..still going
Hajnali 4 és 5 között érkeztünk meg Bangkokba, vak sötétben, ámde 30, azaz harminc fokos hőségben! A repülőtér persze légkondicionált, de pusztán a gép kijáratától a reptérig megizzadtunk. Egy rövid másfél órás tankolás után folytathattunk utunkat, hogy végül megpillantsuk a számítástechnikai ipar - egyik - fellegvárát, Tajvant.
Tajpej, Tajvan
Tajvan egy, az identitását kereső szigetország, melyet Kína egyik tartományának és önálló, demokratikus államnak egyaránt tekintenek. Az utóbbi években fantasztikus fejlődésen ment keresztül, Tajpej például egy rizsföldekkel teli falu volt 10 éve, míg most egy 3 milliós megaváros! A gyors fejlődés minden előnye és hátránya is nyomonkövethető. Az utak szélesek, nagyon szélesek. Dugók épp ezért olyan formában biztosan nincsenek, mint nálunk. Vannak viszont olyan állapotú panelek, amelyekhez képest a leglepukkantabb budapesti zónák is luxusrészlegnek tűnhetnek.
Tajpejben található a világ talán legnagyobb, 101 névre hallgató, 508 méteres felhőkarcolója – mellesleg pont a kiállítási rész (értsd: Computex) területén. A Computex – ellentétben a Cebittel, vagy például a nálunk rendezett kiállításokkal – nem a város egy kieső részén, elkülönítve zajlik, hanem az üzleti negyed 4-5 elegáns irodaházát használják e célra. Minderről többet holnap fogunk tudni írni, egyelőre a lázas előkészületek pillanatképeivel szolgálhatunk csak.
A fenti képek tegnap, azaz május 30-án este készültek. A mai – illetve az órára pillantva pár perce már tegnapi – napon városnézés helyett a szakma – európai – nagyjaival volt alkalmunk megismerkedni. Így együtt vacsoráztunk Mike Magee-vel a The Inquirertől, Sander Sassennel a Hardware Analysis-től és például Jon Fabriciusszal a HARDiNFO.dk-tól.
Este még volt alkalmunk – jó értelemben – kocsmázni az Abit és az XGI pr-osaival. Most pedig magas alkoholszinttel alvás helyett cikket írunk. Folytatás következik...
Parci
