Technikailag és játékmenetében is mérföldkő

Bár klikkelésre építő játékmenete és persze rengeteg kisebb-nagyobb húzása terén az első Diablo, illetve a széria későbbi részei nyilvánvalóan összefüggnek, az első rész hangulata igencsak különbözött mindentől, ami utána jött. Bár a Diablo akkor is és ma is a tápolásról szól, mondjuk a Diablo III-ban még az első szinteken is végtelenül erős félistenként lehet végigsuhanni, halálos dervisként szórva a varázslatokat. Az első Diablóra ebből semmi nem igaz: itt egyértelműen nem mi voltunk az esélyesek, és akár a második szinten is simán el lehetett patkolni, ha egy kicsivel több csontváz íjászt és fürge démonfattyat sorsolt körénk a pályagenerátor. A varázslatokat nem lehetett vadul lődözni minden jöttmentre, legalábbis 8-10 szintlépés és az ezzel járó mananövekedés előtt semmiképp. Mivel a mana nem regenerálódott magától és a tűzgolyót szóró varázsbotok töltete is erősen limitált volt, még egy erősebb mágusnak is meg kellett gondolnia, hogy megéri-e ellőni egy drágább spellt, vagy inkább megoldja a helyzetet jóval lassabban valami közelharci eszközzel. És természetesen itt suhanás sincs: a program körökre osztott verziójának talán egyetlen maradandó hatásaként hősünk a Diablóban megfontolt tohonyasággal közlekedik – ez némi taktikát csempész az amúgy vad klikkelésre épülő csatákba.

A tárgyduplikálás többféle úton-módon is megoldható volt, és online, Tristramban állandó volt a seftelés. [+]

Szintén egyedi volt a Diablo atekintetben, hogy helyenként színtiszta horrorhangulatot árasztott. Bár a fejlesztők sosem mentek el a direkt polgárpukkasztás irányába, ha Eric Sexton karóba húzott, vagy épp kampókról lógó meztelen hullákkal akarta jelölni, hogy a Butcher bizony tényleg hatékony mészáros, hát erről senki nem tudta lebeszélni. A játékbeli pokol is inkább emlékeztetett egy csontfalak közé felhúzott aberrált húsbörtönre, mint a rosszhírű hely klasszikus ábrázolásaira – tisztán emlékszem, hogy néha azért fordultam vissza egy különösen undorító, netán szimplán veszélyesnek tűnő járatból, mert túlzottan félelmetesnek tűnt az ismeretlen eredetű sikolyok és hörgések által aláfestett sötétség.

Ez volt a legerősebb varázsbot a Diablóban – a képen egy „legálisan” szerzett verzió látható, a hackelt példányok ugyanis 256 töltettel rendelkeztek [+]

Bár a Diablóhoz sokunkat fűzik nagyszerű emlékek, közel 25 év távlatából nehéz még így is nehéz felbecsülni, hogy milyen elképesztően forradalmi is volt ez a játék. Az egyik első, DirectX-re építő, Windows 95 alatt is nagyszerű teljesítményt és tökéletes multiplayer-élményt nyújtó játékként például már alapból is kuriózum volt – még a technológiai visszafogottsággal nem nagyon vádolható Quake is csak 1997-ben kapta meg windowsos verzióját. A Diablo 256 színt használó, villámgyors grafikája a szerepjátékok között teljesen új élményt biztosított, és persze fürge, az oly élvezetes és egyszerű egérkattintásokra építő rendszere is úttörő volt. Ez persze nem mindenki szerette; aki rajongott a szószátyár, statisztikákkal teli RPG-kért, azok egyfajta árulásként élték meg, hogy ez a lecsupaszított és felgyorsított rendszer nagyságrenddel népszerűbb, mint az ő kedvencei. (Hasonlóképp, mint az alig pár évvel korábban lezajlott gyűjtögetős kártyajáték-forradalom, amely egyszerűségével és gyorsaságával elhomályosította a hagyományos szerepjátékok népszerűségét.)

Ez a páncél nem létezett a Diablóban, ám amikor kijöttek az első karakterszerkesztő programok, bárki fabrikálhatott ilyet magának [+]

Persze a Diablo nem rontott el semmit, sőt, tulajdonképpen az 1997-ben induló PC-s szerepjáték-reneszánsz első képviselőjének is tekinthetjük, olyan legendás programok felvezetőjének, mint a Fallout vagy a Baldur’s Gate. A Diablo tulajdonképpen saját alkategóriát nyitott a szerepjátékok és az akciójátékok közti résben, és a hatalmas siker hatására a következő években csak úgy ömleni kezdtek a trónkövetelők. Hasonló sikereket e korai próbálkozók egyik sem tudott elérni, de azt így is jelezte e programáradat, hogy a Blizzard North valami tényleg újat tudott alkotni – még akkor is, ha az egész projekt eredetileg egy 1983-as program felújításaként indult.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!