Játékra is alkalmas gép MSI és Fractal Design alapokon

Bevezető, az alkotóelemek

Felmerült a gondolat, hogy össze kellene rakni egy alsó középkategóriás gépet, ami megtartja a felhasznált alkatrészek közti ár/érték egyensúlyt, tehát nem feltétlenül mindenből a legolcsóbbat tesszük bele, és alkalmas könnyedebb játékos szeánszokra, ha nem is Ultra részletesség élvezetére 4K felbontás mellett, mindemellett legyen a későbbiekben könnyen bővíthető modern alapjainak köszönhetően, esetleg bizonyos aspektusai túl is lehetnek méretezve kissé. Az MSI és a Fractal Design állt be az ügy mögé, mi pedig kiegészítettük a hozzájárulásukat a magunk portékáival, és így született meg a konfiguráció, amiről írásunk szól.

Lássuk tehát az alapokat: az AMD platform mellett tettük le a voksunkat. A processzorgyártó sokáig kullogott az Intel mögött teljesítmény tekintetében, de a Ryzen és Threadripper megszületése óta láthatóan elkezdett felzárkózni, és termékei is elég jól árazottak a konkurenciához képest. Az fontos volt, hogy ne a legfapadosabb lapkakészletet használjuk, mert az hosszútávon nem kifizetődő (jelen célfelhasználás tekintetében), és ha netán tuningra adnánk fejünket, hatványozottan fogjuk bánni, hogy annak idején nem költöttünk egy kicsivel többet alaplapra. Plusz talán a minőségellenőrzés is jobb lehet egy fokkal a felsőbb kategóriákban, nem beszélve a megbízhatóbb alkotóelemek (chipek, kondenzátorok, jobb VRM stb.) használatáról vagy a több rendelkezésre álló USB, SATA, NVMe és bármilyen egyéb csatlakozóról, sínről.

Nemrégiben jött ki a pirosak új középkategóriás chipsete, a B450, szóval az MSI által küldött B450 Tomahawk deszkába (amiről korábban írtunk már egy tesztet) fektettük bizalmunkat. Nyilván már nem a legalsóbb árszegmensben van a drága, de ahogy fentebb is írtuk, itt nem érdemes túlságosan spórolni – de persze "túlköltekezni" sem akartuk magunkat, hiszen az értelmes belépőszint elérése lebegett szemeink előtt. A lap rendelkezik minden fontosabb modern funkcióval, jól bővíthető, nincs túlspilázva semmilyen tekintetben.

[+]

A processzor adta magát: valamilyen Ryzen, nyilván a 3-as szériából, hogy itt megfogjunk egy marék pénzt. Négy mag, négy szál – ez a minimum 2018-ban, így ehhez tartottuk magunkat: vacilláltunk a Ryzen 3 1200 és a Ryzen 3 1300X között, de inkább az utóbbira esett a választásunk. Ezen írás készültekor az előbbi nagyjából 25 000, utóbbi pedig körülbelül 35 000 forintba kerül, és a némileg magasabb órejelek mellett hatékonyabb a turbó és az XFR is (bár ez nem képezi részét cikkünknek). Aztán majd idővel lehet a procit Ryzen 7-re váltani, de az már egy másik történet.

A hűtés egy fontos tényező, ha hosszútávra építkezünk (tehát benne van a pakliban a majdani CPU-csere, tuning, miegymás), ezért érdemes már az elején venni egy jobbat, és akkor az idő elérkeztével már csak az új központi egységet kell behelyeznünk a foglalatba, ám addig is kellemes hőfokokon, alacsony zajterhelés mellett megy a napi üzem, és alsóbb kategóriás processzorunkat kicsit meghúzva még mindig teljes mértékben korrekt vizeken evezünk. Az MSI úgy döntött, egy derekas léghűtéssel támogatja ügyünket, és így került a képbe a Core FROZR L. Jól hűt, elég halk, számos foglalatra felszerelhető (bár kicsit körülményes, ellenben utána stabil), ezért valószínűleg még évekig releváns marad, de egyáltalán nem olcsó: megközelítőleg 20 000 forint az ára, s ezzel kicsit ki is lóg most a sorból – mondjuk ezzel még egy Ryzen 7 X-re váltáskor sem kell majd azon agyalnunk, hogy mivel hűtsük azt.

Memóriából a Ryzen szereti a minél gyorsabbat (minimum 2666 MHz, de inkább 3000, 3000+ MHz), és az MSI-nek köszönhetően egy 3200-as Corsair kitet csaphattunk a csomaghoz. Mennyiségre manapság 8 GB az abszolút legalja, de ha játszani is akarunk – illetve kicsit gondolunk az előttünk álló időkre –, akkor legalább ennek a duplájára, 16 GB-ra van szükségünk. Mivel az általunk használt kit 32 GB-os (az pedig igazából még a felső kategóriában is kicsit túlzás, hacsak nem használunk RAMdisket – de oda meg akkor jobb már 64 GB RAM...), ezt lefeleztük, és csupán két modulját passzintottuk az MSI deszkába.

[+]

Videókártya terén jelenleg egyértelműen NVIDIA az észszerűbb választás, abból pedig a kortárs belépőszint az újabb játékok világába mindenképpen a GTX 1050 Ti, amivel kicsit visszább vett grafkai beállítások mellett (medium környéke) teljesen jól el lehet lenni 1080p-n (esetleg néhol 720p-ben), ha pedig játszóházunk könyvtára visszamenne pár évet az idővonalon, mehet az a high, extra, ultra, akármi is nyugodtan – és még a áramfogyasztás sem száll el. Tesztünkben feljebb tettük a lécet a közepes beállításoknál, hogy kicsit jobban össze lehessen hasonlítani az eredményeket komolyabb kártyákkal. Sajnos a VGA-k árai még mindig eléggé az egekben vannak, így erre rá kell szánnunk azt az 55-60 000 forintot, ha érdemben szeretnénk frissebb játékokat bűvölni. A 4 GB VRAM tényleg a minimum mostanság, ez alá nem szabad már menni. Az MSI GAMING X kártyája kapóra jött, s már röpült is bele a konfigba.

Ebben a szegmensben SSD-ből inkább a méretet tartottuk fontosnak, mintsem a sebességet, ezért is választottuk a SATA csatolófelületet az NVMe-vel szemben, és egy 2,5 hüvelykes, 480 GB-os Kingston UV500-at vettünk ki a szekrényből: elég friss modell, kielégítő a tárhelymérete és árcédulája is 30 000 forint alatti összeget jelez, miközben garanciájának hossza tisztes. Igaz, csak TLC NAND, de ezért sem kerül másfélszer ennyibe.

[+]

Bár sokan (szerencsére azért egyre kevesebben) nem tulajdonítanak neki túl nagy szerepet, de egy jó számítógép alapja a tisztességes alaplap mellett a megbízható tápegység. Ennél sem akartunk nagyon túllőni a célon, ezért fölöslegesnek tartottuk a 7-800 wattos egységek megfontolását: az 550 watt több mint elég, pláne ha figyelembe vesszük, hogy a korszerű alkotóelemek éhségének mértéke elég barátságos – és még így is nyugodt lelkiismerettel cserélhetjük majd kategóriákkal jobbra a CPU-t és a VGA-t, ha a családi kassza végre engedi.

A modularitást viszont nem tudtuk elengedni. Igaz, hogy ha aktuális kalyibába tesszük cuccainkat, a kábeldzsungel láthatatlanná tételére bizton adódik lehetőségünk, de nagyságrendekkel megkönnyíti a szerelési munkálatokat a céltalanul lifegő vezetékek hiánya – meg valahogy azért mégiscsak simogatja lelkünket, ha élénken él bennünk a tudat, hogy masinériánk gyomrában nincsenek okafogyott bigyulák. Márkából az FSP-vel szimpatizáltunk, mert igazán remek az ár/érték mutatója, és jellemzően tartósabb apparátusokat dob piacra.

[+]

Az utolsó felvonás a ház. Többek ezt is úgy kezelik, mint a tápokat: nem érdemes nagyon költeni rá. Ez nem igaz, hiszen nem csupán a látvány lesz megnyerőbb egy "pallérozottabb" kuckó esetén, de a szellőzés is más dimenzióba lép, márpedig gépépítés során a jó hűtés/levegőkeringetés megintcsak egy sarkalatos pont. Emellett a jó viskó nehézségek nélkül bővíthető, megfelelő kábelmenedzsmenttel rendelkezik, gördülékenyen szerelhető, nem rezonál, és jobb esetben még a portól is védett, legalább valamennyire. A Fractal Design egy Focus G modellel támogatta projektünket, ami még párezerrel Deák Ferencünk alatt van, letisztult dizájnnal áldották meg, de már reális opció, ha a kurrens (és releváns) házvásárlási szempontokat szeretnénk többé-kevésbé kipipálni a listán. És még a színe is tetszetős.

A konfiguráció

[+]

Egymás mellett minden alkatrész, kezdődhet az összerakás [+]

Már csak a videókártya, a tápegység, és némi kábelmágia hiányzik, aztán csaphatunk a lecsóba [+]

Idővel minden a helyére került [+]

Szintetikus- és játéktesztek

Ebben a részben már túlnyomó többségben lesznek a képek az írott szöveg ellenében, hiszen magukért beszélnek, és összhasonlítási alapot sem választottunk a gépnek. Miután összeállt a kicsike, nem akartuk túlbonyolítani a dolgot: néhány szintetikus benchmark és öt játék tesztje elég kell legyen, hogy egy jó kiinduló pontot kapjunk konklúziónkhoz.

Miután a CPU-Z képek elkészültek, első körben gyorsan lefuttattuk az AIDA64 Cache & Memory, valamint GPGPU benchmark modulját, hogy egy egyszerű, de általános képet kapjunk a rendszer tempójáról.

[+]

Ezt követően a CINEBENCH R15 tesztje jött, amit megnéztünk alapórejellel és a BIOS-ban bekapcsolt Game Boosttal is.

[+]

A SPECwpc mérései közül az alaplapok tesztjénél használt 7-Zip, Blender és Handbrake alpróbákat inicializáltuk. Ezek már kicsivel több időt vettek igénybe, így a konyhába kisétálva feldobtunk egy kávét, majd türelmesen hátradőlve a székben vártuk az eredményeket.

A VeraCrypt Hash Algorythm benchmarkja és a HWBOT x265 futási ideje már felhasználóbarátabb volt, hamar meg is lett a fejlemény. HWBOT esetében az 1080p mellett a rend kedvéért természetesen bevetettük a 4K-s feladatsort is, bár ennek eredményétől nem estünk hasra.

[+]

A játékok előtt még hátravolt tesztprogramjaink új jövevénye, a közismert Unigine Valley 1.0, ami szépen terheli a VGA-t, illetve az egész rendszert, viszont pikk-pakk végez, és sok hobbista használja pontkergetésre.

[+]

A szintetikus mérések után öt játékkal próbálkoztunk: a Deus Ex: Mankind Divideddel, a gyönyörűen optimalizált DOOM (2016)-tal Vulkan alatt, kedvenc kopasz bérgyilkosunk legújabb kalandjával (HITMAN), a Rise of the Tomb Raider még mindig gépigényes DX12-es köntösével, illetve az Ashes of the Singularity: Escalation nevezetű valós idejű stratégiával, szintén DX12-módban. A Deus Ex és az utóbbi kettő esetén előny volt, hogy ezeknek van saját, beépített benchük, így igazán könnyű a kapottakat perspektívába helyezni – a többiekkel már szükség volt egy kis leleményességre.

Korábban írtuk, hogy a grafikai részletesség esetén direkt magasra tettük a lécet, de igyekeztünk még hellyel-közzel földközelben maradni. Az alábbi képeken láthatóak a pontos beállítások, mielőtt továbbvándorolnánk a mért framerate értékekre.

[+]

Mivel Ms. Croft ezen iterációja rendszeresen hibás számokkal dobálózik az első benchmark végeztekor, a jól bevált szokáshoz hűen a második rundot vettük csak figyelembe.

[+]

Látható, hogy már 20, sőt egy-egy helyen 10 alá is beesik a képkockák másodpercenkénti száma, így ha ténylegesen érdembeli játékmenettel szeretnénk farkasszemet nézni a monitoron, két opciónk van: az egyik, hogy a zsebünkbe nyúlunk (erősebb CPU és VGA vásárlása), a másik pedig, hogy lejjebb adjuk kissé igényeinket, és a grafikát belőjük erős közepes beállításokra. Ezután a kibernetikus disztópiába fúló jövő felé vettük az irányt, Adam Jensen úr tolmácsolásában.

[+]

[+]

Tekintettel arra, hogy mennyire felsrófoltuk a GFX-et, egész jó eredmények születtek: a 22 és 35 fps közötti tartományban lubickolt a rendszer. Persze ha érdemben akarunk játszani, célszerű visszább venni az agarakkal, de akkor is kellemes csalódás ért bennünket, mivel csupán egy Ryzen 3 1300X-ről és egy GTX 1050 Ti-ről van jelenleg szó.

Mondhatni, a DOOM vitte a prímet a meglepetések terén, bár ez így nem egészen pontos, hiszen eddig is tudtuk, hogy milyen példásan optimalizált az id Tech 6 engine, pláne Vulkan alatt. Az egyszerűség kedvéért Ultra presetet inicializáltunk 1080p felbontás kíséretében, és szívderítő eredmények születtek. Így köll ezt, kérem szépen.

A HITMAN esetében már nem csapkodtuk magunkat a földhöz örömünkben: itt jócskán mérsékelni kell a vizuális igényeinket, ha nem diafilmet tervezünk nézni esténként.

[+]

Az utolsó felvonás gyanánt következett az Ashes of the Singularity, melynél Extreme presetet használtunk 1920x1080 pixeles felbontás mellett.

Bal oldalon a beállítások, középen a CPU intenzív, jobb oldalon pedig a GPU intenzív benchmark eredménye látható [+]

A záróképekből kitűnik, hogy bár itt már lényegesen jobb a helyzet, mint a Tomb Raider vagy a HITMAN esetében, azért még így is karcsú kicsit a gépsárkány. Medium/high presettel már határozottan bizalomgerjesztőbb a konklúzió – a medium inkább javallott, hiszen jellegéből adódóan a programban igencsak felszaporodhat az egyszerre megjelenített háromdimenziós objektumok, illetve vizuális effektek száma, ami egyenes út a biztos lassulás felé.

Összegzés

Mint ahogy az észrevehető, a gép egyáltalán nem olcsó, hiszen jelen állapotában nagyjából 290 000 forintba kerül. Persze nem szabad elfeledkeznünk egy fontos tényezőről: a cél nem egy budget ketyere összeállítása volt, hanem egy olyané, ami bizonyos aspektusaiban túl van méretezve, áldozva a jövőbeli bővíthetőség oltárán.

[+]

Jelen esetben ez leginkább a processzorhűtőre és a tápegységre vonatkozik, de ha beérjük kicsit szerényebb hűtési teljesítménnyel és a 80+ Gold hatásfokú moduláris táphoz sem ragaszkodunk, csak ezen a két alkatrészen azonnal meg tudunk fogni bő 20 000 forintot. Tovább mérsékelve a költségeket, tudomásul kell vennünk, hogy a memóriaárak még mindig igencsak a józan ész által definiált tűréshatár felett vannak, s célszerűbb lehet a 3200-as modulok helyett kiegyezni egy 2666-os párossal. Ha így teszünk, és maradunk a cikkünkben is porondra került, borsosabb árcédulával felragasztott Corsair Vengeance LED kitnél, ismételten 16 000 forintot vagyunk képesek tárcánkban tartani.

[+]

Ezeket összeadva már majdnem 40 000-rel kúszott lejjebb léc, és beálltunk a 250 000 forintos vonalra, mindezt úgy, hogy még most is túl vagyunk méretezve, a modern játékok teljesen élvezhetően futnak 1080p-ig egy picivel visszábbvett grafikai beállítások mellett, és ha majd tavasz végén meglépjük az emlegetett Ryzen 7 plusz GTX 1070 kombót, elégedetten bólinthatunk, hogy hátországunk semmit sem vesztett tökéletességéből.

Synthwave

Az alaplapot, memóriát, videókártyát és processzorhűtőt az MSI, a házat pedig a Fractal Design bocsátotta rendelkezésünkre.