A Diablo, ami eredetileg senkit nem érdekelt
A valósághoz persze hozzátartozik az is, hogy az SSI-nak is óriási szerepe volt abban, hogy az RPG afféle tiltott szóvá vált DOS-on – amíg a cég első licenszelt D&D-játéka, a Pool of Radiance újítónak számított, addig öt évvel és vagy 15-20 rókabőrrel később már kifejezetten archaikusnak számított a cég játékfelhozatala. A sok önismétlő játékkal az SSI szétverte saját rajongótáborát, amikor pedig véletlenül született egy kicsit is előremutatóbb alkotás, azt általában programhibák és a csúnyácska grafika temette el. Hiába lett volna erre az egészre a nyilvánvaló megoldás egy igényes, újító jellegű RPG elkészítése, egyszerűen nem volt kiadó, aki erre 1994-ben pénzt mert volna áldozni; olyan meg aztán főleg nem, amelyik a tapasztalatlan Condornak adott volna erre a célra egy hatalmas summát.
Pool of Radiance
A kiállításon Brevik egyre idegesebbé vált, ahogy a különböző kiadók öltönyös vezetői egymás után küldték el tárgyalótermeikből apró kommandójukat – délutánra már szinte forrt a vére. A Condor alapítói reggeli optimizmus legkisebb nyoma nélkül, vert seregként tértek vissza a Sunsoft standjához, hogy bemutassák az érdeklődőknek a Justice League: Task Force-t. Itt még egy pofon érte őket: nem ők voltak az egyedüli csapat, akik ezen a játékon dolgoztak, hisz egy általuk nem ismert, holmi Blizzard nevű cég a program SNES-verzióját mutogatta a szomszéd asztalon. Brevik és Allen Adham, a Blizzard vezetője hamar beszélgetésbe bonyolódtak, és körülbelül két mondat után már tudták, hogy hasonlóképp tekintenek a világra – mindketten egy apró stúdiót vezettek, elegük volt a licenszelt játékok megszorításaiból, és, mint az hamar kiderült, mindketten hajlandók lettek volna feltenni cégük jövőjét egy olyan PC-s játékra, amelyről a hagyományos kiadók még csak hallani sem akartak.
„Fogd a kedvenc játékodat, és készítsd el annak jobb és modernebb verzióját!” – a Blizzard és a Condor fejlesztési filozófiája igen hasonló volt. A kép bal oldalán az első Warcraft látható, 1994-ből [+]
Persze a Condor pár évvel később alakult, így álomjátékuk csak papíron létezett – Adham azonban már játszható állapotban hozta el a kiállításra a Blizzard főművét. Brevikék így az elsők között nézhették meg a CES egy félreeső szobácskájában a Warcraftot. Bár tetszett nekik a játék is, az sokkal nagyobb hatást gyakorolt rájuk, hogy Adham nem a fejlesztési költségekről, pénzügyi előrejelzésekről és piackutatásokról papolt, hanem arról, hogy mennyire élvezik, hogy végre saját ötleteiket valósíthatják meg. Adham egyre lelkesebben magyarázott a különböző egységek létrejöttéről, a különféle játékelemek mögötti vitákról, no meg arról, hogy mennyit röhögtek az improvizált szinkronfelvételek során. A Condor és a Blizzard rokonlelkekből állt – és e sikeres rokonok mellett Brevik még rosszabbul érezte magát aznap már ezerszer visszautasított játékterveivel. Annyira, hogy azokat nem is merte megmutatni Adhaméknak…
A CES a Condor számára kolosszális csalódás volt tehát – nem elég, hogy a Diablóra nem sikerült vevőt találni, nem elég, hogy a másik két játéktervet sem tudták elsózni, de a kiállításon a riválisok közt körbenézve az is egyértelművé vált, hogy a DC-licenszen alapuló verekedős játékuk nem lehet olyan sikeres, mint amilyenben eleinte reménykedtek. Ez pedig aggasztó volt, hisz a cég első alkalmazottainak viszonylag alacsony fizetését az eladások utáni részesedés szétosztásának ígéretével tudták a céghez csábítani – viszont ha a Task Force rosszul fogy, az erősen morálromboló lesz.
A rossz hírek ráadásul nem álltak meg itt: a – mint utólag kiderült – alaposan félremenedzselt Sunsoft a kiállítást követő hetekben villámgyorsan összeomlott a párhuzamosan futtatott fejlesztések tucatjainak költsége alatt, és a Justice League: Task Force mindkét verziója is az azonnal leállított projektek közé került. Pár hónap tárgyalást követően az Acclaim végül átvette e játékok kiadási feladatköreit, ám eddigre a kiadói pénzektől eleső Condor alaposan megszenvedte a dolgokat. A három alapító mindent bevetett – családtagoktól és barátoktól kértek kölcsönt, és még a munkáltatói adóhozzájárulások utalását is abbahagyták –, de a kilátások így sem voltak biztatóak.
A Condor keselyűs yin-yang logója először a Justice League: Task Force elején tűnt fel, természetesen csak Mega Drive-on. Ezt követően e logót csak a kézikonzolos NFL Quarterback-széria vonultatta fel.
Depresszió uralkodott el tehát a korábban oly harsány stúdióban, és még az NHL 94-es meccsek sem tudták felvidítani a fejlesztőket. Mikor már arra sem volt pénz, hogy a szokásos heti egy új játékot finanszírozza a cég, egyre többen pendítették meg, hogy akkor legalább azt a fantasy RTS-t szerezzék meg, amelyről Brevik annyit mesélt a CES-ről hazaérkezve. Rick Seis programozó a mai napig saját eredményeként könyveli el a későbbi eseményeket, hisz, mint sokszor felhozza, ő piszkálta addig főnökét, míg az végül be nem adta a derekát, és fel nem hívta a 400 mérfölddel délebbre dolgozó Blizzardot, hogy nem tudnának-e esetleg küldeni egy játszható verziót a Warcraftból. Három nappal később be is futott a küldemény: egy rakás CD, rajtuk a stratégiai játék csaknem végleges verziójával.
[+]
Amikor Brevik néhány nap Warcraftozást követően hálálkodva felhívta Adhamet, minden bátorságát összeszedve megkérdezte tőle, hogy esetleg megmutathatná-e neki, illetve a Blizzard többi döntéshozójának, hogy mi is az a program, amelyet mindennél jobban szeretnének elkészíteni. Adham pozitív választ adott, azzal a kitétellel, hogy erre csak a Warcraft megjelenését követően kerülhet sor – addig minden energiájukat saját játékukba kell ölniük.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
