagy a különösen kiforrott smart rendszerről volt híres, így nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a modell e téren is a középkategóriát képviseli. Az alkalmazások száma nem túl nagy, hiszen mindössze egy pár egyszerű logikai játék, az időjárás-előrejelző AccuWeather, a Facebook, a Twitter és néhány internetes rádió található meg a kínálatban. Még YouTube sincs, legalábbis egyelőre, hiszen állítólag egy későbbi szoftverfrissítés orvosolhatja ezt a problémát.

Az Opera-alapú böngésző viszont kategóriájában az egyik legjobb jelenleg. Támogatja a Flasht, kellően gyors és okos, így a használata olyan, mintha számítógép előtt ülne az ember. Ez pedig ma még, amikor a legtöbb ilyen eszköz csigabiga böngészője az idegbajba kergeti az embert, kifejezetten üdítően hat.

Értékelés

A Dune HD sok más gyártóval ellentétben még mindig elsősorban a médiafájlokra fókuszál a sok csilli-villi kiegészítő szolgáltatás, a smart tévé rendszer, az internetes tartalmak, játékok, fitneszprogramok, konzerv magazinműsorok, főzöcskéző- és koktélkeverő alkalmazások és társaik helyett. És ez a törekvés meg is látszik a Base 3D-n.

Ez persze nem baj, hiszen nem hátrány, ha egy ilyen eszköz döccenés és minden komolyabb probléma mellett képes még a magas bitrátájú videók lejátszására vagy a 3D tartalmak megjelenítésére is, vagy épp a többcsatornás, térhatású hangsávok problémamentes kezelésére. Minden esetben ez kellene, hogy legyen az alap, amire épülhet a felhasználóbarát módon kialakított grafikus kezelőfelület vagy a zökkenőmentes hálózatkezelés.

A Base 3D további erőssége a stabil, megbízható működés, a sebes elektronika és az igényesen kialakított készülékház, amiben még egy merevlemeznek is jutott hely. Bár 85 000 forintos árával egyértelműen a drágább asztali médialejátszók közé tartozik, de a minőséget, a kapcsolódó szolgáltatásokat és a folyamatos firmware-frissítésekben jelentkező terméktámogatást eddig még soha, sehol nem adták ingyen.

Dune HD Base 3D asztali médialejátszó

elefant

A Dune HD Base 3D lejátszót a Dune HD magyarországi forgalmazója bocsátotta rendelkezésünkre.