Bevezető, külső
Ha tévéelőfizetést vásárolunk egy szolgáltatónál, akkor az vagy egy CI kártyával, vagy egy médiaboxszal érkezik – ezekre van ugyanis szükség ahhoz, hogy tévénk képes legyen hozzáférni a kódolt adásokhoz. A két megoldás korábban jobbára egyenrangú volt, ám ahogy a DVB-C technológia kezd kikopni a divatból, úgy válnak egyre fontosabbá az utóbbiak, hiszen ezekkel nemcsak az új okostévék, hanem a régebbi, saját netkapcsolattal nem rendelkező készülékek is képesekké válnak az IP alapú tartalomszolgáltatás vételére. A most bemutatásra kerülő eszköz a francia Sagemcom gyártmánya, és One kínálatában érhető el, mint feláras, prémium opció, – azaz nem valamelyik előfizetési csomag mellé jár alapból, hanem felárért cserébe vásárolható meg. Ez a felár új TV Family előfizetés esetén az első doboznál 2500 forint havonta (tehát ennyivel nő a csomag ára), és régi ügyfelek is áttérhetnek rá, ebben az esetben is az említett havidíjjal kell kalkulálniuk. Aki több SoundBoxot is venne, az darabonként havi plusz 3500 forinttal számolhat még. A plusz költségeket az általánosan elterjedt set-top boxokhoz képest kínált extra szolgáltatások indokolják, melyek közül a három legfontosabb, amelyet a One és a gyártó is kiemel, a Dolby Atmos és Dolby Vision támogatása, illetve a beépített három sugárzóval dolgozó hangrendszer, amit a Bang & Olufsen mérnökei szabtak testre. A One állítása szerint az így Bluetooth hangsugárzóként is működő SoundBox képes kiváltani tévénk hangszóróját, teljesítménye pedig elég ahhoz, hogy egy átlagos nappaliban ne kelljen plusz hangfalakkal számolni. Tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy mi igaz ezekből, és egyáltalán a mindennapok során hol van értelme egy ilyen öszvér készüléknek.
Hirdetés
Dizájn
A One SoundBox első ránézésre nehezen bekategorizálható, az integrált hangrendszer ugyanis jóval zömökebbé teszi az általában lapos set-top boxoknál. Méretei 165 x 165 x 67 mm-esek, azaz közelebb áll egy mini PC-hez vagy egy méretes bluetooth-os hangsugárzóhoz, de annyira azért nem nagy, hogy probléma legyen elhelyezni tévénk alatt vagy felett. Ne feledjük, hogy jelen esetben ez fontosabb szempont a megszokottnál, hiszen ebből a dobozból kapjuk majd a hangot is – ha csak tévénk mellett találunk neki helyet, akkor az rossz irányból fog szólni, elrontva az élményt.
[+]
Készülékünk külsején a fekete és a szürke színek dominálnak, függőleges éleit pedig alaposan lekerekítették. Alul-felül műanyag, körbe pedig a hangsugárzóknál megszokott szöveg borítja, így a tulajdonképpeni meghajtóknak nincsen nyoma. Alul négy apró tappancson áll, fedlapján pedig két gombon kívül több mikrofonnyílást találunk.
[+]
Csatlakozói hátulra kerültek, itt található az RJ45, a HDMI, az USB és a koax is. Az utóbbi kapcsán fontos, hogy ez alapértelmezetten nem aktív, a SoundBox azoknak az ügyfeleknek való, akik már IP alapú szolgáltatást kapnak. Az USB port használható perifériák (egér, billentyűzet) és adattárolók csatlakoztatására is, de csak egy darab van belőle – kár, hogy nincs egy második például az előlapon vagy oldalt, mert így könnyebb lenne külső meghajtóról filmet lejátszani.
[+]
Kezelőszervből magán a boxon nem sokat kapunk, egy bekapcsológomb és a fedlapon egy kapcsoló áll rendelkezésre – az utóbbival a Google intelligens asszisztensének mikrofonjait tilthatjuk le –, a fő szerep természetesen a távirányítóé, mely viszonylag átlagos kinézete ellenére is meglepően sokoldalú. Először is, a gombok háttérvilágítással rendelkeznek, másrészt nemcsak médiaboxunkat kezelhetjük vele, hanem nagyon sokféle tévé és más eszközhöz is párosíthatjuk, ráadásul mivel Bluetooth segítségével (is) kommunikál, nem feltétlenül kell a SoundBox felé fordulnunk vele.
[+]
Médiaboxunk dobozában egyébként találunk még egy Ethernet és egy HDMI kábelt is, így tulajdonképpen minden adott az üzembe helyezéshez.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
