Képminőség I.
A monitorokat több órányi munka után egy Asus GeForce 7900 GT videokártya DVI portjaira kötve kezdtük el vizsgálni. Először csak a színekkel, fényerővel és kontraszttal variáltunk, de ezekkel sem sokat, mindkét monitor esetében kb. 45-50 százalékos fényerőt és kb. 60 százalékos kontrasztot találtuk a legmegfelelőbbnek a mindennapi használathoz sRGB színbeállítások mellett. A színgradiensek és szürkeátmenetek a megszokott forgatókönyv szerint (a P-MVA panelekre jellemző módon) alakultak mindkét monitor esetében, beállítástól függően hol kicsit, hol jobban láttuk a sávosodást.
Hirdetés
Egyik Belinea monitor esetében sem nevezhető a színreprodukció tökéletesnek, mert bár mindkét TFT nagy számú színt tud megjeleníteni, ennek következtében pedig a legtöbb alkalmazáshoz ajánlható, szubjektív véleményünk szerint a képek szerkesztésével foglalkozók számára egyik sem lenne megfelelő választás. Ezt egyrészt szinte az összes eddig nálunk járt AUO P-MVA panelre elmondhatjuk, másrészt külföldi tesztek precíz mérőeszközök segítségével is erre a következtetésre jutottak.
A Belinea 10 19 20 és 10 20 35W specifikációik alapján P-MVA panelesek 1000:1-hez és 800:1-hez kontrasztaránnyal, ami elvben azt jelenti, hogy mindkét monitornak igen jó a feketéje. A 10 19 20 esetében a megvilágítást mi egyenletesnek találtuk, nem láttunk egyik oldalról sem bevilágítást, azonban a fórumon panaszkodtak már ilyen problémára, tehát itt is látszik, hogy ez erősen beállításfüggő. A 10 20 35W esetében már a képünkön is jól látható, hogy mind a négy sarokból látható némi bevilágítás, ezek közül az alsó „csóvák” voltak felfedezhetőek filmnézés közben.
Balra a 10 20 35W, jobbra a 10 19 20 [+]
A második körben a betekintési szögeket vizsgáltuk, amiben az MVA paneles monitorok a TN-eknél jobbak, de az IPS-eknél rosszabbak szoktak lenni. Mindkét monitor esetében 170 vagy 178 fokos betekintési szögeket adott meg a gyártó, ezek jórészt helytállónak bizonyultak; nem teljesen oldalról nézve egyik irányból (fentről, lentről, oldalról) sem tapasztaltunk kiugró kontrasztarány-csökkenést, de 160 fok fölött már látható volt a fakulás.
A képminőségi vizsgálatok után a játékok esetleges utánhúzását ellenőrző teszt következett. A Belinea mindkét monitor esetében 16-20 ms-os tipikus, illetve 8 ms-os g2g válaszidőt adott meg, köszönhetően az MVA panel és az overdrive technológia keresztezésének. A TFT-ket több játékkal is ki szoktuk próbáltuk (Quake 4, Far Cry, Oblivion, FEAR, Quake 3), és a Belineák esetében végül kimondhatjuk, hogy nem észleltünk utánhúzást. Természetesen az utánhúzás megítélése erősen szubjektív, így ha egy valóban válogatós hardcore gamer kérdezne meg minket a két monitorról, akkor azt mondanánk, hogy a 10 20 35W helyett játékra vegyen inkább TN paneles monitort. De hogy mindezt képekkel is illusztráljuk, a PixPerAn nevezetű programot vetettük be, mellyel, ha szubjektív módon is, de ábrázolható az egyes TFT-k utánhúzása. Egy, a képernyőn jobbról-balra száguldozó (vagyis utánhúzást produkáló) alakot kell különböző paraméterek beállításával megörökítenünk, lefényképeznünk a programon belül. Ehhez persze jó szem kell, hiszen minimális különbségeket is észre kell vennünk ahhoz, hogy a végeredményül kapott „utánhúzás-képkocka” valóban olyan legyen, amilyet a monitor ténylegesen produkál.
Belinea 10 19 20 (8 ms) / Fujitsu-Siemens P19-2 (8 ms) / ViewSonic VG920 (8 ms)
Belinea 10 20 35W (8 ms) / AOC LM2028 (16 ms) / ViewSonic VA2012W (8 ms)
Ha összehasonlítjuk a PixPerAn-nal készített képeket, akkor (szerintünk) az látható, hogy a 8 ms-es monitorok között nincs igazán észrevehető különbség, a sorból csak a 16 ms-os AOC monitor lóg ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!