Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless billentyűzet
Az amerikai székhelyű Corsair időről időre jelentkezik új mechanikus billentyűzetekkel, amelyek jó minőségükről és kissé borsos árukról ismertek. Az FPS-huszárokat és a helyszűkében vagy gyakran úton lévőket célzó, 60 százalékos kialakítással eddig csak a K65 RGB Mini névre keresztelt modellt jegyezhették, azonban nemrégiben a K70-es szériában is megérkezett ez a méret a K70 RGB Pro Mini Wireless személyében. A sorozattal már találkozhattunk korábban: a numerikus paddal megspékelt nagy testvért még februárban, a TKL-es változatot pedig tavaly áprilisban volt szerencsénk megismerni közelebbről.
A vezetékmentes termék meglepően kicsi dobozát kinyitva magán a klaviatúrán kívül egy merev, 1,82 méter hosszú, harisnyázott Type-C/Type-A kábelt, egy Esc gomb helyére való, hajós logóval díszített billentyűsapkát, egy (apró háromszögekből álló) fényáteresztő mintázattal ellátott szóköz gombot, illetve egy kupak- és egy kapcsolószedő csipeszt lelhetünk fel a karton mélyén.
A műanyagházas, de alumínium fedőlappal borított, lebegő dizájnú konstrukció a vállalat kínálatában elsőként jön gyorscserés foglalatokkal, amelyekbe lineáris karakterisztikájú Cherry MX Red vagy Cherry MX Speed Silver kapcsolókat kérhetünk (tesztünk alanya az előbbieket kapta), ám utólag bármilyen háromtűs switch-re lecserélhetjük őket, ha úgy tartja kedvünk. (Igazából az öttűs példányok is beilleszthetőek a két fölösleges láb lecsippentésével, de nem vagyunk elkötelezett hívei a sufnituningnak, csupán a lehetőséget közöljük.)
A mellékelt, 1,5 mm falvastagságú PBT kupakok kettős fröccsöntéssel készültek; bár nálunk az US ANSI kiosztás tette tiszteletét, néhány egyéb elrendezés is létezik (ND, UK, BE, ES, FR, IT), noha magyar nincs köztük. A gombonként címezhető és rétegelt effektekkel megbolondítható háttérvilágítás természetesen nem hiányzik, ahogy a 8 MB-ra túlméretezett, 50 profil elmentését lehetővé tévő belső memória sem. Az RGB a burkolat alsó pereme fölött teljesen körbeérő, 26 zónára osztott fénycsík formájában is megjelenik.
A 128 bites AES titkosítást foganatosító periféria belsejében Axon processzor teljesít szolgálatot, amiből már adja magát, hogy a 4000 Hz-es keyscan frekvencia mellett a 8000 Hz-es polling rate előtt is zöld a lámpa, igaz, ez kizárólag vezetékes üzemmódban érhető el, mert a 2,4 GHz-es rádiófrekvenciás Slipstream kapcsolattal a 2000 Hz jelenti a csúcsot. Ha ez nem lenne elég, a Bluetooth szintén az arzenál részét képezi, ráadásul egyszerre három géphez párosíthatjuk, amelyek között aztán az Fn + [T/Y/G] kombinációkkal válthatunk. Az extra képességeket (vagy az olyan funkciókat, amik a nagyobb formátumú billentyűzeteknél külön gombon vannak) az Fn + [gomb] kombinációkkal érhetjük el, és ezekből a kompaktság miatt akad bőséggel.
Az apparátus hátulját képező burkolati elem eltávolítható (ez az úgynevezett Accent Bar), és lecserélhető a külön megvásárolható kék, piros vagy fehér változatra, ezzel is egy kis egyediséget kölcsönözve az eszköznek. A Type-C csatoló, a bekapcsológomb és a rádiós adapter számára – szállítási célzattal – elhelyezett bemélyedés szintúgy itt található. Nem mellékes részlet, hogy az alsó gombsor sztenderd kivitelű, tehát a kompatibilis kupakszettek száma szinte csillagászati.
A dőlésszög állítható, ám gumitappancsok csak a hasi szekcióra kerültek, a kihajtható lábakra nem. Az akkumulátor maximumra bekapcsolt LED-ekkel körülbelül 30 óráig, leoltott fényekkel nagyjából 200 óráig bírja egyetlen töltéssel (ami egyébként 3-4 óra), de ezeket az időket az USB frissítési rátája is befolyásolja.
Típus | Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless |
---|---|
Kapcsolók | - mechanikus, Cherry MX Red / MX Speed Silver - tesztpéldány: 45 gf Cherry MX Red (billentyűút 4 mm, aktuációs pont: 2 mm) |
Gombok száma | 61 |
Billentyűsapkák | kettős fröccsöntéssel készített PBT, 1,5 mm-es falvastagság |
Érzékelés | NKRO, 100 szézalékos anti-ghosting |
Háttérvilágítás | - gombonként címezhető RGB - 360 fokban körbefutó, 26 zónából álló fénycsík |
Belső memória | 8 MB, 50 profil |
Kapcsolódási módok | - 2,4 GHz-es rádiófrekvenciás (Slipstream) - Bluetooth - vezetékes |
Akkumulátor üzemideje | max. 200 óra |
Kábel | 1,82 méteres USB Type-C/Type-A |
Multimédia-vezérlők | Fn + [gomb] |
Extrák | gyorscserés foglalatok, Axon processzor (2000/8000 Hz-es polling rate, 4000 Hz-es keyscan frekvencia), 128 bites AES titkosítás, dedikált PlayStation üzemmód, cserélhető hátoldali panel (Accent Bar), sztenderd kupakszélességű alsó gombsor, alumínium felső rész, 2 db plusz billentyűsapka, kupakszedő csipesz, kapcsolószedő csipesz |
Méret (sz x mé x ma) | 294 x 105 x 44 mm |
Tömeg | 580 gramm |
Kompatibilis platformok | Windows 10-től (8000 Hz), macOS 10.15-től (8000 Hz), Android 8.1-től (125 Hz), iOS 12-től (125 Hz), Xbox One / Xbox Series X|S (1000 Hz), Sony PlayStation 4 / 5 (1000 Hz) |
Szoftver | Corsair iCUE (Windows, macOS) |
Gyártó honlapja | https://www.corsair.com/us/en/ |
Termék honlapja | Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless |
Garancia | 2 év |
Ár | 190 euró (kb. 75 000 forint) |
Szoftver
Írásunk tárgyának szoftveres hátországát értelemszerűen a cég centralizált platformja, az iCUE adja, annak is a v4.26.110-as verziószámú kiadása, amely hozzávetőleg 3,54 GB helyet foglal el adattárunkon, és mintegy 410-415 MB rendszermemóriát fogyaszt megnyitott ablakkal, azonban ebben még nincs benne a cirka 55 MB-nyi háttérben futó folyamat.
A nem épp minimalista program felépítését korábbi Corsair tesztjeinkben már behatóan kiveséztük (iCUE 3-as verzió, iCUE 4-es verzió), ráadásul a telepítést egy Device Settingsből bármikor megismételhető bemutató túra követi. Mindenesetre azt megemlítenénk, hogy az ismerkedésünk a rádiós adóvevő (v.5.6.126.) és a klaviatúra (v.5.17.120) firmware-frissítésével indult.
Amit érdekességképp kiemelnénk a gombok sokrétű felprogramozásán (makrók, szöveg, médiavezérlők, programindítás, profilváltás, egerünk gombjainak/görgőjének billentyűre rakása, karakterek felcserélése), a makrózáson és a rendkívül széleskörű RGB-s beállításokon (20 réteg hozható össze, és az ügyesebbek akár animációkat is csinálhatnak) kívül, az a külön aktiválható, dedikált PlayStation üzemmód, az automatikusan életbe lépő alvó mód (alapértelmezetten 15 perc), a Windows gombot (és opcionálisan Alt+Tab, Alt+F4 és Shift+Tab kombókat) deaktiváló Performance menüpont, a felbindolható, mikrofonos kommunikáció során hangunkat megváltoztató VoiceMod integráció és a kapcsolók debounce idejének meghatározhatósága.
Amennyiben USB-n keresztül kapcsolódunk gépünkhöz és az iCUE fut a háttérben, egy kattintással (Lighting Link presetek) szinkronizálhatjuk a világítást a többi ARGB-s Corsair eszközünkkel. Zárójelben említjük meg, hogy bár az Fn gomb nem tölthet be más rendeltetést, a személyi komfort érdekében felcserélhető a Menu (Fn2) gombbal.
Ahogy az lenni szokott, mind a gombok hozzárendelése, mind a fedélzeti fények beállításai eltárolhatók hardveres profilban, hogy később ne kelljen hozzájuk telepíteni a lassacskán túlburjánzó meghajtóprogramot. Persze egyáltalán nem elengedhetetlen az app használata, mivel anélkül is rengeteg funkciót érhetünk el Plug and play alapon.
Gombkombináció | Hatás | Gombkombináció | Hatás |
---|---|---|---|
Fn + Menu | Fn2 | Fn + Q | egér bal klikk |
Fn + Esc | 0 / ` | Fn + E | egér jobb klikk |
Fn + Esc + Shift | § / ~ | Fn + W | egérpointer mozgatása fel |
Fn + 1 | F1 | Fn + A | egérpointer mozgatása balra |
Fn + 2 | F2 | Fn + S | egérpointer mozgatása le |
Fn + 3 | F3 | Fn + D | egérpointer mozgatása jobbra |
Fn + 4 | F4 | Fn + R | egérpointer sebességének növelése |
Fn + 5 | F5 | Fn + F | egérpointer sebességének csökkentése |
Fn + 6 | F6 | Fn + , | hang némítása ki/be |
Fn + 7 | F7 | Fn + / | hangerő növelése 2 százalékkal |
Fn + 8 | F8 | Fn + . | hangerő csökkentése 2 százalékkal |
Fn + 9 | F9 | Fn + ' | Page Up |
Fn + 0 | F10 | Fn + ; | Page Down |
Fn + - | F11 | Fn + N | Home |
Fn + = | F12 | Fn + M | End |
Fn + Enter | Telepek töltöttségének kijelzése színesen villogó Enter gomb formájában | Fn + ] | Insert |
Fn + CapsLock | Wireless üzemmódra váltás | Fn + X | fényerő állítása 20 százalékonként |
Fn + T | Bluetooth 1 | Fn + C | léptetés az RGB effektek közt |
Fn + Y | Bluetooth 2 | Fn + V | RGB effektek irányának megváltoztatása |
Fn + G | Bluetooth 3 | Fn + B | RGB effektek sebességének megváltoztatása |
Fn + I | felfelé kurzor | Fn + U | Print Screen |
Fn + J | balra kurzor | Fn + H | Pause/Break |
Fn + K | lefelé kurzor | Fn + O | médiavezérlő: előző szám |
Fn + L | jobbra kurzor | Fn + P | médiavezérlő: szünetelés/lejátszás |
Fn + \ | 2 másodpercig lenyomva: makró rögzítésének indítása | Fn + [ | médiavezérlő: következő szám |
Fn + Win | 5 másodpercig lenyomva: PlayStation mód ki/be | Fn + Z | profilok közötti léptetés |
Fn + Win | Win Lock be/ki |
Hétköznapi használat
A mindennapok során javarészt pozitív benyomásaink voltak a liliputi K70-essel kapcsolatban, és ez az összeszerelési minőséggel kezdődött. Visszafogott mérete ellenére van anyag benne, csak minimális flexet sikerült belőle kicsikarnunk épeszű nyüstölés közben, miközben a Cherry switch-eken ücsörgő PBT kupakok vaskosak és kellemes tapintásúak, de van egy kis (nem zavaró mértékű) holtjátékuk.
A klasszikus Doommal és Call of Duty: World at War zombi kooperatív LAN-nal múlatott idő mondhatni felhőtlen volt, az elemében lévő apparátus 2,4 GHz-es kapcsolata kellőképp reszponzív, ugyanakkor Bluetooth-szal érezhető a késés, igaz, ezt inkább a kényelmesebb munkavégzés, a telepek kímélése és a sokoldalúság végett implementálták a tervezők.
Ha már a munkáról esett szó, ezen a téren nem voltunk annyira elragadtatva az apróságtól, viszont ez magának a 60 százalékos megvalósításnak köszönhető. Legjobban a különálló kurzorpozicionáló gombokat hiányoltuk (különösképp a nyilakat), a rétegek elkerülhetetlen igénybevétele sem gyorsította a tempónkat, de ez persze megszokás kérdése (csak például cikkíráshoz nem akarnánk megszokni). Melléütésből nem igazán volt több a szokásosnál, a gépelési élmény egészen kósernek bizonyult, de úgy gondoljuk, hogy az MX Silent Red vagy mondjuk az MX Blue kapcsolókkal szerelt Ducky x Varmilo Miya Pro Sakura és Ducky One 2 Horizon klaviatúráink érzékelhetően stabilabb (és prémiumabb) érzetet nyújtottak.
A Cherry MX switch-eknek elkélne egy kis kenés (nem vészes a történet, és várható volt), mindazonáltal a stabilizátoros gombok nincsenek híján a fémes csörgésnek, főleg, mikor a teljes billentyűutat megteszik (bottom out). A legnotóriusabb e tekintetben kétségtelenül a szóköz, ami kategóriákkal olcsóbb eszközöknél hallottakra hajaz, de a Shiftek, a Backspace vagy az Enter sem marad le sokkal tőle. Sajnos a struktúrából eredően a többi gomb által gerjesztett ingerek sem érnek fel a 80 000 forintos régiókba, de közelről sem maradnak le annyira, mint szélesebb testvéreik.
A csúszásgátló gumitalpak remekül ellátják feladatukat, de a dőlésszöget szabályozó lábakra nem jutott belőlük, habár a kis árkaikat körbeölelő, gumiból készült négyszögeknek hála ez nem ront túlságosan sokat a "lebetonozottságon", mert az alulsó oldaluk továbbra is érintkezik az asztallappal.
A bekapcsolásért felelős, kétállású reteszkapcsoló pozíciója jól eltalált, ösztönösen nyúlunk felé, de akkor is On állásba kell pöccinteni, ha vezetékes üzemmódot használunk. Az akku egész jól bírta szuflával, ugyanis egyhetes, napi néhány órás használat után még félig volt, igaz, túlnyomórészt 20 százalékos fényerővel mentek a LED-ek, és 1000 Hz-nél sem mentünk feljebb. A töltöttségi szintet az iCUE nem közli százalékosan, csupán Low/Medium/High/Full jelzőket használ, de az Fn + Enter kombóval az utóbbi gomb színes villogással tájékoztat minket erről. Apróság, de említést érdemel, hogy az alvó módból való ébresztés hozzávetőleg egy másodpercig tart, ami alatt a csöppség nem regisztrál leütést.
A billentyűzet a moddolhatóság jegyében született (hot swap, sztenderd alsó gombsor, eltávolítható Accent Bar), de csöppet vegyesek az érzéseink ezt illetően. Mivel "északi irányban" pislákolnak a LED-ek, a végletekig testreszabható RGB világítás ízléses és homogén, de pont emiatt az egyes long pole kapcsolók mellé használt, Cherry profilú billentyűsapkákkal gondok lehetnek majd, arról nem beszélve, hogy alternatív kupakkészlet vásárlásakor nem lesznek a rétegelt funkciók nevei/ábrácskái az oldalfalakra felszitázva, tehát az emlékezetünkre kell hagyatkoznunk ez ügyben – és itt lesz mire emlékezni.
A hátul megtelepedett cserélhető elemet (Accent Bar) kis műanyagpöckök tartják a helyén, ezért nem árt vele óvatosan bánni. Mi végül inkább nem is szedtük le, mert félúton már úgy hajlott a műanyag, hogy attól tartottunk, esetleg elpattan, de ettől még a variálhatóság megléte mindenképp pozitívum – mindenesetre fényévekkel jobbnak tartanánk például a mágneses rögzítést.
A szoftver roppant túlspecifikált még általános meghajtóprogramhoz mérten is, sem a tárhelyünkkel, sem a rendszermemóriánkkal nem bánik takarékosan, és szokás szerint akadt vele problémánk; az installációt követően egy idő után valamiért a Fn billentyű nem volt hajlandó egyes gombokkal együttműködni. Példának okáért az egérkurzor mozgatása vagy az alapvető RGB-vezérlés hibátlan volt, de nem tudtuk elérni a Delete-et (Fn + Backspace) vagy 0-t írni (Fn + Esc), és ezt csak az applikáció törlése vagy a vezetékes üzemre váltás oldotta meg.
Kábellel működött a 8000 Hz, és ezúttal nem tapasztaltunk olyan anomáliákat, amelyek játszhatatlanná tennék játékainkat, viszont miután vissza akartuk állítani az 1000 Hz-et, az összes gomb megszűnt reagálni, csak a fényáradat pulzált tovább – az újraindítás lett a gyógyír e bajra. Egyébként ha minden áron 1000 Hz fölé szeretnénk menni, akkor inkább a 4000 Hz-et javasoljuk, mivel az kevésbé terheli a rendszert, és mindössze 0,125 ezredmásodperccel lassabb, mint a 8000.
A másik gikszer, hogy a vevőegység almenüjében nem leltük meg a 2,4 GHz-es rádió 2000 Hz-es polling rate-jét, 1000 Hz volt a plafon, de ezt nem hisszük óriási malőrnek. Egy szónak is száz a vége, (eddigi tapasztalatainkkal egybevágóan) túl körülményes az iCUE, ám szerencsére nem kényszerítenek minket a felrakására, hiszen a valóban fontos dolgokhoz hozzáférünk nélküle is, és az 1000 Hz-es alapbeállítás tökéletes lesz a felhasználók 99 százalékának.
Konklúzió
Összességében maga a hardver elég korrekt, ha az olcsóbb klaviatúrákat idéző gépelési zajt nem vesszük figyelembe, ám mivel a gyorscserés foglalatokba bármikor vehetünk komolyabb switch-eket (vagy megkenhetjük az MX-eket), ezt még nem neveznénk perdöntő negatívumnak. Pláne nem, mert az efféle könnyű módosíthatóság még egyáltalán nem gyakori a készre szerelt billentyűzetek szegmensében, főleg nem a 60 százalékos, és ezen felül még vezeték nélküli működést is biztosító modellek közt. A zsinór egyébiránt elég merev, de közel sem oly mértékben, mint például a K95 RGB Platinumé, ergo ezen a fronton is van fejlődés.
Véleményünk szerint az eszköz tulajdonképp vonzó jószág, és nem sok versenytársa akad a termékjellemzők vonatkozásában; ha nem erőltetjük az iCUE-t, hanem a Plug and play képességekre, illetőleg az 1000 Hz-es Slipstreamre bízzuk magunkat, hű és szeretett társ válhat belőle. Ez hatványozottan igaz, ha meglépjük az előző bekezdésben taglalt manőverek egyikét a kapcsolókkal, de annak kimondottan örültünk volna, ha ennyi pénzért járna a csomaghoz egy lecsatolható csuklótámasz, meg egy PET porvédő, és a (sokkal) jobbik fajta kupakszedő csipesz hullana a kartonból az ölünkbe, nem a mostani, amivel nem túl nehéz megkarcolni a billentyűsapkák oldalfalát.
A kompaktság, a decens összeszerelési minőség, a gyorscserés foglalatok, a reszponzivitás, a bónusz háromeszközös Bluetooth és a széleskörű kompatibilitás okán kiérdemeltnek ítéljük meg a tetszett díjat, viszont a meglátásunk az, hogy ha dolgozni is gyakran szeretnénk, akkor célszerű lehet egy valamivel több gombos tasztatúra beszerzése a K70 RGB Pro Mini Wireless mellé, noha ez teljességgel szubjektív preferencia.
Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless
Synthwave
A Corsair K70 RGB Pro Mini Wireless billentyűzetet a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.