Asus K52Dr

Meghatározó momentumhoz érkezett a notebookos világ május közepén, amikor az AMD hivatalosan elindította új notebook platformját, mely ezúttal nagy folyónkról, a Dunáról kapta a nevét: Danube. Egy új platform bevezetése mindig lényeges esemény, de most úgy tűnik, végre nem csak ígérgetik a rengeteg új AMD-s laptopot, hanem a marginális sikereket elérő Puma és Tigris után tényleg történik valami kézzelfogható áttörés, gyengül az Intel hegemóniája. Mindenesetre a kezdet most is hasonló. Először alsó-, legfeljebb középkategóriába tartozó, konzumer piacot célzó modellekben jelenik meg a friss AMD vas. Első pillantást az Asus gazdaságos, K szériájában vethettünk rá, de már a konkurencia is jelentkezett.

A K52Dr még annyira új, hogy az Asus oldalán sem szerepel. Számából sejteni lehet, hogy 15,6 hüvelykes, és közeli rokona az inteles K52F és K52Jr szériának. Kívülről egy teljesen átlagos, nem éppen a legutolsó divat szerint szabott gépnek tűnik, ami a legtöbb olcsó modellre jellemző. Fedele fényes, rajta apró minta töri meg az egyhangúságot. Érdekes, hogy a megszokott fekete vagy valamilyen szürke árnyalat helyett egy barnás színt választottak. Mindenki döntse el maga, tetszik-e neki – nekünk nem különösebben.

Szemből és hátulról nézve nem valami érdekes a K52Dr. Homlokzatát méretes rács fedi, alatta két hangszóró található. Sajnos ebben a pozícióban magas tartományukat leárnyékolja majd a felhasználó keze. Hátul a két vékony zsanér közötti helyet teljes mértékben kitölti az akkumulátor. Jó jel ez, nagy kapacitást sejttet.

Ha elöl és hátul nincsenek, akkor nyilván oldalra helyezték a csatlakozókat. Jobbra az optikai meghajtó indít, utána egy USB, a kártyaolvasó, Ethernet aljzat és a tápcsatlakozó következik. A másik oldalon két hang-, két USB, két monitoraljzat a sorrend, utánuk pedig egy méretes szellőzőnyílás következik. Örvendetes, hogy már az alsókategóriában is egyre gyakoribb a HDMI csatlakozó, amivel könnyen és nagyszerű minőségben tévéhez, külső monitorhoz köthető a notebook. Ráadásul az AMD-nél a multimédiás képességek miatt sem kell aggódnunk. Egyetlen dolgot hiányoltunk (egy kicsit), az ExpressCard bővítőhelyet. Egyelőre még túlzás eSATA-t és USB 3.0-t elvárni ezen a szinten.

Belül már a legutolsó divat szerint szabták az Asus K52Dr-t. Kicsike zsanérjain a kategóriára jellemző minőséggel – ami nem túl magas, de azért elegendő – fordult el a kijelzőpanel, ami szintén a gazdaságos notebookoktól elvárható szinten – tehát annyira azért nem, csak úgy éppen megfelelően – stabil és csavarodásnak ellenálló. Nem kell ezen megbotránkozni, mert ebben az (ár)kategóriában egyetlen konkurens sem nyújt jobbat, de rosszabbat sem.

A 15,6 hüvelykes, szokásosan 1366x768 pixeles és fényes felületű kijelző kerete is fényes és fekete. Ugyanilyen színű sáv fut keresztbe a monitor alatt, zsanérok közötti része valójában az akkumulátor. Felületére apró pöttyöket sorakoztattak fel, így nem annyira unalmas, mint a puszta műanyag. Alatta jön a csuklótámaszig húzódó, fedél barna színéhez és mintájához igazodó betét. Szerencsére ez már nem fényes, hanem szennyeződésnek és karcoknak jobban ellenálló, dombormintás. Természetesen közepén az oly divatos, szigetes billentyűzet terpeszkedik, a 15,6 hüvelykes kategóriában mára kötelezővé vált numerikus paddal.

Maximális nyílásszögben sem kínál semmi extrát a K52Dr, de az asztalon használt gépeknél megkívánt szintet teljesíti. Lényegében minden külső részletére ez volt a jellemző. Nem estünk tőle hasra, tudjuk, hogy az Asus jobb laptopot is tud csinálni, de azt is tudjuk, hogy a K52Dr semmivel sem gyengébb közvetlen konkurenseinél. Az alsókategóriában egyszerűen ez a szint jellemző: korrekt összeszerelési minőség, éppen megfelelő szinten kivitelezett részletek. Aki többet akar, fizessen többet.

Alul először is egy szomorú ténnyel szembesültünk. A széles akkumulátor nem valami vaskos darab. Hatcellás, de csak 47 Wh kapacitású, szóval nem lehet tőle olyan üzemidőket elvárni, mint a könnyű és vékony (és drágább) modellek bőven 60 Wh fölötti példányaitól – kár. Nagyobb akkut amúgy a konkurensek sem kínálnak. Minden lényeges hardverelemet egy méretes, közös fedél mögött találunk. Szinte teljesen középre került a laptop szíve, az új AMD processzor. Mellette közös hőcső alatt sorakozik az északi híd és az alaplapra integrált, kis diszkrét Radeon. A jobb felső sarkot a hűtés tölti ki kellemesen nagy ventilátorral, mellette a két memóriamodul, alatta a fémlemezzel védett merevlemez látható. Az adattár mellé került a Wi-Fi adapter és az optikai meghajtó, szóval csak azt nem tudjuk, mi van a bal felső sarokban. Valószínűleg semmi érdekes.

AMD Danube platform

Asztali gépekbe szánt processzorokkal foglalkozó tesztjeinkben jól látszott, hogy a Phenom II köré épülő processzorcsalád végre fel tudja venni a versenyt az Intel konkurensekkel. Nagy örömünkre a Danube platform alapját is ez a technológia adja. Annyira, hogy az AMD most először a Phenom nevet is átvitte mobil vonalra. Kétségtelen, hogy asztali vonalon már nagyon jól cseng, a Turiont pedig ötéves jelenléte ellenére is kevesen ismerik. Azért egyelőre még megmarad a notebookoknál, és Athlonokat is köszönthetünk az új családban.

Kapunk négy- és hárommagos Phenom II-ket, illetve kétmagos Turion II-ket és Athlon II-ket. Utóbbiak az L2 cache méretében és órajelben különböznek, valamint az Athlon II-k FPU-ja csak 64 bites, míg a Turionoké a Phenomokéhoz hasonlóan 128 bites. Alapvetően minden kategóriából normál, N és alacsony fogyasztású, P széria készül. A 45 nm-es gyártási technológiának köszönhetően egészen kellemes, 25, 35 és 45 wattos TDP fogyasztási értékeket kaptak. Érdekes, hogy az AMD mobil vonalon is bevezette a szorzózár nélküli, tuningos Black Edition processzorokat. A Phenom II X920 BE négymagos, a Phenom II X2 620 BE pedig kétmagos – lényegében inkább Turion II. Alább egy táblázatban foglaltuk össze az új processzorok paramétereit.

Az új platform északi hídja az RS880M, a déli pedig az SB820M kódnevet kapta. Előbbi 7,5 wattot fogyaszt, benne pedig az asztali 880G-hez hasonlóan Mobility Radeon HD 4200 szériás grafikus lapka dolgozik 40 számolóegységgel és UVD2 videomotorral. Megérkezett a mobil IGP-k világába az asztali vonalon Sideport néven ismert technológia. Az AMD laptopjainál Display Cache névvel illeti az integrált grafikus mag rendelkezésére bocsátott saját memóriát. Akinek ez a grafikai teljesítmény nem lenne elegendő, a Manhattan kódnév alatt futó Mobility Radeon HD 5000 családból választhat DirectX 11-et támogató, diszkrét grafikus kártyát.

Fontos megemlíteni, hogy az AMD a klasszikus processzor és grafikus mag megjelölés helyett – vagy inkább mellett – a hardver szolgáltatásain alapuló Vision értékelési rendszer is használja, mely a vásárlást hivatott megkönnyíteni. A sima Vision szint alapfunkciókat, internetezést, online videók és DVD-k lejátszását jelenti. A Vision Premium szinten már komolyabb hangsúlyt kapnak a multimédiás képességek és a Blu-ray filmek maximális kép- és hangminőségben lejátszása, illetve itt már lehetőség van egy kis játékra. A Vision Ultimate a komoly processzoros és grafikai teljesítményt jelöli, a Vision Black pedig az éppen aktuális csúcshardvert.

Platform - CPU, RAM, HDD

Tesztgépünkben meglehetősen érdekes, hárommagos processzor, a Phenom II N830 dolgozott. Biztosan sokakban felmerül, hogy asztali testvéreihez hasonlóan ez a példány is négymagosnak indult, és talán újraéleszthető a szunnyadó központi egység. Minden bizonnyal van/lesz erre mód, de az Asus notebookjában egyelőre még nem találtunk ilyet. Kíváncsian várjuk, hogy a 2,10 GHz-es trió hogyan teljesít majd a Core i3 és i5 processzorokhoz képest. A 15,6 hüvelykes, 1366x768 pixel felbontású kijelzőt nem a jó kis IGP, hanem Mobility Radeon HD 5470 hajtotta, tehát a nálunk járt Asus K52Dr a Vision Premium kategóriába tartozik. Gépünk többi komponense nagyon korrekt volt. Kaptunk 4 GB DDR3 memóriát, 640 GB-os merevlemezt, DVD-írót, n-es Wi-Fi-t, Bluetooth adaptert és Windows 7 Home Premium operációs rendszert. Bárcsak az akkuja nagyobb lenne!

Sajnos ennek a konfigurációnak a hazai árát még nem ismerjük. Azt viszont tudjuk, hogy a kétmagos, 2,10 GHz-es Athlon II P320 processzorral, 3 GB memóriával, 320 GB-os merevlemezzel és Mobility Radeon HD 5470-nel ellátott verziót már 150 000 forint környékén megkaphatjuk. Nem sokkal, csak úgy 25 000 forinttal lesz drágább a 2,3 GHz-es Turion II P520-szal, 4 GB memóriával és 500 GB-os winchesterrel ellátott verzió. Minden bizonnyal érkezik majd még jobban árazott, diszkrét grafikus alrendszer nélküli sorozat is, de félő, hogy abból kimarad majd a HDMI csatlakozó.

Mivel az AMD nem szokta megadni mobil processzorainak árát, nehéz megmondani, hogy a hárommagos, de Intel konkurensekhez képest viszonylag alacsony, 2,10 GHz-es órajelen járó Phenom II N830-at milyen lapkához érdemes hasonlítani. Úgy döntöttünk, hogy a gyártók által legkedveltebb Core i3-330M és Core i5-430M számait tüntetjük fel. Igaz, ezek a modellek a Core i paletta alsó részét képviselik, a Phenom II N830 pedig az AMD középkategóriájának felső részét. Hogy teljes legyen a kép, bevetettük a korábbi Tigris platform majdnem csúcsmodelljét, a 2,60 GHz-es Turion X2 Ultra M640-et is.

Bizony, a Phenom II N830 egészen jól startolt! Az előző AMD generáció – igaz, csak kétmagos – erőgépét egy kivétellel minden esetben megelőzte. A jól skálázódó Everest résztesztekben a Core i5-430M befogása sem jelentett számára gondot, lebegőpontos számolásban, renderelésben, videokódolásban és tömörítésben viszont a Core i3-330M-et, vagyis a legkisebb mobil Core i3 processzort sem tudta utolérni. Azért ez nem annyira fényes teljesítmény. Úgy tűnik, a mobil Core i7 processzorok ellen kevés lesz az AMD négymagosa. Annak ellenére, hogy a Core i versenyzőknél az integrált grafikus mag továbbra is visszafogja a memória sávszélességet, az új AMD processzor alig volt nála gyorsabb. Egyedül késleltetésben tapasztaltunk tetemes előnyt.

640 GB-os Western Digital merevlemez AMD és Intel platformmal

Merevlemezek teljesítményében nagyon közel van egymáshoz az AMD és az Intel aktuális platformja. Mindkettőt kipróbáltuk szinte teljesen egyforma, 640 GB-os Western Digital merevlemezzel, és szinte egyforma átlagsebességet és késleltetést kaptunk. Azért mindkettőben az Intel megoldása picivel gyorsabb volt, löketszerű csúcssebességben viszont az AMD nyert.

Ha már oly büszkén hirdeti az AMD, hogy a Vision Premium gépei képesek játékok futtatására, megnéztük, mi igaz ebből. Őszintén szólva nem sokat vártunk a Mobility Radeon HD 5470 nyolcvan darab számolóegységétől, még úgy sem, hogy elég magas, 750 MHz-es órajelen járnak. Hiszen asztali vonalon a Radeon HD 5870 ennek húszszorosával(!) rendelkezik.

Karcsúnak tűnik a memóriás részleg is, ami 64 bites buszon keresztül csatlakozik a GPU-hoz, bár egészen gyors, 800 MHz-es (effektív 1600 MHz) GDDR3-ból kapott egy gigabájtot. Alábbi táblázatunkban rendszerint a notebook natív felbontásán, a meghajtó beállításait alapállapotban hagyva mért átlagos fps értékeink láthatóak.

Nem a levegőbe beszélnek az AMD-nél! A kipróbált – igaz, már korosodó – játékok mindegyike élvezhető tempóval ment, és közepes grafikai beállítással egészen jól néztek ki. Egyedül a GRID-nél kellett visszavennünk a felbontásból, mert natív 1366x768-on már élsimítás nélkül is csak 27 fps-t kaptunk, amivel kezelhetetlen volt az autó. Kisebb felbontáson 2xMSAA-val a kép és az irányíthatóság is sokkal jobb volt. A Mobility Radeon HD 5470 tényleg kielégíti az alkalmi játékosok igényeit.

Megjelenítés, bevitel

Manapság a 15,6 hüvelykes notebookoknál teljesen általánossá vált az 1366x768 pixel felbontású, LED háttérvilágítású, TN+film technológiás kijelzőpanel. Úgy gondoljuk, ekkora méretre jobban illene 1600x900 képpont, mert a 768 sor gyakran kevésnek bizonyulhat. Notebookoknál fontosabb a kis fogyasztás, mint a nagy betekintési szögek és a színhelyesség, szóval a TN+film panel használata – különösen az alsó kategóriában – indokolt. Az Asus K52Dr LG Philips képernyője ferde szögből nézve is egészen szép képet mutatott, felülről szemlélve viszont hamar kifakult, alulról vizsgálva pedig gyorsan átfordultak a színei.

Megvizsgáltuk az Asus K52Dr színeinek pontosságát. Ehhez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterát) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt a szokásosan pontatlan árnyalatokat kaptuk, és a beállítás után is azt tapasztaltuk, amit már sokszor ezelőtt. Az átlagos eltérés 1 deltaE, a maximális 3 deltaE szintre csökkent, ez teljesen korrektnek nevezhető. Az Asus K52Dr színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Jó magas, 247 cd/m²-es maximális fényerőt mértünk a K52Dr-nél. Hozzá a megszokottnál valamivel magasabb, 0,8 cd/m²-es minimum tartozott, így a kontrasztarány 300:1 környékén alakult. Teljes fényerőn még napsütésben is leolvasható volt a monitor. A LED-es háttérvilágításnak köszönhetően műszerrel mérve és szabad szemmel, a feketét vizsgálva is egészen egyenletes képet kaptunk. Ezen a területen az Asus K52Dr-t kicsivel jobbnak véljük konkurenseinél.

Sokadjára találkoztunk az Asus szigetes, keskenyített numerikus pados billentyűzetével. Mindig reménykedünk benne, hogy most egy kicsivel jobb lesz, de nem. Ez a klaviatúra a K52Dr-ben sem nyerte el tetszésünket. Gombjai bizonytalanul, rövid úton és keményen járnak. Ráadásul mögöttük fényes felület van, ami hamar foltosra fok koszosodni, tisztítani pedig nem lesz egyszerű. Elrendezésben alapvetően nem sok kifogásolnivaló van ezen a klaviatúrán, de azért a kurzormozgatókat szabhatták volna szélesebbre, és az Insert Fn-váltós kialakítása sem éppen szép dolog.

Kellemesebb beviteli eszköznek találtuk a méretes touchpadot. Felülete a csuklótámasz többi részéhez hasonlóan érdes, ezért nem lesz zsíros, síkos. Pontosan és kényelmesen használtuk, a határoló keretét is megfelelőnek találtuk. Alatta a szokásos, egybeszabott, fényes gomb húzódik, ami újonnan rendszerint kattog, de idővel talán bekopik.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Láttuk már, hogy teljesítményben az AMD hárommagosa egészen közel van a Core i széria közkedvelt modelljeihez. Vajon mi a helyzet melegedés terén? A 45 nm-es gyártástechnológiával készülő CPU elég magas, 45 wattos TDP értékkel rendelkezik, amihez még 7,5 wattot ad hozzá a chipkészlet, és ott van még a kis Radeon is. Szerencsére az Asus mérnökei jó nagy ventilátort és hőleadót építettek be, így 24 °C-os tesztkörnyezetünkben a K52Dr felülete csak a tapipad környékén melegedett 35 °C fok fölé. Eközben szép csendben, 20 dB-nél halkabban duruzsolt.

Megterhelve a három processzormagot hőmérsékletük a nyugalmi 53 °C-ról azonnal 66-ra ugrott, a hűtés hangja pedig elérte a 20 dB-t. Nem telt egy percbe, hogy a CPU átlépje a 70 °C-os határt, ami újabb 3 dB-es hangosodást okozott. Ismét 3 dB-es emelkedést tapasztaltunk a második perc végén, amikor a CPU elérte a 75 °C-ot. Félórás tesztünk alatt ennél már nem lett hangosabb a hűtés, és a processzor is csak két fokot melegedett, ami egészen korrekt eredménynek mondható. Dicséretes, hogy a laptop felülete csak egyetlen ponton melegedett 40 °C fölé. Szóval nem csak teljesítményben, hanem hűtésben is egészen jó az AMD új platformja. Vagy az Asusé lenne az érdem? A processzort kevésbé, a GPU-t viszont annál inkább terhelő játékos tesztünkben a notebook nem lett hangosabb és melegebb sem.

Mi a helyzet a fogyasztással? Ezen a téren a 45 wattos TDP érték mellett a 47 Wh-s akkumulátor sem jó ómen. Még nyugalmi állapotban is alig több mint két óra alatt kifogyott a szusz a rendszerből. Jó hír, hogy videolejátszás közben csak 15%-kal csökkent az üzemidő. Az viszont rossz, hogy a 107 percbe nem biztos, hogy belefér egy teljes film. Meghajtva a hárommagos CPU-t és a kis Radeont 42 percig bírta az akku. Feltöltéséhez nagyjából két órára volt szükség.

Az akkumulátoros üzemidőkből és a telep méretéből arra jutottunk, hogy a nálunk járt, Phenom II N830 processzorral és Mobility Radeon HD 5470-nel fémjelzett Asus K52Dr nyugalmi állapotban 22,4 wattot, videózás közben alig többet, 26,3 wattot, teljes terhelésnél viszont 67 wattot fogyasztott. Sajnos Core i processzoros notebook még nem járt nálunk ilyen kiszereléssel, de a Core i5-430M processzorral szerelt Acer TimelineX 4820T videolejátszásra a jóval komolyabb Mobility Radeon HD 5650-et használva is picivel 20 watt alatt maradt. Teljes terhelésen pedig 54 wattot kért, tehát ezen a téren még van mit fejlődnie az AMD-nek.

Értékelés

Bár még csak egy géppel találkoztunk az új, Danube platformmal szerelve, és az sem a legszerencsésebb konfigurációval járt nálunk, úgy érezzük, most végre van akkora potenciál az AMD oldalán, hogy pár bemutató modellnél több laptopba bekerüljön. Igaz, a majdnem csúcsot jelentő hárommagos Phenom II csak a Core i széria bemelegítő, alsó részével tartotta a lépést, de tudni kell, hogy ezekből a gépekből fogy a legtöbb.

Szerintünk egy átlagfelhasználónak a Core i3-330M-nél valamivel lassabb CPU is bőven elegendő. Minden bizonnyal a kétmagos Turion II-k és Athlon II-k ilyenek lesznek. Ezek a processzorok várhatóan kedvező árat és kedvező fogyasztást is prezentálnak majd, továbbá az AMD-nek sokkal fejlettebb IGP-je van, mint az Intelnek. Úgy gondoljunk, nincs már messze az az idő, amikor az északi hídba szerelt IGP nem csak grafikában és videóban, hanem sok más területen is besegít a CPU-nak. Egyelőre csak a fogyasztás terén vélünk komoly lemaradást az AMD-nél, ami mobil gépeknél nem valami szerencsés.

Árazással kapcsolatban annyit jegyeznénk meg, hogy az Acernél kapható Phenom II N930 négymagossal szerelt Aspire modell azonos konfigurációval nagyjából annyiba kerül, mint a Core i5-430M-es Aspire TimelineX 5820T. Szóval könnyen lehet, hogy az Intelnek árat kell majd csökkentenie.

Maga az Asus K52 notebook már nem annyira érdekes, mint a Dr modellben dolgozó AMD platform. Klasszikus gazdaságos modell, ami nem tud semmi extrát, viszont az alap dolgokat jól teljesíti. Korrekten össze van rakva, de fedele tükrös műanyag, billentyűzete nem valami extra, hangszórói pedig az Altec Lansing embléma ellenére is legfeljebb közepesen szólnak. Hűtése rendben volt hőmérséklet és zaj kapcsán is, de sajnos a kategóriára jellemzően kicsi akkumulátorral nem igazán mobil a masina. Az AMD hárommagosa komoly teljesítménnyel bír, a mellé telepített kis VGA pedig tényleg megbirkózik a legtöbb játékkal, ha visszaveszünk a grafikából. Meglátjuk majd, mivel rukkolnak elő hasonló platformon a versenytársak.

rudi

Az Asus K52Dr notebookot az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.