A labdaverem nem ereszt
A videojáték-műfajok mára már gyakorlatilag konszolidálódtak, így nemigen lehet akkora újdonságot felmutatni, mint amikor például megjelentek az első belső nézetes vagy lopakodós játékok. Időnként azonban egy-egy specifikus játékmechanika olyannyira jól sikerül, hogy ennek ellenére is különálló műfajt teremt. Ilyen a soulslike kategória, ami komoly nehézséggel, energiacsíkra építő, mély harcrendszerrel és pihenéskor újratermelődő ellenfelekre épít, vagy épp a metroidvania, amiben egy nagy, összekapcsolt világot lehet felfedezni, vissza-visszatérve korábbi helyszínekhez az újabb képességekkel megerősödve – és persze a roguelike is az eredeti, 1980-as Rogue-ról kapta a nevét és műfaji jellegzetességeit. Ezekhez hasonló, ám sokkal frissebb műfaj az, amit, ha nem is feltétlenül a Vampire Survivors hozott létre, de mindenképpen az népszerűsített; ennek lényege, hogy karakterünk automatikusan támad a masszív hordákban özönlő ellenfelekre, és a hátrahagyott jutalmakból jut hozzá újabb és újabb képességekhez. Nos, a Ball x Pit ezt a mechanikát ötvözi az Breakout-féle labdapattogtatós-faltörős old-school játékmenettel és egy teljesen független bázisépítős résszel – és mindezt teszi a jól ismert „fuss újra neki erősebben” roguelike körítéssel.
A sötét fantasy történet középpontjában egy mitikus város, Ballbylon áll, amit elpusztít egy masszív meteor. Különböző kalandorok indulnak a romokba kincsek reményében, miközben onnan ömlenének ki a szörnyek hordái. Mi nyilván a kincsvadászokat irányíthatjuk, akik golyókat lőnek ki a szájukból – akár automatikusan (ami célszerű és kényelmesebb), akár manuálisan –, amik a pályák falain és a gonoszokon pattogva sebzik az ellenségeinket, idővel visszatérve hozzánk. A kiiktatott monstrumok hátrahagyott kristályaival szintet lehet lépni, újfajta golyókat vetve be: van olyan, ami földrengést okoz, becsapódáskor egy nagyobb területet fed le; van, ami lángra lobbantja az ellenségeket, folyamatosan sebezve őket; és van olyan, ami áthatol rajtuk ahelyett, hogy lepattanna. Szerezhetünk passzív ereklyéket is, amik gyorsítanak, mérgező aurát biztosítanak, vagy növelik a sebzést, ha egy adott szögből találnak be labdáink. A nagyjából negyedórás pályák két kisebb, majd egy nagyobb főgonoszt kínálnak a szimpla ellenséges blokkok seregei mellett: előbbiek kiiktatása pedig szélesíti a pályát, növelve a játékteret és a potenciális veszélyeket.
[+]
Időnként fúziós reaktorokat szerezhetünk, amik ezen játékszegmens sava-borsát adják. Minden golyó szintet léphet, ha pedig elérik a harmadikat, fuzionálhatók. Ennek két módja van: a szimpla fúzió két tulajdonságot hoz össze, így például a tűz és a minden sort sebző vízszintes lézer ötvözése a kettő sajátosságát hozza össze, támadva a sorokat, de fel is gyújtva az áldozatokat. A másik, határozottan izgalmas felhasználása a reaktoroknak az evolúció. Ilyenkor két golyótípusból teljesen új, jóval hatékonyabb keletkezik: a tűzből és a nagyot sebző acélból bomba lesz, ami felrobbanva iktatja ki a gonoszokat. A „fejlett” lövegek tovább fuzionálhatóak vagy evolválhatóak, igazán eszement és hatékony kombókat eredményezve. A bomba például a méreggel nukleáris bombává változtatható, de igen kacifántos módon egy sátánt is alkothatunk, aki felgyújt minden ellenséget a képernyőn. Sőt, még a passzív ereklyék is kombinálhatók, rengeteg lehetőséget biztosítva futamonként. Az egész végtelenül szórakoztató és izgalmas, ráadásul vizuálisan is nagyon stimuláló: van valami élvezetes abban, ahogy a jó döntések eredményeként repkednek a számok, pusztulnak az ellenfelek és pörögnek a töltények és vizuális effektjeik.
[+]
Hirdetés
Ha győzünk vagy elpusztulunk, visszakerülünk a bázisunkra, ahol a megszerzett nyersanyagokból fejleszthetjük a Ballbylon romjaihoz elérést biztosító lift köré szerveződő településünket. Elhelyezhetünk például farmokat, kőrakásokat vagy erdőket, és katonáinkat golyókként elindítva, az épületeken pattogtatva zsebelhetjük be az erőforrásokat, hogy újabb épületeket emeljünk, melyek aztán növelhetik karakterünk erejét, gyorsaságát, védelmét és egyéb tulajdonságát, plusz egyéb bónuszokat és extrákat biztosítanak amellett, hogy újabb alakokat is így oldhatunk fel. Később például feltámadhatunk egy halál után, kezdhetünk kapásból extra képességekkel, vagy akár párhuzamosan bevethetünk két karaktert, ötvözve képességeiket. Utóbbi szintén fenomenális játékélményt eredményez: a kohabitánsok egyszerre két irányba lőnek gyengébb lövegeket; a pajzshordozó az Arkanoidot idéző pajzsot tart, az arról lepattanó golyók pedig még erősebbek lesznek; a zsonglőr pedig dobálja labdáit a kijelölt pontra, így behajíthatva őket a zsúfolt seregek közé. A karakterek változatosak és ötletesek, sajátos, merőben eltérő technikákat kínálva. Nagyon bírtam még a taktikust, aki körökre osztott játékká alakítja a Ball X Pitet, és poén a „radikális” is, aki konkrétan helyettünk játszik, automatizálva az egészet. Utóbbi egyrészt egyfajta vizsgája városi fejlesztéseinknek, másrészt jó tanulási alap az újabb technikák megszerzéséhez.
[+]
A Ball x Pitt tökéletesen épít a címében szereplő x-re, ugyanis remek kombinációkat és keresztezéseket kínál játékmenetének minden szintjén. A golyófúziótól kezdve, az ötvözhető karaktertechnikákon át egészen a bázis és a kalandozás szimbiotikus hatásáig minden fantasztikusan harmonizál. Az egész pedig a gyíkagyunk egy olyan részét birizgálja, ami miatt szinte a végigjátszásig letehetetlenné válik a program. Mindig kell egy újabb futam, mindig kell egy újabb próba, amit szerencsére a játék rendesen meg is jutalmaz. Állandóan nyílnak meg az új dolgok, kipróbálhatunk friss lehetőségeket és haladhatunk mélyebbre a romokban. A továbbjutáshoz újabb karakterekkel kell legyőznünk a pályák főgonoszait, hogy újabb biómokba juthassunk, amik sajátos veszélyekkel várnak. Sárkányhordák, gombaseregek, bagolyflották indulnak ellenünk, miközben záporozzuk rájuk egyre cifrább lövedékeinket. Az egész játék pedig látványos színekkel, jópofán „blokkosított” egységekkel és egy hangulatos, fantasy képi világgal operál, amihez remekül passzolnak a zenék és hangeffektek, életre keltve ezt a rengeteg zajból álló egészt, amit szintén öröm hallgatni (ha épp nem podcastet darálunk közben). Amivel lehetett volna még feldobni a dolgokat, az a pályák kicsit változatosabb mivolta – például miért nem kanyarodik soha az a nyomorult járat?!
[+]
Ha egy kicsit is kedveled akár a roguelike, akár a bullet heaven műfajokat, vagy szemezgetsz egy ideje velük, mindenféleképp vágj bele ebbe a labdapattogtatós kalandba! Ízig-vérig szórakoztató játék a Ball x Pit, amit szuperül, átgondoltan és átható lelkesedéssel rakott össze Kenny Sun és csapata. Bőven van mélysége, rengeteg lehetőséget kínál, és a New Game+ az egyébként is tartalmas alapszavatosságot is jelentősen meghosszabbítja, ha, hozzám hasonlóan, elkap a lendület. Az előzetesekből visszaköszönő vizuális káosz alatt átgondolt mechanikák épülnek szépen egymásra, amik tisztelik a játékos idejét is: az egészet a rövid futamok és a folyamatos pozitív visszajelzés jellemzik amellett, hogy lehetőséget ad a taktikázásra is. Magamon pedig kicsit azt érzem, hogy ez lett a műfaj kapudrogja számomra, így kimászva a labdaveremből körbenézek, hogy mit tartogat még számomra.
A Ball x Pit PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. A játék része a Game Pass Ultimate előfizetésnek.
A tesztjátékot a kiadó Devolver Digital biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Ball x Pit a faltörős klasszikusok, a gyíkagyat stimuláló Survivors-like-ok és a bázisépítés fenomenális, harmonikus ötvözete, ami fantasztikus játékélményt nyújt. Szerencsére nem kell órák százait belenyomni a(z első?) végigjátszásig, mert addig egész biztosan nem ereszt el!
A Ball x Pit legfőbb pozitívumai:
- Eltérő mechanikák meglepő, de remek párosítása;
- élvezetes audiovizuális élmény;
- mély és szórakoztató játékmechanikai lehetőségek.
A Ball x Pit hiányosságai:
- A vizuális zsúfoltság zavaró lehet;
- függőséget okozhat...
